Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 7. szám
közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöíizetési-ár: Júniustól deczemberig .........................5 frt — kr. év negyedre ........................................2 frt 20 kr. Egyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézeudők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez Duna utóza 117-ilt szám alatt intézendők. ? Kéziratok nem adatnak vissza. A Felséges Uralkodó Királyi Pár ezüst lakodalmára.*) April 24. 18*9. Fel Hunnia! riadj ma dalra fel, Buzgó öröm harsanjon egekig; Nagy ünnepünk van, ah! mi nagy, s dicső, Hadd tudja mennyben, s földön mindenik! Ők boldogok huszonöt éve már: Éljen sokáig a Királyi Pár! Régen, midőn oltárhoz léptének, Sötét honolt a magyar ég alatt, Nem tudtuk oh! ha élünk, vagy halunk, Agyunkban nem volt semmi gondolat! S most Hunnia szivében láz dobog, Királyi Pár, s a nemzet boldogok! Egy asszony fényes égi tünemény, Ki férje jobbján angyalul megáll, Országoknak szivével ismerős, S a népek édes jó anyjává váf! Ezüst menyegződ ünnepén nekünk A) any drágává tetted életünk! A férfi hallgatott szavára hűn, S koronáját babérral fonta át, Dicsőségét abban találja fel, Ha tudja, látja, népének javát; S nagyságát őrzi márványnál tovább, A szívben élő luí ragaszkodás! Negyed Század ! . . s móhében mennyi van ! ? Széppé, nagygyá tévé a szerelem; Jövőben van min lelkesülni fel, Hah! mert az egy — világtörténelem!.. A Trónnak zsámolyánál áll a nép, S szivében hűség naphthalángja ég! Hogy mennyi történt?... Clio tudja csak, Gyors vésüjén szent glóriátok ég ; A már lefolyt időnek látkörén Nagy tetteket rajzol huszonöt év ; S a fény, mely most világot Rajtatok, A nép szeretetétől úgy ragyog! Boldog Király, boldog Király-Asszony! Midőn ma az oltárhoz léptetek, A hol Ti vagytok, ott mi is vagyunk, — Imánk, s szivünk szerelme Veletek! Áldást az égből adjon Istenünk, Magyarok Istene legyen velünk! Oh Isten Anyja! — Házatok, s nekünk Szent Pártfogónk!... hallgasd meg népedet, E nagy napon forrón egekben esdj, A Trónt, s a hont, hogy Isten áldja meg! S a mig magyar e földön lenni fog, E nap emléke szünkben fen ragyog! Fel Hunnia! riadj ma dalra fel, Halljunk czimbalmot, s szüzek énekét; A trombiták, s kürtök hadd szóljanak, Örömünk harsogjon világra szót! .................. A századok sok kincse holt halom . . . Ez az igaz ezüst lakodalom! *) Ezen dicsköltemény az ünnepélyre készült, de meg nem jelenhetett, s annak mostani közlésével akkor érzett nemzeti örömünk emlékét varázsoljuk vissza. Midőn a nép baját felejtve, — víg, Szivében üdvözül a szeretet; És büszke Rátok, mert panasza nincs, Ajkán dicsőségtek, s fénytek lebeg, S imáit egy szent óhajtásba zár: Éljen sokáig a Királyi Pár!! Ah! annyi hű magyar phalanx gyanánt, őrt áll az estén, nappal, s reggelen, Hogy baj ne érje édes álmotok’ És győzzön mindig ellenségteken!... A mennyi szívről felpattant a zár: Háromszor éljen a Királyi Pár!!! Sarkady István Az országos értekezlet. Székesfehérvár*) junius 16. 1879. Az oly nagy apparátussal és zajjal hirdetett gyűlés a magyar ipar emelése érdekében lefolyt és lefolyásával ön kénytelenül a „parturiunt montes“ jut eszünkbe. Magának a gyűlésnek leírását helyi lapban nem merem közölni, mert elévült, hisz az olvasó közönség úgy is értesülve van a legkisebb részletről a napilapokból, és nem hiszem, hogy van széles Magyarországon egyén, ki az eredménynyel meg volna elégedve. Ki a hibás? Ha meggondoljuk, hogy a felhívott törvényhatóságok legnagyobb része eleget tett a fehórmegyei felhívásnak, ezeket vád nem érheti ; de ha fehórmegye kezébe vette a kezdeményezést, miért ejtette azt el? Mert hogy el van ejtve, az tagadhatatlan. A gyűlés összehivatott anélkül, hogy ösz- szehivói tisztában lettek volna magukkal. A czél tudata nem elég, annak elérésére eszközök is kellenek, és a kezdeményezőnek legalább is határozott elveinek, határozott