Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 29. szám

vetés főlülvizsg-álat végett a legfelsőbb fórumig vitessék föl, a hol egyéni érdekek nem fogják elnémítani a törvényre támaszkodók igazságot követelő panaszait.

Elvárjuk a tiszti ügyész úrtól, aki a törvény őre, hogy minden lépten nyomon figyelmeztetni fogja a közgyűlést a költségvetés tárgyalás folyamán sőt előbb is arra, hogy a költségvetés készítése tekintetében mik tartandók szem előtt, s hogy a pótadók kivetésére nézye mit ir elő az 1876. évi 5 t. ez, 38. §. Aki egyik kezébe fogja a törvényt, a másik kezébe pedig a költségvetést, és összehasonlítja ez utóbbit amazzal, első tekintetre be kell látnia, hogy a törvény figyelmen kívül hagyatott, avagy a földbirtokosok érdekében tévesen magyaráztatott, s hogy hiányzanak az egyes csoportosítások, hogy nincs a közigazgatási költségek összegéből levonva az ezen csoport javára eső bevétel, s hogy a földbirtok érdekében teendő kiadások nem csupán azokra vettetnek ki, akik földbirtokkal bírnak, hanem a követett eljárás nyomán olyanokra is, akik földet tulajdonul nem bírnak.

Résen fogunk állani, és minden hibát, szándékos vagy nem szándékos eltérést üldözőbe fogunk venni, nem csak e lapok hasábjain hanem az arra jogosult fórumok előtt is.

Végre a költségvetés szigorú ellenőrzése volna szükséges, mely az állam, valamint kisebb testületek háztartásában is mulhatlanul megki- vántatik. Csak ennek segítségével lehet az évfolyamán bármikor megtudhatni, hogy bizonyos | czélokra megállapittatott összegből mennyi lett már elfogyasztva és mennyi van még rendelkezésre, és soha sem következhet be e mellett az az eset, hogy szándékosság nélkül a költség vetés keretén túli kiutalványozások és fizetések történhessenek, ami az előbbi években megtörtént.

Ezt pedig egyszerűsítve csupán egy könyv segítségével következőkép lehet életbe léptetni: minden egyes kiadási tétel számára, melyek t. i. utalvány folytán fizettetnek ki, nyittass ék egy lap, melyre felül beiratik a kiadási tétel czime, péld. „utczai kövezésre 1000.“ Már most valahányszor ezen czélra és ezen 1000 írtból utalványozás vagy megrendelés történik, ezen utalvány illetve megrendelés előbb az ellenőrző hivatalnak mutattatik be, ez megvizsgálja, hogy van-e még fönn annyi az 1000 írtból, hogy a kiutalványozott összeg avagy megrendelés kikerül, s ha igen, bejegyzi azon lapra a kiutalványozott összeget a kiutalványozó végzés számára való hivatkozással és láttamozza az utalványt azon hozzá tétellel, hogy „a kiutalványozott összeg kifizethető“ avagy a megrendelés teljeteloinek, akkor — újra tévedett, és e tévedésből gyógyítsa ki őt az, hogy —- olvassa el újra azt az incriminált vasárnapi levelet, és gondolja el hozzá, hogy a féltékenység nem jó, és ha neki egyéb oka nincs haragudni, akkor nincs alapja haragjának.—

És felkelt ezredéves álmaiból Caesar is, hogy tiltakozzék az oknélküli szellemidézés ellen. Jó Caesar, nyugodjál békével, nem fogom többé álmaidat zavarni, mert látom, hogy te is tévedtél. Beismerem, hogy nem vagyok képes tetteidet megítélni, és megfogadom, hogy ezentúl hagyom folytatni álmaidat, bárminő nehezemre essék is látnom, hogy egy alak, mely hivatva volt az eszme és hódító hatalom fegyvereivel uj rendet hozni a korhadó világba; moly példát volt adandó a hivalkodó léhaságnak a férfi erényekben, hogy ez alak leszáll az emelvényről, és azt mutatja, hogy ő is ember. De ha nehezemre fog is esni, azért hallgatni fogok, nehogy — uj tévedésre ébredjek.

