Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 14. szám

schafft“ adóssává vált; — a levelezés, no ez meg majd mindnek „Spanyol hegyeknek“ látszik. Az ilyen nevelésben részesült tanoncz felszaba­dul, főnöke által elküldetik, hogy a tanoncz „gyártás“ nemes mesterségét újra folytathassa; a „segéddé“ vált tanoncz pedig meglátogat 1—2 vidéki várost, s aztán vagy önállósítja magát, vagy ha nem telik miből, válik belőle „Financz“ „Conducteur“ „Bakter“ „Handlé“ vagy más egyéb, mit számos esettel bi­zonyíthatnánk. Ily növevények dominálják aztán vidéki keres­kedelmünket, ezektől várjunk aztán egy jobb jövőt?! egyesek azonban kiválnak belőlük a szorgalmas ön­képzés által, de vajmi csekély azoknak száma, kik világra való fontos hivatásukat kellőleg felismernék, s a gyakorlati életben rendelkezésükre álló szabad idejükben pótolni igyekeznének azt, mit annak idején vagy könnyelműen elhanyagoltak, vagy elsajátítani a szükséges szakképzettséget módjukban nem állott! Kereskedelmi testületünknek tehát igen igen melegen ajánlanók, ha ez irányban az if­júság ügyeit szivére venné, hasson oda, hogy itt egy rendes kereskedelmi t a n o d á t lé te s i t- sen, alkalmazzon abban elismert tanerőket, s ez ál­tal egy nehéz keserű követelményeket szülő „rákfe­nének“ elejét veheti. Ha iparosaink országszerte mozgalmakat in­dítanak ügyeik érdekében; ha az iparos segédek „vándorgyűléseket“ rendeznek, miért ne történ­hetnék ez irányban is valami, s mennyivel is inkább kell, hogy kibontakozzunk mély aludékonyságunkból csak meg kell fogni a nyelét, s belé harapni abba a munkába, mely helyi kereskedelmünk restauratióját czé- lozza; tudom, hogy sok ellenségre bukkan ily törek­vés, de meg kell most vagy később történni a lépésnek, mert különben eltemetjük örökre kereske­delmünk jövőjét, s mi is elmondhatjuk akkor ravata­lánál hogy: „requiescat in pace!“ Végül figyelmébe ajánljuk sok bajunkat kis gondú kereskedőinknek, hogy a helybeli „ Kereskedő­ig ak“ egyletét mint olyant, mely nem kis mértékben van hivatva orvoslólag hatni kereskedelmünk beteg tagjaira. Felszólalásom nem azokhoz szól, kikben min­den nemes iránti érzék kihalt, mert ezek fekélyei a társadalomnak, ezektől üdvösét várni —- tiltja a jó­zan gondolkodás; felszólalásom erős jellemű nemes érzékű városunk kereskedelmét szivükön viselő egyé­niségekhez van intézve. Ezek meggyőződésem szerint: megfognak érteni és az orvosláshoz hozzá látnak! M . . . r. Hírek. — Lapunk nyomdahelyiségét folytonosan szá­mosán látogatják; szombaton pedig tekintélyes egyé­nek és úrnők egész buesujárása tisztelt meg bennün­ket, s az újdonság iránti kíváncsisággal tekintették meg. Az ablakoknál szintén bámészkodó csoportok álldogálnak, melyeket egyre mások váltanak fel. A közönség ebbeli kíváncsiságának tulajdonítjuk; hogy lapunk vasárnapi számát délelőtt 10 óráig már szét­kapkodta, s hogy vidéki t. előfizetőinket kielégíthes­sük, számukra után kellett nyomtatnunk, mely kö­rülmény természetesen postai elkésést okozott; miért J is ez egyszer engedelmet kérünk, ha lapunkat ren­des időben szokott pontossággal meg nem kapták; ígérjük, hogy máskor elkésésnek nem szabad tör­ténnie. — Ft. Fehér Ipoly igazgató és Warga Be­ne d e k kir. tanácsos urak Mehádiára utaztak, Dr. Murinyi Endre ügyvéd, lapunk jeles tollú rendes munkatársa, miveit szellemű nejével együtt pedig a korytniczai fürdőre távozott, honnét érdekes levelek­kel fogja megörvendeztetni lapunk tisztelt olvasó kö­zönségét. Adja Isten, hogy mind négyüket jó és friss egészségben üdvözölhessük a — viszontlátáskor! — A borászati egylet részvényjegyei szeren­csés keletnek örvendenek. Azok, kik a részvények ér­tékét azonnal teljesen lefizetik, — legott tulaj­donul kapják a jegyeket; s mint örömmel halljuk: már is igen kevesen vannak hátrálékban a lefizetés­sel. Ez életrevalóságának legszebb bizonyítéka. Egy szép özvegy, férje halála feletti hosz- szu