Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 34. szám
A törvényszéki népgyülés. A sept. 21-re a megyeház nagytermébe összehívott gyűlés igen szép és meglehetős nagy közönség jelenlétében megtartatott. K r u p 1 a n i c z K á 1 m A n kir. tanácsos és alispán nyitotta meg a gyűlést, űdvözlé az egybegyűlteket, mint házi ur. ezután előadta a gyűlés tárgyát, megemlítvén azt. hogy ez ügyben a megye már petitionált, sőt őt, mint a megye első választott tisztviselőjét megbízta, hogy ez ügyben minden lehetőt elkövessen, ha az alkalom egy mozgalom megindítására kedvező lesz. Ezek után, hogy a gyűlés rendes alakban és menetben vezettessék, ajánlja a megalakulást, nevezetesen elnök választását. Az összegyűlt közönség egyszivvel lélekkel Kruplanicz nevét emlegetvén, megköszöni a bizalmat és elfoglalja az elnöki széket. Ezután átadja a szót: Palkovits Károly polgármesternek, ki röviden a gyűlés czéljáról, a megindítandó mozgalomról és úgy a szükségről mint a jogosultságról szól, hogy Esztergomnak legyen törvényszéke. Elnök erre constatálja a gyűlés népgyülési jellegét, felkéri átalános helyeslés közt a jegyzőkönyv vezetésére Helc Ferenc ügyvédet, és ezek után rövid indokolással indítványozza: Készítessen a népgyülés egy feliratot a törvényszék ügyében a képviselőházhoz, ezen feliratot írja alá mindenki, ki teheti, az aláírások gyűjtésére a polgármester és a két járási szolgabiró urak kéretvén fel. Egyhangúlag elfogadtatik. Indítványoz továbbá egy küldöttséget meneszteni a Bibornok Herczegprimáshoz, mely küldöttséghez szinte mindenki hozzá csatlakozzék. Ez indítvány is egyhangúlag elfogadtatik, az itt elnöklő alispán annak vezetését elvállalván. Palkovits Károly ezután a mi országos képviselőinket apostrophálja, reményét fejezvén ki. hogy nemcsak csatlakozni fognak a mozgalomhoz, hanem minden lehetőt el fognak követni, minden befolyásukat érvényesíteni Budapesten is, hogy sikert arathassunk. Ezután a képviselőházhoz intézendő felirat szerkesztésével megbízandó bizottság választatott meg: Helc Ferenc, Dr. Murinyi Endre, Dr. Helc Antal és Andrássy János megyei főjegyző urakból. Dr. M u r i n y i E n d r e ügyvéd, hogy a teendők egymásutánja könyebben rendezgessék, hogy a mozgalom vezetése egyöntetű és hatásosabb legyen, egy végrehajtó bizottság kiküldését indítványozza. Indítványa elfogadtatván, a végrehajtó bizottság tagjaiul megválasztattak: Az alispán elnöklete alatt a felirati bizottság tagjai, továbbá Ferenczy Jákó, Fehér Ipoly, Fuchs Miksa, Marosy József, Lieb József, Knapik János, Major János, Schwarz József és Dr. Feiehtinger Sándor urak. Ezek után felszólal ________________________ sze r előfordul e világban. Szeretett. Az atya ellenző. Ő megesküdött igával atyja ellenére is, mire ez ki- tagadá — — s evvel kitaszitá a nyomorba. A fiatal férj dolgozott, de családja növekedtével fáradalmai s nélkülözései is növekedtek, s — nem bírta, elhult alatta. Az özvegy fájdalma, nyomorteljes élet után. gyermekeit tekintve atyja bocsánatát s pártfogását kéré —— ah, de a levél nem jő, s már oly régóta! Oh oly nehéz egy szerencsétlen gyermeknek megbocsátani! ? S a levélhordó pedig jár-kel reggeltől estig szüntelen, melegben, hidegben, fagyban, esőben, hóban. . . . Könnyű volt annak a Merkuriusnak repülni leveleivel, akár ruha nélkül. De ő neki szegénynek néha reszketve kell nézni: két krajezár, vagy két hatos-e a borravaló ? Oh mert az emelet s kövezetjárás sok czipőt fogyaszt .... Ördögadta Merkuri- usa! Nem bir néha segítségére lenni kedves örököseinek ! ? De visszatérve. Egy nap bizonyára jobb lábbal kelt fel, mind Ő, mind a többi, mert megjött minden várt levél. No most ő volt az ur! Háromszor is eljárt a basiliskus szemű