Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 26. szám
A városi közgyűlés legutóbbi ülésében a polgár- mester ur indítványára megrendelte' a „Nemzeti könyvtár“ czim alatt megjelenő vállalatot. Tette ezt azon czélból, bogy városi könyvtárunk gyarapittassék. E megrendeltetés indított: bennünket arra, hogy számos ’ kötetből álló, nagy könyvtárunk érdekében észrevételt tegyünk. Még Ha pénzalapja nem volna is e könyvtárnak, kötelessége volna a városnak rendben tartani s a portól tisztogatni azt. Szegény hagyományozó, szegény Helischer! Ha arra gondolt, midőn végrendeletében a városnak ajándékozta könyvtárát, hogy az rendben és tisztán fog tartatni, nagyon csalódott! Tekintsünk csak körül a könyvek helyiségében, könyvtárnok nem lévén, rendnek a könyvtár körül legkevesebb nyoma sincs. A több kötetből álló müvek egyik része itt, másik kötete isten tudja melyik osztálynál hever; magyar müvek vannak összevissza dobálva a német és latin stb. munkák közé. Ápolásnak, gondozásnak, s ami a fő, rendnek semmi nyoma. Csak a por látszik törődni ez elhagyott' könyvtárral, mert szánakozva borul a kötetekre. S ki olvassa e könyveket? Ugyan lett-e már már valaha figyelmeztetve Esztergom közönsége, hogy neki mily könyvtára van? Bizonyára nem olvassa senki s nem is lett figyelmeztetve ekkoráig senki! . . . He hogyan is lehetne e könyvtárt jelenlegi állapotában használni ?! Hisz ez akaratot már a fenti körülmény is megdönti, mert édes kevés munkát találhatnánk meg rögtön s annál kevésbé találhatnánk meg egy egy munkának minden kötetét. Sajnos, hogy ezt most kellett előhozni, hogy nem történt az meg már sokkal hamarabb. Annak a könyvtárnak pénz-alapja nem csak arra való, hogy új könyveket szerezzünk be, hanem hogy a régi. eket is rendben és tisztán tartsuk. Első teendőnk, megbecsülnünk azt. amink van s csak azután szerezni többet; mert különben könynyen úgy járhatunk, hogy újért, öreget áldpzunk fel s pedig csupa hanyagságból. Már pedig azokban az öreg könyvekben fekszik az új könyvek alapja!! Arra figyelmeztetjük tehát és kérjük a polgár- mester urat s az igen tisztelt városi tanácsot, hogy inig egyrészről új könyvek begyűjtésén fáradoznak, ne hagyják figyelmen kivül a már birtokban levőket; rendeztessék s tisztogattassák meg könyvtárunkat, s bocsássák azt a művelt közönség rendelkezésére is. Adja isten, hogy mindez mi hamarabb megtörténjék.*) Mefistó. Városunk könyvtáráról. *) Midőn e felszólalást közöljük, nem adunk neki feltétlenül igazat a ezélzatosságban, de szerkesztőségünk részéről az ajánlatot megtesszük, hogy a könyvtár rendezésére, és a mutató elkészítésére, — ha polgármester ur egyébb erővel nem rendelkezik és ajánlatunkat el ogadja, — szerkesztőségünk dij nélkül, pusztán ügybuzgalomból vállalkozik. Az ajánlat elfogadása esetén kérünk tudósítást. A szerkesztőség. A szolgabiróság figyelmébe a múlt számunkban ajánlott körülmények szomorú illustratiója történt vasárnap este. Kilencz óra tájban a határutezában Hirschhorn Bernát kereskedő s neje nem lévén otthon, belopózott egy tolvaj, kit Hirschhornnak otthon levő 10 éves leánya észrevett; a kis leány egy ingben kiszaladt az utczára, Tármát csinált és össze is szaladt sok ember, kik a betörő tolvajt keresték. Egyik polgártársunk rögtön hivta a piaczon állomásozó városi rendőrt, ki ment is egész készséggel, de midőn látta azt, hogy a Hirschhom-féle lakás a szenttamási oldalon van, azonnal a corapetentia köpenyébe bur- kolódzott, és semmiféle actióba nem bocsátkozott. Ezalatt a tolvaj ■— felhasználva a zavart, felhasználva az ott összejött emberek bámulatát és — gyávaságát, szépen megugrott és a kertek közt eltűnt. Ez esetből azonban van kérdésünk újra úgy a