Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 8. szám
fogják eszközölni, hanem ennél fontosabb teendője lesz: akisbirtokosokat úgy a hitelintézet czéljáról és eszközeiről, mint az előleg egyletek tulajdonképi hivatásáról felvilágosítani, azt annyira népszerűsíteni, hogy azok, kiknek érdekében az intézet létrejött, teljes bizalommal is viseltessenek irányában. Ezt azonban kivinni, a társadalom kötelességé. Mielőtt a törvény megalkottatott volna, ügy a képviselőház couloirjaiban, mint a főrendiház termeiben egy erős kisértet járt, melyet nehéz volt annyira féken tartani, hogy nyilvánosan is ki nem lépett, és e kisértet az volt: hogy személyes okok miatt maga az eszme ellenszenvvel találkozott a nagy- birtokosok részéről. Es e kisértet meg fog jelenni igen sok helyen ezután is! Esztergommegye és a város azonban azon kivételes helyzetben van, hogy nálunk a nagybirtokosság csak a primatia, a káptalan és az alapítványi uradalom csakis a kormány inten- tiói szerint, azon kormány intentiói szerint vezetheti ügyeit, mely a jelen intézményt törvénybe igtatta, addig a magyarországi főpap- ság, és ezek élén az esztergomi legfőbb pap, már világhírt szerzett magának hazafisága által, és személyes tekinteteknek ép n nem hódol, tehát ereszben Esztergommegyében és városban tökéletesen nyugodtan lehetünk a kisértet felől; az itt nem tog járni, a társadalom működése elé akadályt nem gördít, hanem háborítatlanul, sőt ez oldalról épen támogatva kezdhetünk munkához. A másik baj, mely a mezőgazdasági előleg egyletek alakításánál már érvényesítheti magát, az lehetne, ha a pénzintézetek akarnák e tevékenységnek útját állni, mert a vidéki pénzintézetek egy része, kivált ahol a forgalom nem nagy, az uj hitelintézetben versenytársat látnak, még pedig veszedelmes versenytársat, pedig csak részben lehet igazuk, más részben közvetve ők is hasznát vehetik. E kérdést fejtegetni azonban itt már csak azért sem akarjuk, mert még eddig tudomásunk nincs arról, hogy helybeli pénzintézeteink erre vonatkozólag foglaltak-e és mily állást? Ezt, minta társadalom egyik tényezője teheti csak, mert mint pénzintézeteknek passiv szerep jutott osztályrészükül, és legnagyobb, legszebb hivatásuk hivatalosan csak alapitványtétel lesz, és csakis mint társadalmi factor állhat a kérdéssel szemközt. Hisszük, hogy az esztergomi pénzintézetek eddigi jó hírnevüket ez alkalommal is csak növelni fogják. E két baj tehát a társadalmi tevékenységet helyi viszonyaink közt nem korlátozván, hozzá lehet és kell látni annak megkezdéséhez. E téren, ha minden egyes polgár tévé- . kenységére kell is számítanunk, és ha a polgárok közt a földbirtokkal bírók első sorban értetnek is, mégis van báróm nevezetes fac- torunk, melyek az indítványozásra, az eszme keresztülvitelére, szóval a vezérszerepre hivat- vák, és melyeket szívesen, örömmel és teljes odaadással kész követni mindenki, és e három factor: a megye törvényhatósága, melyben képviselve van a város is, továbbá az észté rgomme gyei gazdasági egylet, és a fiatal, de jeles vezérférfiai és életképessége folytán mégis reménydús borászati egylet. Minden társadalmi javítás, mit eszközölni képesek vagyunk, nemcsak a közvetlenül érdekelteknek válik hasznára, hanem kihatással, és gyakran igen erős, a legjótékonyabb kihatással van mindenre, mi vele a legtávolabbi összeköttetésben van, és épen ezért számítanunk kell e