kofa előtt s hallgatta annak rémséges történeteit a bizonyos más vidéki, más városi, más időbeni, más levélhordóról s épen a legnagyobb geszticulaciója s szemhunyorgatása közben nyujtá át a sikkasztás gyanújába vett levelet........... B izonyára sajnálja a vén vipera, hogy e „vexa mulatság“ megszakadt! S rohan tovább. A fiatal vadember ott várja a kapunál, bizonyosan azon erős feltétellel, hogy ma megöli, megfojtja, meggyilkolja, agyonlövi, agyon- szurja, massacrirozza, szétdarabolja. . . midőn az az idomtalan falusi levelet magasan lobogtatva közelit s tart egyenesen hozzájuk ... A szerelmes pár kirohan : a fiatal vadember arcza a legnyájasabbá, mosolygóvá válik, s Ninácska a végtelen örömtől reszketve tartja kezében a nagybácsi éktelen betűs, de jóságos levelét. A vőlegény (most már az) a levélhordót ölelgeti nagy örömében s ezerszer hívja meg a lakodalomra. Odabenn aztán reszkető kézzel töretik fel a levél s olvastatik át tízszer , . . százszor . . . ezerszer . . . s minden átolvasás csókkal pe- csételtetik meg. Oh jó nagybácsi! Kedves levélhordó ! S a jelenkor Merkúrja száll, illetőleg baktat odább. Gyorsítja lépéseit s szivbeli örömmel tekint a szegletház felé, melynek ablakából a szomorú özvegy avval a reménytelen, lemondó tekintettel néz ki . . Egyszerre belé]» ... Az özvegy felsikolt s mohó i kézzel halványan, izgatottan honija fel a levelet . . | A n d r á s s y G y u 1 a országos képviselő. Meg- emlékszik a törvényszék fel és felnem oszlatása idején történt mozgalmakra, visszapillantást vet az akkor tettek és mulasztottakra, midőn most a mozgalmat szívből üdvözli, jelen nem levő képviselő társai részéről is megígéri, hogy minden hatalmukban álló, sikerre vezethető lépést megtesznek, más részről kéri a végrehajtó bizottságot, különösen pedig az alispánt, a polgármestert, és a főjegyzőt, hogy különösen adatok gyűjtésére fordíthassák gond. Elnök nemcsak megígéri ezt, de határozottan hivatkozik Burány János ügyvéd urnák kitűnő dolgozatára, melyet ez ügyben készített. A gyűlés tanácskozási tárgya ezzel kimerítve lévén, a közönség látható megelégedés és reménység kinyomatával az arezokon szétoszlott. Az iskoláztató társulat. Csak kevesen bár, de telve buzgalommal és lelkesedéssel jelentek meg múlt szombaton az érdeklődők a szegény, ruhátlan gyermekek iskoláztatása ügyében tartott gyűlésen. A gyűlést megnyitja az elnöklő Palkovits Károly úr, jegyző Kiinda K e z s ő úr. Felolvastatik a Pór Antal esperes utáltai tervezett alapszabályok és ezeknek pontonkénti megvitatása tűzetik ki a gyűlés tárgyául. Major János úr szélesebb alapra kívánja fektetni az alakulandó társulatot, de miután a czél: csekély eszközökkel nagyobb eredményt elérni, Major úr indítványa nem volt elfogadható. A keletkezendő társulat czélja: mindazon gyermekeknek önkéntes adakozás általi segítése, kik ruházat hiány következtében az iskola látogatásában akadályozva vannak. E czélnak megfelelőleg a társulat czime: S z. k. városi népiskolai segélyző- egylet. Tagja lehet mindenki, aki havonként a társulat pénztárába 5 krt. fizet be. Külön jogokkal a tagok nem bírnak, hanem tisztán mint a közművelődés előmozdítói, a szegényebb sorsuak jótevői szerepelnek. Úgy hisszük, hogy 5 k r. h a v o n k é n t oly csekély összeg, melynek lefizetésétől senki senki sem fog visszavonulni, hanem mindenki örömmel fog azon társulat tagjai közé sorakozni, melynek czélja ily nemes és magasztos ! Kivált hölgyeinkre számítunk ezen alkalommal is, kik sohasem vonulnak vissza ott, hol a jótékonyság jelszava alatt indul meg a mozgalom. Ha ők pártfogolják e törekvést, a siker el nem maradhat! Visszatérve a gyűlés folyamára, az alapszabályok megvitatása után elhatároztatott, hogy