Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 23. szám
Esztergom, !. évfolyam^ 23. szám. Vasárnap 1879. augusztus I7én.= ESZTERGOM és VIDÉKE közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. hetenként kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkeszévnegyedre .........................................2„20„ E gyes szám: 3 kr. tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. vasárnap és csütörtökön. intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A kereskedelmi és ipartársulatok szemben az adó-kérdéssel. Az adó kérdése egyike azon kérdéseknek Esztergomban, melyek a legnagyobb hullámokat vetik ; ugy a magán, mint közéletünk viszonyaira igen erős, talán tálerős befolyással van ez a kérdés, és — ami a legkülönösebb, — kedve- zőleg, a közönség megelégedésére, vagy legalább megnyugtatására még eddig nem sikerült megoldani. Igaz, a legnehezebb kérdés, mert egyáta- lán mindenki sokallja az adóterhet, és be kell ismerni, hogy ezen teher már igen nyomasztóvá vált minden egyes polgár vállain, csakhogy ezen mi nem segithetünk, és inig az országgyűlés, illetve az állampénztár intézkedései és szükségletei nem engedik, addig ugy jajgatásunk, mint igyekezetünk czéltévesztett marad. Van azonban egy másik baj, amelyen segítenünk lehet, segiteni kötelességünk, és ez a baj : a kivetés aránytalansága, különösen a jövedelmi adónál. Az eddigi tapasztalat azt tanitja, hogy a jövedelmi adó kivetése alkalmával minden egyes polgár tett megjegyzést az eljárásra, a kivető bizottság működésére ; mindenki fedezett fel hibát a kivetés körül, sőt a bizottság tagjait fel- világositásitani is igyekeztek, és mégis -— a legtöbb esetben nem használt sem a felfedezés, sem a figyelmeztetés, a legtöbb esetben a hiba maradt hibának, a tévedés tévedésnek. Az ez évre kivetett adó terhét viseljük, az alól már ki nem bújhatunk, és a jövő évi adókivetéstől még messze állunk. Mindazonáltal kötelességünknek ismerjük e kérdést már most felvetni, hogy — előkészülhessünk reája, hogy minden tekintetben készen találjon azon idő, „bzbbbbom és fiDlir tárczája. Be szeretnék. . . Be szeretnék andalogni Véled ott a rét ölében, Szedegetni szép virágot, S koszorúba fűzni szépen. S azt susogni, hogyha lelkem A sok szép virágot látja: A jó isten szép kertjének Te vagy a legszebb virágja! Be szeretnék elmerengni Ott körödben csöndes este ; Te a csillagot az égen, Én ott nézném szemeidbe’, Be szépen is ragyog felénk Minden csillag; de legszebben Az tündöklik, mely ott fénylik A te két sötét szemedben. Be szeretnék imádkozni Valahányszor rád gondolok, S megkérdezni a jó istent, Lehetnénk-e mi boldogok ? Hanem akkor eszembe jut, Hogy van a mi elhervasszon, Nem boldogság, hanem átok, Hisz rab vagyok s te menyasszony! Szölgyémy Ferencz. midőn e felett a hivatott közegeknek határozni kell, mert az előmunkálatok már folynak. Törvény szerint a jövedelmi adó kivetése nem egyedül az adófelügyelőség és ennek közegei által történik, hanem az adófelügyelőség mellé egy bizottság adatik. Az adókivetés ezen módja már mintegy ujjmutatás arra, hogy a kivetésnél előfordulható aránytalanságok, sőt hibák orvoslásánál hol kell a gyógykezelést elkezdeni, és kinek kell ezt kezébe venni. Nézetünk szerint, hogy a jövedelmi adó kivetése aránytalanságok és hibáktól amennyire lehet, megmentessék, az első kötelesség az adófelügyelőség mellé adandó bizottság megalakítására döntő befolyást szerezni; a második pedig ezen bizottságnak a helyi kereskedők és iparosok viszonyairól a lehető kimerítő kimutatást, értesítést, vagy legalább áttekinthető képet nyújtani. Ha a bizottság megalakítására a befolyás megszereztetett, akkor már nő a remény, hogy a jövedelmi adót fizető osztály érdekei jobban megóva lesznek, mert, mig kalapot kell emelnünk az eddigi tapasztalatok után az eddigi bizottsági tagok fedhette».. jelleme és kimutatott jóakaratuk iránt, de addig el kell ismerniök nekik maguknak is, hogy a helyi kereskedelmi és iparviszonyaink iránt nem voltak ugy tájékozva, mint ezt az ügy fontossága és életbevágó sajátságai miatt óhajtani lehetett volna, nem voltak különösen a kereskedők és iparosok magán viszonyaival annyira ismerősök, hogy e tekintetben véleményük és Ítéletük megtámadható! ne lettek volna. Nem kételkedtünk soha a bizottság tagjainak lelkiismeretessége felől, de ez kevés. A férfiaknak, kik azon bizottságban ülnek, határozottan és elengedhetlenül olyanoknak kell lenni, kik szakférfiak, kik a helyi és személyes viszoA sárga láz. — Wickede rajza —— New-Orleans az Egyesült Államok legszebb városai közé tartozik — ezt mondották az én philadelphiai barátaim, midőn kijelentettem nekik, hogy a verőfényes dél felé utazom s midőn a szeretetre méltó Prehn