kérdésben is minden egyes egyén támo- j gatásara; de — vezérre, vezetőre okvetlen I van szükségünk, és nagyon csalódnánk úgy a törvényhatóság, mint a két egylet felől átalá- nossá lett meggyőződésben, ha e kérdésben ' n e m ő k ragadnák meg a kezdeményezést, ha nem vállalkoznának arra, hogy vezetők le- , gyenek. Hivatalos kötelességnek ezt j nem mondhatjuk, de ily gondolatnak még csak a lehetőségét is kizárjuk, és azért átengedjük ' magunkat a hitnek, hogy nem sokára alkal- I inunk lesz regisrtrálhatni, hogy a törvény ható- | ság érintkezésbe tette magát a két egylettel és , őket felhívja, hogy mindhárom kebeléből alakíttassák egy bizottság, mely az Esz- tergommegyei mezőgazdasági elő- leg egyletet megalapítsa. A közönség támogatásáról ne kétkedjenek. Székesfehérvárról itthon. Esztergom, 1879 junius hó 24. Tisztelt barátom ! Szives voltál lapodnak folyó évi junius 15-éu megjelent számában az olvasó közönséget arról értesíteni, hogy Esztergom részéről, a magyar ipar fejlesztése czéljából Székesfehérvárott megtartandó országos értekezletre Schvarcz József városi képviselő úrral én küldettem ki, és hogy lapodban az általunk tapasztaltakról, valamint az ez irányban észlelt ottani hangulatról egyetmást köziem fogok; teszem ezt igen szivesen. Teszem pedig különösen azon okból, mert teljes öntudattal elmondhatjuk azt mind azoknak, kik Székesfehérvárott meguem jelenhettek, az országos ipartárlatot meguem tekinthették, de különösen azoknak, kik a fejlődő magyar iparról bizonyos fintorral szoktak nyilatkozni: „Le a kalappal a székesfehérvári iparkiállitás előtt.“ ! békési, Szegedi és a többi ez irányú kezdeményezések nagyérdemű tények, ez elvitázhatlan, de, Székesfehérvárott a kiállítás már oly szabású, mely a honfinak lelkét örömmel ragadja magával, a külföldi előtt pedig becsületet szerez a magyar culturáuak, különösen, mert itt már az ipar és a kereskedelem minden tárgya, a földmű v e 1 é s és ennek előmozdítására szolgáló minden czikk, a közművelődés és szépművészet termékei és a többi és a többi, mind megvannak magyar kezekből, magyar gyárakból és pedig oly tokán az elöhaladásuak, az ízlésnek és a kivánalmaknak, hogy semmi szín alatt sem lehet többé a magyar kézmü es gyártmányoktól a verseny képességet eltagadni, habár keblünkben ily tapasztalások között önként száll fél a sóhaj az iráut, hogy miért nem fordított a magyar csak tizedrész időt a reális dolgokra, mint a mennyit fordított a nagyszabású üres beszédekre ! ? ! Félre azonban ily elkésett töprengésekkel. Kezdjük meg a dolgot legelején. Néhány év előtt, — biztosan emlékembe visz- szahozni a számát képes nem vagyok, — az első szabadalmazott duuagőz hajózási társulat, az ország fővárosából egy menetrendet álapi- tott meg, Komárom és szőuyi végállomásokkal, oly czélból, hogy a Budapest-szonyi duuavonal népessége közlekedését, a magyar déli és a magyar nyu- goti palya vonalokon, részben megkönnyítse, részben lehetővé tegye. Czélja volt e hajózási tervnek az külöuöseu, hogy a közben eső dunamelléki állomás lakói Szőnyre a vasúti meneteket megelőzőleg érkezhessenek, s kitűzött czéljukbau semmikép ne akadályoztassanak. A dunai és vasúti összeköttetés ezen létezését tudva, mi is azt választottuk különösen azon okból, mert így Székesfehérvárra reggeli 4 orakor megérkezhetni véltünk; azonban ezen dunai vonalon a nemes gőzhajózási társulat oly iárművet indíttat