Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 24. szám
dálkozásunkat nem szabad elhallgatni: váljon oly nagy ur az a dzsidás alezredes, hogy egy szavára megijed az a magyar ministerium ? mert arról megvagyunk győződve, hogy ha ily feljelentést más közönséges halandó tett volna, el utasitatott volna, továbbá felelős lehet azért egy tisztviselő vagy egy hatóság, ha vész tör ki? Kivált ha csakugyan Bosniából származik a baj? Nagyon leverői eg hat a kedélyekre, midőn egy kormány, melyről szeretnénk elhinni a czim után egy kis magyarságot, egy kis függetlenséget, ennyire tapintatlanságot árul, el és miért ? mert katonai — bár nem a legmagasabb — körökből, nem is figyelmeztetést, hanem denunciatiót kap. Kiváncsiak vagyunk a vizsgálat eredményére; amint értesülünk, Barta Armin ur lett kiküldve és már munkájához hozzáfogott.-— A fogyasztási adó ügyben, mint jelezve volt, a tárgyalás kedden megtartatott. A kincstárt a lielybelyi pénzügyi biztos képviselte. Az eredmény nem kedvező, de az előző hirek és fenyegetések után mégis kielégítő, ugyanis 10% felemelés eszközöltetett, pedig úgyis túl vagyunk terhelve adóval; annyiban azonban mégis kielégítő, mivel 25% felemeléssel fenyegethettünk. — Múlt hét folyamán Nagy János minisz. oszt. tanácsos Esztergomban volt, hogy mint ministeri biztos az Esztergom-döniösi útban, különösen a szt.- györgymezei határban a hideglelős keresztnél lévő a közlekedésre nézve akadályozó, s veszélyesnek jelzett kőbányákat megszemlélje, s az iránt a ministerium- hoz véleménytterjesszen fel. Mint értesülünk a szemle eredménye az lett, hogy nem azon kőbánya beszüntetését, hanem erélyes rendőri szabályok alkalmazását fogja véleményezni. — A vízivárosi apaczák külső YI. osztályú elemi tanodájukban, úgyszintén az externátban a beiratások f. h. 29. 30. 31-én tartatnak meg. Figyelmeztetjük a szülőket. — Párkány mezővárosában kisdedovoda létesítésén fáradoznak. Barabás Luiza k. a. a magántani- tás körül szerzett tapasztalatait ez irányban óhajtván érvényesíteni, a mozgalomnak intézője. Üdvözöljük a szép eszmét és sikert kívánunk a kivitelhez. — A Sztojanovics-sarok. A botrány, mely a Simor utcza s a kis piacz összeszögelésénél állandóan sértette a szemet, polgármesterünk erélyessége folytán valahára véget ér. Kedden ugyanis négy Simor- ntezai háztulajdonos küldöttségileg megkereste ez ügyben a polgármestert, és miután az ez ügyben véleményt adni és határozni hivatott közegek véletlenül épen polgármesterünknél tisztelegtek, azonnal szemlére hivattak, hol is a botrányos állapot consta- tálása mellett rögtön intézkedés tétetett, hogy a kövezés foganatba vétessék. Megfigyeltük az iliető I közeget és átalán az érdekelt feleket, láttuk a savanyúságot, daczára annak tartózkodunk úgy a személynevezésektől, valamint a hátráltató okok elmondásától, de ezt utoljára tesszük, mert végtelen furcsa állapot az, hogy a polgármester személyes közben]ötté nélkül a régi slendrián nem akar városunkból tüne- dezni. — Az öreg utczában a járda kövezet lerakása megkezdetett. Ideje! Különben megérjük-e azt az időt is, hogy a LŐrincz utczát is figyelemre méltatják? mert botrányosabb utczánk ez idő szerint nincs, mint ez, és nincs reá gond, hogy a legélénkebb utczában egy kis rend, vagy tisztaság honoljon. — A kereskedő ifjak társulata Budapestről szeptember 7-én fogja rég tervezett kirándulását megtartani. E czélra külön rendező bizottság alakíttatott. A kereskedelmi ifjaink egylete különösen annak elnöke Oltósy Lajos úr már hozzálátott az előkészületekhez, hogy a kedves vendégek illően fogadtassanak és hogy Esztergomot ne feledjék könnyen. — Dr. Kohn Lajos közszeretetben álló orvosunk kedves neje hétfőn este hirtelen oly roszul lett, bogy felépüléséhez is kezd a remény veszni. Adja Isten, hogy nem sokára az ellenkezőt Írhassuk. ungyükossági kísérlet. Drexler Julianna a kórházban ápolt szegény nő, egy őrülési rohamban vasárnap az