Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 4. szám
szembe szál Inni, ha azokat társadalmunkra nézve veszélyeseknek képzelték, s híven pártolták a tudós és búvárkodás mindazon vív mányait, melyek a közboldogulás tényezőit mozgásba hozni hatalmasan segítettek, meglevőn győződve, hogy a szellem világában minden becsületes törekvés és minden valódi eredmény az egjr szent Isten imádására vezet bennünket, ki mindenhatóságából felruházta az . észt teremtő lángolással, a szivet égi lobbanás- sal és az emberi erőt felserkenté: szembeszál- lani az elemekkel. Lássuk most már a diszünnepély leírását. Mindenekelőtt a íőgymnasium ifjúsági dalárdája szépen és szabatosan előadá a „Hym- nust.“ Azután jött az egylet főjegyzőjének jelentése, mely az egylet működését röviden előadja. Ezu követte a pénztárnoki jelentés ; majd szavakat ,Deák Ferencz levele,“ melyet — ha jól emlékszünk Vörösmartynk fiához intézett valaha az öreg ur. Ezután az elnök tett jelentést az „önképző egylet“ évi irodalmi tevékenységéről. Azután igazgató a pályadij- ,jak at osztogatta ki, melyeket a helybeli és vidéki szülők megörvendeztetése és az ifjak serkentése végett szívesen hozunk köztudomásra. Az első pályadijjat, mely az „önképző egylet“ lelke és vezetője, a jeles tollaért köz- tiszteletben álló Dr. Kapossy tanár tíz frankos aranyából állott, s aesthetikai tanulmányra volt kitűzve: Fraenkel Gyula, 8-ik osztályú tanuló nyerte. A másik tiz frankos aranyat, Varga ta nár adományát, Bauer Adolf nyerte. A harmadik tiz frankos aranyat, a tanári kar adományát Huth Árpád, ki a negyediket is, szintén a tanári kar adományát, egy történeti értekezéssel elnyerni szerencsés volt. Az ötödik természettani dijjat, az igazgató tiz frankos arany adományát újra Fraenkel Gyula érdemelte meg. A hatodikat, a tanári kar tiz frankos adományát W i rn mer Kä 1 m á n dolgozata ragadta el. Végre a hetedik tiz frankos arany, Se dl Arnold tanár adománya, Dudits Endre, 6-ik osztálybeli tanuló munkájának ítéltetett jutalmazásul. Az ösztön és jutalomdijjak kiosztása után az elnöklő igazgató egy emelkedett és a szellem nemes föllengezésétől csillámló beszédet volt kegyes tartani, mely az ifjak további buzdítása mellett, egyszersmind bucsuzásul szolgált ez évi 8-ik osztályú hallgatókhoz, kik — mint az igazgató hangnyomattal és sugárzó arczczal megjegyzé: mindannyian erkölcsi és szellemi tekintetben becsülettel állták ki az érettségi vizsgálatot. Erre befejezésül megrendült a dalárda éneke, s azután meghatva, örömmel és a jövő iránti szép reménynyel széjjeloszlottunk; keblünkben a világosság arany sugáraival, hogy a hol a közművelődésnek ily tényezői vannak, ott lehetsz te Esztergom hideg és közönyös; de élned kell! Az esztergomi vasút. Mindenki iziglen és szive gyökeréig át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a vasút: városunk életkérdése, jövőnk felvirágzásának legfontosabb alapja. És mégis a fellármázott és felvillanyozott közérdekeltség kora rekedtségbe sülyedt, s a pillanatra vert hullámok, mint a szélvész által felkorbácsolt habok, csöndes lassúsággal illannak tova rendes folyásuk megszokott medrében. Maga a tiszteletre méltó bizottság nyugszik és álmodozik babérain, s ködképek játszi fátyoléban tapsolva látja büszkén iramlaui iszonyú sokaságát a kőszénnel terhelt waggouoknak — a széles világ felé! Csak keblünkben hánykódik az aggodalmak szörnye és talán Marosi ur, — a