bujában, a napokban, a duna hullámai között ke­reste halálát, mely kínos bánkodásának véget vessen ; azonban derék sógora, Mohácsy János, észrevette szándékát, s még ideje korán kimentette. A szegény no azután őrültségi jeleket adott, s orvosi rendeletre a lipótmezei tébolydába szállították. — Rényi Rezső, — mint értesülünk, megvi­gasztalva tért vissza BécsbŐl, hol kedves és magas miveltségü neje betegsége végett több előkelő orvos­tudorral consultált és a legóhajtottabb eredménynyel, mely családi legdrágább kincse miatt érzett aggodal­mait eloszlatta. Fogadja részünkről is a legőszintébb örömünk kifejezését. Adja jó Istenünk, hogy hova- hamarabb jelenthessük, hogy a szeliemdus úrnőt tel­jesen felgyógyulva, nyilvános körökben is üdvözölni alkalmunk és szerencsénk volt! Bécsböl írják nekünk, hogy a hetedik nem­zetközi gabonavásár augustus hó 25 és 26-án fog megtartatni, mely alkalomból a práteri kiállítási pa­lotában gép, malomipar, sörfőzdéi, szeszgyártási és mezőgazdasági eszközökből kiállítást rendeznek, melyre az érdekeltek figyelmét felhívjuk. Matusek Lukács nevű gulyás nagyon szépen és érzékenyen tudott furulyázni Vargasebők Mária szolgáló ablaka alatt, s nem csuda, hogy a szegény fejét tele bóditotta, s szivének kamrájában viszont szerelemre talált. Egy Ízben azután elvitte Siittőn a korcsmába és ott — mulattak. Midőn hazamentek, a szerelmes gulyás két forintot kért szeretőjétől, ki azt átadni vonakodott, mi hősünket annyira elkeserí­tette, hogy elbusulásában a leányt megfojtotta, s megrabolván, visszatért ismét a korcsmába, s szomo­rúságában ivott és tánczolt reggelig. Ekkor Váczra akart egy lélekvesztőn evezni a dunán, de a nyomo­rultat szerencsésen elfogták, s Komáromba szállítot­ták, hol megérdemlett büntetését várja és szidko- zódik, hogy miért is volt szeretője olyan szép, s olyan fukar és.miért lehetett ő akkor éjjel épen oly — szomjas ?!! A „kis“ jeles tudóst nagy kitüntetés érte. Ugyanis — mint a invatalos lapban olvassuk: — a Király Fraknói Vilmos nagyváradi kanonoknak és a magyar tudományos Akadémia főtitkárának, a szeg- szárdi czimzetes apátságot adományozta. Soltlosné Lujza művésznő furfangja meg­unta férjét, s vele együtt annak nevét is; azért ki­jelenti „tisztelőinek“ és Mártás Péter arezpor készí­tőnek, hogy lakása, mint egykor, ismét a változatos­ság utczájában van, hol B lábán énév alatt szíves­kedjenek tudakozódni. Azt mondják, hogy Soldos ur ezen való bujában szinészszé keseredett volna el, s a deszkák lámpáinak fényénél akarja visszahódítani hű Lujzájának elpártolt szivét; de Lujza Fernandóval inkább mérget vesz. A kortina legördül. A színjáték­nak vége van. A közönség B la bánét kiáltja! — Eltűnt családja köréből az ifjú Szőke Tóth József, s mint gyanítják a dunába ölte volna magát, minthogy többször emlité, hogy elveszti magát, s kalapját csakugyan a dunaparton meg is találták, hullájára azonban mindeddig, a legszorosabb keresés daczára, sem voltak képesek ráakadni. — Megyénk alispánját és városunk polgármes­terét, mint a budapest-győri vasút tárgyában kérel­mező küldöttség vezetőit, a közlekedési minister csak 18-án, vagy 19-én, fogadhatja: és pedig azért, mert ez idő szerint külföldi szakértőkkel Szolnoktól kezdve a tiszán lefelé szemle utón van, mint tudjuk, a tisza- szabályozás végett kíván szakvéleményt hallani. — Sáari Pál, pilismaróthi jegyző ellen, a ko­máromi törvényszék, a rendszeres bünfenyitő vizs­gálatot elrendelte, s foganatosításával az esztergomi járásbíróságot bízta meg. Hiripi és bogaras! Agasy Jeremiás, kék vértihetném uraság megtisztelt bennünket tudokozó- dásával, hogy. ki legyen az a „skiebler,“ ki ama „kékvérű“ czikket irta híreink között? A rövid eszü- ségre az a válaszunk, hogy lapunk minden számában ott áll a felelős szerkesztő neve. — Interpellálja! A volt vadász társaság, mely ezelőtt tiz évvel alakult, s az esztergomi vadászati jogot bírta, 1872-ben liquidált és tényleg megszűnt lenni; azonban nehány száz forintja volt, az­ért is bátrak vagyunk a pénztárnokhoz azon tiszte­letteljes kérésünket intézni, hogy méltóztassék nyil­vánosan kijelenteni, hogy: 1-ször hol van az a pénz ? 