Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 33. szám

Tűzoltóságunk érdekében.

Regi dalról szólunk. Midőn egy évtized előtt megindult a mozgalom és megalakult a véd és dacz- szövetség a vagyon és személy biztonság érdekében, mindenki lelkesedéssel pártolta az uj intézményt, érezvén lelkében azt, hogy a jövendő kornak nagyságát csakis az igazi felebaráti szeretet jótékony elterjedése fogja megalapítani és valamint majdan a nemzetek és népek, az emberiség eszméje iránti lelkesedése által történendő összeolvadása fogja épen az emberiség üdvét, boldogságát létre hozni, úgy a jelenlegi társadalom elkülönített egységeit is csak a rétegeknek egyesülése, a mindent átkaroló szeretet teheti nagygyá és hatalmassá.

Szépen indult a tűzoltó egylet szerepelése, de alig hogy elmúlt nehány év, beállott a senki által el nem tagadható hanyatlás és tespedés korszaka. Nem akarjuk ennek okait kutatni, még kevésbé akár egyeseknek, akár többeknek szemre liáuyásokat tenni; távol áll tőlünk az amúgy is közönként fölmerült gyülölség szitása, csak föl kell említenünk e hanyatlást és mulasztást azért, hogy jogot nyerjünk ily hangon szólani. Beállott a tűzoltó-egyesület körében azon idő ■— mely, vigasztalódjanak az urak, még legelső tudományos és egyéb jótékonyezélú egyesületeinknél is beállni szokott — midőn nem lelkesít többé az eszme, hanem álutakon, az emberek hiúságára támaszkodva kelle az oldózkodó tagokat ösz- szetartani, az elpártoltak helyébe újakat csábítani. Beállott mondom a személyeskedés, az egyéni ambi- tio uralmának korszaka, midőn mindenki charge-ot, mindenki aranyos gallért akar viselni, s igy háttérbe szorítva ügytársait, önmaga csillogni. Parancsolni szeretne mindenki, és nincs ki engedelmeskedjék.

Pedig uraim, ha valahol, úgy a jótékonyezélú intézményeknél és társulatoknál kell, hogy versengési vágytól menten, — kivéve a jótékonyság, a mentés terén való versengést — egyéni ambitioját és kitüntetési vágyát letéve, tisztán az eszme iránti lelkesedésből, az ügy iránti buzgalomból ajánlja fel mindenki karját és erszényét!

Ily társulat a tűzoltó társulat is. Ne külsőségekben kitűnni vágjanak, hanem az önfeláldozásban, ne akarjon az egyik előbbre való lenni a másiknál, hanem testvérek legyenek a tagok testvérek között, mert csak igy fog az egyesülésben erő, a működésben áldás lenni.

Szaporítsa tagjait az egyesület. Számosán vannak városunkban ügybuzgó, erélyes és tehetséges polgáraink, kik még nem csatlakoztak a czélra oly nemes egyesülethez; iparkodjanak ezeket megnyerni, csatlakozzanak ezen urak önszántukból.

Csak igy remélhető, hogy az anyagilag igen silányan álló társulat — volt alkalmunk erről a legutolsó tűzvésznél a rósz karban levő eszközöket látva, meggyőződni — úgy erkölcsileg mint anyagilag öreg- bedjék, csak igy foghat az egyesület megfelelhetni igazi hivatásának és czéljának, csak igy fogja visz- szanyerhetni ama régi fényt, mely alakulásakor és első szereplésekor körül ragyogta.

Vannak még egyéb körülmények is, melyeknek súlya nagyon nehezíti a tűzoltó egylet működését, és melyek előre lehetetlenítik a legnagyobb erőfeszítés eredményét; ilyenek a vizhordó edények csekély száma, azok állapota, a vízhez való férés nehézsége, a szállítási erő hiánya, de e bajok olyanok, hogy ezek iránt a felszólalást a legilletékesebb helyről, az egylet parancsnokságától kell várnunk, mint honnan a leg- tárgyilagosabban várható a körülmények megvilágítása. x. y.

A közegészség.

Az ujabbkori tudományos kutatások által ki lett mutatva, hogy a föld nedvességének kisebbedéliogy még a megemlékezésért is képesek haragot tartani.

Be ne szavaljunk, különben még elragadna a szónoklat heve oda is, ahonnan ugyan visszatérhetnénk minden baj, minden sérelem nélkül, de hova még se akarunk menni, mert — nem a férfiasság lakik ott.

