Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 7. szám
tagságainak hónapokig kitéve, a házi bútorok, szövő gépek, s a flanellgyártáshoz szükségelt iparos eszközök összevissza hányt roppant halmaza feküdt, mit P. S. gazdag tőzsér és helyi lakos pénze, fondorkodása és egyéb befolyásának példátlan érvényesítésével, a szentesitett törvény világos rendelete ellenére (mely az iparűzésre szükséges eszközöket a lezárolás alól egyszerűen felmenti), zár alá vétetni nem irtózott amaz undok számítással, hogy egy becsületes iparost, számos neveletlen gyermekekből álló szegény család egyedüli támaszát és fentartóját megfoszsza még annak lehetőségétől is, hogy az éhezőknek k e n y eret adhasson, s mintegy az erőszakoskodás szemtelen vakmerőségével odaki- vánta kényszeríteni, hogy kétségbeesett fájdalmában gyermekeit saját szemei előtt lássa éhen egyenként elhullani; vagy feldúlt boldogságának és házi tűzhelyének romjain a törvénynyel szálljon síkra és a nyomor szörnyeinek vad unszolására végső esetben gondatlanul zártörést merészeljen elkövetni, hogy aztán P. S. ellenem fenyitő eljárást indíthasson. Az ördög sugallata engedelmes fülekre talált, a ravasz gonoszsággal kiszámított terv sikerűit és a pokol ünnepi lakmározásban tombolta ki bűnös örömeit. A szerencsétlen iparos a lezárolt tárgyakból nehány darabot eladott, hogy siró gyermekinek éhség által sajtolt könyeit pár napra letörülhesse, s legalább száraz kenyeret nyújthasson az ártatlan teremtéseknek. A cselekmény elkövetésének pillanatában csak egy gondolatja volt agyamnak és szivemben minden érzelem egygyé vált, csak azt tudám, hogy atya vagyok. A természet szavát követtem és a vér követeléseinek hódoltam. De alig költődött el mohósággal keserű kenyerünk utolsó falatja, P. S. ellenem fenyitő vizsgálatot indított, azt gyorsan foganatosította és befejezte. Azonban nem volt czélja az én rögtö- nös elitéltetésem, hanem az általam ellene folyamatba tett peremtől akart a bezáratás örökös fenyegetésével visszarettenteni, vagy legalább liuzavonás által engem oly helyzetbe sodorni, hogy a kellő költség hiányában kénytelen legyek megkezdett utániról visszalépni. Ekként az egész fenyitő ügy a városi levéltárban Ion nyugalomba helyezve, hol az elfeledve pihent mindaddig, mig a nmlgu kir. Curia egy végzéssel, a P. S. befolyása folytán keletkezett hibák miatt az egész eljárást megsemmisítvén, nekem az iratok kiadatását kiigazítás végett elrendelte, s én azokat kiigazítva, a pert újra folyamatba tettem, s P. S.-nek aggodalmat gerjesztő előmenetelre segítettem. Megrettenve a számadási ügy alig kétségbe vonható sikerétől, P. S. a mumushoz folyamodott, s a befolyásolásával nyugalomra kárhoztatott zártörési ügyet előkeresvén, a komáromi törvényszék előtt folyamatba tette, s egyszersmind városszerte tele torokkal kiabálta, hogy miként fog engem bebörtö- n ö z t e t n i! A komáromi törvényszék a közvetlenség utján a zártörési ügyben, a kiszámítás utján való szándékos előidézésről meggyőződést szerezvén, engem a vád alól felmentett! P. S. fellebbezte az ügyet, s a királyi tábla a mentő körülményekről közvetlenség által tudomást nem szerezhetvén, pár napra elitéit! A nmgu Curia, mint legfőbb itélő- s z é k azonban mindazokról, melyekről az első bíróság a közvetlenség utján, ő pedig fellebbezési