naponként délutáni két órakor Budapestről megbot- ránkoztatására minden jobb indulatnak, a mely Budapestről Komáromba 10, szóval nehogy tévedés legyen : t i z óra alatt nem képes feljutni ; ez kijátszása a közönség jóhiszeműségének, gúny a közlekedés követelményeivel szemben, és megrövidítése az utazó czéljáuak és anyagi erejének gyakran, holott a vitelbér oly magasra van szabva, hogy a közönség joggal megkívánhatja ily vitelbér mellett azt, hogy a nevezett társaság kötelezettségének az utazó közönséggel szembeu feleljen is meg; és az ilyenhez hasonló jármüvet tegyen oly vonalokra, hol az nincs hivatva összeköttetéseket közvetíteni, nézetünk szerint azonban legmegérdemlettebb helye lenne az óbudai kohó. Lelkemből sajuáltam a hajó derék becsületes tiszti személyzetét, a mely az utasok méltó elkeseredését egész türelemmel volt kénytelen végig hallgatni és nem találtak mentséget az igazgatóság részére, a mely a közönség iránt ily lelketlen intézkedéseket művelhet! Elértünk tehát Komáromba éj tél után és ott kellett időznünk vasárnap délután 2 óráig, mig a szőny-fehérvári vonat minket is czéluuk felé röpített szárnyas kerekén. Még egy válasz. A „junius 30-ára emiéKeztető“ írója provocálva érezvén magát, ismét szánt az „Esztergom és vidéke“ számára egy czikket, mely az „emlékeztetőre“ adott „válaszra“ akar újabb emlékeztető lenni, s nagyon örülünk, hogy sorainkat körülbelül két hasábot betöltő válaszra méltatja, melyre mi is mondunk még valamit. Abban a bizonyos válaszban, mely a fehérmegyei körirat tartalmával egyideüleg megyénk közönségének határozatát is értésere adja olyanoknak, kik nem tudnak róla, befejező mondat gyanánt az állt, hogy: „Ez volt az intézkedés tárgya.“ Nem moudjuk, hogy ily alakjában ne tartoznék a tévedések közé, de annyit megvallhatunk, hogy e hiba rajtunk kívüli, mivel a kérdéses czikk sajtó alá adott eredetijében e mondat ( kép hangzott: „Ez volt az intézkedés és tárgya.“ S ha talán tisztelt ellenfelünk megelégszik e helyreigazítással, mi officiosus ellenfele, — már t. i. ő gondol csak annak, — egy officiosus köszönettel fogjuk leróvni irányában kényes természetű tartozásunkat. Mivel pedig ezt remélni bátrak vagyunk áttérhetünk ielvilágositására a nagy közönségnek arról, hogy mennyire nem világosítja fel czikkező a dolgot. A Fejérmegyei átiratot, hisszük, hogy nem olvasta ; hinnünk kell, mert abban szórul-szóra az áll, hogy: „Gróf Zichy Jenő bizottsági tagnak közhelyesléssel fogadott indítványa következtében a czimzett közönség figyelmét ezen országos kiállításra felhívjuk, egyszersmind hazafiúi bizalommal felkérjük, hogy ezen kiállítás alapos és szakszerű tanulmányozására saját kebeléből alkalmas egyéneket kiküldvén . . .“ etc. Következőleg ezen átirat nem szól arról, a miről czikkező urnák szólaui eszébe jutott, hogy a viszonyok kényszere ellen rögtöni actio mditassék, de mint az átirat másik passu- sában határozottan nyilvánul, hogy a törvényhatóságok megbízottjai a kiállítás viszonyaival lehetőleg egyöntetű eljárás szerint ismerkedhessenek meg s teendő jelentéseiket is e kölcsönös eszmecsere alapján szerkeszthessék. Erre vonatkozott az a junius 15-ki gy ülés s örülünk, hogy e megye törvényhatósági bizottsága részéről nem voltak kiküldöttek arra a nagy zajt okozott kéjkirándulásra; legalább majd mikor magával hozza a szükség, megjelenésüknek értelme is tog lenni. Különben arranézve