Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 4. szám

szembe szál Inni, ha azokat társadalmunkra nézve veszélyeseknek képzelték, s híven pár­tolták a tudós és búvárkodás mindazon vív mányait, melyek a közboldogulás tényezőit mozgásba hozni hatalmasan segítettek, meg­levőn győződve, hogy a szellem világában min­den becsületes törekvés és minden valódi ered­mény az egjr szent Isten imádására vezet ben­nünket, ki mindenhatóságából felruházta az . észt teremtő lángolással, a szivet égi lobbanás- sal és az emberi erőt felserkenté: szembeszál- lani az elemekkel. Lássuk most már a diszünnepély leírását. Mindenekelőtt a íőgymnasium ifjúsági da­lárdája szépen és szabatosan előadá a „Hym- nust.“ Azután jött az egylet főjegyzőjének je­lentése, mely az egylet működését röviden elő­adja. Ezu követte a pénztárnoki jelentés ; majd szavakat ,Deák Ferencz levele,“ melyet — ha jól emlékszünk Vörösmartynk fiához intézett valaha az öreg ur. Ezután az elnök tett je­lentést az „önképző egylet“ évi irodalmi tevé­kenységéről. Azután igazgató a pályadij- ,jak at osztogatta ki, melyeket a helybeli és vidéki szülők megörvendeztetése és az ifjak serkentése végett szívesen hozunk köztudo­másra. Az első pályadijjat, mely az „önképző egylet“ lelke és vezetője, a jeles tollaért köz- tiszteletben álló Dr. Kapossy tanár tíz fran­kos aranyából állott, s aesthetikai tanulmányra volt kitűzve: Fraenkel Gyula, 8-ik osz­tályú tanuló nyerte. A másik tiz frankos aranyat, Varga ta nár adományát, Bauer Adolf nyerte. A harmadik tiz frankos aranyat, a tanári kar adományát Huth Árpád, ki a negye­diket is, szintén a tanári kar adományát, egy történeti értekezéssel elnyerni szerencsés volt. Az ötödik természettani dijjat, az igaz­gató tiz frankos arany adományát újra Fraenkel Gyula érdemelte meg. A hatodikat, a tanári kar tiz frankos ado­mányát W i rn mer Kä 1 m á n dolgozata ra­gadta el. Végre a hetedik tiz frankos arany, Se dl Arnold tanár adománya, Dudits Endre, 6-ik osztálybeli tanuló munkájának ítéltetett jutalmazásul. Az ösztön és jutalomdijjak kiosztása után az elnöklő igazgató egy emelkedett és a szellem nemes föllengezésétől csillámló beszé­det volt kegyes tartani, mely az ifjak további buzdítása mellett, egyszersmind bucsuzásul szolgált ez évi 8-ik osztályú hallgatókhoz, kik — mint az igazgató hangnyomattal és sugárzó arczczal megjegyzé: mindannyian erkölcsi és szellemi tekintetben becsülettel állták ki az érettségi vizsgálatot. Erre befejezésül megrendült a dalárda éneke, s azután meghatva, örömmel és a jövő iránti szép reménynyel széjjeloszlottunk; keb­lünkben a világosság arany sugáraival, hogy a hol a közművelődésnek ily tényezői vannak, ott lehetsz te Esztergom hideg és közönyös; de élned kell! Az esztergomi vasút. Mindenki iziglen és szive gyökeréig át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a vasút: váro­sunk életkérdése, jövőnk felvirágzásának legfon­tosabb alapja. És mégis a fellármázott és felvillanyozott köz­érdekeltség kora rekedtségbe sülyedt, s a pillanatra vert hullámok, mint a szélvész által felkorbácsolt habok, csöndes lassúsággal illannak tova rendes folyásuk megszokott medrében. Maga a tiszteletre méltó bizottság nyugszik és álmodozik babérain, s ködképek játszi fátyoléban tapsolva látja büszkén iramlaui iszonyú sokaságát a kőszénnel terhelt waggouoknak — a széles világ felé! Csak keblünkben hánykódik az aggodalmak szörnye és talán Marosi ur, — a kereskedelmi