ajtósarokra felakasztotta magát. Az ifjú Nelhübel észrevette és levágta; midőn azonban sikerült a már elaléltat életre hozni, a halál candidáltja elkezdte szidni a mentőt és fenyegette, hogy újra megteszi. Szegény asszony felügyelet alá helyeztetett. •—- Haladunk. Schwarez Béla élelmes szent-tamási czipészünk fiakker vállalatot indít. Bérkocsi tartására az ipar engedélyt már megnyerte. — Einczinger Jánost betegsége újólag hevesebben támadta meg. Tegnap délelőtt csak fehérru- bában és egy felöltőben kiszaladt az utczára, hol alig lehetett őt lecsendesiteni és jó szerrel hazavezetni. Sajnálkozunk tragikus sorsán. — Szerencsétlenség. Markó István sütő segédnek 10-éves fia kedden 12 és 1 óra közt a Griin- wald-féle fakereskedés előtt a kis dunába belefult.-— Egy szédelgő jelent meg városunkban, és operatiója körébe eddig már belevonta Csáky Károly gróf, primási szertartó urat, valamint Csupics Emil görög lelkész urat s talán egyebeket is. Már első fellépésénél rajta kapták s habár a rendőrség keze már utána jár, mégis figyelmeztetjük rá közönségünket, nehogy megjárja. A szóban forgó szédelgő, ki hol mint orvos, hol mint ügyvéd szerepel, középtermetű, elég tisztességes ruházatú, szőke bajszú s ügyes, behízelgő módom. Óvjuk tőle a közönséget. — Képes családi lapok 22. füzete megjelent válogatott dús tartalommal és 7 szép képpel, valamint egy humoristikus képcsoporttal. Méhner Vilmos e vállalata dicséretre nem szorul és kár, ha valamely családi asztalról hiányzik. — Maszlaghy Ferencz érseki titkár egyike a magyar clerus legkitűnőbb szépiróinak. Sok apró útirajzot irt, melyek barátai sürgetésére elvégre sajtó alá kerültek. Örömmel jelezzük ez érdekes irodalmi hirt; mielőtt a jeles mű méltatására térnénk, rövideden megemlítjük czimét és tartalmát: Kisebb útirajzok. Irta Maszlaghy Ferencz. Szerkesztői posta. — K. 0. u r n a le helyben. A nagy dohánytő,zsde ellen czikk csak úgy közölhető, ha a személyeskedések elmaradnak, és tisztán tárgyilagos adatokkal igazolt czikké változtatja. Kérünk talán személyes találkozást. K. . . . y J. . . . s urnák helyben. Kérjük gyakorabbi sorait. Az incognito marad incognito ? H. M. orvos urnák Budapesten. Hirdetését lapunk nem közli, még kettőzött hirdetési dijak mellett sem. Ennyit a kiadóhivatal póstája gyanánt. Felelős szerkesztő: igazmondó. be a hála áldozatot n városi hivatalnoki kar jelenlétében. Az izraelita hitközség templomában magyar egyházi szónoklat s a szózat két versszaka mellett folyt le a szívhez szóló istenitisztelet. — Janos Szalvátor föherczeg a polgármesterhez ő Felsége születése napjára a szegények közt leendő kiosztás végett 200 irtot küldött. A nagylelkű adomány a szegények szerzeménye alap javára fordittatott. Megsértenék Ő fenségét, ha nagylelkűségéért dicsérő megjegyzést koczkáztatnáuk. — Műit számunk a színházi szemlével meglepte olvasóinkat, és a meglepetés kielégítő volt. Mig egyrészről a szerkesztőség nem kiméi munkát, hogy közönségünk a gyors és tárgyilagos tudósítás által igényeiben kielégitessék, addig elismerés illeti kiadónkat és a nyomdaszemélyzetet is, hogy vidéki városban szokatlanul éjjeli 11 órától éjfél után két óráig kiállították a lapot. Megérdemlené a nyomda, hogy rec- lame-ot csináljunk neki. — A vasárnapi színi előadás színpadi sikere még fölülmúlta a szombatiét, melyről melegében tüzetesen referáltunk. A közönség úgynevezett előkelő része azonban csak üres páholyok által képviseltette magát. — Édes magyar kormányunk! Beküldetett a Szeged javára tervezett nagy államsorsjátékról a hirdetés, és hogy az illető gyűjtőknek a gyűjtés beküldése kényelmesebb legyen, mellékelve lett egy boríték is, kész nyomtatott czimzettel: „In Angelegenheit der Staats-Wohlthätigkeits-Lotterie. Cont. 2999. Zzeg. An die löbl. k. u. Lotto-Direction Abtheilung für Staats-Lotterien. Für Rechnung des Staates gesammelte Gelder, Budapest. Pest.