városi kapitány úrhoz, mint a járási szolgabiró úrhoz. Váljon, ha az a városi rendőr ez esetben átlépi a competentiát és a szenttamási határban elfogta volna a már félig kézrekeriilt tolvajt, érhette-e volna őt érte szemrehányás akármelyik hatóság ré- részéről? ügy hisszük, nem. És itt van rendőrségi állapotainknak egyik igen visszás oldala. Az a városi rendőr tétlenségre érzi magát jogosítva, mert a bűntény vagy kihágás, amit látott, nem az ő határában történt, holott, ha akár melyik magán ember, ki jelen volt, birt volna elég bátorsággal a tolvajt nyakon csipni, nem hogy megfeddetett volna azért, hogy rendőri teendőkbe avatkozott, hanem határozottan dicséretet kapott volna; és a rendőr csak azért mert más határban látott valamit, már hagyja a világ folyását úgy, amint az lefolyni akar, szent Her- ' mandad világítsa fel elméjét! Mi fog történni még a télen, midőn a keresethiány, a szükség, a csábitó hosszúságú éjek mintegy utalják és hívják az ily népet és hozzá járul a körülmény, hogy a rendőrséget ilyen formán is kijátszhatják ? Városunk és megyénk iparos és földművelői viszonyai olyanok, hogy kevés a kilátás arra, hogy a vagyontalan osztálynak elegendő és tisztességes keresetét remélhessük egész télen át; hát még a ki nem is akar dolgozni: a szükség pedig igen rósz tanácsadó, és ha e különleges viszonyokkal nem számolunk, ha éberségünket meg nem kettőztetjíik, ha előre nem intézkedünk, félő: nagy bővében leszünk a rendőri híreknek. A kir. városi rendőrség minőségét maga annak főnöke nem tartja példányszerűnek; arról nem szólunk, hogy a polgárság miként Ítél felőle; de párosuljon ehhez a jelzett baj, pedig a megyei rendőrség részéről is nem örvendhetnek jobb hirnek, mert igen sokszor megesik, hogy a szenttamási fertálymesteren kivül a három város területén rendőr nincs, akkor — nagyon irigylendő dolog lesz Esztergomban városi kapitánynak, és járási szolgabirónak lenni. Az a közösügy. zeletnek szárnyai, s ha mindjárt lenge termete versenyre kél is a már említettem Sarah Bernh . . . . — Uram, szabad remélnem, hogy czélja nem személyeskedés ? — Távolról sem, bájos hölgy. De még tartozom önnek igazolásommal. Nem ok nélkül emlitém meg, hogy szomjat fénysugár nem olt és illattól még soha senki jól nem lakott; mert egy nagy ember mondja valahol, s ha szerzőjét az irodalomban meg nem lelné, úgy fogja bízvást rám az apaságot, hogy: „Az ember bármely cselekedetének oka mindig az éhelem.“*) A szép hangzást nem kedvelők úgy mondják, hogy: éhség. — Oh uram, kérem, hagyjon el. Úgy látszik ön nem vacsoráit, s e hiányérzetének kelletlen hatásai miatt kell most szenvednem. — Szép hölgy, ön vádol s vádja súlyos. S mint férfiú, ki valótlant soha se mond, tagadnom sem lehet, hogy philosophus módon szólva, belsőmben a totalis realitásnak partionalis negatiója nagy. De hagyjuk ezt és szóljunk komolyan, ha ki ugyan tréfának véli azt, ily állapotban járni föl s alá s hölgyeknek kedveskedni. De erre is megvan az ok. Megesküvém, oh szép kisasszony, nem arra tán, hogy ezentúl igaznak tartok mindent, mit hölgyi ajkról hallok, még arra sem, hogy kokettéria a lányok közt ismeretlen fogalom, hanem arra, hogy mindaddig lemondok a vacso- rálás nemes és lélekemelő institutiójának gyakorlásáról, mig egy bizonyos valakit, kinek kezéből még a sárga répa is ananászként izlenék, asztalom körül mint bájos Hébét nem bírhatok.-— Úgy vagyok meggyőződve: soká fog tartani, mig ön ily olcsó módon fogja élvezni az ideális ananász-evést, mert ugyancsak nem képzeli letek egyhamar valakit, ki oly szellemi emphibiához, minő ön, Hébé- nek elszegődnék.