2- or kamatoz-e az, vagy gyümölcstelenül hever? 3- szor És ha megvan, nem volna-e legjobb azt va­lamely jótékony czélra, például: a most épülőben levő főgymnasiumra fordítani, vagy más nevelésügyi czélra oda ajándékozni? -— Ezekre nézve gyors vá­laszt kíván több tagja a volt vadásztársaságnak. — Ideiglenes kaszárnyául a mostani lövölde helyisége fog átalakíttatni, s a még hozzá szükséges építés legközelebb meg fog kezdetni, úgy hogy szent Mihály napig teljesen készen felszerelve, nyilvános használatnak átadható leend, hol is elhelyezést nyer­nek: a Sissai-féle kaszárnyából: 29; a Hell-féle ház­ból: 23: a polgároknál mostanság elszállásolt: 120 ember; tehát összesen 172. És igy a szegényebb osz­tály egy nagy tehertől szerencsésen fel fog mentetni. Adj a urunk Istenünk, hogy a a végleges kaszárnyaügyé­nek is legyen ilyen derék — Sc h war ez Józsefe! — Ä lövölde álköltözködik az úgynevezett sörcsarnokba, hol már Etter idejében, a hatvanas években volt, s jelenleg a borászati egylet helyisége is. Mindenesetre igen alkalmas és kellenletes hely. — Az esztergomi közkórházban az előző hó­napról junius havára maradt ben: 15 beteg; felvéte­tett: 38. Meggyógyult: . 30. Meghalt: 4 egyén, kik különben már a legvégső vonaglásban hozattak be, s rajtuk többé a tudománynak nem volt hatalma se­gíteni. Tehát folyó hóra ápolás és gyógykezelés alatt: 19 maradt. A természetes betegségek között: a gyo­morhurut és a váltóláz volt uralkodó. Hagymázban szintén többen szenvedtek; azonban szakavatott kór­házi orvosaink tudománya és önfeláldozó buzgósága eredményezte, hogy azoknak szerencsés gyógyítás ál­tal elejét vették, s az illetőket az életnek megmen­tették. Az emberiség nevében hálát érdemelnek az ily derék kórházi orvosok, kik szintoly terhes, mint magasztos feladatuknak példányszerűleg tudnak meg­felelni. Tisztelet nekik! — Mozgósítás. Az itteni cs. kir. 26 sz. tarta­lék ezredből, kedden, f. hó 15-én 12 ember —mind tartalékos — indíttatott az ezred kiegészítése végett Banjalukába. Bizony bölcsebben cselekedtedtek volna, ha Banjaluka helyett haza küldik szegény fiukat — aratni. . . Csitt! még meghallják Novibazarban, hogy oda készülünk! — Hirtelen halál. Ugyancsak kedden történt, hogy egy csolnoki asszony a megyei főügyészhez fizetni ment, s ott rosszul lett. Alig szállították a jám­bort a kórházba, már meghalt. Az asszony jó remény­ségben volt, s hulláját tegnap felbonczolták. f Nelhibel Antal kórházi gondnok, ki e lapok olvasói előtt a Paul Sándor elleni perből lett ismere­tes, hagymázban hirtelen elmúlt. Becsületes ember volt. Béke és áldás emlékével! Ressel Henrik mérnök, Kessel Józsefnek, a halhatatlan érdemű csavargőzos feltalálójának láng szellemű fia, tökéletesített léghajót talált fel, melyen már legközelebb próbautat tccncí. Epölből írják nekünk, hogy ott folyó 13-án délfelé Papp István nevű lakos életuntságból felakasz­totta magát. * Az időjárás nálunk Szerdán essős és hűvös oly fokban, hogy sokan jónak tartották melegebb felöí- tönybeu menni ki az utczára. Délben erősebb szél tá­madt, mely a délutáni órákban is egyre tart. Esztergomban egy harmadik ujságfs jelenik meg. De azonban ne tessék megijedni, ez nem a mi concurrensünk, ez még csak a leendő sas fiatal szárny- próbálása, s mondhatjuk, hogy ügyesen megy s a megnőttek is élvezhetik csevegését a „Papagálynak.