Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 13. szám

lyozzuk. hogy nemzeti önérzetünk kívánja és parancsolja, hogy az ország Herczeg-Primásának lakhelye nyáron és télen közvetle n összeköttetésben legyen a fővárossal.

Az ország Herczeg-Primása az Uralkodó után oly fejedelmi méltóság, melyre mindig büszke volt a magyar, s vészektől hányatva, elnyomatva: reménynyel és bizodalommal fordult hozzá és soha sem csalódott. A nagy politikai actiok hullámzásba jöttek és ismét elborult egünk megvirradt. Korona és a nép kibékülésre nyújtotta kezét és szövetkezett a trón megmentésére: igazi nemzeti becsületből. Ilyen ez az én édes magyarom!

Nem is kételkedünk, hogy a Herczeg-Pri- más az országnak iránta való pietását ne viszonozná azzal, hogy készséges áldoz at tétel és fölényes tanácsával Esztergomnak oly vasutvonalt biztosítson, mely a megye és a város virágzását és gazdagulását okvetlenül maga után vonja és boldog vidéken a legelső főpap dicsőségét uralni és hirdetni fogja gyémánt betűivel a történelem ! *

Rendőrfőnökünk figyelmébe.

Csak dicsérni tudjuk a közhivatalnokot, ha erélyt tanúsít, de — az erélyességnek is meg vannak a maga határai és éppen az er.élyesség tulhajtása több kárt okoz, mint hasznot.

Városunk csinositása körül nem legutolsó érdeme lesz rendőrfőnökünknek a kis dunapart úgynevezett szabályozása, valóban pedig kiegyengetése és ennek méltánylásából nem szólunk ellene, ha „korzó “-nak nevezik a kisdimapart egyrészét, de határozottan fel hell szóllammk, hogy ez a korzó-kultusz azon mederben maradjon, hol nem árt,, mert az eddig történtek nagyon oly természetűek, hogy méltán félhetünk a legszomorúbb következményektől városunk kereskedelme és ipara érdekében.

Rendőrfőnökünk nagy gondot fordított a kie- gyengetésre, nagy gondot fordít annak tisztán tartására, de elkerülte a figyelmét, miszerint annak a dunapartnak más hivatása van, mint pusztán sétatérül szolgálni.

Esztergom város hetivásárainak legbuzgóbb látogatói és legjobb consumensei azon dufiamelléki községek, melyeknek lakói hajóval jönnek fel. mint a nagymarosiak, a zebegényiek sat, Van hetivásárunk, midőn nyolez-tiz hajó jön Esztergomba és ezen hajók Esztergomban vásárolt mindennemű áru csikkekkel meg- rakodtan távoznak el, úgy, hogy az ezen consumen- sek által évenként nálunk hagyott pénz százezrekben számittatik.

Váljon mit jelent Esztergom piaczán évenként csak százezer forint? Váljon van-e Esztergomban kereskedő, iparos, vagy termesztő, ki ebből közvetlen is hasznot nem húz? Váljon mire lehet számítani a közvetett hasznot, mit 3—4 százezer forint forgalma okoz? Es váljon mit teszünk mi az ily consumensek érdekében ?

A Brunner és Frey-féle házak előtt van a kis- duna parton két keskeny lejáróhely, ezeknél a lejáró helyeknél szabad csak a nagymarosi hajóknak kikötni és több lejáró a hídtól a hévíz befolyásig nincs, máshol kikötni a nevezett téren nem szabad, karót verni pedig sehol sem szabad.