kereskedelmi társulat érdemes elnöke, igyekszik bebizonyítani a belga vasút előnyeit —• bolti személyzetének; mig b h m i d de Wilde consul ur kereket oldván, alapos gyanúnk van, hogy Doroghon szórja ama titkos consortium láthatatlan millióit. Hűtlenek volnánk hivatásunkhoz, ha eme kérdés szellőztetésével felhagynánk, s ha már egyszer kimondottuk, hogy a „vasutat“ teljes lelkűnkből pártoljuk, annak szükségessége mellett agitálunk, s megvalósítására minden tényezőt ösztönzünk és serkentünk: bizonnyára semmiféle mellóktekintetek sem fognak bennünket városunk jóllétének emelése czél- jából megkezdett utunkon visszatartóztatui. Nyilvános kötelességünk érzete feljogosít bennünket, hogy a titánok bátorságával szórjuk menyköveinket minden oly experimentatio ellen, mely városunk helyesen felfogott, s helyi viszonyainkból kifolyó érdekeinket veszélyeztetni; sőt épen azoknak egyenes kijátszását czélozni látszik. Múlt számunkban napnál világosabban kimutattuk, hogy a belga vasút végpontja: Ó-Buda leend, s ki az ottani topographiai helyzettel tisztában vau, az nekünk igazat adui kénytelen. Hogy pedig egy óbudai állomás az utazó közönségre és a szállítmány.>kra nézve milyen és mennyi hátráuynyal és károsodással van? azt józan eszű embernek bebizonyitgatui: boszautó és fölösleges munka volna. De nem ez az egyedüli ok, mely végett a belgák tervezete g y a n u s szinbeu tiiuik fel előttünk, s nem fojthatjuk el csudálkozásuukat, hogy a tisztelt bizottság a pályavonal hosszának részletes tervrajzát előlegeseu nem követelte, s további lépéseit nem annak beható tanulmányozása utáui időre tartotta tel; no de a jó ügy iránti nemes he- vély első rohamai kimentik őket a hideg szemlélő minden kritizálása alól. Jól tudjuk, hogy a bizottságot városunk legszentebb érdeke vezényelte; de a lázas lelkesedés első perczében oly tetszetősnek látszék a belga ajánlat, hogy közjavunk iránti buzgalmában minden bon- czolgatástól tartózkodott. Lássuk azonban ama rapsodikus elhamarko- dást és megbocsáthatatlau könnyelműséget, mit Slimid de Wilde ur és társai szemérmetlenül a nyilvánosság areopágja előtt elkövetni nem átallották és az űzletvilag tigris körmeinek dobták oda magukat szánandó és nevetséges áldozatul! Ugyanis ezen érdemes vállalkozók kimutatnak 96,000 forintuyi összes torgalmat, mely azonban vagy megbocsáthatatlau könnyű vérüséggel elkövetett t o 11 h i b á n alapszik ; vagy szándékos és büntetésre méltó csaláson Mi nem akarjuk állítani az utolsót, hanem bona fide elfogadjuk az elsőt. Vegyük elő költségvetési programmjukit, melyben szóról-szóra a 3-ilc c-opoit forgalmára nézve a következő szárntételeket olvassuk: -Dohány: 1500 meter mázsa; vegyes: 2500 m. mázsa; gyarmatáruk: 3000 ni. mázsa; liszt: 10 000 m mázsa; összesen: 107.000 m. máz-a; mázsája 30 krjával számítva: 32,100 ft. * A közönséges öszeadás szabályai szeriut ezen egy tételben 15.100 ft különbözet mutatkozik; vagy is 32,100 forint helyett csak 17.000 forint a tényleges összeg, A költségvetési tervezet ezen egy pontja véresen pattan szét bonczkésünk alatt, s ily hibát, lett legyen az tollhibából, vagy szándékos csalásból eredő; de mert ami bőrünk meguyuzását czélozza: üzleti tekintetek soha sem tudnak megbocsájtani. De midőn a belgák vasutját egész határozottsággal elitéljük; jövő számunkban igyekezni fogunk oly „esztergomi vasút* szoros követelményeiről szólam, melyek nem idegen nyerészkedők gumini