Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 5. szám

azt, bogy nem akarja tudni, hogy ilyenek voltaképen

léteznek.

Mi egy névsort állítattunk össze mindazokról, a kik uzsorával foglalkoznak, és a kik az uzsorások áldozatai leitek. A uévsoibau nők is foglaltatnak. És ezek ép oly kegyetlenül fosztogatják a karmaik közé került áldozatokat, mint a legkegyetlenebb haramia, lm itt közlünk ások közül egyelőre egyet, a mihez több hasonló példával is rendelkezünk:

J. M. helybeli szabómester, s volt háztulajdonos, még egy pár év előtt a legjobb anyagi viszonyok közt élt ; a kérlelhetleu sors azonban megismertette egy novel, a kiuek elpanaszolta, hogy leánya férjhez megy, és nincs elegendő pénze, hogy gyermeket usztessegeseu elláthatná.

Az uzsorásno ajáulkozik kölcsönt adui. A mi szegény polgártársunk az ajánlatot elíogadja, s kölcsön vesz 160 Irtot. Hát a kamat mennyi lesz? No édes Istenem ! hát egy hónapra minden forint után fiz krajczár csak nem lesz sok ? Az ados a kamatot természetesen sokalváu, de azon reményben, hogy tartozását egy hó eltelte után lefizeti, miutáu a liitelezőnő kevesebb kamatra a kölcsönt megkötni nem akarta, aláirta a kötelezvényt. A 160 írtból 16 Irt kamat levonatott; ez vigasztalta az adóst, hogy a kamatott előle lefizette.

Eltelt az egy hó, s az adós nem birta átokét lefizetni; lett a 160 írtból egy hó alatt, hozzá számitva a 16 Irt kamatot — a kamatot soha sem lehetett fizetni a tőke nélkül — 176 írt töke, s ennek 17 írt 60 krajczár kamatai, összesen : 193 frt 60 krajczár.

A másik hónapban szinte nem birta az egész tartozást fizetni; ismét uj kötvény lett kiállítva, a 196 írt 60 kr. toké, ennek 19 frt 36 kr. kamatai, valamint ezen két összegnek megfelelő 21 frt 30 kr. kamatról.

És ez így folyt 11 —12 hónapig; míg végre a 160 irt: 628 frt 40 k r j r a emelkedett, és az adós összes vagyona, biróilag elárverezte t e 11.

Azt kérdezzük már most, hogy az uzsorások, nem rosszabbak-e az utonállókuálV Nem elkerül- hetlen kötelessége-e a városi és megyei rendőrségnek az uzsorások kipuhatolása szempontjából, minden rendelkezésük alatt lévő eszközöket felhasználni ? De igen. Ezt lenni kötelesség, s mi elvárjuk, hogy ez irányban minden megtétessék, a mit a polgárság érdeke megkövetel.

8 a vérszopó vampyrt váljon utói érte-e már a nemezis V Még nem. Még boldogon él, élvezi rablása gyümölcsét De nem lnszszük, hogy a szerencsétlen családapáktól elrabolt, s kényektől áztatott fillérek sokáig tartsanak; nem hiszszük, hogy nyugodt éjjei lehessenek-e — vérszopó undok söpredéknek. Kell, hogy a tönkre tett áldozatok szellemei körülte legyenek, s szemre hányólag mutassák nyomortól eltorzult arczaikat

............

Gonoszha

d! Mit vetett ellened az emberiség, hogy nem irtózol koldusbutra juttatni a szükségben szenvedő polgárokat? Dúsgazdagok akartok lenni abból, a mit mástól elraboltok ? Igen, a pénz-szomj elvette eszeteket; gazdagok akartok lenni a mások véres verejtekeböl. Gazdagodjatok meg, de becsületes munkátok után.

Ne vágyjatok abból a fillérből meggazdagodni, a mit csecsemös gyermekek szájától kell elvonni, hogy a ti lelketlen követelésiek kielégithető legyen. Vagy talán a ti gonosz lelketeket még ez sem indítja meg ? Nem. Oh, ti igazán lelketlenek vagytok !. . Hát ha még miveit, okos ember gyakorolja ezt az undok mesterséget és még a társadalomtói reputatiót követel?.. No aztán az ilyennek a bőrét karmolja le a — macska, úgy sem használ neki szava az e r e n y u e k ! — a.

