Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 24. szám

dálkozásunkat nem szabad elhallgatni: váljon oly nagy ur az a dzsidás alezredes, hogy egy szavára megijed az a magyar ministerium ? mert arról megvagyunk győződve, hogy ha ily feljelentést más közönséges halandó tett volna, el utasitatott volna, továbbá fele­lős lehet azért egy tisztviselő vagy egy hatóság, ha vész tör ki? Kivált ha csakugyan Bosniából szárma­zik a baj? Nagyon leverői eg hat a kedélyekre, mi­dőn egy kormány, melyről szeretnénk elhinni a czim után egy kis magyarságot, egy kis függetlenséget, ennyire tapintatlanságot árul, el és miért ? mert ka­tonai — bár nem a legmagasabb — körökből, nem is figyelmeztetést, hanem denunciatiót kap. Kiváncsi­ak vagyunk a vizsgálat eredményére; amint értesü­lünk, Barta Armin ur lett kiküldve és már munká­jához hozzáfogott.-— A fogyasztási adó ügyben, mint jelezve volt, a tárgyalás kedden megtartatott. A kincstárt a lielybelyi pénzügyi biztos képviselte. Az eredmény nem kedvező, de az előző hirek és fenyegetések után mégis kielégítő, ugyanis 10% felemelés eszközöltetett, pedig úgyis túl vagyunk terhelve adóval; annyiban azonban mégis kielégítő, mivel 25% felemeléssel fenyegethettünk. — Múlt hét folyamán Nagy János minisz. oszt. tanácsos Esztergomban volt, hogy mint ministeri biz­tos az Esztergom-döniösi útban, különösen a szt.- györgymezei határban a hideglelős keresztnél lévő a közlekedésre nézve akadályozó, s veszélyesnek jelzett kőbányákat megszemlélje, s az iránt a ministerium- hoz véleménytterjesszen fel. Mint értesülünk a szemle eredménye az lett, hogy nem azon kőbánya beszün­tetését, hanem erélyes rendőri szabályok alkalmazását fogja véleményezni. — A vízivárosi apaczák külső YI. osztályú elemi tanodájukban, úgyszintén az externátban a beira­tások f. h. 29. 30. 31-én tartatnak meg. Figyelmez­tetjük a szülőket. — Párkány mezővárosában kisdedovoda létesí­tésén fáradoznak. Barabás Luiza k. a. a magántani- tás körül szerzett tapasztalatait ez irányban óhajtván érvényesíteni, a mozgalomnak intézője. Üdvözöljük a szép eszmét és sikert kívánunk a kivitelhez. — A Sztojanovics-sarok. A botrány, mely a Simor utcza s a kis piacz összeszögelésénél állandóan sértette a szemet, polgármesterünk erélyessége foly­tán valahára véget ér. Kedden ugyanis négy Simor- ntezai háztulajdonos küldöttségileg megkereste ez ügyben a polgármestert, és miután az ez ügyben véleményt adni és határozni hivatott közegek vélet­lenül épen polgármesterünknél tisztelegtek, azonnal szemlére hivattak, hol is a botrányos állapot consta- tálása mellett rögtön intézkedés tétetett, hogy a kövezés foganatba vétessék. Megfigyeltük az iliető I közeget és átalán az érdekelt feleket, láttuk a sava­nyúságot, daczára annak tartózkodunk úgy a személy­nevezésektől, valamint a hátráltató okok elmondásá­tól, de ezt utoljára tesszük, mert végtelen furcsa állapot az, hogy a polgármester személyes közben]ötté nélkül a régi slendrián nem akar városunkból tüne- dezni. — Az öreg utczában a járda kövezet lerakása megkezdetett. Ideje! Különben megérjük-e azt az időt is, hogy a LŐrincz utczát is figyelemre méltatják? mert botrányosabb utczánk ez idő szerint nincs, mint ez, és nincs reá gond, hogy a legélénkebb utczában egy kis rend, vagy tisztaság honoljon. — A kereskedő ifjak társulata Budapestről szeptember 7-én fogja rég tervezett kirándulását meg­tartani. E czélra külön rendező bizottság alakíttatott. A kereskedelmi ifjaink egylete különösen annak el­nöke Oltósy Lajos úr már hozzálátott az előkészü­letekhez, hogy a kedves vendégek illően fogadtassa­nak és hogy Esztergomot ne feledjék könnyen. — Dr. Kohn Lajos közszeretetben álló orvo­sunk kedves neje hétfőn este hirtelen oly roszul lett, bogy felépüléséhez is kezd a remény veszni. Adja Isten, hogy nem sokára az ellenkezőt Írhassuk. ungyükossági kísérlet. Drexler Julianna a kórházban ápolt szegény nő, egy őrülési rohamban vasárnap az