Téved azonban Caesar is, ha azt véli, kogy a következetlenség ragadós. Eppur si muove, — és a máglya sem képes a meggyőződést megváltoztatni, hát mikor nem is máglyával, hanem csak kisértéssel ijesztetünk.

Hogy ki ne jöjjünk a tévedésekből; színházunk is volt egy tévedésnek történeti helye.

Nagyon sok kanapé-pörünk volt már, most változatosság okáért kapunk egy — kalap port. És e kalap-pör elég érdekes. Nagy városban ugyan nem okozna egyebet méltatlankodásnál, hogy akad ember, a ki színházban az első felszólításra nem veszi le kalapját, de hát, ur isten! mi Esztergomban élünk, és mig nagyobb városban a kalap le nem vevő urat a rendőrség utasítaná rendre, addig nálunk — tévedés történik, e tévedés folytán kész a beszéd tárgyat szolgáltató botrány, kész a botránynak folytatása: a — kalappör.

Meg vagyunk győződve, hogy ez mind csak tévedés, és minő jó volna nekünk most, ha a mi kedves „tanárnők“ bátyánk itt volna, hogy közrebocsátana egyet azokból a jó izű, mindig á propos adosithető és nevét aláírja; s az ellenőrző hivatal ilyetén hozzájárulása nélkül ne legyen szabad a pénztárnak csupán magára az utalványra fizetnie.

Azon közeg, aki az ellenőrzés vezetésével megbizatik, (legczélszerűbben vezetheti a számvevő) köteles figyelemmel kisérni, hogy az egész évre megállapított összegből mennyi lett már kiutalványozva; s ha látja, hogy valamely tétel összege már majdnem egészen kimerittetett. és a még ki nem utalványozott összeg az év végéig elég nem lesz: jelentést tesz a tanácsnak hogy az gondoskodhassók a közgyűlésen a még szükségesnek látszó összegnek esetleg póthitel általi beszerzéséről vagy azon tételre vonatkozólag a további költekezés beszüntetéséről, ha ez lehetséges.

Ezen módon az ellenőrzési könyv illető kiadási lapjának egyszerű betekintése által meg győződés szerezhető arról, hogy az egész évre megszavazott összegből mennyi lett már elköltve és mennyi elköltetlen. Ezen ellenőrzés által a zárszámadások megvizsgálását is igen megköny- nyiti, és aránylag igen csekély munkával jár és a nyilván tartás tekintetében fölötte előnyös sőt nélkülözhetlen. Némi nemű ellenőrzés most is történik, de ez nem felel meg, mert nem az itt irt szabatossággal történik, s mert egyes tanácsnokoknak is joguk lévén utalványozni, ezek az ellenőrzési hivatal kikerülésével derűre borúra utalványoznak, s igy megtörténik, hogy a költségvetés keretén túl is költekeznek. Ez főleg az építkezési osztálynál fordul elő. Fegyelmi vizsgálat terhe alatt kötelezendők volnának a kiutalványozásra jogosítottak egy krajezárt sem utalni ki, sem pedig megrendelést tenni az ellenőrző hivatal előleges tudta és hozzájárulása nélkül. Ideje volna a régi schlendrián eljárást megszüntetni és modernizálódni.*)

Gymnásiumunk ügyében.

E lapok egyik számában X. Y. jegy alatt egy közlemény jelent meg a tanügy érdekében, mely bár a főgymnasium érdekét nem támadja meg, de az alakult segélyegylet ügyében mégis oly dolgokat tartalmaz, melyeket szó nélkül nem hagyhatunk.

A befolyt segély pénzek kiosztása és tőkésítése oly színben van ugyanis előtüntetve, mintha a tőkésítés aránya és a visszautasított kérvényezők száma felett a tanári kar határozna és igy talán szándék- talan hibát követne el.

