Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 6. szám
I. Évfolyam. 6. szám. Esztergom, 1879. Junius 19-én. ESZTERGOM VIDÉKÉ közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. 5 fit — kr. 2 frt 20 kr. Előfizetési-ár: Júniustól deczemberig .................... é vnegyedre .... .................... E gyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézendők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez X)uua utcza 117-lk szám alatt intézendők. ■ Kéziratok nem adatnak vissza. A kaszárnya-ügy. Ha teendőink roppant halmazán végig pillantunk: sok és nagy munka vár reánk, melyeknek teljesítésétől függ a helyi lakosok közboldogulása. Fognak-e sorakozni mellettünk, vagy szavunk elhangzik keresztelő szent János ta nulságos példájára, a pusztában?—nem tudjuk, nem kutatjuk. Mi elvetjük a magot, ki fog az kélni; eszméink meg fognak valósulni, •— előbb, vagy utóbb ; gyökereket vernek azok mélyen kicsinyes felfogások és törpe önzések duzzo- gása által felvert szélrohamok ellenére. A reformok apostolainak útját nem szokás rózsa vízzel öntözni; de azért nincs hatalom, nincs erő, mely őket feltartóztatná, habár legtöbbször mártyromság érdemetlen jutalmuk. A kaszárnya-ügy kérdése — annak idejében, két táborra osztotta polgártársainkat, a mennyiben akkor kapcsolatban fordult elő a íő gymnasium építtetésének szükségességével. Holott ez két önálló kérdés volt, s megoldásuk egyik a másiknak rovására nem történhetett. Mindakettő a jogosultság minden kellékével fel van ruházva, s az egyik már megoldást is talált, s főgymnasiumunk építése halad előre. Most tehát szabad lélekzéssel foglalkozhatunk a kaszárnya ügyével. Esztergomnak kiáltó szüksége van k a- s zár nyár a, — ezt mindenki tudja és érzi; de legjobban követeli a népesség szegényebb osztályának érdeke, mely végett eddig édes-kevés, vagy épen keserű-semmi sem történt. Mert eltekintve attól, hogy a szegényebb sorsú lakosság, a legnagyobb dolog időben is katonatartással van terhelve és nyomorítva ; azon megbocsáthatatlan anomalia kapott nálunk lábra, hogy az 1848-iki törvények által kimondott és királyi szentesítést nyert közteherviselési lörvényczikkünk ignorálásával, az ugynevezet jobb módú polgárok nem csak felmentve érzik magukat-e kellemetlen tehertől, hanem annak elviselése megkönnyitésére a nép ama szegényebb osztályának semmiféle segédkezet nem nyújtanak ! Nem természetünk a vádaskodás, hogy ezen elmulasztásért valakinek az üstökét tegyük felelőssé; csak a tényt, az örök folyású visszaélést kívántuk constatálni, mely ellen sürgős orvoslást kérünk és az osztó igazság nevében követelünk. Ha a gazdag szereti a kényelmet, ne forgassuk fel legalább a szegényebb polgártársunk családi csöndjét és házi békéjét. Az egyenlőség elve egyikre úgy, mint a másikra polgári kötelességeket róv, mely alól senki sincs jogosítva felmentve érezni magát, vagy annak köteles teljesítését elodázni magától. A közteherviselés az egyéneket úgy mint a házszámokat egyképen és arány szerint feköti és kötelezi. Hogyan lopta be magát ama visszaélés és kárhozatos gyakorlat, hogy a katona tart ás csupán a szegényebb osztály vállaira nehezül? — nem képezheti búvárkodásunk tárgyát ; a baj sokkal fekélyesebb, hogy sem azt visszapillantás által méginkább elmérgesiteni meg- kisérthetnők. Nekünk minden áron kaszárnyára van legnagyobb szükségünk, hogy egy igazságtalan és emberietlen tehertől megmentsük lakosságunk egyik osztályát. Szükségünk van kaszárnyára minden áldozattal, ha máskép nem: gazdagabb polgáraink önkéntes adakozásának erkölcsi kényszerítésével, hogy ekként évek hosszú sorának mulasztásait és igazságtalanságait becsületből helyreüssék. Első sorban polgármesterünk van hivatva a város áldozatkészségét a mérlegbe vetni. Az ő tapintata, bölcsessége és kipróbált erélyessége oly várakozásokat kélt keblünkben, hogy a kaszárnya-ügy megoldása az ő nemes gondolkozása, ember baráti szere- tete és hathatós befolyásánál fogva, csak kegyeskedjék megadni a hangot és örvendetesen a kívánt eredményre fog vezetni. Polgármesterünk az egészé, nem egyes osztályok legfőbb tisztviselője; az ösz- szes lakosság szemei ő felé vannak irányozva, ajkáról lesik tiszta lelkének alkotó szavát, a benne helyezett közbizalom benne keresi és tőle várja a megsértett és kijátszott törvény gyors orvoslását és a méltánytalanság beszüntetését. Másod