indokaimból meggyőződést szerezvén, I folyó hó 16-án tartott tanácsülésében 4530. sz. alatt véglegosen felmentett, s ezen végzésével nemcsak erkölcsi elégtételt nyújtott gyalázatosán meghurczolt becsületem megtámadásáért, hanem ártatlanságom fényesen lett beigazolva, s a fejem felett hajszálon függő Damokles kardját elhárította rólam. Most már nyugodt lélekkel folytathatom P. S. ellen a már jogérvényesen elrendelt s z á- mo Itatási peremet, s annak eredményét annak idejében az érdemes közönség tudomá- | sára fogom hozni, hogy imigy a nyilvánosság j utján vigasztalást nyújtsak azoknak is, kik gyötrő démonom által hozzám hasonlón megvannak károsítva. Hadd tudja meg a város és az egész világ, hogy P. S. varázsa meg van törve, kihi- resztelt befolyása semmivé téve és bűnös eljárása a komáromi törvényszék igazságszere- tete által napfényre lett derítve. ítéljen felette a közvélemény! Nelhibel Antal. Esztergomi levél. ügy vagyok, mint az egyszeri udvarló, ki Palit odaküldé a kedves ablakai alá éjjeli zenét cselekedni, azután a czigány az ablak alatt elhelyezkedve — természetesen tizenegy körül — rákezdé: „Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol!“ Szerenádot kezdeni igen jó, csakhogy azon veszély van vele összekötve, hogy a megtisztelt ajtót mutathat érte. A kivel azonban ez a kis tréfa megtörtént, csak később tudta meg a dolgot, és hogy ez semmi viszonyt nem szakított ketté, tanúsítja az, hogy a megéjjelizenézett kedves már az óta neje lett, és igy ö boldog. Én nem éjjeli zenéltetek senkinek, — nincs kinek —■ és igy nem félhetek ilyes bajtól; kedély állapotom azonban hasonlít ahhoz, a minőben egy fiatal ember lehet, midőn meghallja, hogy kedvesét e nótával keltették fel. Miért azonban e rósz hangulat ? Talán nem tudom magam sem, talán más igen jól tudja, ki tehet azonban róla? Van azonban még valaki, kivel még sem cserélnék a mai napság kedély hangulatot, és ez egyik gyárosunk. Nem az a gyárosunk, kinek a héten volt névnapja, hanem a másik, kinek múlt csütörtökön újra diadalnapjánsk kellett volna lennie Székesfehérvárott, azonban a bécsi, szegedi es párisi dicsőségek után most csak ezüstő estével kelle neki beérnie. Vigasztalja őt az öntudat, hogy az ő dicséretére már nem kell sem arany érem, sem disz- okmány, mégis tudja országvilág, hogy uekiink büszkeségünk! A másik gyáros, ki nem volt Fehérvárott, hanem névnapja volt, az boldogabb is, rózsaszínűbb kedvű is, mint én, a mit én igen természetesnek találok. Fogadja is újra szereucsekiváuataiukat. Az én átalános búskomorságom nem hátráltatott azonban, kogy leczkére el ne menjek. A mi jó Józsi bácsink leczkéit, pedig mindig és minden találkozónál újra kezdődik, oly szívesen hallgatom; nincs hálásabb hallgatója soha mint én, pedig engem mos legtöbbet; sőt legújabban azt is megígérte, hogy megveszi számomra báró K u i g y e Adolf urnák azt a bizonyos könyvét: — Feltéve, hogy akarod is hasznát venni! — Hogy ne akarnám, bácsikám, csak már azt tudnám, hogy mikor vétettem én ezen könyvben foglalt bölcseségek ellen? Szerencse volt azonban, hogy bejött kis leánya, — még csak tizenhét éves — és villámhárítóm lett, különben csakugyan kénytelen lettem volua megtudni, hol vétettem oly sokszor a müveit társalgó ellen. — Apácska, hát az idén se majális, se juuiális nem lesz ? — Talán már megint tánczolhatnál? — Hogyne, hisz a farsangon nem voltunk, csak egy bálban. — Elvinnélek én, kis boglyasom, többe is, csak téged megtanitott volna már anyád arra a nagy, nagy, majd nem elérhetlen tudományra, hogy : egy ruhában kétszer is ’ehet menni bálba. — Majálisra nem kell uj ruha, papácska ! — Nem ám, nem is mondom, hogy nem viszlek el, csak azt mond meg, hol. mikor lesz majális, és ki rendezi ? — Biz az igaz, hogy még eddig semmiről semmi hang. Bojtorján bácsi, rendezzen egyet. — Bocsásson meg, ha értenék valamit a rendezéshez, igen, de igy nem lehet. — Ugyan menjen, maga csuuya! De hát mondja meg igazán Bojtorján bácsi, hát meghalt egész Esztergom? Hol a dalárda? Hol vannak a kereskedő ifjak? Hol a tűzoltók? Sőt még az a műkedvelői társulat is alszik! Vagy én kiáltsam őket fel álmaikból ? Kezdtem gondolkozóba esni, mit feleljek ennyi megtámadott védelmére és hogy vegyem ŐKet sorba, mig végre kitaláltam. — Az orvosok az okai, kedves kisasszony! — Az orvosok ? Hogyan ? Megtiltották a íánezot? — Nem biz azt, hanem valamennyi esztergomi orvos közt nincs egy se, kinek akár lelkiismerete, akár tehetsége volna újainkat kigyógyitani abból a rettenetes nyavalyából, amiben siulenek ! — Az istenért, ne ijeszgessen; micsoda nyavalya az ? — Úgy hívják, hogy : pénztelenség! — Csípje meg magát a kakuk! Hogy rám ijeszt! És aztán oly sok pénz kellene egy kis kiránduláshoz a zöldbe ? — Van ott bizony más baj is, mint a pénztelenség, de hát én m mién bajt nem tudhatok. — Tudja mit, Bojtorján bácsi, hát legalább irja ki az újságba, hogy, ha mást nem tudnak tenni, hát a m ű k e d v e 1 ő i társaság adhatna egy s z i n- előadást megint. Most már hazajöttek a fi a t a 1 emberek az egyetemről is, most már működhetnének. — De hamar meglátta azokat a pestieket! Azután melyiket látta meg először? — Ugyan, hagyjon békét, — a, műkedvelő társaságról beszélek én. No ugy-e Bojtorján bácsi, megteszi; szidja meg őket az újságban, poroljon velük, hogy oly sokáig nem is hallatnak magukról ; hiszen az kiállhatatlau, mikor egy társadalmi hivatása egylet nem mozog . . . — Csak már azt tudnám, te borzas ! — szólt közbe az apa, — hogy tulajdonképen azt szeretnéd-e te látni, hogy lenne már felépülve az az állandó színház, vagy csak egy hétre való pletykát akarsz összeszedni azon az egy előadáson? — Bizony, atyuskám, nem gondoltam én most sem az állandó színházra, sem pedig egy heti pletykára, — különben micsoda beszéd volt ez? látott már atyuskám pletykázó nőt ? — hanem gondoltam arra, hogy jó volna a társadalmi mozgás. A múltkor olvastam valamelyik lapban, hogy a fővárosokban az űrnappal elmúlik az idény, kezdődik az uborka- saison, a ki teheti, fürdőre megy stb. Mi itt Esztergomban ilyesről nem álmodozhatunk, különben vau nekünk zöldünk és hüs helyünk auynyi, hogy ezért kár volna mozdulni valahova, de azért nem kellene még sem igy tespedni! Mit tehettem, meg kellett Ígérnem, hogy meg mosom a műkedvelő társulatot szappan nélkül. Miután azonban minden rósz kedvem daczára a saját szakállamra nem akarok veszekedni, hát a mosdatás helyett ime kiírtam egész beszélgetésünket az újságban. Ha az a műkedvelői társulat erre is megmozdul, akkor azt fogom mondani a mi kis borzasunknak, hogy ime az ő szavainak minő hatása lett. Ha pedig maradunk a régi