Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 38. szám
— — — Esztergom, i. évfolyam. 38. szám. Csütörtök 1879. Október 9-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöfizetési-ár: fél évre ..............................................4 írt. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intéz end ők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^“IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Emlékeztető. Csütörtökön nyílt meg az országgyűlés. Ünnepélyesen, díszes czereinoniákkal; mint rendesen. A Budapestre sietett képviselők sok Ígérettel távoztak el hazulról, hogy legyen mit be nem váltani. Mint rendesen. Ugyanazok az emberek, ugyanazokkal az erényekkel és hibákkal kerülték együvé, mint rendesen. Csakhogy az ország más szemmel tekint most a díszes testületre, mint rendesen. A mi képviselőinknek is ünnepe volt. Pór Antal, Hazay Ernő és Andrássy Gyula urak újra átveszik a haza sorsa intézésében munkájukat s újra részt fognak venni a tartalmas és meddő vitatkozások vagy czivódásokban, mint rendesen. De nekünk ez ünnep alkalmával sok bús gondolatunk támadt. Ezen az ünnepen éreztük legélénkebben veszteségeinket. Veszteségeinket a szó legszomorúbb értelmében. Nincs terünk politizálni: csak constatálni. Elvesztettük törvényszékünket, elvesztettük a biztos reményű országos intézetet, az őrültek- házát. elvesztettük bizalmunkat. Városunk nemcsak magáért, de megyénkért is van. Esztergom érdeke s a megye érdeke gyakorta elválasztbatlanok. Épen azért nemcsak városunk képviselőjéhez. de megyénk képviselőihez is egyetemben intézzük jelen Emlékeztetőnket. A törvényszék visszaküzdésére megindult örvendetes mozgalom alkalmával, Andrássy ur ünnepélyes ígéretet tett és társai nevében is ! kijelenté, hogy a mit csak módjukban lesz elkövetni a törvényszék vissza szerzésében, el fognak követni. Erre emlékeztetjük őket első sorban. Váltsák be ígéretüket, tartsanak össze, tegyenek és sürgessenek, izgassanak és követeljenek. mert hiszen nincs is kérni, hanem követelni valónk, Mert törvényszékünket nem elvették, hanem kicsikarták. És elvitték oda, a hová csak pénzünket szoktuk vinni s a hová gyakran szitokkal haragos ajkunkon szoktunk menni, a mi anyagi elsoványodásunkon gyarapodó Komáromba. Tartsanak össze s bízzanak abban, hogy e kérdésben nemcsak választóik, de ellenzőik is oldaluk mellék csoportosulnak. Mert vannak érdekek, melyek kiegyenlítik az ellentéteket s közelebb hozzák a különböző politikai hitvallású férfiakat. Ily esetben oktalanság lenne más politikai táborban hadakozó képviselőnket zúgolódással és kárhoztatással illetni. De azután ne csalja meg „ily esetben“ végső menedékű reményünket az a honatya, kiben bitünk és bizalmunk teljes erejével hiszünk és bízunk e kérdés megoldásában. Megtanultunk már resignálni* Hiszen meg- | tanítottak rá. Megtanultunk már nem remélni ! szebb életben, jobb jövőben, hanem megnyu- | godni t-espedő jelenünk tétlenségében. Ne mondja senki, hogy élünk. Hol az életjel ? Hanem erősítse mindenki, hogy csak vegetálunk, hogy csak létezünk. Minden jel erre vall. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE“ TÁRCZAJA, Gyermekkori játszó társnőmhez. Mennyi boldog óra ! mennyi kedves emlék! Milyen jól esik az, visszanézni rájuk ! . . Mikor’egész nap is együtt játszottunk még; Szanaszét futkostunk, délleltük a bábut.- »■' '/; '.éj . ügy nőttünk fel együtt boldogság ölébe. i Hogy elhagyjuk egymást, egyikünk se vélte... Egymásnak teremtett tán minket az isten. De a sors szeszélyi széjjel választanak... Engemet elűztek, tova kellett mennem ; Te otthon maradtál falu rózsájának... Kinos órák voltak azok. kínos perezek. Mikor ajkunkról az „isten hozzád“ zengett. Ekkor tudtam meg csak, hogy szerettél engem ; Ekkor tudtam meg, hogy mint szeretlek téged. Összezúzott szívvel sors lapdája lettem. Elveszítve mindent s a reményt is véled ; (lak egy nem veszett el; bún őrzött szerelmem, Mint az árnyék mindig együtt bolygott velem. Te talán azóta megint boldog lettél. Engem elfeledve bű férj oldalánál. .. S a családi élet boldog tűzhelyénél Boldogságos család üdvébe jutottál... Voltak ábrándjaim, hogy egykor igy élek, Aranyos ábrándok, hajh ! be eltűnőnek! Sivatag az élet már az én szivemnek, Benne a bubánat szomorú fűzfája, Régi szép időknek emlékén merengek... Mikor meg csókoltál