sorban a városi képviselő- testület polgári érzületére apellálunk. E nagyfontosságu tényező leghathatősabban érvényesítheti az általános jóllét felvirágzását czélzó jogos követeléseket. A közgyűlésnek kell kimondani a „legyen“ szót és akkor lesz — kaszárnya, A szomszéd városokkal közösen épitsüuk-e kaszárnyát? erről más helyen kimeritőleg szó- lottunk, s az egyesítés mellett megkezdett elmélkedésünket folytatni van szándékunk . . . Mi haladni fogunk előre! Lehet, hogy néha egyes szavaink és kifejezéseink erősebbek lesznek ; de vannak tárgyak, melyeket elég érintenünk, hogy némelyeket sértsünk és boszant- sunk, holott nekünk soha sincs dolgunk személyekkel; de ha az önelbizakodás dölyfössége és kurta eszüsége azonosítja magát az ügyekkel: arról mi nem tehetünk ; az nem az ügyek hibája, hanem az egyének gyarlósága, vagy hiúsága, mit legyezni soha sem fogunk. A kaszárnya, ha például a város szép helyén, a Sz.échenyitéren akarjuk építtetni, az úgynevezett „feke/e sas“ területén, előre láthatólag, ha az épület két emeletre terveztetik, be1 ekerül 300.000 forintba. Az épület alsó részét boltibelyiségek foglalnák el, melyek 2000—2500 forintnyi jövedelmet tesznek kilátásba; a városrészi első emelet magán lakásoknak lenne berendezve, melyek szintén 2000 forintot behoznának, a második emelet tiszti lakásul szolgálna, - ez is a polgárságnak volna hasznára. Ezenfelül városunk egy szép épülettel gazdagodnék. A kaszárnya, természetesen: katonákat feltételez; számításunk szerint ama épületbe, a tiszti karon kívül, 2000—2200 ember lesz elhelyezhető. A 2000 — 2200 ember után odavetőleg évenként 300.000 forintnyi pénzforgalmat feltételezünk, mi elég ketsegtető hatással lenne közforgalmunk felelevenítésére. Honnét vegyük a pénzt? — Vegyünk fel kölcsönt, vagy adjuk az építést vállalkozónak? E felett könnyen térhetünk napi rendre; nem fog sem nehézségeket okozni, sem az ügy megtestesítése ellen akadályokat gördíteni, csak egyszer ki legyen mondva, hogy igen is, Esztergom felépitteti a kaszár n y á t. Oly kérdés ez, melyet halasztani: nagy baj; elodázni bűn! A gordiusi csomót ketté kell vágni gyorsan és merészen. A jelen és a jövő nemzedék hálája lesz dicső jutalma az illetők buzgalmának és fáradozásainak. Esztergommegye és a magyar ipar. Nem tehetek róla, hogy kénytelen vagyok ez alatt a felirat alatt újra pár sort Írni, de félig meddig provokálva vagyok reá, E lapokban megjelent figyelmeztetésein a fehérmegyei currendára ugyanis felderített egy tévedést, mely tévedés, ha csak az én csekély egyéniségemre vonatkoznék, megemlítést nem érdemelne, és daczára a nagy úri hangnak, mely a választ átlengi, megemlítetlenül is maradna, de a tévedés az ügy érdemére vonatkozik. Esztergom megye bizottsági közgyűlése ugyanis elhatározta, hogy felkéri a helybeli gazdasági egylet érdemdús elnökét, hogy a gazdasági egylet küldötteinek jelentését a megye közönségének is küldje meg, és a figyelmeztetésre adott válasz — hogy jól megértsük, — hozzáteszi, hogy ez volt az intézkedés tárgya. És ebben van a tévedés. Az intézkedés ez volt, de tárgya nem ez volt. Tárgya az volt, hogy a fehérmegyei körirat felszólította a törvényhatóságokat, miszerint a fehérvári országos kiállítás alkalmával gyűlést akar tartani, mely gyűlés feladata lenne a magyar ipar emelésére módokról és eszközökről tanácskozni, e gyűlésben részt vegyenek. Tehát nem hogy a kiállításra küldöttséget meneszszenek annak megtekintésére, hanem hogy itt levéli a kiállítás, és ennek kapcsában itt lévén a magyar ipar képviselőinek színe java, használjuk fel az alkalmat, tanácskozzunk annak emeléséről. Ez két különböző dolog és sajnos, hogy Esztergom- megye bizottsági közgyűlése e lényeges tévedés felől nem világosit t a tot t hl hamarabb. Elhisszük, hogy a gazdasági egylet küldöttei fognak igen sok adatot szolgáltatni jelentésükben a magyar iparviszonyokról, de nem ezen viszonyok ismertetése volt a fehérmegyei köriratnak czélja, hanem czélja volt: actiót indítani, és nem a viszonyok ismeretére, hanem az actióbani részvételre hívta fel a társ törvényhatóságokat, és Esztergommegye bizottsági közgyűlése — úgy látszik legalább intézkedéséből, no meg az officio- sus válaszból — nem értette meg a köriratot. Ezekben a tévedést kimutatva, nem foglalkoznám többet a válaszszal, ha abban még egy, nagyon fontos enuncziátió nem volna.