consul meghívó levelét kaptam, hogy a karácsonyi ünnepeket nála töltsem. Szándékomtól nem tántorított el az az ellenvetés, hogy a város utczái télen mocsárosak, fertősek sem az a rémhír, hogy ott a sárga láz nagy mértékben otthonos. Elutaztam. Cincinnatiba érkezve elhatároztam, hogy a Mississippin lefelé veszem utamat s itt az a szerencse ért, hogy a „Crescent City“ födélzetén saját hazámfiával találkozám. Theologiát tanult s mielőtt valamely falu szarvasmarhái sparasztgyerkőczei közé temetkeznék, mint jámbor lelkész, kissé körül akart tekinteni a nagy világon. Rustnak hitták. Egyik rokona közvetítésével sikerült egy német ültetvényesnél Baton-Rouge-ban, New-Orleans fölött házitanitói alkalmazást szereznie. Az ut a Mississippin fölfelé meglehetős egyhangú, kevés benne, a mi vonzó. A part mindenütt sivár, csak itt-ott emelkedik egy-egy ügyetlen tuskó épület, itt-ott tűnik fel egy-egy fiatal alligator, azután erdő, őserdő következik még pedig a szó legtágasabb értelmében. Telepitvényekkel csak a Tenessepartjától kezdve a kedves Memphis mellett találkozunk. Egész csöndesen úszva a folyam áramlatával szép lassacskán megérkeztünk Louisiana városába, Baton Rougeba, hol a törvényszék s a foglyok háza van. Itt megváltunk Buszt barátunktól, de nem minden szomorkodás nélkül. Igazán sajnáltuk a derék fiút, a kinek olyan szép zenei tehetsége volt. Nem nyokat a lehető legjobban ismerik, mert csak igy lehet remélni, hogy az adó kivetés körül tájékozatlanság miatt aránytalanság nem fog oly sok előfordulni. Lehet-e azonban és hol oly egyéneket találni, kik a jövedelmi adót fizető osztályok minden viszonyaival, ugy személyi mint vagyoni és forgalmi helyzetükkel egyaránt ismerősek legyenek ? Erre felelni nem mi vagyunk hivatottak, azt azonban tudjuk, hogy ha nem lehetne is ilyeneket találni, de van mód, melylyel a szakférfiak e hiányon segíthetnek, és ez: a viszonyokról a statistikai adatok táblázatos összegyűjtése, és ezeknek a bizottsági tagok rendelkezése alá bocsátása. Nem azt értjük, hogy a kereskedők és iparosok e tekintetben könyveiket és átalában üzleteik összes minőségét elárulják, lehetetlenség volna ezt kívánni, és lehetetlenség keresztül vinni, de az átalános adatokat összegyűjteni, azokból a jövedelmi adó kivetése alapjául szolgáló munkálatot összeállítani lehetne. És itt van az, hol az iparos és kereskedelmi társulatok hivatva lennének a kezdeményezést kezükbe venni, hol befolyásukat érvényesíthetnék az ő rájuk nézve legsujtolóbb adó kivetése körül. Az ipar társulatok és kereskedelmi testület összetett váltakkal kivihetnék, hogy a bizottsági tagok választásánál befolyással bírjanak és saját érdekük parancsolja, hogy a megválasztott bizottsági tagoknak oly, az adókivetés alapjául szolgáló munkálatot bocsátanának rendelkezésükre, hogy a jövedelmi adó kivetése nem fogna oly sok panaszra, oly sok elkeseredésre okot adni. Felvetettük e kérdést, mint a mely első rendű kérdése lett városunknak ; felvettük oly múlt este a nélkül, hogy valami hangversenyt vagy tánczot ne rendeztünk volna. Es ezt a hajón levő kitűnő zongorával nagyon előnyösen végrehajthattuk, mert Rust barátunk pompásan játszott. A ladi-k alig győzték várni az est kedves élvezetét. Az utolsó nap borús volt s ugylátszik, hogy a természet is hozzá járult a város gyászához. New Orleans gyászba volt borulva, midőn a kikötőbe érkeztünk. A köd annyira sűrű volt, hogy alig láthattunk. A hőtel ügynökök kiáltása s a kikötőbeli munkások káromkodása itt is csak olyan napirenden volt, mint New-Yorkban vagy egyébb nagyobb amerikai városban. Könnyen szert téve egy hordárra, átadtam neki utazó-táskámat s magam is követtem a St. Charles hotelbe. Ez a fogadó fölülmúlta minden várakozásomat. Valóban annyira elegánsnak s annyira kényelmesnek találtam, hogy azt hiszem még a new-yorki Mik- lós-hőtel se múlja fölül, pedig ezt tartom Amerika legislegelső hotelének. 1861-ben csak három dollárba került benne egy nap, most már négyszeresen többet kell fizetni. A fizetség tehát mindenesetre elég arra, hogy ne igen soká maraszsza a vendéget. Másnap reggel egy magánházban szállásoltam. Időm meglehetősen folyt. Egy jó barátom folytonosan szórakoztatott s egyszer hol ide s másszor hol oda vezetett. Az egyik estét valami hangversenyen, a másikat a szerelmesek színházában töltöttük. Szóval jól mulattam s azt tapasztaltam, hogy az amerikai elem franczia és spanyol vegyülése minden tekiutetben előnyös és kedvező, különösen az idegenekre, a kik örvendenek az udvarias társaságoknak. Ilyen kedélyesen folyt életem sora, midőn egyszerre csak egész váratlanul az én Rust barátommal találkozám, kitől megütődve értesültem arról, hogy minden szép reménye tűsbe ment. Az úr typhusban