véleményeink kell lennie az eszközökről is. És váljon van-e reményünk, hogy ily eszközöket a kiküldött 24-es bizottság fog teremteni? Alig, mert már e bizottság önmagában véve nem bir alappal. A gyűlés kiküldé, de e gyűlés nem permanens gyűlés, sőt nagyon is ad hoc volt, és tagjainak mandátuma már is lejárt. Hogy ha fog is a bizottság valamit, feltesszük : czélravezetőt és helyeset kidolgozni, ki fogja foganatosítani? A bizottság tagjait úgyis mint magánembereket vezetheti az ügybuzgalom, és dolgozhat szorgalmasan, de ha munkájával készen lesz, kihez fog fordulni ? Vagy tán addig megint lesz országos kiállítás, és akkor újra össze fog ülni a gyűlés ? Bajos dolog. Különben az eszme elveszve nincs, és ez vigasztal. Kár volt azonban oly nagy zajjal putschet kezdeni, mert ily egy fiasco is sokat árthat az ügynek, az ügyet pedig nem szabad kitenni veszélynek, nevetségessé válni hagyni pedig annál kevésbé. Nem vagyunk illetékesek tervvel előállni, vagy tanácsot osztogatni, de egy vidéki lapnak nem is hivatása ez, és igy tartózkodnunk kell az élesebb birálgatástól is, úgy szintén most már a coulissa titkokat szellőztetni is meerka- ladt dolog, egyet azonban ismételnünk kell és ezt nem bírjuk eléggé ismételni: Az eszme elveszve nincs, és ha annak kiviteléhez az első kísérlet fiascót csinált, a később felmerülendő kísérleteket és eszközöket mindenkinek hazafiúi kötelessége felkarolni. A kiállításról újdonságokat nem írok, hisz ezek óságokká válnának, mire odaérnek. A folytonos újság a város és megye öröme, úgyszintén a mindinkább élénkülő pénzforgalom, mely Székesfehérvárnak kiszámithatlan hasznára van. A kitüntetések kérdésében eleinte igen sok panasz volt, azután igyekeztek ezen segíteni, amint és amennyire lehetett. Esztergomnak panasza azonban kevés lehet. A sokszorosító műipar osztályának például mindössze h á r o m arany érem volt szánva, és e három közül egyet az önök Beszédese hódított el, és azt hiszem, nehezebb három közül, mint 10 közül egyet megkapni. Hanem azért a büszkeséget nem engedjük Esztergomnak egészen, nekünk is van részünk benne, mert Beszédes a mienk is volt, a mi városunk szülötte, és igényeinket ily esetben nem áldozzuk fel. A társadalmi életre is igen jó és nagy hatással volt a kiállítás. Nálunk is megvolt nagyban az a kis városi nézet, hogy nem vagyunk egyenlők, hanem kinek több vagyona van, az jogosultnak hiszi magát a kevésbé vagyonosat lenézni. Átalánosságban azonban ezt már azelőtt sem lehetett állítani, de most mindinkább összesimulunk, és hozzászokunk egymáshoz. Adja Isten, hogy a kiállításnak eddig tapasztalt hatásai és következményei tartósak legyenek! Ha szívesen veszi Szerkesztő ur, a befejezésről legközelebb.*) r. 1. Esztergomi Curiosiim. Városunkban régen lesik, várják ama vérlázitó ügy törvényszéki lebonyolítását, melyről e helyen megemlékezünk és méltán neveztük el „esztergomi curiosumnak.“ A sokat zaklatott és mindanképen üldözött félnek adjuk a szót, kitől a következő sorokat vesszük: T. Szerk. ur! Egy régi jogeset legvégső csattanásáról kívánom becses lapjában értesíteni polgártársaimat, minthogy programm- jában azt ígérte vala, hogy kérlelhetlen szigorral sújt, sőt pellengérez minden visszaélést, minden bűnt; s elismeréssel emelend ki minden jó és nemes tettet; miért is azon meggyőződésben vagyok, hogy jelen közleményemnek függetlenségénél fogva tért adni szives és kegyes leend, mivel ezen jogeset szoros testvériségben áll az uzsoráskodással, melynek városunkban az Ön lapja lett első ostora. Igen is, ezen jogeset a kiszámított ravaszság, mondanók : — a megrablás oly jellegével bir, hogy közokulás tárgyául szolgálhat. Esztergom örege és fiatalabb nemzedéke egy iránt élénken emlékszik vissza egy, a 70-es évek elején történt botrányos eseményre, midőn a város kellő közepén, a megyeház szomszédságában, esső és az idő zordon viszonSzerk. *) Későn érkezett. Szerk. ') Kérjük mielőbb. Szerk.
