Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 8. szám
I. Évfolyam. 8. s^ám. Esztergom, 1879. Junius 26-án közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júniustól deczemberig .........................5 frt — kr. év negyedre ........................................2 írt 20 kr. Egyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézendők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések legolcsóbb áron közöltéinek. 5 A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez Duna utcza 117-ik szám alatt intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. János Salvator főherczeg Esztergomban. Folyó hó 22-én, délután fél öt órakor, Komáromból, a bécsi gőzhajó hozta meg Esztergom magas vendégét. „Neptun“ König Sándor hajókapitány személyes felügyelete alatt futott be az itteni kikötőbe, hol a fő- herczeget a megye díszes küldöttsége And- rássy János főjegyző vezetése alatt várta; a várost Palkovics Károly polgármester és Sár lay városi kapitány képviselte. A katonaság részéről ott láttuk Medvey Lajos őrnagy urat segédtisztjével; mig a közönség roppant számmal és ünnepi öltözetben emelte a fogadtatás ünnepélyességét. A főherczeg vidám mosolylyal lépett ki a hajóból, s miután Medvey Lajos őrnagy katonai tisztelkedését nyájasan viszonzá, előbbre lépett, s a fényes küldöttség által kedvesen látszék meglepetve érezni magát. Ekkor Andrássy János megyei főjegyző következő szavakkal üdvözlé: „Fenséges főherczeg ur! Esztergommegye közönségének nevében van szerencsém Fenségedet hódolattal üdvözölni. Fogadja Fenséged ragaszkodó tiszteletünk őszinte kifejezését. Isten hozta! Isten éltesse Fenségedet!“ A rövid, de szívből jövő szavakra a főherczeg, a legtisztább magyarsággal és messze érthető hangon ekként válaszolt: „Köszönöm, igen köszönöm a szives fogadtatást és az Ön szép szavait. Örülök, hogy itt megjelenhettem, s még egyszer fogadják hálás köszönetemet!“ Ezzel a közönség dörgő éljen! kiáltása rázkódtatá meg a levegőt; azután a főherczeg hölgyeink kiváló érdekeltsége által kisérve, a Herczeg- Primás által tiszteletére küldött díszkocsiba ült gróf Migazzy tábornokkal, s behajtatott ő emja palotájába, hol Magyarország legelső főpapja rangjához illő figyelemmel és ismert szívélyes magyar vendégszeretettel fogadta. A főherczeg elfoglalván a neki és kísérői számára kijelelt szobákat, nem sokára a megyei és városi küldöttséget együttesen fogadta, s annak egyes tagjaival élénk tár salgásba ereszkedett. Különösen a kegyelmes kitüntetés gyöngédségével szólott Andrássy ^jegyzővel és Palkovics polgármesterrel; ez utóbbit múltkori itt léte alkalmából már személyesen ismervén; mint a ki akkor a főherczeg előtt városunk hódolatát tolmácsolta előtte. A főherczeg személyisége általánosan a legjobb benyomást gyakorolta a közönségre ; különösen számos szép hölgynek ezer ajkáról hallók megdobbant szivecskéik szavakba való kitörését: ez már igazán szép ember! Oh ezek a nők roppant tapintatosak és finomak Ítéletük kimondásában, s az ő törvényszéküknél nincs apelláta ! . . Az esztergomi vasút. Az esztergom-budapesti vasút terve nem oly tárgy, melylyel ne volna háládatos feladat ismételten foglalkozni; azt újra és újra meghánynivetni, s a mennyiben annak nemcsak hasznosságát készséggel elismertük, hanem égető szükségességét is legfontosabb érdekeink követelése gyanánt állítottuk elő: meg megint megvalósításának eszközeiről gondoskodni hazafias kötelességünk. Mert nemcsak közóhajtása Esztergom és vidékének, hogy a tővárossal vaspálya által köttessék össze; hanem általános jóllétünk felvirágzásának édelgetésre legméltóbb attribútuma és közlekedésének emelésére irányuló legfőbb feltétele. Hol a közlekedés javításának minden emeltyűit mozgásba nem hozzák, ott rendesen az ipar és a kereskedés nagyobb arányú kifejlesztése szokott akadályozva lenni, s hol az ipar és kereskedés pang, annak hatását leginkább a földbirtokos érzi legsujtolóbban; de megérzi a földmives is, mert verejtékes munkája érdemlett gyümölcsöt nem hajt, s termelése nagyobb kelendőségnek nem örvend. De Esztergom különösen télen át van keményen sújtva egy közvetlen vaspálya hiányában, mert eltekintve ama nehézségektől, melyekbe a duna nagyobb és tartósabb zaj- lasa folytán, a fővárossal való érintkezés ütközik ; továbbá nem említve azon kellemetlenségeket, melyek az irgalmatlan országúton pazar bőséggel teremnek ; csupán a p ó s t a- j áratokra hivatkozunk, melyek alkalmatlanságokat és jelentékeny károsodásokat szoknak szülni. Levél és szállítmány olykor napokig kimarad, — mi magában véve oly nagy fontossággal bir Esztergomra nézve, hogy mindenképen és minden áron meg kell neki ragadni minden oly alkalmat, mely számunkra lehetővé tenni Ígérkezik a fővárossal való közvetlen összeköttetésünket. Évek rontottak a múlandóság semmijébe, s Esztergom kénytelen volt tehetetlen szemlélője lenni, hogy orra előtt miként repül a gőzmozdonyok sokasága, vivén magukkal kincset és virágzó jóllétet, merre sorsuk vezette ! ? És Esztergom nem tett — semmit! hallgatott mint Jónás a czethal gyomrában; saját érdekeit nem akarta felismerni, követvén Schmerling lovag politikáját, hogy „várhatunk !