Válasz a ,junius 30-ára emlékesz- tetö“-re*)

Nem mintha a figyelmeztető szavak bírnának reá, mert azok merőben íeleslegesek voltak, de azon fontos kérdés, mellyel e czikk foglalkozott indít bennünket arra, hogy válás z öljünk.

Igeu is Fehérmegye közönsége 51. számú közgyűlési határozatával Esztergommegye közönségét is felkérte, hogy a Székesfehérvárott megnyitandó országos iparkiállitásra ezen kiállításnak alapos és szakszerű tanulmányozása végett saját kebeléből alkalmas egyének kiküldését elhatározza.

A május hó 26-án megtartott megye-bizottsági közgyűlés 118. sz. határozatával intézkedett is e tárgyban; azonban a jelzett czikk írója úgy látszik nem érdeklődik annyira a köztörvéuyhatósági működések iránt, hogy azokat itt helyben alapos figyelemre méltatná, s innét ered, hogy a kérdések egész sorával áll elő akkor, midőn már e máshon- nét előbb intézett fontos kérdés megkapta a feleletet.

E hibáját akarjuk mi czikkező urnák helyreigazítani, s figyelmét azon körülményre fordítani, hogy nem mint ő merészen állítja, semmi sem történt, de igeu is történt valami, csak hogy ő e valamit elmulasztotta figyelmére méltatni.

A megyei közgyűlés, tekintve, hogy a székes- fehérvári iparkiállitásra a helybeli gazdasági egylet úgyis küld megbízottakat, olykép intézte el ezen ügyet, hogy felkéretui határozta a helybeli gazdasági egylet elnökét Forster János kir. tanácsos

*) Nem 30-án, de f. hó 15-én fog megtartatni.

Szerk.

urat, miszerint a kiküldöttek által tapasztalataik

eredményét magában foglaló jelentések általa e megye közönségének is megküldessenek, s igy e fontos kérdés nézetünk szerint lebonyolításában kívánni valót annyival inkább nem hagyott hátra, miutáu a kérdéses jelentések a gazdasági egylet elnökének szívességéből úgyis nem sokára ájt fognak a közönséghez küldetni.

Ez volt az intézkedés tárgya.

Ha czikkező úr jól megfontolná, reá jöhetne, hogy a közönség — nem mint erkölcsi testület — köréből úigy is számtalauan meglátogatva az ipar- kiállitást hoznak magukkal anuyi tapasztalatot, hogy abból isten tudja hány értekezés számára kerül elegendő anyag, s ha ehez még hozzá vesszük a gazdasági egylet küldötteinek jelentését, e megye elegendő adatokkal fog rendelkezhetni az ipar viszonyok megismerésére.

Hogy az esztergomi iparosok résztvettek, be- csüljiik; de ezt saját érdekükből is tenni kellett s hogy megtették való érdem; az ilyen érdem pedig nem szorult dicséretre.

Beszél még a bouezkés alá vett czikk a fogyasztó közönség hiáuyáról s elég hibásan kapcsolatba akarja hozni e hiányosságot a Fehérmegyei megkereséssel holott e két kérdés oly távol esik egy kis distiuctióval egymástól, mint ellen lábasainktól mi, mert hiddje el a kérdéses czikk Írója, hogy e sujtoló, s a részvétlenségben rejlő körülményt az által, hogy isten tudja hány tagú küldöttségek ránduljanak Székesfehérvárra, elhárítani ugyan nem lehet.

E kérdésnél nézetünk szerint maguk az iparosok első sorban azok, kiknek teuuiök kell; mert hiddjék el — nem rósz akaratból mondom — a magyar iparosoknál hiányzik az önbecsülés, mert még ma is szégyeulik önmagukat. Akárhányszor megtörtént már, hogy vétel szándékából be ment valaki valamelyik magyar iparoshoz, a kiről ország világ tudta, hogy no ez a saját készítményeit árulja és hallott az ember mindenhonnan került tárgyakat ajáulgató szót, de azt világért sem árulta volna el, hogy az magyar, hogy az az ő készítménye ! Ily körülmények között, bocsánatot kérek, csak helyeselhetőnek tartom, hogy ha az a fogyasztómáskor is felkeresvén azt az üzletet, hát egyenesen frauezia, angol, vagy mit tudom én milyen készítményre fejezte ki venni kívánságát.