ajtósarokra felakasztotta magát. Az ifjú Nelhübel észrevette és levágta; midőn azonban sike­rült a már elaléltat életre hozni, a halál candidáltja elkezdte szidni a mentőt és fenyegette, hogy újra megteszi. Szegény asszony felügyelet alá helyeztetett. •—- Haladunk. Schwarez Béla élelmes szent-ta­mási czipészünk fiakker vállalatot indít. Bérkocsi tartására az ipar engedélyt már megnyerte. — Einczinger Jánost betegsége újólag heve­sebben támadta meg. Tegnap délelőtt csak fehérru- bában és egy felöltőben kiszaladt az utczára, hol alig lehetett őt lecsendesiteni és jó szerrel hazavezetni. Sajnálkozunk tragikus sorsán. — Szerencsétlenség. Markó István sütő segéd­nek 10-éves fia kedden 12 és 1 óra közt a Griin- wald-féle fakereskedés előtt a kis dunába belefult.-— Egy szédelgő jelent meg városunkban, és operatiója körébe eddig már belevonta Csáky Károly gróf, primási szertartó urat, valamint Csupics Emil görög lelkész urat s talán egyebeket is. Már első fellépésénél rajta kapták s habár a rendőrség keze már utána jár, mégis figyelmeztetjük rá közönsé­günket, nehogy megjárja. A szóban forgó szédelgő, ki hol mint orvos, hol mint ügyvéd szerepel, középter­metű, elég tisztességes ruházatú, szőke bajszú s ügyes, behízelgő módom. Óvjuk tőle a közönséget. — Képes családi lapok 22. füzete megjelent válogatott dús tartalommal és 7 szép képpel, vala­mint egy humoristikus képcsoporttal. Méhner Vilmos e vállalata dicséretre nem szorul és kár, ha valamely családi asztalról hiányzik. — Maszlaghy Ferencz érseki titkár egyike a magyar clerus legkitűnőbb szépiróinak. Sok apró útirajzot irt, melyek barátai sürgetésére elvégre sajtó alá kerültek. Örömmel jelezzük ez érdekes irodalmi hirt; mielőtt a jeles mű méltatására térnénk, rö­videden megemlítjük czimét és tartalmát: Kisebb útirajzok. Irta Maszlaghy Ferencz. Szerkesztői posta. — K. 0. u r n a le helyben. A nagy dohánytő,zsde ellen czikk csak úgy közölhető, ha a személyeskedések elmaradnak, és tisztán tárgyilagos adatokkal igazolt czikké változtatja. Kérünk talán személyes találkozást. K. . . . y J. . . . s urnák helyben. Kérjük gyakorabbi sorait. Az incognito marad incognito ? H. M. orvos urnák Budapesten. Hirdetését lapunk nem közli, még kettőzött hirdetési dijak mellett sem. Ennyit a kiadóhivatal póstája gyanánt. Felelős szerkesztő: igazmondó. be a hála áldozatot n városi hivatalnoki kar jelenlé­tében. Az izraelita hitközség templomában magyar egyházi szónoklat s a szózat két versszaka mellett folyt le a szívhez szóló istenitisztelet. — Janos Szalvátor föherczeg a polgármes­terhez ő Felsége születése napjára a szegények közt leendő kiosztás végett 200 irtot küldött. A nagy­lelkű adomány a szegények szerzeménye alap javára fordittatott. Megsértenék Ő fenségét, ha nagylelkűsé­géért dicsérő megjegyzést koczkáztatnáuk. — Műit számunk a színházi szemlével meg­lepte olvasóinkat, és a meglepetés kielégítő volt. Mig egyrészről a szerkesztőség nem kiméi munkát, hogy közönségünk a gyors és tárgyilagos tudósítás által igényeiben kielégitessék, addig elismerés illeti kiadón­kat és a nyomdaszemélyzetet is, hogy vidéki város­ban szokatlanul éjjeli 11 órától éjfél után két óráig kiállították a lapot. Megérdemlené a nyomda, hogy rec- lame-ot csináljunk neki. — A vasárnapi színi előadás színpadi sikere még fölülmúlta a szombatiét, melyről melegében tüze­tesen referáltunk. A közönség úgynevezett előkelő része azonban csak üres páholyok által képviseltette magát. — Édes magyar kormányunk! Beküldetett a Szeged javára tervezett nagy államsorsjátékról a hir­detés, és hogy az illető gyűjtőknek a gyűjtés bekül­dése kényelmesebb legyen, mellékelve lett egy borí­ték is, kész nyomtatott czimzettel: „In Angele­genheit der Staats-Wohlthätigkeits-Lotterie. Cont. 2999. Zzeg. An die löbl. k. u. Lotto-Direction Abt­heilung für Staats-Lotterien. Für Rechnung des Staa­tes gesammelte Gelder, Budapest. Pest.