Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 31. szám
Esztergom, I. évfolyam. ___ 31. szám.____________________Vasárnap 1879. szeptember 14-én közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre ..............................................4 frt. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézeudők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ ^~IK SZÁM ALATT, intézeudők. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilatkozat. Van szerencsém jelezni a. é. közönséggel, hogy az „Esztergom és Vidéke“ szerkesztését mai naptól kezdve magamra vállaltam. A mi e lépésre késztetett, az lapunk érdeke, melyért a megalapítás előtt és a válság után lelkesedésem legmagasabb fokával buzogtam. Szabadelvű sajtót sürgettünk és szabadelvű sajtót akarunk szolgálni. Tisztességes irányt tűztünk ki az elvek megvitatásában s eliez ragaszkodni is fogunk. Bizonyos pártoktól és köröktől befolyásta- lanok vagyunk s azok is akarunk maradni. Nem helyeseljük az ország rovására történő szándékos vagy nem szándékos politikai törekvéseket s a mennyiben vidéki lapunk g társadalmi közlönyünk létére tiltakozhatunk, tiltakozni is fogunk. Nem bókolunk a hibának, nem leplezzük a tekintélyek ártalmas árnyoldalait, nem hunyász- kodunk ott meg, a hol fölemelt fővel járhatunk s nem gyújtunk tömjént a léhaságnak. Kerüljük a hangzatos és Ízetlenül erőlködő nagymondásokat, de alapos helyi ösmeretekkel s független véleménynyel és józanul nyilatkozunk érdekeink megvédésében. Meg akarjuk mutatni, hogy provinczián is lehet tisztességes irodalmi színvonalon álló lapot szerkeszteni gondosan irt, szépen előadott s változatosan kiállított czikkek által, melyekben a nyelv szelleme, a logica egészsége, a csin törvénye s a jó Ízlés követelménye nem lesznek elhanyagolva. Vezérczikkeinben, közrovatainkban, hireink- és tárczánkban ugyanazon irányt és eljárást fogjuk követni, melyet a „Szabadelvű sajtót“ sürgető röpiratunkban bővebben részleteztünk. Tárczánkban csak irodalmi becsű dolgoza„A virágnak. ..." Hogyha szép szemedbe nézek, Szép szemednek éjjelén, Mint a csillag tündökölni Ezt a pár szót látom én : „A virágnak megtiltani nem lehet?“ Hogyha alkonyaikor, mélán Bolygok küpn a ligeten, Édes ajkú fülemülém Azt dalolja szüntelen: „A virágnak megtiltani nem lehet!“ Lombos ágon vad galamb pár Türbékolva boldogan, Azt mondja, hogy a természet Nagy könyvében írva van : „A virágnak megtiltani nem lehet!“ És ott künn a temetőben. . . Egy egy sirdomb oldalon így suttog a füzek ága, így suttog a liliom. . . „A virágnak megtiltani nem lehet!“' Földváry István. tokát közlünk s kiutasítjuk az erőlködés és tehetetlenség nyilatkozásait. A fővárosból több fiatal iró Ígéretét bírjuk helybeli tehetségesebb közreműködőinkkel egyetemben, a kik lapunk szellemi becsét folytonosan fokozni fogják. Ennyit rövid tájékozásul. Végül kijelentjük, hogy a válság után alakuló tisztességes laptárssal minden tekintetben vállvetve fogjuk szolgálni a közügyeket, a melyek szülővárosunk jelenének boldogságát s jövőjének alapját képezik. Körösy László Az „Esztergom ds Vidéke“ szerkesztője. Esztergomnak törvényszéket! A bíróságok végleges szervezésére meg- i1 szabott határidő még tavai letelt. Az igazságügyi ministeriumban az erre vonatkozó munkálatokon nagyban dolgoznak, s a javaslat talán még ez évben be fog terjesztetni az országgyűlésnek. S ha e végleges szervezésnél nem sikerül törvényszéket kapnunk, akkor azt elvesztettük talán mindörökre, vagy igen hosszú időre ; \ sőt értesülésünk szerint akkor elveszítjük a megyét is, és az utó nemzedék csak a könyvekből fogja tudni, hogy volt egyszer Esztergom megye is. Nem csak a város, hanem az egész megye közönsége engagirozva van ez ügyben, hogy a maga részéről minden lehetőt kövessen el, hogy elvesztett törvényszékünket visszanyerjük, mert ennek visszaszerzésével megmentjük megyénket is. Két egyaránt fontos érdekünk van tehát koczkára vetve, két egyaránt fontos intézményünk sorsa fűződik erősen, majdnem elválaszt- hatlanúl egybe ; és e kettő között első helyen Vasárnapi levél. Meglepetések hete. — A cerele meglepetése. — Fúzió — Báli meglepetés. — Oleander virág — Csodálatos vándorlás. —• Agglegény fájdalma. — Szomorú meglepetés. — Az udvarló meglepetése. — A férj boszuja. — Újra speczialis hét, — a meglepetések hete. A társadalom forrongásban vau, és ha folytonos jelét nem adja is izgatottságának, mégis ki ki tör egy jelenség, mely mutatja, hogy a forrongással járó átalakulás uj stádiumba lépett, és a jó közönség, mely a jelenségek jövetelét