*) Mai vezérczikkünkre hármas okból kiválóan felkérjük olvasóink szives figyelmét. Először maga a tárgy az, mely édes mindnyájunkat érdekel; másodszor maga az értelmes és mélyreható bonczolgatás az, melylyel a thema meg van világítva s harmadszor magának a szerzőnek népszerűsége, tekintélye és társadalmi helyzete az, honnan a vezérczikk nemcsak számit, de nyom is a súlyban. Ilyen közlemények szolgálják leghatásosabban a közügyeket s mi megtisztelve érezzük magunkat, hogy alkalmas térül lapunk van kiszemelve.

máiból, melyeknek oly bőséges raktárával rendelkezik. Miután azonban adomát nem hallunk, mely a tévedést megmagyarázhatná, kénytelenek vagyunk magunk találgatni.

Hátha csak caprice okozta a tévedést? Sajnos lenne, mert rendszerint minden szeszély drágán fizetendő meg.

Hátha tapasztalatlanság okozta? Nem lehet-e túlbuzgalom is ? és még sok kérdőjel egymás után.

Egy azonban bizonyos, az, hogy a ki a kalapper kezdeténél az első ingerlő és sértő szót kimondta, az a pervesztes, mert megsértette nemcsak a tiszttársát, nemcsak az illemet, az udvariasságot, hanem megsértette magát a közönséget is, a közönség pedig nagyur, mely közvetve raegboszul minden rajta elkövetett sértést, habár a sértő egy hetman is.

Mentsen ég, hogy egyes ember e kalap-perbe bele vonassák. Az találná először megbánni, hogy nem tételezte fel, miszerint még az illem, az udvariasság felől való felfogásban is uralkodhatik tévedés! a tévedés levét a beleavatkozó találná meginni; talán majd idővel a tévedés kiderül és átalános közkincscsé válik az a letagadhatatlan nagy igazság, hogy az udvariasság, az előzékenység oly tulajdonok, melyek az egyén becsét emelik. Még az a katona őrmester is, ki hozzá van szokva a kemény parancsszóhoz és hozzá van szokva ezt a kemény parancsszót lefelé még keményebben pattogtatni, megtanulja az „önkegyed“ megszólítást, „kezeit csókolom“-raal köszöni meg a tánezot dulcineájának és a vele egy rangú- akkal szemközt nem mer durva lenni. Tehát tart valamit önmagára.

Bocsánat, rossz példát hoztam fel. Megtörtént már, hogy az Őrmester tiszt lett és ekkor elérkezettnek látta ez időt, midőn a felülről jött, sokat kínzó parancsszó által okozott szenvedélyekért elégtételt vehet.

Ekkor ur lett. — A hatalomnak sokszor csak képzelt nagysága Írja ekkor már elő a társalgási törvényeket, az illem tanait, az udvariasság és előMidőn elismerjük, hogy a tanügy érdekében még sok tenni való van városunkban, azt hisszük, nem lehet szemet hunynunk azon statistikai adat előtt sem, hogy magára a polyteclmikumra szívesebben vétetnek fel a főgymnasiumot végzett ifjak, mint a végzett főrealisták, mert a gyranasiumok növendékei több képesítettséggel bírnak; másodszor figyelembe kell vennünk azon elvitázhatlan tényt, hogy főgymná- siumunk építésének csak hírére is már szaporodott ez évben a múlt évihez képest a tanulók száma.

A gymnasiumok érdekében ennyit csak jelezve, ha az érintett segélyosztás körül oly jelenségek merülnek fel, melyek talán a be nem avatottak előtt ért- hetlennek tűnnek fel, érdemesebb lesz e körülmények felvilágosítására is rá térnünk.

A esztergomi főgymnásium segély egyletének kezelése körül a nagy tőkésítés, és a kérvényezők visszautasítása a tanári karnak tudatik be. Ez határozottan eltévesztett tudomása a dolgok valódi állapotának, mert e segély egylet vagyonának kezelését egy választmány teljesiti, amely választmányban határozott kisebbségben vannak a tanár urak, a többséget pedig polgárok, igen tekintélyes polgárok képezik. Ily körülmények között a szemrehányás azon éle, mely a tanári kar ellen lett volna irányozva, önmagától elesik.

A mi az „emeleti butorozatot“ általán illeti, ott is határozottan téved a czikkiró, mert ennek az emeletnek megvan a lépcsője is az elemi iskolákban és az a lépcső, mit czikkező a közép, ipar és egyébb tanodákban látna felépítve, nem azon emeletbe vezet, hol a főgymnásium van.