ezek a minisztériumhoz jóváhagyás végett fölterjesztetnek, aláírási ivek nyomatnak, szétküldetnek, a megtörtént aláíratások után pedig egy nagy közgyűlés tartatik, melyre minden tag megjelen, s ekkor ejtetik meg az S ott van az ősz atya kezeirása, melynek minden szava szeretetet, nyájasságot lehel, s hogy hívja Őt vissza!! Még ő kér bocsánatot hevességéért . . . Oh Istenem! mily jó atya! ... A szegény asszony majd gyermekeit, majd az atya kezevonásait csókolja ösz- sze s sir örömében, meghatottságában . . a levélhordó is könnyes szemekkel nézi e boldogságot s tűnik el észrevétlen. Otthon aztán ő rá is jó asszony, kedves gyermekek várnak, kik megédesítik estéit, melyet egészen családi körének szentel. Másnap aztán újra neki indul utjának, mely elé annyian néznek reménykedve, félve s örülve. Sz. A tárczairó. — Karczolat. — A legboldogabb ember! Örökkön vidám . . . még a fekete szin is, mely más embernél gyász, az ő tolla alá kerülve, (tintaképen), derültséget kelt. Amit elénk tálal, meg kell emésztenünk . . . pedig soknak sokszor keserűn, meg savanyún, meg mindenhogyan, csak —jól nem esik a feltalált falat; itt egy eredeti embert állít elénk, kipödört bajuszszál, melynek végei az ég felé állnak, — atillában, virágos kedvvel és orral; pipa az egyik, fokos a másik kezében-------mindenkinek tetszik az origin ális arczkép . . . csak a virágos kedvű és orrú Jani bácsinak nem! Még az a kedves uracs is, Te- gethoff kabátban, nyakat karezoló gallérral, a ki minduntalan mangettján talál igazgatni valót, — az is édeset kaczag az „adta tollforgatónak,“ ki ehhez is ért . . . nem is veszi észre, hogy észrevette őt a furfangos tárczairó .... és másnap a kellemes dandy hölgyhóditásra megy, hol az ártatlan meghó- ditandók újságot nyomnak kezébe és csintalan kedvességgel kérik a tárcza felolvasására. — Az uracs készséggel nyúl utánna . . . kezdi olvasni . . . olvas tovább . . . tovább ; elpirul . . . zavarba jő . . . az újság kihull kezéből ... és az ártatlanok édes kacza- gással ábrándítják ki képzelődése mámorából! — — — És ki tractálta meg Jani bácsinkat a keserű falattal, ki savanyította el a dandy arczát úgy, mintha kénes gyújtót égettek volna orra alatt? ... a tárcza iró ... a malitiosus, furfangos tárczairó!! Óvakodjatok tőle emberek, mert ha egyszer körmei közé, illetőleg tolla alá kerültetek, meg nem óv akkorinál’ ember fia.—A sas karmaival feltépi arezuu- kat, de legalább élve maradunk és sebeink is beheügyeket vezérlendo végrehajtó bizottság választása, mely természetesen nagyobb részt az iskolaszék tagjaiból fog alakulni. A választandó egyleti pénztárnok működésének kezdetéig, a befolyt tagdijak és fölül- fizetések Palkovits Károly polgármester urnák lesznek kézbesítendők. Színházi szemle. Szombaton A tall áros pékné Offenbach fülcsiklandó zenéjfí operetteje Nikó Lina asszony jutalomjátékául. Óriási bohóság, minőt csak Mailhac és Halévy szoktak kigondolni, de a közönség kitünően mulatott, kaczajnak és tapsnak nem volt hiánya. Nikó Lillát (Toanou) koszorúval és csokrokkal tünteté ki a közönség; Alszeghy Ilon takaros fiatal özvegy volt; E r c z y nagy kedvvel és csinta- lansággal játszott, Konti Fanni csinos hangját mutatta be. Boros pompásan alakitá a rendőrbiztost, Fo Ilinus hihetlen szájmozdulatokkal és arcz- fintorgással mulattatott. Az összjáték kifogástalan. Közönség szép számmal. Vasárnap A vereshajú Lukácsy eredeti népszínműve került színre. A czimszerepben A1 s z e- g h y I. nemcsak kellemes énekével, hanem jól értelmezett játékával is kiérdemié elismerésünket. Az árva Veréb Jankó eredeti alakjával Mi kei nagy sikert aratott s folytonosan derült hangulatban tartotta a közönséget. Egyúttal coupletjeinek