Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 6. szám

Nem tudom, mennyiben kifejezője a vdlasz a megye - közönség érzületének? nem tudom, váljon „ —r“ ur csak egyéni buzgalmából irta-e e választ, vagy pedig egyenesen megbízva volt ? de akár igy, akár úgy történt, világosan kitünteti, hogy a megye közönségében meg van azon nézet, hogy a magyar iparos a hibás, hogy egyedül a magyar ipasostól várja a kezdeményezést, sőt szemére veti, hogy ö n- becsülése nincs és ennek folytán helyesli, ha a fogyasztó közönség is nem becsülheti a magyar ipart!

E nézet helyessége, vagy helytelensége felől nem vitatkozom, sőt, a békesség kedvéért még igazat is adok a szemrehányásnak, de — más baj van itt, és e baj, hogy a magyar iparos osztály és a magyar ipar állapota átalán oly aggasztó, hogy nemzeti lótelünkre kezd veszélyessé válni.

Az ország lakóinak igen tekintélyes része az, mely ipart mivel, oly tekintélyes része, hogy ezen résznek tönkre jutása megingatná állami életünket, nemcsak a proletaris- mus túlterjedése által, hanem a produktiv erő kiveszése illetve túllogyása által. Politikai életünk sajátossága miatt a kormány, bár látja, bár érzi, bár fél tőle, legjobb akarata mellett nem intézkedhetik úgy, hogy a bajt gyökeresen orvosolhatná és igy csendesen, lassan, de biztosan haladunk az örvény felé. Az a kérdés tehát, hogy ha a magyar iparosnak kellene is kezdeményeznie és erejét talán megfeszíteni, ha a magyar iparosnak nincs is önbecsülése, váljon ily körülmények közt nem kötelességünk-e hiúságunkat félretéve, kezünket nyújtani annak a rósz, haszontalan, önmagát nem becsülő magyar iparnak, hogy el ne merüljön, mikor ha ez elmerül, elmerült a haza jó része és félni lehet, félni kell, hogy elmerülünk mi is utána ?

Azt hiszem, szent és elodázhatlan kötelességünk. És ne ringassuk magunkat illusiók- ban, hanem tekintsünk körül és a körülményekhez képest cselekedjünk. Ha Esztergom- megye közönsége nagyobb részének fejezte is ki a válasz véleményét, ne ragaszkodjunk hozzá, hanem legalább gondoljuk meg azt, hogy ez máskép is 1 e h e t, és ha máskép lesz, az is csak a mi hasznunk lesz, — ha e nézet meggyőződéssé ért is bennünk, iparkodjunk oly állapotokat teremteni, melyek e meggyőződést megváltoztatják, ha nem is egyszerre, hanem idővel.

Bizony nem a divat irta azt a kezdeményezők elé, hogy a magyar iparral foglalkozzanak, hanem azon szomorú, eltagadhatlan tény, hogy a magyar ipar után nem lehet, csak nehezen megélni, hogy hazánkban az iparos nem bir kötelezettségének még az állam irányában sem megfelelni, hogy adóhátralékosaink legnagyobb részét az iparos osztály szolgáltatja, hogy a behajthatlan adók többnyire iparosok adója volt, hogy annak, kit sorsa Magyarországon iparűzésre kényszeritett, kenyere alig van, hogy az ipar Magyarországon meghazudtolja a közmondást, mert nem arany az alapja! A kényszerűség az, mi az ipar állásával foglalkoztatja az elméket, a szigorú kényszerűség, mert a földmivelésen kívül — melynek szintén oly sok a baja — egyedül az ipar a produktív munka, a kereskedelem már nem produktiv ; és ha a produktiv munkásság nem fizeti ki magát, — akkor — egy ideig tartó kivétellel talán — minden munkásság, mely különben is inproduktiv, meddő lesz, és egyik a másik után szenved valamennyi, egyik a másik után sorvad valamennyi, inig végre ott leszünk, hogy nem lesz állás, nem lesz foglalkozás, mely életerővel bírna.