mint pajkos kis lányka. A jelen szomorú... a jövő elveszett... De azért az isten csak áldjon meg téged! Nagy Alaj js. Nyár utóján. — Elkésett saisonczikk. — Szürke, barátságtalan felhők takarják el a mosolygó őszi eget, a napsugár nem játszadozik többé a folyó hullámaival, a madár csevegése is elnémult. Elmúltak mind a szép esték, mik kivonták az embert a szobából, ki a dunapart üde lég körébe, az esztergomi corsóra. S valóban kiállotta a mi kis séta helyünk az összehasonlítást akár Velencze mólójával és Nápoly örök szépségű tengerpartjával. Csak egy kis holdvilág, egy kis fantázia kelle hozzá, és a csalódás meglepő. S megvolt, mi íodolog, egy sétatér elengedhetlen föltétele: a sétáló szép hölgy- közönség. Képviselve volt a hideg észak büszke szőke szépségeivel, s a forró dél a tüzes barna szem minden nuanceaival. Este, a titokzatos félhomályban, a holdfény érdekes világításánál könnyű is még szebbnek, bájo- lóbbnak tűnni fel, mint az udvariatlan nappali világítás mellett. A sötét háttér, a nyári világos öltönyök karcsúbbá teszik a termetet, a fény és árny hirtelen Tanítsanak meg azok ami képviselőink hinni városunk és megyénk szebb jövőjében. Adjanak nekünk bizalmat. És adjanak egy kis beváltást aranyos Ígéreteikből. Törvényszékünk kérdésében mutassák meg, hogy mennyire méltók a nép bizalmára. Itt érvényesítsék azon képességeiket, melyek hitelére megválasztatták magukat, És itt mutassanak eredményt, hogy édes magunk érdekét emelik. Az őrültek háza, mely oly hatalmas jövedelmi forrással kecsegtette városunk jó törekvésű, de rossz anyagi viszonyú polgárait, ide volt tervezve mihozzánk. Pór Antal ur nagyon Ígérte. De néhány keserű élez jutott csak belőle, néhány agyoncsépelt rossz élez. Azután egyszerre csak azt hallottuk, hogy igen is megkaptuk, de azért Pozsonyban fogják fölépíteni. Most meg azt olvassuk, hogy ez országos intézetet is a fővárosban fogják felállítani. Egy városi közgyűlésen Pór Antal ur azzal lepte meg elöljáróinkat, hogy az őrültek háza kérdése városunkra nézve még nincs befejezve. Voltak optimisták, akik vigasztalásnak, voltak pessimisták, a kik ámításnak vették. Mi ígéretnek vesszük. De olyan ígéretnek, melynek komoly következései vannak, s melylyel csak játszani nem szabad. Pór Antal ur most fölemelheti szavát, Ott van az ország szivében, ott van barátai és társai között. De kívánjuk, hogy ez alkalommal ne csak ott legyen, hanem tegyen is. Emlékezzék aranyos ígéreteire, emlékezzék választói bizalmára s emlékezzék követeléseire. változásai a képzelet hatványozott működése, t finde- ries színbe varázsolják a vígan lépkedők alakjait. S mindéhez jár az édes suttogás, a bizalmas halk beszéd, néha egy-egy föUiangzó és félig elfojtott kaczaj — sőt elvétve egy-egy czélszerűen akalma- zoift sóhaj. S ha ki ezt látja, hallja, a húrik kertjébe képzelné magát és mégis — az erősebb nem csak néhány példája által van képviselve, pedig nincs is entree. De a természet remekeinek e nehány képviselője annál lelkiismeretesebb elvállalt s úgy hisszük édes kötelezettségében. Ama szőke ifju, a germán typus megtestesült mintája -— daczára, annak, hogy a teutonok nyelvével ugyancsak hadi lábon él — rendes látogatója a szigeti aétahelyfiek. Egymagában jő, másodmagával távozik. Arczjátékát kár, bogy a homályban figyelemmel kísérni nem lehet, különben visszavonhatlanul kisütnek hogy valószínűleg szerelmes. Mondják hogy ez állapotot, nemcsak az arczból, de a testmozgásból is megítélhetni, de szakavatott- ságunk ennyire még nem terjed. De ime egy új alak vonja magára szemünket. Nyakra valót nem visel, de csak azért nem, mert inget sem visel. Kérem ne tessenek . félreérteni. Legalább rendes inget nem, mert ilyenkor este, mint a hős argonauták egyik dicső utóda, spoitú- manszerű matróz costumeben szokott megjelenni az élet szinterén. Hogy felvilágosodott s. a kor egyen- lőségi eszméit átértő férfiú, ezen tette által is kitűnik. Mert hisz a hölgyek is kiszoktak tenni közszemlének hattyú nyakukat és hóvállaikat — a báli referensek hivatalos szójárásával élve, — mért ne tehetné Ő is azt? Lényeges és legjellemzetesebb isméit'tő jele azonban balkezének kis ujja körmének sok gor.ddal ápolt bámulatos hosszúságában rejlik. Aki e kitűnő tulajdonát elismerni vonakodnék, azt halálos ellemér gének nyilvánítaná, ittlétének okát discretion's: tiltja