Ez a legelső bibeje a dolognak; a ki pedig már most azt meri hinni, hogy a megyei törvény- hatóság Fehérmegye megkeresésének dolgában kötelesség mulasztó, aunak mi ugyan ezen szóval, s táu illetékesebben felelünk, mert hogy ily intézkedésekről nem tud, szintén a közügyek iránti részvétleuségre mutat. —r.

SZÉPIRODALOM.

Hazugság volt.. .

Hazugság volt minden, a mit mondái,

S az a perez is bűnnel született,

A mikor te legeslegelőször Kezembe tetted a kezedet.

S azt mondtad, hogy szeretsz engem, s még is Mást vallott a szived az alatt;

Kell-e annál nagyobb, égetőbb bűn,

Midőn hazudik az akarat!?

Lesz idő tán mikor majd megbánod,

A mit vétettél igy ellenem;

Óh! én egyedül csak azt kivánom,

Ilyen perczed soha ne legyen!

Hanem gondolj reám akkor is még,

Mikor édes boldogság ölel,

S láss meg engem, ki egy pusztaságon Megy keresztül szenvedésivei.

Pusztaság lesz nekem ez az élet,

Egy nagy, végtelen nagy pusztaság,

A melyen az ember végig nézhet De a szem rajta semmit se lát.

Csak a múltra tapad pillantásom,

Csak a múlttal vagyok és veled;

S utoljára e képpel hajtom le Gondolattól égő fejemet.

$

De ha ezt az összetépett szivet Nagy fájdalma sirba fekteti,

A legnagyobb örömöd között is

Fogsz szentelni egy könyet neki!

Pethes Géza Aladár.

Kereskedelmünk helyi bajai.

A kereskedelem tulajdonságairól, auuak kihatásáról a magán és nyilvános életre, még beszélnünk sem szabad. Hisz elcsépelt, átaláuosan ismert igazságokat kellene ismételnünk.

.-i . A világ minden állama oda igyekszik hatni,

hogy a kereskedelem és ipar forgalmát élénkítse, emelje, mert ez az állami testben az, ami az emberi testben a vér. Ez igazságot nem dönti meg azon körülmény, hogy egy némely állam e czélra egyenesen ellenkező intézkedéseket léptet életbe, czélja mégis egy, a fenebbi. Ez esetben azonban igen sok és nagy küzdelme vau a kereskedelemnek, és e küzdelem sokszor felemészti auuak életerejét, sokszor uj életre kelti a szuunyadozót. De ezenfelül küzdenie kell a kereskedelemnek igen sokszor helyi érdekű bajokkal, melyek oly természetűek, mintha Merkúrnak szárnyas lábaira köveket aggatuáuak. Vanuak-e az esztergomi kereskedelemnek ilyen helyi bajai és mily természetűek azok?

A kereskedő eladása és vásárlása közben nem tesz különbséget eladó és eladó, vásárló és vásárló közt és mindössze két faktort ismer, mire szüksége van, az államot, vagy községet, hogy transac- tióiban ez intézkedései által előmozdítsa; és a pénzt, hogy rendelkezhessék az eszközzel. Hogy áll e két faktorral szemben az esztergomi kereskedő világ ?

E lapok hasábjain már tétetett megjegyzés az esztergomi takarékpénztár azon intézkedése miatt, hogy Budapesten és más idegen helyeken értékesíti tőkeit. A mily jogosult volt a megjegyzés elméleti szempontból, ép oly jogosult a takarékpénztár intézkedése is az ő felfogása szerint. Az átaláuos elmélet és törvény szerint a takarékpénztár ad pénzt földbirtokra ép úgy, miut kereskedelmi és egyébb váltókra, ha a censura ezt jónak találja. De a vál- tóbirálók visszautasítása után már uem adhat és ha igy meggyül a pénzkészlet, kénytelen azt elhelyezni úgy, a hogy lehet, mert a takarékpénztárral szemben áll először a betevő, ki pénze utáu kamatot akar ; másodszor az egyes részvényes, ki részvénye után szinte jövedelmet vár, és a takarékpénztár valóban maga is örülne, ha tőkéit itthon nyolez százalékra elhelyezhetné, minthogy kényteleu legyen Budapesten 3 1/2 vagy 40/o-et kapni. így hangzik a takarékpénztár nyilatkozata ily panaszokkal szembeu, és felületesen véve a dolgot igaza is vau. Ha azonban nem volna hozzászokva a takarékpénztár ahhoz, hogy a közönség tolakodva keresi; ha a takarék- pénztár, és itt vele össze kell vennünk a másik két pénzintézetet is, a párkányi takarékot és iparbau- kot, épen túlszigorúságuk által azon helyzetbe jönnének, minő helyzetbe akár háuy más pénzintézet vau, hogy önmagának is kell az üzlet után nézni és azt keresni, mit tennének akkor? Talán rájönnének arra a gondolatra, ami most is előttük fekszik, arra a példára, amit látnak, de meglátni és megtenni nem akarnak, és ami egyik nagy baját képezi az esztergomi kereskedelemnek.