“ És összetett kezekkel, semmit sem téve, semmit sem mozdítva, várt, azt gondolván, hogy lesz annyi esze vagy az osztrák államvaspálya társulatnak , vagy a magyar kormánynak, hogy egy szép reggelen Esztergomot azzal fogja megörvendeztetni, hogy szivén ke- rasztűl vaspálya kigyódzik tova és egyenesen odarőpiti külvárosnak mi édes hazánk deli és méltán büszke fővárosához. De bizony Esztergom ott maradt ősrégi dicsőségével és vérmes reményű várakozásával, hol századok vihara látta és feledte ! így azután a közvagyonosodás leghatalmasabb tényezőjét mellőzve, az elszegényesedés hydráját táplálta saját kebelén, miként Cleopatra önvérével itatta életének lassú kioltóját! Végre most megmozdították hosszú álmában ; azt mondják neki: tetszik vasút, vagy nem tetszik ? Esztergom most már nem követheti a „várhatunk“ politikáját, s ha Shmid de Wilde urnák ama merész phantáziáját összetörtük, hogy garantiát nem nyújtó könnyelmű ajánlatára neki vezessük városunkat faltörő kasnak és valami szerencsétlenség okozója legyünk ; — de ime! most miután a vállalkozó consortium elállott ama követelésétől, hogy Esztergom aláírásával 250,000 forintot részvényekben biztosítson neki, s a nélkül is kész a kérdéses vasút kiépítésére vállalkozni: most már a vasút mellett sorakozni mindenkinek legszentebb polgári kötelessége; azért azt h innők, hogy polgármesterünk indítson meg ez irányban nagyobb mérvű mozgalmat ; nyilvános felhívásban buzdítsa és világositsa fel a lakosságot, hogy itt saját érdeke, a város jövője és közboldogulásunk emelésének legfontosabb kérdése forog szóban Azt a vasutat szóval és áldozattal kell pártolnunk, annál inkább, mert áldozatunkat nem követeli pénzben, melyre nézve attól sem irtóznánk, ha ismernók Schmid de Wilde consul ur consortiumát, hanem kötelességünk azt anyagok hozzájárulásával előmozdítani; nevezetesen: kavicscsal, kővel, agyaggal, stb. e végből rendelkezésükre kellene adnunk kőbányáinkat, természetesen — ingyen. Ezért városi képviselőtestületünknek nem szabad szűkkeblűnek lenni, az áldozat- készséget neki kell bebizonyítani, hogy csakugyan tud népünk közös javára irányuló nagy tetteket végrehajtani. Ez feladata és hivatása! Meg kell mutatnia, hogy Esztergom tudja, mi az a vasút? Uj teendő. A kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szólló törvény szentesitetett. Nem az elv, hanem a kivitel módozatai körül igen sok különböző nézet uralkodott úgy a törvényhozás, mint a közvéleményben ezen ügy körül. Most már szentesített törvénynyel állunk szemközt, mely foganatosításra vár; most már nem azt kell fontolgatnunk, hogy minő hasznot hozhat az intézmény, hanem mit kell nekünk tennünk, hogy az elvetett mag gyümölcsöt hozzon. Az alapszabályok értelmében a kisbirtokosok földhitelintézete a megalakítandó mezőgazdasági előleg egyletek utján fogja műveleteit eszközölni és működését csak akkor kezdheti meg, ha szövetségében 2 0 előleg egyletet számit. Lehet hogy a kormány nagyobb számot fog követelni, de — az alapszabályok második szakaszában foglalt határozatok szerint ily egyleteknek most, egészen önállóan, mint tisztán mezőgazdasági előleg egyletek, kell alakulniok, és működésükben nem helyettesíthetik még azon vidéki pénzintézetek sem, melyek mint alapitó tagok a központi intézettel szövetséges viszonyba léptek. Ez első criteriuma az uj intézetnek és itt kell kiderülni annak, váljon a társadalom át van-e hatva ez intézet szükségességéről; itt kell első sorban kitűnnie, miy elemek fognak sorakozni az eszme körül ? A kormány és a központi intézet, nem lehet kétkedni, teljesíteni fogják kötelességüket. de ez nem elég. Az előleg egyletek megalakulása elengedhetlen feltétel, ezeknek hamarabb kell megalakulniok és talán a legnehezebb munka ezen egyletek vállaira fog nehezülni, amennyiben ezek nemcsak a központi intézet szabályai szerint a kölcsönmüveleteket