“ ■ A Duna vize nálunk is tetemes áradást mutat, mely bécsi hírek szerint az Ausztriában történő nagy essőzések következménye. Halljuk, hogy Esztergommegye három lovas szazad katonaságra szándékozik állandó kaszárnyát éppittetni és pedig azon területen, hol ft. Pór An­tal országgyűlési képviselőnk a bolondok házát sze­rette volna egykor éppittetni. A terv elkészítése vé­gett már Prokop kitűnő szakemberünkkel érint­keztek is. A bolondok háza meg majd felépül Április elsején, majd ha választás lesz: megteszi az ismét kötelességét, azután a mór ismét elmehet — aludni. * Folyo hó 15-én megyénk főispánjának elnöklete alatt a közigazgatási bizottság megtartotta ülését, melyről jövő számunkban fogunk szólam. — Lapunk azon számait, melyek a székesfehér­vári országos kiállításra voltak szánva, — mint írják nekünk, — a jury a magyar nemzeti múzeumnak em­lékül oda ajándékozta azon díszes kötésű vászontok­ban, mit foglalványul kiadónk költségét nem kiméivé csináltatott. * Stremayr az osztrák ministerium vezetője T i- sza Kálmán coilcgájának debreczeni sorsára jutott, s a most folyó választáskor Bukowinába menekült, hol a nagybirtokosok szavazógépe Keichsráthát válasz­totta. Egyébiránt — mint halljuk — minisztériumá­val együtt beadta lemondását. Utódja gróf Taaffe leend, a mostani belügyminister, ki feleségül gróf Fesf tetich magyar hölgyet bir, s maga is Valahogy töri nyelvünket; ügyeint iránt pedig nagy érdeklődéssel viseltetik. — BekiiIdeteit. Tekintetes szerkesztő ur! Be­cses lapjának múlt csütörtöki számában „több tűz­oltó“ névaláírással egy czikk jelent meg, melyre mi­után az a legnagyobb avatatlansággal és mondjuk ki, hogy teljes tájékozatlansággal van megírva kény­telen vagyok a nagyérdemű közönség iránti tekintet­ből, következőkben válaszolni. — A czikk öndicsői- tése ellen a jelenre nézve nincs kifogásom csak annyit jegyzek meg, hogy egyleteket nem nagyhangú öndi­csérettel és hangzatos phrázisokkal lehet felvirágoz­tatni, hanem tényekkel, ilyeneket pedig az annyira kürtőit újjá születés daczára máig nem láttunk. E tekintetben tehát kiváncsiak vagyunk, hogy az a sok beíratott tag mikor fogja már egyszer magát az ut- czán mutatni, hogy láthassuk mennyi a való ebből is? — A mi kifogásomat illeti, az pusztán csak azon helytelen és mindenek felett valótlan állításra vo­natkozik, hogy az egylet megalakulása óta, a drá­gán fizetett muzsikusok mellett, nem tett mást mint azt, hogy az egész időt fülhasogató zene mellett átaludta. — Kifogásom van ezen állítás ellen, mert a muzsikusok semmi fizetést nem húznak, s igy az erre vonatkozó állítás teljesen valótlan ráfogás és mert a nagy közönség nagyon is jól tudja, hogy az egylet a lehetőség korlátái közt mindenkor megtette kötelességét, tehát őt álmossággal és tétlenséggel vádolni plane „több tűzoltónak,“ a kiknek e szerint szintén aludniok kellett, s igy önmagukat is gyanú­sítják, egyátalán helyén nem volt!! -— De nem volt helyén különösben a nagy közönség előtt ily alapta­lan ráfogással fellépni még azért sem; mert azt a mi a múltra nézve ezen czikkben állittatik, úgy sem hitte el nekik senki, lévén a nagyközönség a folyton tapasztaltak után épen az ellenkezőről meggyőződve, s ép azért a tisztelt névtelen tűzoltó urak sokkal helyesebben cselekedtek volna, ha a múltra nézve a tiszta igazságot mondják el, a jüvőre nézve pedig egyelőre hallgatnak és szép csendesen eljárnak a gya­korlatokra. — Kern alaptalan lefogásokkal és gya­núsításokkal, hanem a becsület szó mellett elvállalt kötelesség pontos teljesítésével lehet csak a tűzoltó egyletet virágzóvá tenni; miért isjóakaratu tanácsom oda járul, hogy a tisztelt névtelen tűzoltó urak ne bujkáljanak neveikkel, hanem álljanak elő azokkal és az alaptalan vádaskodás helyett tartsák meg inkább az egylet irányában elvállalt kötelességeiket, s ekkor meglehetnek győződve, hogy az egylet sokkal jobban felfog virágozni, mint az által, hogy a múltat ok nélkül setét sziliben burkolják, a jelenben pedig csak öndicsőitéssel vélnek kötelességeiknek eleget tehetni. Esztergom, 1879 julius 14. Beliezay Gyula, volt egyleti főparancsnok, Ä szerkesztői posta jövő számban. Felelős szerkesztő: Sarkady István.

Next

/
Thumbnails
Contents