társulat érdemes elnöke, igyekszik bebizonyítani a belga vasút előnyeit —• bolti személyzetének; mig b h m i d de Wilde consul ur kereket oldván, alapos gyanúnk van, hogy Doroghon szórja ama tit­kos consortium láthatatlan millióit. Hűtlenek volnánk hivatásunkhoz, ha eme kér­dés szellőztetésével felhagynánk, s ha már egyszer kimondottuk, hogy a „vasutat“ teljes lelkűnkből pár­toljuk, annak szükségessége mellett agitálunk, s meg­valósítására minden tényezőt ösztönzünk és serken­tünk: bizonnyára semmiféle mellóktekintetek sem fognak bennünket városunk jóllétének emelése czél- jából megkezdett utunkon visszatartóztatui. Nyilvános kötelességünk érzete feljogosít ben­nünket, hogy a titánok bátorságával szórjuk meny­köveinket minden oly experimentatio ellen, mely városunk helyesen felfogott, s helyi viszonyainkból kifolyó érdekeinket veszélyeztetni; sőt épen azoknak egyenes kijátszását czélozni látszik. Múlt számunkban napnál világosabban kimu­tattuk, hogy a belga vasút végpontja: Ó-Buda leend, s ki az ottani topographiai helyzettel tisztá­ban vau, az nekünk igazat adui kénytelen. Hogy pedig egy óbudai állomás az utazó közönségre és a szállítmány.>kra nézve milyen és mennyi hátráuynyal és károsodással van? azt józan eszű embernek bebizonyitgatui: boszautó és fölös­leges munka volna. De nem ez az egyedüli ok, mely végett a bel­gák tervezete g y a n u s szinbeu tiiuik fel előttünk, s nem fojthatjuk el csudálkozásuukat, hogy a tisztelt bizottság a pályavonal hosszának részletes tervrajzát előlegeseu nem követelte, s további lépéseit nem annak beható tanulmányozása utáui időre tartotta tel; no de a jó ügy iránti nemes he- vély első rohamai kimentik őket a hideg szemlélő minden kritizálása alól. Jól tudjuk, hogy a bizottságot városunk leg­szentebb érdeke vezényelte; de a lázas lelkesedés első perczében oly tetszetősnek látszék a belga aján­lat, hogy közjavunk iránti buzgalmában minden bon- czolgatástól tartózkodott. Lássuk azonban ama rapsodikus elhamarko- dást és megbocsáthatatlau könnyelműséget, mit Slimid de Wilde ur és társai szemérmetlenül a nyil­vánosság areopágja előtt elkövetni nem átallották és az űzletvilag tigris körmeinek dobták oda magu­kat szánandó és nevetséges áldozatul! Ugyanis ezen érdemes vállalkozók kimutatnak 96,000 forintuyi összes torgalmat, mely azonban vagy megbocsáthatatlau könnyű vérüséggel elkövetett t o 11 h i b á n alapszik ; vagy szándékos és bünte­tésre méltó csaláson Mi nem akarjuk állítani az utolsót, hanem bona fide elfogadjuk az elsőt. Vegyük elő költségvetési programmjukit, mely­ben szóról-szóra a 3-ilc c-opoit forgalmára nézve a következő szárntételeket olvassuk: -Dohány: 1500 meter mázsa; vegyes: 2500 m. mázsa; gyarmat­áruk: 3000 ni. mázsa; liszt: 10 000 m mázsa; összesen: 107.000 m. máz-a; mázsája 30 krjával szá­mítva: 32,100 ft. * A közönséges öszeadás szabályai szeriut ezen egy tételben 15.100 ft különbözet mutatkozik; vagy is 32,100 forint helyett csak 17.000 forint a tény­leges összeg, A költségvetési tervezet ezen egy pontja vé­resen pattan szét bonczkésünk alatt, s ily hibát, lett legyen az tollhibából, vagy szándékos csalásból eredő; de mert ami bőrünk meguyuzását czélozza: üzleti tekintetek soha sem tudnak megbocsájtani. De midőn a belgák vasutját egész határozott­sággal elitéljük; jövő számunkban igyekezni fogunk oly „esztergomi vasút* szoros követelményeiről szó­lam, melyek nem idegen nyerészkedők gumini lab­dájává