Váljon gondolkodott-e rendőrfőnökünk arról, hogy maguk a nagymarosiak is igen sokszor több hajóval jönnek? váljon gondolkodott-e arról, hogy a többi hajóval jövő vásárló közönség hol szálljon ki? Váljon szabad-e neki közönyösen venni azt, hogy

a sokszor veszélyesebb következéseket is, mint egyik nemes lovag barátunk, ki egy csók rabolhatásaért elutazott messze, és midőn az áldozatul előre kiszemelt, mégis kisiklott kezei közül, akkor ínég tiltottat)!) élvezet után nyujtá ki reszkető karjait és egy nubiai herezegasszonynak kezdett udvarolni. Igaz, hogy midőn a núbiai szépséget meglátta, hűlni kezdett a felhevii.lt képzelődés, miután azonban az udvarlásra igen sokan siettek, elgondolta, hogy mégis élvezet lehet ezen excentrikus ajkaknak forrósága és vállalkozott a csók rablásra. Meg is bánta; mert mire a legjobb alkalom bekövetkezett, akkorra már nem csak azt látta, hogy a fülek kékek, az arcz pedig inkább sárgás, dehogy a vér nem akar keresztül villogni a szinesség alól. hanem meggyőződött arról is, hogy a képzelt forróság nagyon közel van azon fokhoz, midőn a viz kezd kemény állomány lenni, annyira, hogy midőn a legnagyobb cx-tasis jelenlétére számit a közönséges halandó, akkor a sársziníí sárga kéz nagyon prózaikig kergeti a legyeket.

Hanem azért nemes lovagunk kimutatta bátorságát, csak az a kár, hogy Fehérvárról, hol ez a kiállítás alatt történt, lovagunk még sem hozhatott haza kitü n te té s t, hanem máig egyszerűen piros Szegfüvet kénytelen gomblyukában hordani, — vagy talán nem is volt praemium kitűzve 'a — szerelem terén tanúsított bátorság jutalmazására, a mi szinte nagy kár, mert például én magam is azonnal con- currálhatiiék. . . ?

Hogyan ?

Nagy annak ü sorja! Azaz én kis borzason! tudezpn vásárosok jönnek-e vagy sem? vagy osszegyez- tethető-e és hogyan a korzó alakítás a kereskedelmi és ipar érdekekkel ?

Budapest fővárosában milliók és milliók költettek a dunapart szabályozására, jól értsük meg, szabályozására és nem kiegyengetitésére és a disz és pompa mellett, a czélszerűség és hasznosságról még sem feledkeztek meg, hanem azon part- részeken, melyek állandóan valamely vállalat által ki nem béreltettek, alkalmaztak a partba karikákat és karókat, ugyszinte egyedül e czélra feljárókat, hol a vidéki apró hajók és dereglyék mint pl. a szentendrei sat. hajók, kiköthessenek.

Váljon a mi költségtelen, éppen nem állandó dunapart egyengetésünknél miért nem követtetett hasonló eljárás ? —

Az aratás innen onnan be lesz minden utómunkájával fejezve, legalább a kisbirtokosoknál: és bekövetkezik azon időszak, melyet a legélénkebbnek látunk, mely hivatva van sokszor egy egész év bajait helyrehozni. az augusztus—októberi időszak; nem szabad ezen időszaknak bekövetkezni úgy, hogy a kereskedőt az iparost készületlenül találja. De ha az iparos és kereskedőnek elodázhatlan kötelessége előkészületeit megtenni, százszor jobban kötelessége ez a rendőrhivatalnak, mert nem a rendőrség kedvéért van a közönség, hanem a közönség kedvéért és érdekében a rendőrség; és nagyon megköszönné Esztergom közönsége, ha a legjobb vidéki consumensek azt találnák mondani: az idén lehaj ózunk Váczra, vagy Budapestre, mert Esztergomban nem lehet kiszállnunk és ezzel százezrek maradnának el Esztergomtól!

Nem lehet e kérdésnél azt mondani, hogy van máshol is hely, mert a más hely, vagy a hídon felül lenne, vagy a szenttamási dunaparton. Nem irigyelnénk mi szenttamástól, vagy a Vízivárostól sem, hogy az ő határukban álljanak ki a vidékiek; van nekünk azon forgalomból is utóvégre közvetett hasznunk, melyet ott csinálnak, de a helyi körülmények miatt sem ott, sem a hídon felül ki nem köthetnek, mert őnekik a piacz kell és ha a piaczot kényelmesen és akadálytalanul el nem érhetik, megtörténhetik, hogy más piaczot keresnek.