“ Hanem azért a magyar nyelv oktatásáról a törvényt meghoz­ták, mégis ígérték a kivitelt, és maga az állam, no, az államot nem kényszerítheti senki arra, hogy alattvalóival saját állami nyelvükön beszéljen. Hiszen Így van ez jól! Pór Antal képviselőnknek rendelkezé­sére bocsájtjuk az egész küldeményt, ha — meg akarja interpellálni a magyar kormányt. — Sajtóperrel fenyegetik lapunkat (?) Múlt­kori számunkban megjelent „Mi a tisztességes eljá­rás“ czimű czikkünk ellen a helybeli adófelügyelőség rémitő pátlmszszal sajtópörös hadjáratra készül. Érde­kelt munkatársunk, ki az üldözött czikk szerzője, felháborodott szerkesztőségünket azzal a kijelentéssel csillapította meg, hogy: „állok eleibe!“ — A „Székes-fehérvár és vidéke“ czimű lap szinte az ottani adófelügyelőséggel foglalkozik, és — miután az ottani adófelügyelő épen Zobel Gyula ur, idézzük a következő passusokat:.. „és ebben a gyalá­zatos dologban kiváló egyén Zobel Gyula adófelü­gyelő, kit istentelen, kíméletlen nyuzásai miatt más tisztességes helyről a gyűlölet és megvetés érzetének teljes és többszörös megmacskazenéztetésévél továb­bítottuk el“ és a végén: „pedig az ily fizetett vam- pyrokat kellene felfüggeszteni, — de nem hivata­luktól. hanem . . .“ ügy látszik, a jó székesfehérváriak is meg vannak áldva, és az áldás Őket is kényszeríti a szólásra. — A feladás, melyet a dzsidások parancsnok­sága a ministeriumnál Boronkay és a többi urak ellen tett, mint értesülünk, a megyei hatóság ellen is irá- nyoztatott. A megindítandó hivatalos eljárás iránt nem akarunk még csak nézetet sem kifejezni, de cso­togatni. Általán véve nagy elkeseredés uralkodik kö­zöttük az árvíz idejebeli kormány biztos s az élelmet és ruhát kiosztó tisztviselők ellen, mint a kik sze­rintük fölöttébb részre hajlóan jártaik el hivatalukban s áhítattal mondogatják, hogy ha „a fölséges király ur“ tovább marad vala közöttünk, úgy minden más­képen történt volna. Eredeti volt egy talpra esett „szögedi“ menyecskének abbeli közlése, hogy ő a segélyzok jóvoltából „tuniká“-val ellátott „sleppes szoknyát“ és „steklis czipőt“ kapott.-— Tán csak nem fogok, úgy mond, a város csodájára futó bolondnak öltözni. A kereset most Szegeden általán véve nem rossz, a menynyiben a napszámos 1 frt. 20 krt. a fuvaros pedig 5—6 irtot is szerezhet naponként. Ennek megkönnyítésére az állam és az országos magyar iparegyesület szerszámokat osztott ki a munkabírók között, az elaggottak és munkára képtelenek pedig mind is el vannak látva élelemmel. A kárvallottak szomorú sorsának enyhítésére nem kis részben folyt be a „Vörös kereszt“ országos segélyzo nőegyesület is, mely a szürke nénék veze­tése alatt mind ez ideig népkonyhákat tartott fenn s barakk-kórházat, gyermek kertet, varróintézetet és kosárfonó iskolát létesített. Hiúban, hol felebarátaink nyomorán kell segíteni, ott lelkes hölgyeink mindig az első sorban vannak. Az azelőtt oly gazdag város pénztára még most is a legnagyobb zavarban van, a mennyiben a káro­sodások következtében biztosaknak látszó bevételek maradtak el s a rendkívüli intézkedések folytán nem vélt kiadások nyomultak előtérbe, melyeket a már martins hóban teljesen kimerült pénztár máig sem képes viselni s igy a jövő évi költségvetésnél 80—100% városi pót ad óra bizton számi t- hatni. Szegeden ez idő szerint az adófizetés is siral­mas thémát szolgáltatna az adófelügyelői lyrának, ha arról verset kellene Írnia, mert július hó fo ly a- m án egyenes a d ó b a n még egy kr aj c zá r sem folyt be. A mi a tanintézeteket illeti, a legutóbb kibo­csátott hirdetmények értelmében, az előadások úgy az elemi és polgári iskolákban, mint a tanítóképző­ben s a főgymnasium- és főreáliskolában is még ez év September havában meg fognak kezdetni. Szeged hölgyei, kik a vész napjaiban igaz hon- leányi feláldozással nem átallották a kapát forgatni s a töltésre földet talicskázni, jelenleg az utczán nem igen láthatók, — a ki kimegy is, a lehető legna­gyobb egyszerűséggel öltözködik. Zenét csupán az