- Látom már kisasszony, hogy el van fogúivá irányomban. Talán előbbi mondásom okózta ezt. Hogy tehát kiengeszteljem önt, kire különben egy alkalommal, úgy látszik egy türelmetlen pillanatában, e szavakat hallottam alkalmaztatni: azt gondoltam, hogy a galambnak nincs epéje — emlékszik-e? hogy tehát kiengeszteljem s talán még a kadenczia kedvéért is kibővítem előbbi mondásomat erre: „Az ember *) A régi, eltemetődött magyar szók közt meg van az é li ed elem, ebből lett az éh elem a mi tehát nem uj, liánéin szokatlan. Sírod alom helyett ma már csak siralom járja; de éhelem helyett még az cuphonisták is csak éhséget használnak. A pliilologiai hajlamú Szedő. bármely cselekedetének oka mindig az éhelem avagy a szerelem.“*) Ha szokott naplót vezetni, úgy jegyezze magának e pár szót, az élet fényesen igazolja azokat. De im előttünk már a mennynek ajtaja, belépnem itt tilos; nem tehetek mást mint szokásom szerint, miután úgyis kitudtam hogy azokat kedveli, kívánni: rózsás álmokat. * * , * Es o eltűnt, a kaput a kérlelhetlen borzas cherubin, egy ároksori hajadon alakjában irgalmatlanul becsapta és én ott álltam egyedül s bámultam a csillagos eget s észre nem vevém, hogy ép most tűnt el legszebb csillaga. Anatole. Mézes hetek. — Karczolat. — Hiába! Meg kell adni, hogy az én Tóni barátomnak jó ízlése van. Ha akad kétkedő, nyomós bizonyítékul angyali szeg Böskéjét állítom elé. Gyönyörű leányka volt! Sötét szemei jótékony meleget árasztó sugarakat lövellének, melyek Tóni barátom szivéről a jégkéreg burkolatot leolvaszták. Hosszú fekete haja s az egész lény kedvessége lehetett csak képes Tóni alatt a szilárdan álló legény-alapot észrevétlenül szétrombolni. Nem is csodálom, hogy a bájak ez összpontosult élő halmaza búcsút venni készteték a boldog legénységtől. Ilyen az élet! Belátva, hogy a múlandóság e szeszélyes völgyében az ő szerelme sem tarthat örökké, kezdett gyakrabban gondolkodni arról, hogy számára a menyországot e földön megalapítsa. Megnősült! Meg is lakolt értté! mert a sors enyhe keze egy kedves kis feleségecskét vart a nyakába, kiről nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy a főzőkanalat ép oly virtuozitással forgatta a konyhaművészet ténykedése közben, mint Tóni barátom hátán, midőn a magyarázás és egyről-másról való felvilágosítás joga az asszonyt illette. Ennek is megvan a maga jó oldala! Az ilyen gyakorlati előadások szülik a jó és kedves férjeket. Fényes példa reá az én indulatos, *) Iszonyú sivár elv ! Megint a Szedő. Ezen már már gyűlöletes ügyben a ministe- riumtól leirat érkezett a megye hatóságához, mely a megakadt megoldási kísérletet újra folyamatba teszi. Tagadhatatlan, hogy a vágóhíd ügyben a jelen állapotnak ellenesei teljes igazsággal küzdenek; tagadhatatlan, hogy ezen állapot tarthatlan, hogy e kérdésben a megoldásnak rövid idő alatt meg kell történni, de — Sajátos helyi viszonyaink közt nem egy tekintetben mégis igazat kell adni azoknak is, kiket a legtöbb szemrehányás ért ez ügyben, városi képviselőinknek. Nem lehet tagadnunk, hogy a vágóhíd jelenlegi elhelyezése a legnagyobb aggodalmakra adja az okot, mert csak különösen szerencsének, és tisztán rajtunk kivül álló természeti tüneménynek nevezhetjük azt, hogy e vágóhidból még nem szállott fel soha a járvány sötét alakja; mert csak kitűnő, elronthatlan gyomrunkról tesz tanúbizonyságot, hogy még képesek vagyunk a marhahúst élvezni, — mégis a vágóhíd ügyének elintézése nem mehet oly gyorsan, mint azt óhajtanunk kellene, e tekintetben kénytelenek vagyunk ügyiembe venni az általnos helyzet másik oldalát is: a kényszerűséget. A vágóhíd most, amint áll, a városé, a városnak jövdelmet hoz, és a város sem a jövedelmi ágat, sem a rendelkezési jogot ki nem bocsáthatja kezéből, és e tekintetben, ha a vágóhíd jelen helyéről