A gubbaszkodó agglegénynek azonban itt is kijut az ő „szenvedelme.“

Megtiszteli félrevonultságában a kis naiv.

Veszedelmes ugyan ez idő szerint „kis naiv“- ról beszélni, mióta újra láttuk a „Csók“ előadását és különösen a csók definitióját, de taláu ha előre megmondom, hogy bár agglegényi szivem teljesen meghódolt és szívesen elfoglalnám — természetesen nem agglegényi, hanem ifjonczi hévvel — akár Carlo, akár Sevér szerepét, és raig Carlo szerepét több hévvel játszanám, addig Szevér szerepében aligha szavalnám azt a sok jambuszt, hanem inkább kérdés és szó nélkül idézném a darab czimét, mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy nem „őróla“ van szó és igy talán — hisznek, és az agglegényi bús reputatió megmarad.

Tehát a kis naiv megostromolt „zajos“ magányomban.

— Mért húzódik vissza?

— Vigasztalást keresek.

— Hol?

— Emlékeimben.

— Jaj, de szeretném azokat leírva olvasni!

— Ne higyje, hogy érdekkel lehetne olvani.

Mert nem hiszi, hogy sorsában élénk részt

veszek. Oh hisz az enyém is oly - szomorú!

El kellett hinnem, mert nincs a világon összef sével a gyermekhalandóság növekszik, s egyáltalában |

] az emberek egészsége nagyon függ ettől, az ugyneve- j zett talaj víztől. — Pettenhofer észleletéiből ] kitűnt, hogy pl. Münchenben, a talaj-víz, apadásakor j ragályos betegségek, különösen a typhus szaporodnak.- A likacsos föld szülője nem sejtett nagy menyi- i ségii szénsavnak, melyben microscopicus növények és állatok keletkeznek, ennélfogva minél több romlott anyagot tartalmaz a talaj s minél változóbb, kevesebb a víztartalma, annál könyebben fognak e mindenféle káros anyagok a földből kipárologni, s pedig házainkba lakásainkba s igy egész öntudatlanul és sok ember oly légkörben él, mely minden esetre egészségének ártalmas. — A talaj-viz növekedése mintegy gátot vet a további kigőzölgésnek. — Ebből könnyen belátható mily fontossággal bir az építkezéseknél a talaj milyensége, különösen oly építkezéseknél, melyek általános használatra szolgálnak, pl. az iskolák.

A lakások élő lények általi tulhalmozásából, mint ez szegény embereknél napi rendén van (hol 10—12-en egy szobában alusznak) még inkább megromlik a lég. — Az ember által kilélegzett szénsav, ha nincs kellő szellőztetés, számos betegség csiráját képezik. —

S igy a társadalom nagy ellenségeivel állunk szemközt, — pedig van elég fegyver kezünkben azokat tehetőségünk szerint legyőzni, itt van tér, a közegészség ápolására s előmozdithatására, s itt arathatja az legnagyobb babérjait.

Az által, hogy igy a betegségek s halál okai ismeretesek, mintegy meg van mutatva az ut az emberiségnek, a bajokon segíteni, — gondoskodjék a hatóság jó ivó-vizről, a kutak tisztaságáról, a tápszerek hamisitatlanságáról, a talaj tisztántartásáról (csatornák) a lakosok tisztasága és fertőzetlen levegő által. —

A foglalkozás milyensége nagy behatással van az egészségre s egyátalában az élethosszuságára, statistikai kimutatások szerint leghosszabb életet élnek a papok, ezután következnek mészárosok, kertészek, tanítók, ügyvédek, orvosok, ácsok, kőművesek, asztalos, lakatos, kovácsok, szabók, czipészek, kőfaragók, gyárimunkások s legutolsó helyen állnak a gyufagyárakban elfoglalt munkások. Ezekre nézve a statistika igen szomorú adatokat nyújt.