úgy várja, de befolyással még is nem bír reá, csak néz, bámul, legfő- lebb egy-egy megjegyzést koczkáztat, midőn a jelenség által minden várakozás daczára — meglepetik. Szép, sétára csábitó vasárnap délután volt. A közönség sietett élvezni a kellemes időt és a hídról a gőzhajó állomásig sétálóknak dolguk volt elkerülni, hogy a hölgyek ruháiban kárt ne tegyenek. Egyik pádon jókedvű fiatal és nem fiatal emberek csoportja tilt, vagy körülötte állt, és tartott „cercle-t;“ csak igy fejezem ki magam, mert e szónak valami imponáló, komoly értelme van, de ha más szót használnék, talán a reputatiónak ártana, mert volt biz ott csintalan szó elég. Midőn javában folyik a társalgás, az élez, a szóbeszéd, egyszerre megáll a kör előtt egy úri ember kedves nejével s gyermekükkel és komoly hangon interpellál: — Tudják a legújabb eseményt? Bizony többen elpirultak, mert a körben erőseu képviselve volt a helyi sajtó, és a két irányzat képviselői közül egyiknek sem volt tudomása semmiről. Az ujdonságvadászat pedig kötelesség lévén, elröstel- kedtek. Hanem azért csak erőt vett rajtuk a hivatás ( és kérdezősködének. a törvényszék, mert ettől van föltételezve a megye sorsa is. Az eszélyesség parancsolja tehát, hogy a város és megye közönsége együtt és vállvetve tegyen meg minden emberileg lehetőt. Ha a megye és város közönsége nem fogja összetett kezekkel, tétlenül nézni az idők múlását, és nem várja a viszonyok jobbra fordulását a véletlentől, ha m i n d e nk i megteszi polgári és erkölcsi kötelességét, melylyel városa és megyéje iránt tartozik: akkor Esztergom a megye és a törvényszék székhelye marad. Eltekintve a történelmi jogoktól, melyek korunkban kevésbé méltányoltatnak, Esztergom megyét egy törvényszék minden körülmények között megilleti. Mert ügyforgalmát tekintve az államnak annyi hasznot hajt, hogy az állam- pénztár terheltetése nélkül, csupán ügyforgalma által előállított bélyeg jövedelemből födözhetők összes költségei. Ily körülmények között egy megyét évszázadokon át élvezett törvényszékétől végleg megfosztani nem volna sem szabadelvű, sem igazságos eljárás. Esztergom és a megye azon szerencsés helyzetben vannak, hogy itt székel Magyarország herczeg Prímása, kinek szava a fejedelemnél nagy, a ministerekénél is nagyobb súlylyal bir; s ki nem szűnt meg a kormány-alkat vál- toztával a magyar király első tanácsosa lenni. Esztergom sokat, igen sokat köszönt a múltban is annak, hogy székhelye a király első tanácsosának. E városnak és megyének sokszor volt már koczkára vetve egy-egy fontos érdeke : és a benne székelő bíborosok hathatós támogatásával mindannyiszor sikerűit azt megmentenie, még akkor is, ha hatalmasok ellenkezésével kellett a városnak találkoznia. Merítsünk tehát reményt és Ekkor pattant ki legelőször a nagy szó: Fúzió ! Mikor a deákpárt a baloldallal lépett fúzióra és megszületett a szabadelvű párt, nem okozott akkora meglepetést, mint e fúzió azon körben. És hogy is ne? Igaz, hogy a jobboldal nem volt abban a körben képviselve, de volt a baloldal, még pedig a titkos ezégjegyzo által és — nem szólt az egész érdekes dologról semmit. Ez pedig, ha tudott felőle, a lehetetlenséggel határos. Hanem azért nem talált hitelre a hír, mig maga a hírhozó ki nem jelenté, hogy igen, az uj alaknak ő lesz a névadó keresztapja, o lesz az uj pártnak feje, sőt megengedé, hogy az ő nevével kapcsolatosan fel is használhatják — saját hírlapírói felfogásuk szerint saját czéljaikra : akkor kezdett csak tűnni a bámulat és helyet adott a gondolkodásnak. A meglepetés elég csattanós, a hét jól kezdődött, és azért elengedtük a jelenvolt egyik humoris- tikus hajlamú úri embernek a megjegyzéseit, sőt megbocsátottuk neki még azt a merész élezet is, melyet a „Szamártej“ czimü darab után alkalmazott. Illenék ugyan sorrendet tartanom, hanem az ugyanazonosságnál fogva niég meg kell említenem, hogy a „Fúzió“ nyilvánosságra hozatala a fuzionis- táknál határozott rósz hatást csinált. Mikor ők titkolózni akatak; mikor egy némely ember a már megparte-zott vállalatra még mindig remélt fizetségeket eszközölni; és ime most el van árulva a titok, oly titok, mely ugyan bámulatba ejti a világot az első pillanatra, de már a második pillanatban kitűnnek a humoros oldalak és a publikum —■ jó Ízűt kaczag. Pedig még a bot sem fáj úgy, mint a kacza- gás. Én azonban már nem kaczagok, hanem, mint jó keresztényhez illik, minden jót kívánok, és — nem gondolok a budapesti fúzió eredményeire. Vasárnap után hétfő, tehát uj meglepetés: a tűzoltók tánczvigalma. JSEtam Is VIDÉKE" TÁRCSÁJA.