alacsonyitják érdekeinket, hanem városunk hasznát és a polgárság közös javára szolgáló elő­nyöket első sorban érvényesíteni hivatvák. Esztergomi levél. Ha az olvasó engem a levél végén hazug­sággal fog vádolni, én nem tehetek róla, szánni bánni fogom bűnömet, de javithatlan vagyok; a heti levélben a hét eseményeiről kellene beszélnem, , és ilyen van e hétre kettő : boldogult L e i p o 1 d e r J ó s e f halála és Páczi János hangversenye ; miután azonban L e i p o 1 d e r érdemeit méltatni nem a tárcz dró dolga, ennélfogva necrolog helyett beszélek Komárom elfoglalásáról és Páczi János mübirálata helyett elmondom azt, hogy bírál­tak meg Páczi János helyett engemet. Hanem azért összefüggés talán mégis lesz a dologban. L e i p o 1 d e r Josef egyike volt a régi gárda embereinek és igy nem csuda, ha temetésén a régi jó időkről beszélgettünk az én kedves jó bátyámmal, ki már szinte nem mai gyerek. — Látod öcsém, hol találsz most kedélyességet? Mi, mikor felmasiroztuuk Komáromot elfoglalni, jobb kedvünk volt, mint most tinektek, pedig bizony nem tudtuk, mire megyünk; a nemzetőrség nem volt honvédség, s ha nem lehetett is tőle elvitatni min­den lelkesedést, mégis a legtöbbnek — hisz mind családos és nem épen ifjú ember volt — inkább ízlett volna otthon lenni, de azért amint elfoglaltuk a várat, csak az nézett kedvetlenül a levegőbe, kit mindiárt őrállásra kárhoztatott sorsa. Emlékszem ma is, nyalka hadnagyunk volt, ki őrparaucsnok lett először. Felállítja az őrt, egyik érdemes csizmadia polgártársunkat és erősen ma­gyarázza neki: nézze, ezeu a kapun akárki akar bejönni, rászegzi fegyverét és „fegyverre“ kiáltja az egész őrséget sat. Érti ? Igen is értem. Hát akként cselekedjék. A többiek be az őrszobába és kezdték előszedni a magukkal hozott elemózsiát és a kun­jaival töltött csutorákat. — Tekintetes uram! szólt az egyik a had­nagyhoz. — Nem vagyok ón tekintetes ur, hanem had­nagy ur! — Hát hadnagy uram, szabad-e pogácsát is ennem ? — Hányat hozott magával ? — Van vagy harmiucz. — Bizony nem tudom éu, hogy elég lesz-e ha mindennap csak egyet akar is megenni. — No akkor nem is bántom, mert a feleségem azt mondta, hogy otthon legyek akkorra, mikorra elfogy a pogácsa. — Jaj, de nagyon szeretheti magát a felesége, ha csak h a r m i n c z pogácsát adott — erre az útra! Egyszerre beront az őrvezető és félretéve minden subordiuátiót, azt mondja a hadnagynak: — Te Jancsi, hogyan állítottad ki az őrt? adtál neki utasítást? — Miért? — Azért, hogy most jövök a városból a pat- rollal és az őr szépen szó nélkül behagy jönni. Rögtön elővétetett az őr.-- Hát nem mondtam magának, hogy akárki, érti: a k á r k i jön erre, mindenkit meg kell állí­tani ? — De uram, minek állítsam meg őt, hisz ös- merem őt, a vörös bádogos a nagy piaczról! Solia nem fért közénk többet komorság. Ha­nem a tepaetők serege is majd megbotráukozott mi­rajtunk ; és bocsánatot kérünk Leipolder Josef szel­lemétől, hogy épen a temetésén kellett ezt meg­tudnunk. — Páczi János hegedűjénél ott volt az egész világ, illetve a ki befért a fürdőkertbe. Még nem hallottam tőle csak egy darabot, hanem a szemem rögtön kutatta a publikumot, váljon a mi bandánkból eleresztett-e ide egy pár embert a Miska bácsi, mert a mi városunk ugyan meg lehet elégedve Pali kezével, de a többi, — arra nehéz lesz maholnap szót találni, hogy minő roszak. Vagy táu csak lusták ? Páczi Jánost dicsérni, én nem dicsérem, hisz halottuk, hanem