Azt hiszem fölösleges erről sokat beszélni. Úgy is mindennap, minden órában halljuk itt nálunk is, sőt talán jobban mint másutt a panaszt; és ez ellen nincs egyéb orvosság, mint minden melléktekintetet léire téve, ösz- szetett vádakkal, egyesített erővel dolgozni, és nagyon sajnos volna, ha Esztergon megye közönsége ragaszkodnék csak azon nézethez, melyet neki tulajdonítanak, hogy az iparosokról táplál. Nem szabad hátul maradnia, hanem él bennünk a hit, hogy amit Székesfehérvárott hasznosat és jót határoznak, ahhoz, ha a határozat hozatalbani részvéttel nem is bízott

meg senkit, csatlakozik és azt keresztül viszi.

Végül még „—r“ urnák egy szót. Sokat vet a szememre, melyek ellen van védelmem. De nem élek vele. Lássa, hogy nem vádaskodás, nem feltűnni vágyás, nem veszekedési visz- keteg szólaltatot fel, hanem az ügy szeretete és az ügy fontosságáról alkotott meggyőződésem, és nem mentegetődzöm. Azon egy szemrehányást, hogy a közügyek iránti részvétlenséget tanúsítottam, majd kiengesztelem azzal, hogy használni ügyekszem mindenütt, ahol csak tehetségem, vagy erőm engedi.

Latki Károly.

Kereskedelmünk helyi bajai.

ii.

A mi közhatóságainkat illeti, a mindennapi tapasztalás után nagyon nehéz róluk Írni, és még a tollat is keztyűsen kell kézbe fogni, már csak azért is, hogy ■— félre ne magyaráztassuuk.

A kereskedelemnek meg van az a szerencsétlensége, hogy az ipartörvény első szakaszába a törvényhozás- mindjárt beleszúrta azt a szót is; „ide értve a kereskedelmet is“ és ezzel a dolgot befejezettnek tekinté, nem gondolva meg, hogy igen is van az ipartörvénynek sok oly szakasza, mely okvetlen szükséges, hogy a kereskedelemre is alkalmaztassák, de ellenkezőleg van olyan is elég, mely a kereskedelemre alkalmazást nem találhat; és ezen tévedés folytán, a kereskedőnek mindig félni kell, hogy az illető iparhatóság, melylyel szemben áll, bármi indokból, talán t ú 1 buzgalomból nem alkalmazza-e azon szakaszt reá, mely a kereskedőre épen nem alkalmazható ?

Ilyen az iparengedély kérdése. Az ipartörvény értelmében a kereskedő köteles iparengedélyt váltani, a kereskedelmi törvény értelmében köteles czégét a kereskedelmi és váltótörvényszéknél bejegyeztetni. Ha ezen kötelességeinek a kereskedő eleget tett, akkor nyugodtnak hiszi lelkiismeretét, hogy emiatt a törvénynyel collisióba nem jön.

Vau azonban az ipartörvénynek egy szakasza, mely azt mondja, hogy ha az iparos más iparhatóság területén fiók üzletet akar állítani, tartozik ezt az ottani iparhatóságnak bejelenteni és iparengedélyt kérni. Rendben van, csakhogy amiatt az első szakaszi szerencsétlen közbeszurás miatt gondoskodni kellett volna arról is, hogy ezen rendelet mennyiben találhat álkalmazást a kereskedelemre is, mert ha például: egy vászon, vagy fűszer- kereskedő — a helyi viszonyokat véve tekintetbe — úgy a királyi városban, mint Szenttamáson bir teleppel, vagy bolttal, helyén van, ha úgy a királyi városi iparhatóságnál mint az esztergomi szolgabiró- ságnál kell iparengedélyt kérnie. De váljon a g a- b o n a-k ereskedő, ki állandó lakhelyén kért iparengedélyt, ki czégét bejegyeztette, ha elmegy más iparhatóság területére vásárolni, ott is kell-e neki iparengedélyt kérnie ?

Még eddig nem akadt iparhatóság széles-e Magyarországon, mely ez ipartörvény hivatkozott szakaszát igy magyarázta volna, és Esztergomme- gyének lett fentartva a dicsőség, hogy ezt a m a- gyarázatot kitalálja, és sajátos helyi viszonyainknál fogva, ezzel a kereskedői világot zavarja !