El nem mellőzhetem taglalni hogy az iskolák berendezése nagy fontossággal bir a közegészségre. — 1) Első sorban a látási szerv lesz bántalmazva, a célszerűtlen padok s rósz világítás által igy 10000 tanuló közt 1796 szembajjal bírt, különösen a rövidlátók száma igen nagy, 2) a fűtés a

vaskályhák által káros a mennyiben a közelülők a sugárzó meleg által szenvednek, inig az egész terem nem kaphat egyenlő s szükségnek megfelelő hőmér- séket, hogy igy számtalan rheumatikus bajok keletkeznek, azt nem csodálhatni, — ennélfogva újonnan építendő iskoláknál a légfűtés mintegy szabályt képezzen; nem tudom hogy az építendő gymnasium- nál ez figyelembe vétetett-e. — A célszerűtlen padok az iskolában sok esetben okozói gerinczcsatorna elferdüléseinek, különösen kisebb gyermekeknél. 3) Nem kevésbbé az ártalmasak egészségre a nem olajozott fenyőfából készült padlók. — Ily padló a tanulók lábai alatt gyorsan elkopik, az igy keletkezett por vegyülve az útczárol behozott mindenféle piszok porával, károsan hat a szemek és tüdőkre. — 4) De legnagyobb fontossággal bir a

levegő milyensége, a kilehelt sok szénsav eltölti az iskola termet, ennélfogva ezen csupán a jó szellőztetés segíthet.

Nunc venio ad fortissimum. Igen fontos tényező, hogy gyakran a tanulóktól olyan otthoni szellemi tevékenység kívántatik, hogy ennek óvására a test kifejlődésében akadályoztatik. Nem szabad szem előtt téveszteni, hogy a szellemi tehetségek

kifejlesztése nem történik a test kifejlődése nélkül, azt tapasztaljuk, hogy épen akkor, midőn a test leginkább fejlődésben van, legtöbbet követel az iskola, ha ilyenkor az észtől nagyobb fáradságokat követelünk ez csak a test kifejlődésnek visszamaradásával történhetik, s ebből a munkaképességnek csökkenése sőt betegség is fejlődhetik.; soha sem hiba, ha az úgynevezett érettség egy pár évvel később éretik el, a testileg jól kifejlett ember sokkal tartósabb és jobb szolgálatokat tehet az államnak, a történelem is bizonyítja , hogy az úgynevezett fényelműek a korán kifejlett tudósok és művészek korán haltak el igy pl. Mozart, Mendelsohn, Raphael és Schiller.

Az iskolák kérdése a tanitásügye sok megvitatásnak volt már alá vetve, a tanügy tekintetében a legnemesebb törekvéstől voltak áthatva ennek megoldásánál, de mi a fő , mikép kell a nemzedékeket testileg épen tartani és kifejleszteni, ez nem méltányoltatok eléggé. Hygiea.

Színházi szemle.

Szerdán „A csók“, Dóczy Lajos ezen költői szépségekben gazdag vigjátéka került színre Gerő Lina k. a. jutalomjátékáúl. Köszönettel tartozunk Beődynek, hogy a magyar szinirodalom ezen remekét közönségünk elé hozni el nem mulasztá, de dicsérnünk kell a kedves kis ünnepeiknek jó Ízlését is, melylyel épen Maritta szerepét választó jutalomjátéka alkalmából.

Kötelességünkhöz híven el nem mulaszthatjuk első sorban említeni, hogy az est oroszlán része Somlónak jutott. Maga a költő sem képzelhetett idealisabb alakot, mint ahogy Somló személyesítő Navarra királyát. Az alakítás nemessége, a művészi kivitel, mely egész játékát jellemzi, ép oly jó Ízlésre, mint alapos és szorgalmas tanulmányra vall. Ha Somlóban az anyagi erő és a hangmozdulat és képessége lépést tartanának a benne rejlő tehetséggel s játékának nemes hevével, bátran elmondhatnék, hogy ő a színművészet fölkent bajnoka, kit a múzsa jókedvében csókolt homlokon.

Gerő Linónál kedvesebb és szeretetreméltóbb Marittát képzelni is alig lehet. Megjelenése elragadó a közönséget s biztos forrásból tudjuk, hogy meg- olvashatlan azoknak száma, kik Carlójától megirigyelték. Ki is fejezte a közönség rokonszenvét kedvelőével szemben, úgy az általnyujtott virágcsokrok, mint a sűrűn felhangzó tapsok által. Kivált a csók definitiója után midőn hatszor hívta ki őt a közönség a lámpások elé, a mit a történeti hűség kedvéért felemlítés nélkül nem hagyhatunk. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy e tüntető tapsvihart nem annyira a játék tökéletességének, mint inkább a tárgy elragadó voltának és saját valóban vonzó kedvességének tulajdonítsa a kisasszony. Foil in us né mint Navarra királynője igen érdekesen mozgott, mindazonáltal jeles mimikája és finom átgondolt játéka nem bírták pótolni a drámai hangnak hiányát, mely utóbbinak tudandó be, hogy valóban nehéz szerepének egynémely jelenete minden jóakaratu törekvése daczára elmosódott és színtelen maradt.