mellett, akkor, — no akkor aligha nem az én fejem is borzassá fog válni a kis borzas ujjai alatt. Különben igazán mondom, azt sem tudom melyik esélyt kívánjam! Mindegy akár én leszek borzas, akár ő, én csak nyerhetek ; hej, mert azok az ujjak, azok az ujjak ! Úgy sem sok híja már, hogy nálam is éjjeli zenére kerüljön a sor, pedig csak érdekes lenne, ha egyszer a hymen hírek közé magam írhatnám be : Bojtorján ur eljegyezte Borzas kisasszonyt. Hanem hát sok viz lefolyik még addig a Dunán, kivált ha igy fog áradni, mint most. Apropos ! Bécsben az árvizterület viz alatt vau. Nem jó lenne, ha mi is gondoskodnánk arról, hogy hova tesszük azt ások vizet, ha hozzánk érkezik? Iuterpellátió a budai pénzügyigaz- gatósághoz! Van-e tudomása a budai pénziigyigazgatóságuak az 1873. évi, 9-ik t. ez. 16. §-ának létezéséről? ha nincs, ide iktatjuk betűről betűre, hogy azt megtanulhassa : Az állam az illetéktelenül bevett és visszatérített összegek után a félnek az első 6 hóra 6 száztóli kamatot fizet, ezen kívül minden félévre egy-egy száztólival többet térit meg, ha nem a fél szolgáltatott okot a hibás kiszabásra. A törvény kétségkívül azt rendeli, hogy az illetéktelenül bevett és visszatérített illetékek (százalék) után, kamatot köteles az állam kincstár fizetni; a budai pénzügyigazgatóság azonban, egy előfordult eset alkalmával a befizetett illetéket úgy utalványozta vissza, hogy a kamat megtérítéséről nagy bölcsen hallgatott. Azt kérdezzük tehát, hogy az említett pénzügyigazgatóság, honnan mérité azon jogát, hogy a törvény világos rendelete ellenére az ez előtt 4 évvel befizetett, s most visszatérített illeték után, a járandó kamatokat el ókambázta ? Azért mondjuk „elókambázta,“ mert nem akarjuk azt mondaui, hogy az ily eljárás által az adózó közönség egyenesen meg lesz csalva. Valóbau nem bírjuk elképzelni, hogy miként merészel a budai pánzügyigazgatóság hivatalos hatalmával ily rutái visszaélni ? Vagy talán az ő Felsége által szentesített törvény, a péuzligyigazgatóságok előtt egy nagy semmi ‘? Sajátszerü állapot! A törvény ilyetén arczul csapására igazán nem képes más tisztességes ember, mint a budai pénz- ügyigazgatóság kiváló tiszteséggel (?) biró személyzete. A közönség köteles a késedelmi kamatokat megfizetni, ha a fizetéssel egy napot késik is. Az állam közegei pedig elég arczátlanok, a kamat visz- szatéritését rendelő törvényt végkép iguorálni, és ezáltal a közönséget megkárosítani. Kivetik a szegény emberre az illetéket h a s- b ó 1, mikor kivan vetve, behajtják spanyol inquisi- tióval. És ez nálunk alkotmányos nemzetuél már napi renden lévő dolog; sőt felsern tűnik, hogy hazánk szülöttei bennünket megkárosítani nem irtóznak. Látott-e már ember nagyobb igazságtalanságot annál, hogy valaki az után köteles illetéket fizetni, a minek eletében még csak színét sem látta? És ily eset vau száz meg száz. Ha a kivetés ellen folyamodunk, megjön rája a végzés, ha már az exekutor 1 mindenünket eladatta; ha a kivetés leszállittatott, a befizetett többlet visszatérítését ismét kérelmezni kell ; a kérelem ott hever néha évekig, s akkor visz- szafizetik k a m at nélkül. No ez már sok! Mindennek vau határa, de úgy találjuk, hogy a pénzügyi közegek — tisztelet n kivételeknek— a hivatalos hatalommali visszaélésben nem ismerik a — netovábbat! !