Ennyiben tartottuk kötelességünknek X. Y. ur czikkére válaszolni. Ami a speczialis iskolákra vonatkozik, arra nézve különben egyet értünk vele; a főgymnasiumi tanári kar reputatióját pedig sem védeni, sem kiemelni nem hivatásunk, mert egyátalán megtámadva sincs, de ha meg volna is támadva, oly tanári kart mint az esztergomi, melyben országos tekintélyű tanerők vannak, védelmezni nem kell, megvédi azt maga annak mindig magasabbra emelkedő hírneve, és a mi toliunk csak az országos viszhangot reproducálná. Egyébként isten velünk.

Egy apa.

Színházi szemle.

(KLyó.) Adá mi Pi r o s k a k. a jutalomjáté- kául szerdán „ A s z a 1 a i uram leányai“ czim ű francziából magyarosított átdolgozás került szilire a Nemzeti színház egy jeles művészétől, Újházi Edétől. A közönség az érdekes darabbal sokkal inkább meg volt jutalmazva, mint Adámi Piroska k. a. az ő csekély szerepecskéjével.

Nálunk már hozzá vannak szokva ahoz, hogy a jutalmazandó, nagy munkát végezzen. Közönségünk tehát nagyon meg volt lepve, mikor Adámi Piroska k. a.-tól alig egy-két pindurka jelenetecskét látott.

De az.a néhány kicsike részlet azért gyönyörűen sikerült. Adámi Piroska kimondhatatlan sok bájjal mutatott be egy egészen anyai nevelésű, csintalan Ids leányt s ha ide oda túlzott is egy kicsikét, a közönség kiadta neki a művészet megérdemelt koszorúját ; csak fürgeségéből és mosolyából adjon kevesebbet, akkor még többet fog adni koszorújához.

A kiválóan sikerült estén kiváltak:

Follinusné (Róza), a ki közönségünk rokon- szenvét már teljesen kivívta. Drámai szerepében sok

| zékenység szabályait és a tiszt ur ezen előírások szerint él^ és uralkodik.

És a tévedés újra példátlanul óriási. A példa azonban mégis jó, mert a tévedést megboszuló körülmény nem várat sokáig magára. A képzelődés miatt ugyan ő maga későn veszi észre, de azért megtörténik, hogy az őrmesterből porté d’epée-re vergődött parvenu nem tekintetik másnak, mint épen — parvenunek. És ez már nem tévedés, hanem büntetés.

Miután azonban a tévedés is, a tévedés boszuja is, és a tévedés kiderülése is e kalap pörben mindig izetlen marad, mondjuk, hogy ez letétetik napirendről.

Az e heti tévedések azonban még korán sincsenek kimerítve.

A „Fővárosi Lapok“ által megdicsőitett Gerő bácsi például fenyegetőzik. Kire, mire, kiért, miért, az mind nem tartozik ide, elég az hozzá, hogy a botja vége ütésre áll. (Talán rímet keres reá. Rovatvezető.) Ha azonban azt hiszi, hogy félnek tőle, akkor ő is téved; ha azt hiszi, hogy ezáltal repu- tatiója növekedik, akkor is téved; ha azt hiszi, hogy a kívánt alkalom a szerencse istenasszonyának hatalmában áll, és ez azt előidézi, akkor is téved, mert arra a szerencsére vonatkozólag vau ugyan egy német közmondás, de már ez a közmondás igazsága is cserbe hagyta a bácsit, lévén a szerencse isten asszonya nagyon kaczér hölgy. De — ha azt hiszi, hogy az idén Esztergomban a szőlőfürtöket nem árusítják el nagyban, hanem feldolgozzák bornak, és igy a b üres ált olcsó és sok lesz, — akkor már nem téved.

Bocsásson meg azonban az olvasó nekem a következő legutolsó tévedésért. A tévedések vigjáté- kának műkedvelőit akartam bemutatni, miután az'.libán a magas vígjátéki elem megkívánta tó tulajdonaival nem rendelkezem, a bohózat pedig a „lénia“ alatt nem jogosult állampolgár,— lett a mai vasárnapi levélből is egy óriási tévedés. Agglegény.

A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.