Berki dicséretre méltó törekvéssel személyesítő Adolár költői alakját. Kár, hogy rossz maszki- rozása, automatikus taglejtése, és a behízelgő, rábeszélő hangnak többszöri el nem találása teljes sikerről szólni nem engednek , noha szívesen regist- ráljuk, hogy voltak egyes kiemelkedő jelenetei — igy kivált a zsidó meséjének elmondása — melyekben magasabb igényeket is teljesen kielégítette.

Foil in u son az egyszer meglátszott, hogy nem mozog megszokott szerepkörében, mert véleményünk szerint Carlót, a pór fiút, helytelen fölfogással adta. Valóban csodáljuk, hogy a szép Maillőbb két fogalom, mint egy tizenhat éves leány és a — szomorúság! Kár, hogy rajtam kívül ezt senki nem akarja elhinni.

— És mi oka szomorúságának ?

— Megígéri, hogy nem nevet ki és ha lehet

segít ?

— Mindent megígérek, amit csak parancsol.

Megkezdődött annak elbeszélése, hogyan jutott

eszébe a kicsikének kukoriczafosztásra jönni, mert féltékenynyé akarta tenni azt, ki az ő tizenhat éves szivecskéjét gyorsabb dobogásba hoztg, aki azonban már is panaszra adott okot, nagy panaszra, hogy kezdi elhanyagolni, ime, ma délelőtt megígérte, hogy estére a színház előtt még eljön, és már megszegte ígéretét, hűtelen lett, és ő bújában nem ment színházba, hanem eljött fosztani.

Rettenetes nagy baj, de — hogy segítek én

ezen ?

— Gondoljon ki valamit, édes, kedves, aranyos bácsikám!

Hát csak megígértem. Miután pedig a szemem jó és megláttam, hogy mig én ígérgetek, addig a kapun be nézett egy hegyes bajuszú arcz, azonnal készen voltam az Ígéret beváltásával is.

Először is megakadályoztam, hogy védenczem ne nézhessen a veszedelmes kapu felé, azután kis kezeit összefogva, elkezdtem beszélni vigasztaló szókat, de oly mimikával, mintha megfeledkeztem volna agglegényi állapotomról.

A seladon végre észrevette.

Mint az egerésző macska igyekezett bennünket meglepni. Miután jó gyerek vagyok, nem rontottam el ezen törekvéséből származó örömét. Rajtakapott hogy udvariok.

Miután pedig a kicsi nagyon tudta, hogy nem így van a dolog, tehát igy egész bizalommal ült mellettem, úgy, hogy a seladon meg volt győződve arról is, hogy az udvarlás kegyesen fogadtatik.

Lett is ne mulass.

Ha visszariasztó például már ki nem lett volna beszélve egy tragikus véres párbaj története, a színdarab uj előadást ért volna. A megakadályozásban természetesen nagy érdeme volt az érdekeltek azon szerencsés hajlamának, hogy könnyen békültek.

Hanem azért megboszultam magamat. A papa meg a mama megtudott mindent, büntetésül a fiatal ember már előzőleg az illetékes helyen előadott kérelmére azon válasz adatott: Tessék még egy évig várni!

ügy kell neki.

E fölötti örömömben neki indultam én is és kezdtem tánczolni.

Az eredmény azonban reám nézve az lett, bőgj elfeledém az egész világot, mire hazakerültem, és e világban benne volt e lefolyt hét története is.

De talán megbocsátanak, ha ezt a heti krónikát végkép elfelejtem is, már csak azért is, mert sok sáros dolog van benne, és ha talán keztyűs kézzel nyúlnék is hozzájuk, legfölebb egy nő méltatlan támadására kellene védbeszédet tartanom. Ez pedig fölösleges, mert minden támadás nem sért, mert még a támadáshoz is egyéni minősítés szükséges, hogy figyelembe vétethessék.

A különben nem ártó dolgot nem szabad azzal fontossá tenni, hogy figyelemre méltatjuk, és igy talán megelégszenek olvasóink jelen esetben egy — fosztó estével.

Agglegény.