“ Hanem azért a magyar nyelv oktatásáról a törvényt meghozták, mégis ígérték a kivitelt, és maga az állam, no, az államot nem kényszerítheti senki arra, hogy alattvalóival saját állami nyelvükön beszéljen. Hiszen Így van ez jól! Pór Antal képviselőnknek rendelkezésére bocsájtjuk az egész küldeményt, ha — meg akarja interpellálni a magyar kormányt. — Sajtóperrel fenyegetik lapunkat (?) Múltkori számunkban megjelent „Mi a tisztességes eljárás“ czimű czikkünk ellen a helybeli adófelügyelőség rémitő pátlmszszal sajtópörös hadjáratra készül. Érdekelt munkatársunk, ki az üldözött czikk szerzője, felháborodott szerkesztőségünket azzal a kijelentéssel csillapította meg, hogy: „állok eleibe!“ — A „Székes-fehérvár és vidéke“ czimű lap szinte az ottani adófelügyelőséggel foglalkozik, és — miután az ottani adófelügyelő épen Zobel Gyula ur, idézzük a következő passusokat:.. „és ebben a gyalázatos dologban kiváló egyén Zobel Gyula adófelügyelő, kit istentelen, kíméletlen nyuzásai miatt más tisztességes helyről a gyűlölet és megvetés érzetének teljes és többszörös megmacskazenéztetésévél továbbítottuk el“ és a végén: „pedig az ily fizetett vam- pyrokat kellene felfüggeszteni, — de nem hivataluktól. hanem . . .“ ügy látszik, a jó székesfehérváriak is meg vannak áldva, és az áldás Őket is kényszeríti a szólásra. — A feladás, melyet a dzsidások parancsnoksága a ministeriumnál Boronkay és a többi urak ellen tett, mint értesülünk, a megyei hatóság ellen is irá- nyoztatott. A megindítandó hivatalos eljárás iránt nem akarunk még csak nézetet sem kifejezni, de csotogatni. Általán véve nagy elkeseredés uralkodik közöttük az árvíz idejebeli kormány biztos s az élelmet és ruhát kiosztó tisztviselők ellen, mint a kik szerintük fölöttébb részre hajlóan jártaik el hivatalukban s áhítattal mondogatják, hogy ha „a fölséges király ur“ tovább marad vala közöttünk, úgy minden másképen történt volna. Eredeti volt egy talpra esett „szögedi“ menyecskének abbeli közlése, hogy ő a segélyzok jóvoltából „tuniká“-val ellátott „sleppes szoknyát“ és „steklis czipőt“ kapott.-— Tán csak nem fogok, úgy mond, a város csodájára futó bolondnak öltözni. A kereset most Szegeden általán véve nem rossz, a menynyiben a napszámos 1 frt. 20 krt. a fuvaros pedig 5—6 irtot is szerezhet naponként. Ennek megkönnyítésére az állam és az országos magyar iparegyesület szerszámokat osztott ki a munkabírók között, az elaggottak és munkára képtelenek pedig mind is el vannak látva élelemmel. A kárvallottak szomorú sorsának enyhítésére nem kis részben folyt be a „Vörös kereszt“ országos segélyzo nőegyesület is, mely a szürke nénék vezetése alatt mind ez ideig népkonyhákat tartott fenn s barakk-kórházat, gyermek kertet, varróintézetet és kosárfonó iskolát létesített. Hiúban, hol felebarátaink nyomorán kell segíteni, ott lelkes hölgyeink mindig az első sorban vannak. Az azelőtt oly gazdag város pénztára még most is a legnagyobb zavarban van, a mennyiben a károsodások következtében biztosaknak látszó bevételek maradtak el s a rendkívüli intézkedések folytán nem vélt kiadások nyomultak előtérbe, melyeket a már martins hóban teljesen kimerült pénztár máig sem képes viselni s igy a jövő évi költségvetésnél 80—100% városi pót ad óra bizton számi t- hatni. Szegeden ez idő szerint az adófizetés is siralmas thémát szolgáltatna az adófelügyelői lyrának, ha arról verset kellene Írnia, mert július hó fo ly a- m án egyenes a d ó b a n még egy kr aj c zá r sem folyt be. A mi a tanintézeteket illeti, a legutóbb kibocsátott hirdetmények értelmében, az előadások úgy az elemi és polgári iskolákban, mint a tanítóképzőben s a főgymnasium- és főreáliskolában is még ez év September havában meg fognak kezdetni. Szeged hölgyei, kik a vész napjaiban igaz hon- leányi feláldozással nem átallották a kapát forgatni s a töltésre földet talicskázni, jelenleg az utczán nem igen láthatók, — a ki kimegy is, a lehető legnagyobb egyszerűséggel öltözködik. Zenét