Azt hisszük, hogy ezen vidéki consumenseink a legnagyobb figyelmet megérdemlik és fia rendőrfőnökünk csak kissé igyekszik a közhangulatot kipuhatolni, okvetlen igazat fog adni nekünk és akkor a lásduna part szabályozásásánál felmerült tévedést helyre igazítja.

Hiszszük és óhajtjuk, hogy ez irányban megteszi az intézkedést sürgősen, mielőtt bekövetkeznék azon idő, hogy e hiányt a vidékiek nagyon megéreznek. mert ha ezt éretni kezdenék, akkor egyidejűleg halálos csapás is van mérve városunkra, mely ha le üt, nem tudhatjuk, mikorra heverhetjük ki.

Megemlítjük ez alkalommal azt is, hogy a dunapart tisztán tartása érdekében már eddig igen sokszor előfordult bekiséréseket városunk közönsége határozottan r o s z alj g, mert értelme csak akkor volna, ha a tilalom ki lenne hirdetve, ha a kihirdetéssel egyidejűleg gondoskodva lenne a szükségletnek megfelelő helyiségek felállításáról és ezek hiányában a vidékieket csak bántja, csak sérti; és azt hiszszük, hogy nem ez a rendőrség hivatása.

A lásduna partra fennálló viszonyok rendezésében intézkedni tehát a legelső és legsürgősebb teendő. Azon intézkedésekről, melyek még hiányoznak és melyeknek ugyancsak augusztus hava előtti létesüló- sük nagyon óhajtandó, jövőre fogunk szólam.

Városi közgyűlés.

Folyó hó 10-én városunk a polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, s most is arról kellett meggyőződnünk, hogy van itt sok szó, sok beszéd, iszonyú töméntelen közbekiáltás és épületes társalko- dás; de a parlamentárismus iránti érzék és köteles

tómra adta, hogy többé az újságba ki ne tegyem, mert nagyon kiváncsiak sokan, hogy ki lehet oly borzas, hogy még az újságban sem nevezik másként mint borzasnak; és ha mégis még egyszer megtörténnék ez a rettenetesség, akkor-— nyolez napi szigorú, mindennap böjttel súlyosított szabadságot kapok. Mit volt mit tennem, megfogadtam és fogadásomat a kis ujjara nyomott csókkal pecsételtem, hogy többé a kis borzast az újságban meg nem említem. Szeget ütött azonban a fejembe, hogy kiér és miért lehet kiváncsi megtudni a borzasság legbájosabb képviselőjének kilétét? És hoszszu gondolkodás után sem tudtam más okot elképzelni, minthogy e kutatást vagy a jeunesse d’orée indította meg, mely a piquanteriát imádja és van-e piquantabb, mint egy borzas szépség? és én ez esetben veszedelemben vagyok, vagy pedig a kipuhatolt kis borzas utján akarják azt megtudni, ki az a bojtorján? kit megfogás esetén pozdorjává szeretnének változtatni és tömi. No de ez mindegy! A fődolog az, hogy a kis borzas az újságba ue jöjjön többet, mert nem volna kedvem oly szigorú — szabadságot végig szenvedni, mikor épen az ellenkezőre vágyom. Alig múlt azonban ami erre vonatkozó megállapodásunk után negyed órányi időköz, midőn kénytelen kelletlen, tollat fogtam a kezembe és írni kezdve, a borzas név újra kiszalad a papirosra és ő ezt látja. Vége a barátságnak. Hiába volt a, kifogás, hogy hisz a mit most írtam, az levél és nem volt újságba, szánva: mindegy, ki volt mondva az Ítélet, megkezdődött a szabadságolás. Es én azzal kezdtem meg a böjtöt, hogy lopni kezdtem a a csókot, azontisztelet — semmi! . . Az elnök igyekszik a tárgyalás menetét rendes kerékvágásban tartani, vagy a szerte csapongó felszólalásokat a kérdésre terelni; de a tisztelt képviselők nagyon ártatlan szernek találhatják a Seidlitz-porokat az elrekedés ellen, s azt gondolják’ magukban, ha nincs csengetyűd: — rekedj he!