Megtörtént nem egy keresnedővel, ki Esztergomban bejegyzett czég, hogy Párkányban iparengedélyt követeltek tőle, hogy ennek nem léte miatt egyszerre a legmagasb bírsággal sujtattak, csak azért, mert a párkányi részen vásárlóit gabona miatt, melyet úgyis a vasúton kell elszállitaniok, hogy aztne kelljen először Esztergomba hozatni és innen újra az indóházhoz vitetni, Párkányban raktárt, állandó raktárt tartanak. És megtörtént, hogy ezen pénzbírsággal sújtó határozat a másod fokú iparhatóság által helybenhagyatott!

Nem szándékozunk ezen eseteket sem egyenként elősorolni, sem pedig a legilletékesebb forum, a ministerium határozatának praejudikálni, hanem egyszerűen a tényekből következtetést vonni.

Vagy helyben hagyja a ministerium a két egyenlő határozatot, vagy nem.

Ha helyben hagyja, akkor b a j a vau a k e- reskedelemnek a törvénynyel, és méltán panaszkodhatik arról, hogy érdekei nem csak hogy nem védetnek, hanem egyenesen teherrel, kellemetlenségekkel sujtatnak, még pedig nem is egy formán, mert például: van Esztergomban a többi közt egy igen tekintélyes ház, mely iparágát gyárilag űzi, kinek czége és nyitott üzlete Szenttamáson van, de kinek Esztergom kir. városában is van háza, és e házát raktárul használja; tehát, ha vidékről megrendelése jön nagyban, vagy — hogy szembeötlőbb példát idézzünk, — egy vidéki üzletbarátja Esztergomba jön és a „három sze- recsen“ fogadóba beszállva, e fogadóban köt vele üzletet, (z üz ifit n ár más ipar hat óság t er ületen foganatosítja és mégis senkinek nem jutott eszébe tőle követelni, hogy Esztergom sz. kir. város iparba t ó.s á g á i ó 1 is kérjen i p a r e n g e d é 1 y t.

Másik példánk: egy páikányi gabnakereskedő. Párkányban lakik, ott van telepe, de megtöitént, hogy Pcibalra ment levásáiolni és ezer mázsa szán.ía szállíttatott gabonát, de mm Párkányba,

mert a Duna zajlása miatt ezt nem tehette, hanem raktárt bérelt Esztergom k. város területén, ott gab- náját berakatta, oda hordatott, a tavasz kinyiltával, illetőleg a hid berakásával még többet, és Esztergom- Szeut-tamáson megkötötte az eladási üzletet, itt hajóra rakatta és elszállittotta. Kinek jutott volna eszébe azon iparhatóságnál is, hova Perbál tartozik, továbbá Esztergom k; városánál is, úgy. az esztergomi járás szolgabiróságánál is iparengedélyért csak megszólítani is V

Kitűnik ezekből, hogy ha. a ministerium a hivatkozott törvényt úgy magyarázta, mint ezt a u uzslai szolgabiróság és az alispani hivatal magyarázta, .akkor minden gabna-kereskedő, a hol csak vásárol és gabnát lerakni Kénytelen, mindenütt ipar engedélyt kénytelen váltani, és ha igy lenne, akkor a kereskedelemmel foglalkozók vállaira újra oly terhet akasztanak, mely egyes esetekben költséges is, de minden esetben zaklató, fárasztó természetű, mely teher még azonkívül végtelen i d ő fecsér léssel jár, mi kereskedőnél különösen nagy szó. Képzeljük azt .a pesti nagykereskedő házat, mely — hogy Budapesten, vagy Bécsben, vagy bárhol vállalt kötelezettségeinek betartását lehetővé tegye, — kénytele-.', úgy bevásárló ügynököket, valamint raktár: kát tartani, mint például nálunk tartott négy éven át a „Mährische Bank“.

A második esetben, ha a ministerium máskép fogja magyarázni az iparlörvényt, ez esetben engedtessék el a következtetés, mert nagyon messzire találna vozetni; már pedig nem ismerhetjük mindenkinél az érzékenység határát, aunál is-inkább, mert a fentérintett esetnél is igen feltűnő, líogy egy iparhatóság valamely ügynél, melyet ipar Tendöri kihágásnak gondol, azonnal a birság legmagasabb fokát használja, mintha az a kereskedő a társadalomra nézve oly veszélyes foglalkozású egyén lenne, kit nem lehet eléggé büntetni.