el táv o litt ati k, nagyon kényes kérdés, váljon hova tétessék. A város határán kivül el nem helyezhető. Ha ez lenne a szándék, határozottan ellene szólna mindenki, ki városunk érdekeit szivén hordja, mert még azon esetben is, ha a város önállólag, saját költségén épitetné is idegen határba, az idegen földön már csak mint magán vállalkozó, de soha mint hatóság nem tekinthetnék. Ezt pedig még csak meg- kisérleni sem szabad. A város határán belül pedig alkalmatos hely hiányában vagyunk. A városon kivül felfelé helyünk nincs, mert levezetése nem lenne a vágóhídnak. Levezetés nélkül pedig, talán emésztő gödörrel, vagy nagyon sokba kerülne, vagy nem felelne meg a czél- nak. Különben városunkban építkezésről beszélni nagyon nehéz dolog, mert ha van a városnak a bérletek körül „ne nyúlj hozzám“ ügye, még inkább van az építések körül. Okvetlen szükséges tehát, hogy a vágóhíd kérdésének eldöntésénél úgy a város atyái, mint más illetékes közegek, valamint a közvetlenül érdekelt magán egyének a lehető legnagyobb higgadtsággal, egymás iránt a legnagyobb kímélettel és figyelemmel tárgyalják az ügyet, mert a szenvedélyesség újólag csak kárt okozna és ez nem lehet senkinek előzetes szándéka. Lehetne ez ügyet a sajtó utján teljes tárgyilagossággal tárgyalni; lehetne ez ügyben úgy pro, mint contra hosszasan vitatkozni; de a mellékköönfejű Tóni barátom, akinek Keaumur 40—50 fokú vér-hő-lobbanásait az előbb említettem gyógykezelés mellett, rövid idő alatt a 0 fokra szállított le s állandósított drága felesége. S a balga örvend e változásnak. Boldognak vallja magát! A feleség csókolni való ajkairól elvonuló s Tónink fejére tóduló fergetegek sem hozzák már ki a türelmes férjet sodrából. Ilyenkor vakmerő komolysággal fogja fel a dor- gatorium égető villámait, mi a haragvó nemtőt arra készteti, hogy kacsóit működésbe s Tónival érintkezésben, ismeretségbe hozza. Hanem itt kudarezot vall az ellen! mert a megtámadott fél által egy pár csattanós ............csókkal lefegyvereztetik. Pompás h adicsel és használ! Következik a békeszerződés bizonytalan időre. Az ellenfél belátja, hogy félreismerte kis szá- jacskájának rendeltetését, — lévén az csókra teremtve — egy előre biztosítja Tónit, hogy adandó alkalommal a házi-büntető törvények számtalan neméből egy pár paragraph'ust, pl. a pamut gombolyitást, vagy az esdő arczczal beterjesztendő szóbeli kérelmezést stb. egyszóval a sok közül egyet okvetlenül foganatosít; engesztelésül pedig átöleli s van csók, van boldogság, hogy Tóni feledi legénységét, mindent, ami volt — volt — régen volt s többé soha sem lesz. Győrffy János. A vágóhíd ügy. Tárcza üzenetek. Tóth József urnák, Víziváros. Köszönjük költeményeit; de méginkább szives csatlakozását, a küldemény harmadika legközelebb meg fog jelenni. Szülgyémy Ferencz urnák. Az irodalmi tulajdon erőszakos visszatartása olyan jelenség, a melyről helyi sajtónk eddigi tisztessége érdekében mulkatlanul tiltakozni fogunk. Köszönet dalaidért. Nagy Alajos urnák. Gyulai Pál tanítványa nem szavazhat olyan irány mellett, melyet minden józan felfogású, ember csak kárhoztat és elitéi. Köszönöm ajánlatát és küldeményét. HevesiJózsef urnák Budapest. Kérd inog Kováéit Palit, hogy mielőtt személyesen is találkoznánk, küldjön valami kis rajzot, a mihez olyan jól tud. Szeptemberben Szerdahelyen s Octóbertől Pesten. P—v. G—a. Tolla még nincsen, csak pelyhe van. De azért egy versét sem hagyjuk figyelmetlenül. A z o n t. m u n k at á r s a i n k a t, kiknek kéziratára akár szóbeli, akár üzehetbeli választ adtunk, még egy kicsi kis türelemre kérjük, mig munkájuk lapunkat közlésben szerencséltetheti. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László