Elmélettel nem kezdem, mert az hálátlan munka és könnyen fel lehet állítani hamisat is; de példával talán többre megyünk.

Az esztergomi piacz meg van terhelve Budapest, Bécs, Brünn s a többi idegen piaczoknál legalább egy negyed millióval, mely egy negyed millió talán kis kivétellel 3, 4, 6 havi váltókban fekszik. Az nyílt titok minden kereskedő és iparos előtt, hogy a mely ipar, vagy kereskedelmi telep három hóra, vagy még továbbra is hitelben áruezikket bir adni nagyban, az legalább is 12—15°/0 nyereséggel dolgozik, ha nem többel.

És mi sorsa van ezen váltóknak? Nagyon kevés az a gyáros, ki ezt a hitelt sokáig ki bírná, hanem a váltóra ráadja giróját és azt egy pénzintézetnél leszámitoltatja és ez által eléri azt, hogy készpénz van a kezei közt, azt újra forgathatja, és mégis több haszna van a % különbség f dytán, mintha az a hitelbe vásárlott kereskedő egyszerre kifizette volna az áruezikket.

Váljon nem lehetne ezen váltókat már itthon értékesíteni ? Az esztergomi kereskedő nem bánná, sőt óhajtja, mert ha ő az áruezikkért a váltót uem a gyárosnak küldené, hanem azt itthon helyezhetné el, és a gyárost kész pénzzel fizethetné ki, daczára annak, hogy 8 és 10% eskompt igen drágának tűnik fel előtte, de a készpénzzel vásárlás által mégis nyerne 3—8 %-et.

A pénzintézet azonban erre azt feleli : igen, megtenném szívesen, de — nincs garantia, én pedig nem koczkáztathatok. Igaz, nem koczkáztat- hat, de csakugyan nincs-e garantia? Határozottan nemmel felel a — váltóbiráló bizottság, és ez ellen niucs orvosság, és épen itt rejlik a baj.

Az esztergomi kereskedő világ még eddig, egy néhány ezéget leszámítva, igen solidnak bizonyult, és e ezégeket ismeri az egész világ. A többi solid és hitelképes az átaláuos piaczi fogalmak szerint, kiknek váltóit minden kétely nélkül leszámítolni lehet. A pénzintézeti censor urak azonban egész más véleménynyel vannak és nem eresztik a váltót oly könnyen keresztül, és a mostaui rendszerrel határozottan lehet állítani, hogy a feuebb elmondottak pium desiderium fognak maradni — a veszteségtőli félelem miatt.

Fia azonban azon anomalia megszűnnék, hogy váltóbirálókul mást is alkalmaznak mint kereskedőt, és kereskedőket is olyanokat, kik nem csak egy szakot miveinek, ha a pénzintézetek meggondolnák azt, mégis csak több hasznot hajtana tőkéjük mind önmaguknak, mind a közönségnek, ha csak kétszáz ezer forintot, ha csak száz ezer forintot lehetne igy leszámolni, és ezen összegek mellett — ami azonban még nem is valószínű — talán ezer toriuttal baj volna is.

Váljon teljesülhet-e ez valaha? Taláu akkor, ha Esztergom oly jelentőségre tesz kereskedelmi tekintetben szert, hogy az osztrák magyar bank itt is állít fel fiókot, ami pedig ugyancsak teljesülhetlen