légy u megnyugodva, hogy a megye közönsége nagyon jól ismerte az átirat tendentiáit s nem volt szüksége arra. hogy a mi „ofiiciosus“ czikkunk ismertesse meg vele, a mi egy kevés logikával összekötött gondolkodás utáu lehetetlennek is bizonyul, mert úgy az „emlékeztető,“ mint az erre adott „válasz- sokkal későbben jelent meg a május 26-án tartott közgyűlésnél, s így születése előtt gyermeket keresztelni — ön is megengedi úgy-e ? -- lehetetlen volt. Hogy megbízásból, vagy egyéni buzgalomból irtuk-e a választ? feleletünk nincs, mert az igazság pártolására akár megbízásból'', akár egyéni meggyőződésből, szóval akárhogyan sorompóba lépnénk, a mint ezt tettük és tesszük ma is, midőn a küzdelem egy oly félreértésével kell harozra szállauunk, melyet „válaszunk“ nem tartalmazott, hogy t. i. a logyasztó közönség — nézetünk szerint — nem is becsülheti a magyar ipart. Ha a most megtámadott czikk egy kimaradt (és) szócska miatt mondatokat áldozott a felvilágosításnak, úgy mi sem rettegünk az önvédelem pár jogos szavától, mely kénytelen szemére vetni ezik- kezőnek, hogy ama választ végtelen nagy könynyel- müséggel tanulmányozta, mert olyat is talált benne, a mit soha se mondtunk. Ha kételyei vaunak, nézzen utána. Könynyel- műségét még észrevehetőbbé teszi nagy engedékenysége, mely a békesség kedvéért kész még arra is, hogy az általa már egy Ízben el nem fogadott nézeteknek igazat adjon. Mi nem tettünk volna úgy ; harczoltunk volna a végsőig; pedig van a magyarnak egy mondása, hogy: „az okosabb enged,“ melyet e helyen alkalmaznunk lehetetlen, mivel ellenfelünk minden engedékenysége daczára még is van miben nem engedett nekünk, s nem hiányzik olyan sem, miben mi engedünk neki, hogy t. i. szükséges okvetlenül az ipar terén a productiv erő emelése s az ebből származott productiohoz lelkes közönség, aztán majd arany lesz az alap! S hogy erre nézve Székesfehérvárott mitha- tároztak, ma már tudjuk, mert elhalasztották talán „ad graecas calendas.“ ! Most pedig én is a végére térek, s az ellenso- rokuak épen a vége szóllaltat meg, mely elismeri, hogy írójának sokat vetettünk szemére s aztán nagy bölcsen azzal hallgatja agyon a szemére vetett dolgokat, hogy lenne ugyan védelmére sok mindenféle felsorolni való, de megtartja magának. Aztán értse meg az ember. Mi felmentenénk a védelem alól, ha tudnók, hogy az elhallgatottak alaposak-e, vagy nem ? de igy állításainkat megczáfolva nem érezvén, maradunk az elfoglalt állásponton, melynek vedelmezésére az előadottak, hisszük, elégségesek lesznek; és megnyugvással tesszük le a tollat, hogy ily közérdekű eszmét elegendőkép szellőztettünk, s azon hitben, hogy e téren tisztelt elleutelüukkeli találkozásunk nem a legutolsó, a részűnkről nemesebb ambitióból keletkezett szellemi harezot befejezettnek uyilváuitjuk.*) Pethes Géza Aladárt SZÉPIRODALOM. Sa-rl^a.d.3^ István barátomhoz. (Gzegléd, 1879. junius 12.) Kedves Pistám! eszem a jó lelkedet, Te élsz, holott hallottam holt híredet; Lelked jó volt s emelkedett, most is az, Hála isten, hogy az a hir nem igaz ! . . . Élsz te bizouy, még pedig mint szerkesztő, Lapod legyen magyarokat ébresztő; Majd irok én hazafias verseket, Csak leljenek hazafias lelkeket! . . . Üdvözöllek viszont én is, melegen, Azt hallottam : B é c s b e u fekvél betegen; Sajnáltalak szivemből, hű barátom ! S te élsz, pedig úgy, mint ember a gáton! *) De még mi is. Szerk.