énekelésével ügyes verscsinálónak is bizonyult. B e ő d y n é nemes és rokonszenves játékával érvényre tudta emelni Bolgár Ágnes némileg érthetetlen és természetellenes alakját. Gero Lina utánozhatlan szeretetreméltóság- gal adta a kis szerelmes Zsófit, kiről nehéz volna meghatározni, mikor volt kedvesebb, midőn sirt avagy nevetett. A többi szereplők, mint Berki, Bér kíné, Nikó Lina, Kiss Ferkó, Boros, 0. Takács- n é mindnyájan részesek az est sikerében. A szép számú közönség nagy elismeréssel fogadta a sikerült előadást. Kár, hogy Lukácsy darabjaiban a túlságos erős, sót kétértelmű kifejezések — minőket a magyar nép szájában éppen nem hallani — annyira gyakoriak. Hétfőn ez idén harmadszor a Kornevilli harangok Alszeghy I. asszony jutalomjátékául. Legjobban esnék, ha ezen előadásról teljesen elhal- gatnánk. Nem akarjuk a meg nem jelent közönséget kimenteni, sem Beődyt okozni, de meg kell jegyeznünk, hogy utóbbi úgy a maga, mint a jutalmazandó érdekében helyesebben cselekszi vala, ha más operettet választ, mint a nálunk már két Ízben zsúfolt ház előtt szinrehozott Koraevillit. Hiába nálunk csak egy szinházjáró közönség van. Daczára a gyér számmal megjelent s rendkívül tartózkodó közönségnek, az előadás kitünően sikerült, a résztvevők mindnyájan — ami e körelraéuyek közt nagy elismerést érdemel — nagy kedvvel játszottak. gednek; goromba emberek megsértenek bennünket, de rövid időn megbánják heveskedésöket és bocsánatot kérnek; ha kedves ideál-tok rósz kedvében ezzel támad meg nagy haragosan: „én nem szeretem önt! menjen, maga kiállhatatlan!“ még akkor sem kell kétségbe esnetek: majd raegbékül; nyári vihar ez, mely után a szerelem napja még fényesebben ragyog, maga előtt küldvéu a megbékülés szivárványát! . . . de ha egy tárczairó kezei közé kerültetek . . . elveszett emberek vagytok : ez előtt semmi szent nincs ; ez elől nincs menekvés: elüldöz mindentől, amit szerettek Jani bácsik és Tegethoff kabátú dandyk: mert hogy példát is mondjak: magatokat kedvelitek legjobban és az ilyféle fatális esetekben saját bőrötökből szeretnétek leginkább kiugorni, hogy-----------rát ok ne ismerjenek!............ A tárczairó mindenkin mulat és mindenkin mulattat ..; reá legfóllebb csak haragudhatunk vagy miatta boszankodunk . . de ez csak viz az ő malmára, mert csak még nevetségesebbekké leszünk. Jelen van mindenütt: lebujokban, korcsmákban, kávéházban, bálokon, színházban, kedves hölgyek körében, a családi tűzhelyek csendes boldogságánál, szóval mindenütt láthatod e vidám embert, örökké derülten egészséges humorban. Minden pillantás, melylyel körülnéz, minden szó, a mit hall, egy egy tárgy vagy gondolat holnapi tárczájára; ha az utczán ácsorog, vagy a természetet látogatja meg: ismét készen áll tárczája, az örökké vidám és vidámitó kedves tárcza. — Ha a költő az emberek fülemüléje, a tárcza iró meg élénk pacsirtája! . . . Egy baja van — és ez az egész világéval közös ; nem kell neki nagyon a pénzére vigyáznia . . hogy miért? —azt ő tudja legjobban! . . De tévednek, ha azt gondolják, hogy ez nála baj; — fel se veszi és minek is venné fel ? a csizmadiának pénz kell, hogy bőrt vehessen; a kereskedőnek, hogy portékája legyen, a szegény paraszt nép pénzért tűzbe vízbe rohan, hogy ne — exequálják, az újságszerkesztő praenumeransokért imádkozik, hogy munkatársai cserbe ne hagyják;-------csak a tárczairó k apja ingyen és adja el jó áron czikkeit. — Egy hatos ára tintából és egy hatos ára papírból egy száz forintost árul ki néha a furfangos uzsorás: és „minthogy könnyen jön, könnyen megy is“ mert buzgólkodik, hogy pénzétől szabaduljon: érzi, hogy olyan, mint a jó czigány, ki mentül éhesebi), annál •szebben és kesorgőbben húzza nótáit! Kormos.