labdájává alacsonyitják érdekeinket, hanem városunk hasznát és a polgárság közös javára szolgáló előnyöket első sorban érvényesíteni hivatvák. Esztergomi levél. Ha az olvasó engem a levél végén hazugsággal fog vádolni, én nem tehetek róla, szánni bánni fogom bűnömet, de javithatlan vagyok; a heti levélben a hét eseményeiről kellene beszélnem, , és ilyen van e hétre kettő : boldogult L e i p o 1 d e r J ó s e f halála és Páczi János hangversenye ; miután azonban L e i p o 1 d e r érdemeit méltatni nem a tárcz dró dolga, ennélfogva necrolog helyett beszélek Komárom elfoglalásáról és Páczi János mübirálata helyett elmondom azt, hogy bíráltak meg Páczi János helyett engemet. Hanem azért összefüggés talán mégis lesz a dologban. L e i p o 1 d e r Josef egyike volt a régi gárda embereinek és igy nem csuda, ha temetésén a régi jó időkről beszélgettünk az én kedves jó bátyámmal, ki már szinte nem mai gyerek. — Látod öcsém, hol találsz most kedélyességet? Mi, mikor felmasiroztuuk Komáromot elfoglalni, jobb kedvünk volt, mint most tinektek, pedig bizony nem tudtuk, mire megyünk; a nemzetőrség nem volt honvédség, s ha nem lehetett is tőle elvitatni minden lelkesedést, mégis a legtöbbnek — hisz mind családos és nem épen ifjú ember volt — inkább ízlett volna otthon lenni, de azért amint elfoglaltuk a várat, csak az nézett kedvetlenül a levegőbe, kit mindiárt őrállásra kárhoztatott sorsa. Emlékszem ma is, nyalka hadnagyunk volt, ki őrparaucsnok lett először. Felállítja az őrt, egyik érdemes csizmadia polgártársunkat és erősen magyarázza neki: nézze, ezeu a kapun akárki akar bejönni, rászegzi fegyverét és „fegyverre“ kiáltja az egész őrséget sat. Érti ? Igen is értem. Hát akként cselekedjék. A többiek be az őrszobába és kezdték előszedni a magukkal hozott elemózsiát és a kunjaival töltött csutorákat. — Tekintetes uram! szólt az egyik a hadnagyhoz. — Nem vagyok ón tekintetes ur, hanem hadnagy ur! — Hát hadnagy uram, szabad-e pogácsát is ennem ? — Hányat hozott magával ? — Van vagy harmiucz. — Bizony nem tudom éu, hogy elég lesz-e ha mindennap csak egyet akar is megenni. — No akkor nem is bántom, mert a feleségem azt mondta, hogy otthon legyek akkorra, mikorra elfogy a pogácsa. — Jaj, de nagyon szeretheti magát a felesége, ha csak h a r m i n c z pogácsát adott — erre az útra! Egyszerre beront az őrvezető és félretéve minden subordiuátiót, azt mondja a hadnagynak: — Te Jancsi, hogyan állítottad ki az őrt? adtál neki utasítást? — Miért? — Azért, hogy most jövök a városból a pat- rollal és az őr szépen szó nélkül behagy jönni. Rögtön elővétetett az őr.-- Hát nem mondtam magának, hogy akárki, érti: a k á r k i jön erre, mindenkit meg kell állítani ? — De uram, minek állítsam meg őt, hisz ös- merem őt, a vörös bádogos a nagy piaczról! Solia nem fért közénk többet komorság. Hanem a tepaetők serege is majd megbotráukozott mirajtunk ; és bocsánatot kérünk Leipolder Josef szellemétől, hogy épen a temetésén kellett ezt megtudnunk. — Páczi János hegedűjénél ott volt az egész világ, illetve a ki befért a fürdőkertbe. Még nem hallottam tőle csak egy darabot, hanem a szemem rögtön kutatta a publikumot, váljon a mi bandánkból eleresztett-e ide egy pár embert a Miska bácsi, mert a mi városunk ugyan meg lehet elégedve Pali kezével, de a többi, — arra nehéz lesz maholnap szót találni, hogy minő roszak. Vagy táu csak lusták ? Páczi Jánost dicsérni, én nem dicsérem, hisz