uj-szegedi népkertben hallot­tam ; ott is sirató volt az, mert órahosszat folyton ama keserű nótát ismételtették: „Rég veri már a magyart a teremtő“ ... A szivet facsaró fájdalom­nak oly fagyasztó kitörését, mint itt, valóban még sehol sem hallottam! A város helyre állítására törvénynyel kirendelt s ő felsége által kinevezett kir. biztos és tanácsa junius hó 11-én kezdette meg működését s azóta folyton a legnagyobb elismerésre méltó tevékeny­séggel és erélylyel dolgozik. A reconstructio soká- gazatú munkájának egyik részlete, a város mérnöki háromszögelése s a károk fövétele és meg­becslése remélhetőleg még e hónapban be lesz fejezve; azután következik az osztályo­zási munka, majd a begyült és két millió forintot meghaladó adományoknak minden egyes károsult polgár veszteségi arányához képest való tényleges fölosztása. Vacsora közben egy városi tiszviselőtől fölöt­tébb mulatságos becslési esetet hallottam, melyet az ezen eljárásnál hébe-korba előforduló komikus inter- mezzók illusztrálására ide iktatok: A felső város egyik félre eső utczáján járt az érdemes becslő-bizottság. Belépnek egy tisztességes ház tulaj donosnőhöz, kivel a bizottság annak rendje és módja szerint elvégzi hivatalos dolgát. A kir. biztosi tanácsos végre kérdést intéz a kárát bevallott háztulajdonosnőhöz, vájjon nem lakott-e a házban még valaki más is.- De bizony lakott, felfelé a nő, egy földhöz ragadt szegény ember, a ki elment Vásárhelyre s ott kútba ölte magát. Nem volt annak — mondá tovább — se testének, se lelkének hová lennie; még a laká­sért is adósom maradt 25 írttal. A jelen volt szomszédasszony erre keserves hangon kezde kontrázni panaszolván, hogy az a min­den nélkül való ember neki is 22 fttal maradt adósa „koszt“ árában. A biztosi tanácsos azután fölszólitá a két nőt, hogy csak mondják el mégis, mije volt annak az ágról szakadt szegény embernek, a mi a romok alatt elpusztult, — hátha az adósság fejében még kaphatnának is valamit, már t. i. az asszonyok. A házi asszony erre rögtön „vallott,“ hogy hát az ő „szegény“ kútba veszett lakójának lehetett bizony vagy 50 frt. kára, — a mire a szomszédasszony közbe vág s ekképpen szónokol: — Ugyan mit gondol, kedves szomszédasszony ? Volt biz a maga lakójának, hajói fölveszem, 150 frt’ kára is. Ezen „őszinte vallomások“ meghallgatása után a becslő bizottság mosolyogva tovább folytatta mun­káját. Szegeden tartózkodásom ideje alatt a városban épen hetivásár volt, a mely engem megvallom nem kissé meglepett. Hiában, jobban el vau már a sze­gedi czipó, tarhonya, paprika, szappan stb. hire ter­jedve, hogy sem azokat a környék gazdasszonyai ily katasztrófa után is elfeledhetnék! Néptódulat volt az és nem hetivásár, mely e napon az óriási terjedelmű Széchenyi-, Klauzál-, Dugonics-, Ferencz-, és Séta-tért megtölté! Kapható volt itt a fokhagymától kezdve a legszebb paripáig és szarvas- marháig minden, mire csak az embernek szüksége lehet, úgy hogy e heti piacz forgalom és nagyság tekintetében az Esztergom vi­dékén oly nagy hírnek örvendő párkányi o któb éri vás árt is jóval meghaladta. Ki ezt látta, velem együtt önkénytelenül be kell valla­nia, hogy a mely városnak heti vásárján rövid öt hónappal egy oly iszonyú csapás után a földművelés ipar és kereskedelem terén ily óriási forgalom jelent­kezik, s a mely a fő reáliskola palotájának nem rég történt fölépítésével a tudományok-, a Dugonics em­lékszobor felállítása által az irodalom-, az 187(5-ik évben tartott országos kiállítás rendezése alkalmával pedig a nemzeti cultura valamennyi ága iránt való meleg érdeklődésének oly fényes tanujelét adta, - az ily végzetes katasztrófa után sem veszhet el, sőt épen népünk kitartó szívósságának élő bizonyságául szolgál s igy a „legelső magyar ember“-rel bízvást egyet érthetünk abban, hogy „Szeged városa továbbra is é 1 n i és virágozni f o g_ “ Doleschall Janos. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.

Next

/
Thumbnails
Contents