dicsérem a mi közönségünket. Midőn az a száraz fa-adta hang kezdé felvillanyozni a kedélyeket, olyauuá vált a társalgás, hogy bizony sajuálta mindenki, hogy még haza is kell menni. Mi az oka, hogy ily összejövetel oly ritkán történik! Majd egy más alkalommal ezt is kikutassuk. Hanem a bátyám! az elérzékenyedett. — így húzták öcsém, az első fiam kereszte­lőjén ! — És még arra is emlékszik ? — Emlékszem-e? No mondok valamit, hátha tanulhatsz belőle. Szerelmes voltam, persze csak a feleségembe, pedig már hat hónapos házasok vol­tunk. Ekkor egy meghívót kapok egy házi mulat­ságba. Ez volt Novemberben. — Ugy-e nem megyü'k el? Kérdém nőmet, pedig magam sem tudtam mért nem akartam el­menni ; azaz tudtam biz éu, de ezt csak tudják, de el nem mondják a fiatal házasok. — És miért ne mennénk el? — Azt hittem lesz a télen elég alkalmunk, mulatságokban részt venni, minek kapjunk oly mo­hón mindjárt az elsőn! — Éd, mohón kapkodom a mulatságon ? kérdé nőm és rögtön megtanultam, hogy a meteorologia alapos tudomány, mert rögtön megtanultam a be­következő vihar jeleit megismerni az arczán. Ugy-e gyerekség az egész. Éu nem oly érte­lemben ejtém ki a szavakat, mint aminő értelmet ő tulajdonított neki, és az első összezördülés meg­történt. Hiába engeszteltem szép szóval, jó csókkal a hidegség egy neme furakodott közénk és ez teljes négy hóig tartott. Akkor született első fi a m. Öcsém! az első gyerek! De te ehhez nem értesz, elég annyit tudnod, hogy akkor békültem ki nőmmel egészen, midőn a keresztelő volt, és e béke teljes volt. Hogy ne emlékezném még arra is, hogy a czigány hogy húzta ! Azt hiszem Páczi Jánosékra Esztergomban senki sem mondott nagyobb dicséretet. Bojtorján. hírek. Junius 12-én. — A közigazgatási bizottság f. hó 10-éu tar­tott ülésében azon határozatot hozta, hogy ama két­1 séges 11,256 ft 64 krnyi illetékkövetelésért a város közönségét teszi felelőssé, mely végett épen a város egy küldöttsége vizsgálat elrendelésére kérelmezett a pénzügyministernél, s azon esetben, ha a kérdéses összeg 14 nap alatt ki nem lesz fizetve, a királyi adéfelügyelőség által executió utján lesz behajtandó a város rovására. Hogy a Tisza kormányzásának di­csőségét hirdető tiszteletre méltó bizottság eme térd- hajtó határozata általános izgatottságot idézett elő, alig kell mondanunk, miután városszerte ama megdöb­bentő hir volt elterjedve, hogy a pimasz szolgaság bélyegét magán hordozó ilyetén határozat esélyére főpolgármesterünk állásáról le fog köszönni. Annak a bizottságnak hazafias érzületétől elváxduk volna, hogy respectálja a városi küldöttség kérelmét, s a pénzügyministeriumnál a megígért vizsgálatot szorgalmazza; ha nem tette: számoljon az ő lelki­ismerete; de polgármesterünk lemondását a város semmi körülmény között indokoltnak nem látja. — A tanítványok szereteténck szép példájá- járól értesülünk. Ugyanis szombaton a Íőgymnasium 8dk osztályú növendékei, a mindenki előtt köztisz­teletben álló jeles tanárt, ft. Mann Honor urat, éjjeli zenével lepték meg, hogy iráuta való háláju­kat ekként nyilvánítsák. — A nép szava. Városunk a d ó v é g r e h aj­tó j a, minden tekintetben egy joviális férfiú és a be­csületesség talpig talált képe; de szép tulajdonai mellett sem tudta hivatala iránt a nép rokouszen- vét, megnyerni. Legközelebb is, midőn a városi köz­gyűléshez négy heti szabadságidő elnyeréséért kérelmezett, egy gatyás városi képviselőnk sietett

Next

/
Thumbnails
Contents