halottuk, hanem dicsérem a mi közönségünket. Midőn az a száraz fa-adta hang kezdé felvillanyozni a kedélyeket, olyauuá vált a társalgás, hogy bizony sajuálta mindenki, hogy még haza is kell menni. Mi az oka, hogy ily összejövetel oly ritkán történik! Majd egy más alkalommal ezt is kikutassuk. Hanem a bátyám! az elérzékenyedett. — így húzták öcsém, az első fiam keresztelőjén ! — És még arra is emlékszik ? — Emlékszem-e? No mondok valamit, hátha tanulhatsz belőle. Szerelmes voltam, persze csak a feleségembe, pedig már hat hónapos házasok voltunk. Ekkor egy meghívót kapok egy házi mulatságba. Ez volt Novemberben. — Ugy-e nem megyü'k el? Kérdém nőmet, pedig magam sem tudtam mért nem akartam elmenni ; azaz tudtam biz éu, de ezt csak tudják, de el nem mondják a fiatal házasok. — És miért ne mennénk el? — Azt hittem lesz a télen elég alkalmunk, mulatságokban részt venni, minek kapjunk oly mohón mindjárt az elsőn! — Éd, mohón kapkodom a mulatságon ? kérdé nőm és rögtön megtanultam, hogy a meteorologia alapos tudomány, mert rögtön megtanultam a bekövetkező vihar jeleit megismerni az arczán. Ugy-e gyerekség az egész. Éu nem oly értelemben ejtém ki a szavakat, mint aminő értelmet ő tulajdonított neki, és az első összezördülés megtörtént. Hiába engeszteltem szép szóval, jó csókkal a hidegség egy neme furakodott közénk és ez teljes négy hóig tartott. Akkor született első fi a m. Öcsém! az első gyerek! De te ehhez nem értesz, elég annyit tudnod, hogy akkor békültem ki nőmmel egészen, midőn a keresztelő volt, és e béke teljes volt. Hogy ne emlékezném még arra is, hogy a czigány hogy húzta ! Azt hiszem Páczi Jánosékra Esztergomban senki sem mondott nagyobb dicséretet. Bojtorján. hírek. Junius 12-én. — A közigazgatási bizottság f. hó 10-éu tartott ülésében azon határozatot hozta, hogy ama két1 séges 11,256 ft 64 krnyi illetékkövetelésért a város közönségét teszi felelőssé, mely végett épen a város egy küldöttsége vizsgálat elrendelésére kérelmezett a pénzügyministernél, s azon esetben, ha a kérdéses összeg 14 nap alatt ki nem lesz fizetve, a királyi adéfelügyelőség által executió utján lesz behajtandó a város rovására. Hogy a Tisza kormányzásának dicsőségét hirdető tiszteletre méltó bizottság eme térd- hajtó határozata általános izgatottságot idézett elő, alig kell mondanunk, miután városszerte ama megdöbbentő hir volt elterjedve, hogy a pimasz szolgaság bélyegét magán hordozó ilyetén határozat esélyére főpolgármesterünk állásáról le fog köszönni. Annak a bizottságnak hazafias érzületétől elváxduk volna, hogy respectálja a városi küldöttség kérelmét, s a pénzügyministeriumnál a megígért vizsgálatot szorgalmazza; ha nem tette: számoljon az ő lelkiismerete; de polgármesterünk lemondását a város semmi körülmény között indokoltnak nem látja. — A tanítványok szereteténck szép példájá- járól értesülünk. Ugyanis szombaton a Íőgymnasium 8dk osztályú növendékei, a mindenki előtt köztiszteletben álló jeles tanárt, ft. Mann Honor urat, éjjeli zenével lepték meg, hogy iráuta való hálájukat ekként nyilvánítsák. — A nép szava. Városunk a d ó v é g r e h ajtó j a, minden tekintetben egy joviális férfiú és a becsületesség talpig talált képe; de szép tulajdonai mellett sem tudta hivatala iránt a nép rokouszen- vét, megnyerni. Legközelebb is, midőn a városi közgyűléshez négy heti szabadságidő elnyeréséért kérelmezett, egy gatyás városi képviselőnk sietett