csupán az uj-szegedi népkertben hallottam ; ott is sirató volt az, mert órahosszat folyton ama keserű nótát ismételtették: „Rég veri már a magyart a teremtő“ ... A szivet facsaró fájdalomnak oly fagyasztó kitörését, mint itt, valóban még sehol sem hallottam! A város helyre állítására törvénynyel kirendelt s ő felsége által kinevezett kir. biztos és tanácsa junius hó 11-én kezdette meg működését s azóta folyton a legnagyobb elismerésre méltó tevékenységgel és erélylyel dolgozik. A reconstructio soká- gazatú munkájának egyik részlete, a város mérnöki háromszögelése s a károk fövétele és megbecslése remélhetőleg még e hónapban be lesz fejezve; azután következik az osztályozási munka, majd a begyült és két millió forintot meghaladó adományoknak minden egyes károsult polgár veszteségi arányához képest való tényleges fölosztása. Vacsora közben egy városi tiszviselőtől fölöttébb mulatságos becslési esetet hallottam, melyet az ezen eljárásnál hébe-korba előforduló komikus inter- mezzók illusztrálására ide iktatok: A felső város egyik félre eső utczáján járt az érdemes becslő-bizottság. Belépnek egy tisztességes ház tulaj donosnőhöz, kivel a bizottság annak rendje és módja szerint elvégzi hivatalos dolgát. A kir. biztosi tanácsos végre kérdést intéz a kárát bevallott háztulajdonosnőhöz, vájjon nem lakott-e a házban még valaki más is.- De bizony lakott, felfelé a nő, egy földhöz ragadt szegény ember, a ki elment Vásárhelyre s ott kútba ölte magát. Nem volt annak — mondá tovább — se testének, se lelkének hová lennie; még a lakásért is adósom maradt 25 írttal. A jelen volt szomszédasszony erre keserves hangon kezde kontrázni panaszolván, hogy az a minden nélkül való ember neki is 22 fttal maradt adósa „koszt“ árában. A biztosi tanácsos azután fölszólitá a két nőt, hogy csak mondják el mégis, mije volt annak az ágról szakadt szegény embernek, a mi a romok alatt elpusztult, — hátha az adósság fejében még kaphatnának is valamit, már t. i. az asszonyok. A házi asszony erre rögtön „vallott,“ hogy hát az ő „szegény“ kútba veszett lakójának lehetett bizony vagy 50 frt. kára, — a mire a szomszédasszony közbe vág s ekképpen szónokol: — Ugyan mit gondol, kedves szomszédasszony ? Volt biz a maga lakójának, hajói fölveszem, 150 frt’ kára is. Ezen „őszinte vallomások“ meghallgatása után a becslő bizottság mosolyogva tovább folytatta munkáját. Szegeden tartózkodásom ideje alatt a városban épen hetivásár volt, a mely engem megvallom nem kissé meglepett. Hiában, jobban el vau már a szegedi czipó, tarhonya, paprika, szappan stb. hire terjedve, hogy sem azokat a környék gazdasszonyai ily katasztrófa után is elfeledhetnék! Néptódulat volt az és nem hetivásár, mely e napon az óriási terjedelmű Széchenyi-, Klauzál-, Dugonics-, Ferencz-, és Séta-tért megtölté! Kapható volt itt a fokhagymától kezdve a legszebb paripáig és szarvas- marháig minden, mire csak az embernek szüksége lehet, úgy hogy e heti piacz forgalom és nagyság tekintetében az Esztergom vidékén oly nagy hírnek örvendő párkányi o któb éri vás árt is jóval meghaladta. Ki ezt látta, velem együtt önkénytelenül be kell vallania, hogy a mely városnak heti vásárján rövid öt hónappal egy oly iszonyú csapás után a földművelés ipar és kereskedelem terén ily óriási forgalom jelentkezik, s a mely a fő reáliskola palotájának nem rég történt fölépítésével a tudományok-, a Dugonics emlékszobor felállítása által az irodalom-, az 187(5-ik évben tartott országos kiállítás rendezése alkalmával pedig a nemzeti cultura valamennyi ága iránt való meleg érdeklődésének oly fényes tanujelét adta, - az ily végzetes katasztrófa után sem veszhet el, sőt épen népünk kitartó szívósságának élő bizonyságául szolgál s igy a „legelső magyar ember“-rel bízvást egyet érthetünk abban, hogy „Szeged városa továbbra is é 1 n i és virágozni f o g_ “ Doleschall Janos. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.