Es épen, ha kereskedelmünknek helyi bajait vizsgáljuk, az elősoroltakon kívül uem a legutolsó az, hogy a kereskedő még mindig az emberiség oly fajtájának tekintetik egy némely oldalról, kivel csak nyersen lehet elbáuni, kivel csak félválról kell beszélni, és nem tekintik állását olyannak, mely az állami testben a vér keringési szerve k é t ■ k é p v i s e 1 i; . :

Az.e tekiutetbén; felmerült panaszokat, — helykülönbség nélkül — regisztrálni egyrészt nem lehet annak sokasága miatt, másrészt czélhoz sem vezetne, mert — — mert igen jól ismerjük annak forrását és okait. Talán, ha lehet rajta segíteni, több haszna lesz az egyszerű megemlítésnek, mint az egyes esetek felsorolásának, mert az előszámlálást talán roszakaratnak magyaráznák. Ha az illetékes egyéneket az elmondottak fölött csak gondolkozásra is bírjuk, a czél el v a n érve, és már ekkor talán könnyebben elviseli helyi kereskedelmünk azon bajokat, melyek országosak, és melyeket egyes vidék, vagy aunak kereskedelmi testületé e g y oldal u 1 a g úgy sem háríthat el.

A fürdöláz.

Legújabb járványos betegség a közegészség érdekében több kútfő igénybe vételével népszerűén ismerteti i

Hygica.

„Egy fecske nem csinál nyarat, még a kálén- dárium sem.“

Azonban ha a szép május beköszöntött, ha a napok hosszabbak, a ruhák jelenlegi czélszerü divatunk szerint rövidebbek lesznek, ha a Pongrátz-Or- bán hires czég több rendbeli nátha és hurut hátrahagyásával búcsút vesz a kapu félfától, — ha a politikai látkör beborul, a midőn t. i. a Perzsák az általuk felfedezett porral irtó háborút izennek minden mászó lénynek a kárpátoktól Adriáig, az arany Bosna folyótól Novibazárig, akkor mi is magunkba szállunk és a nyár létezésében hinni kezdüuk. —Ilyenkor eszünkbe jut, hogy Socrates bölcs ember volt, — nem azért (mint az a korabeli Xan- Tippographok bizonyítják) hogy a sors^ csapásait és kedves oldalbordája hízelgéseit méltósággal viselte, — hanem azért mivel inget nem viselt.

Mi azonban a 19-ik század felvilágosultjai nein ismerjük el Socrates tekintélyét, és nem követjük őt, — kalendárium úr e felett megbotránkozván, következő prédikácziót tart nekünk: „Arczatok verejtékével egyétek kenyereteket, vessétek el magatoktól minden néven nevezendő alsó, háló stb. kabátokat, mert fel nem teszem rólatok, hogy b á r á u y k á k vagytok, kik gyapjút viselnek testükön.

„Lássátok híveim a nyári idény itt van teljes virágában és gyümölcseiről ismeritek meg azt, egyik leghíresebb gyümölcse a p o r, mely mindenütt körülöttetek van, és jaj nektek, ha nem igyekeztek tőle szabadulni és nem zarándokoltok a „fürdőhelyekre.“

Lehetetlen, hogy ily prédikáczió hatását eltévessze, ha ily rövid is, sőt valószínű azért, mivel ily rövid.

A fürdőhelyek látogatása korunkban már megszűnt fényüzési czikk lenni, mióta a fényűzés általános szükségességé vált, a fényűzés űz minket a fürdőhelyekre, mivel a fürdők fényűzést űznek. — A fürdőhelyekre a zarándoklás a természet törvényévé vált. — Daczára a leunálló, de nem elég szigorú uzsoratörvénynek, az új fürdőhelyek óveifkiut gomba módjára keletkeznek, hogy a nyári élet száraz- s á g á t megtörjék. — De mi volna a szép nyár, ha nem léteznék annak kiegészítő alkatrésze a szünidő a v a c a t i o. — Volt idő, midőn csupán az