De a polgármester nem tud herekedni; az érdemes közgyűlés pedig nem akar — hallgatni. így azután sine fine láthatunk magyar kiadásban prágai tótágast, gráczl alkotmányhű handabandát, insbrucki oppositiot és chinai kötéítánczot.

Egyébiránt azt is meg kell róvnunk, hogy a képviselőtestület tagjai nagyon közönyösek a közügyek iránt, legalább ezt kell következtetnünk, mivel csak igen gyér számban jelentek meg, a mi fájdalmas jelenség !

Mindenekelőtt a mai nap dicsősége Sziki ay tanácsos urat illeti; hallottuk őt becsületes meggyőződésével utczáink kikövezése tárgyában nagy szakavatottsággal beszélni. Az e felett szilajon megeredt vitában az oroszlán győzedelme az övé. Az erdőbeli „süge“ kérdésében régi tapasztalatait szintén bölcsen tudta érvényesíteni. Nem is volt egyéb baj csak sáppadt és szürkés-fekete szakállal erdöző arcz- czal ekkor felemelkedik vala Marosi ur. Fellépésével a zaj az át alános figyelem csöndjévé változott. De ő a pillanatot oly komolynak tártja, hogy a tárgyhoz nem akarhat mint szakember hozzá szóllani, pedig nagyon jól tudjuk, hogy minden hidegsége mellett is télen ő is szereti a fűtött szobát; de az nem genirozhatja őt, hogy ne osztályozza a .síigét“ s annak eladását dobra ne üttesse.

Helcz t. ügyész ugy találja, hogy a favágás mindig sokba került a városnak, s innen van az erdőbeli jövedelemben a deficit. Határozott indítványt nem akar tenni, de legjobbnak találja a városra nézve azt a szokást, hogy a síig ét adják oda a favágásért.

Major szeretné hitelre oda adni a sügét, mivel péncz nincs.

Sziki ay nincs az indítvány ellen, csak a város kárát ne vallja,

Helcz .János a háztulajdonosokkal kívánja tudatni, hogy akarnak-e venni sügét ? Mert fél, hogy a hitelben való eladás folytán, a vételár nehezen lesz behajtható.

Siklay ünnepélyes szót emel a privilégiumok osztogatása ellen, s a szegény osztály érdekében tör pálezát.

Kiss István kivágja az egész közönséggel az eladási feltételeket tudatni.

Horváth Mihály csudálkozik, hogy ennyit okoskodnak; mert ő fél az essötöl. hogy ugy járunk mint tavaly, s a süge lmzavonás következtében ismét a város kára lesz.

Takács Géza főjegyző ellent mond Horváth Mihály tisztelt barátjának: ő nem fél az essotől. még csak az essernyőtől is irtózik, kivált ha nem esik az esső ; de ajánlja Szikla y indítványát, mely a szegény osztály isiápolását czélozza.

Seb ware z J ó z s e f kijelenti, hogy a tettes közgyűlés nagyon jól tudja, hogy ő gazda: s azért beszélhet a mostani szőlőkötözésről, mert a tettes közgyűlés azt is tudhatja, hogy neki szőlői is vannak : ebből pedig az a tanúság, hogy a sügét augus- tus hóban vitesse haza a ki megveszi.

Végre Szikla y tanácsos ur nagyot ránt pápaszemén : mert indítványa egyhangúlag elfogadtatott azon hozzáadással, hogy September hó helyett augus- tus legyen az elhordatás ideje.

Folg á rmester a jelenlegi közgyűlés legfőbb tárgyát, a 45,000 forintos kölcSönyügyét veti fel. mely szerinte nem uj a d ó s s á g c s i n á 1 á s. sem nem városi vagyonnak elidegenítése, hanem régibb közgyűlés által megalapított elhatározás, melyre nézve a minister támasztott nehézségeket.

_____Ugyanis a város ezen kölcsönüzletet az eszfelül mindennap megyek — kegyelmet kérni, mi újra j ó alkalom a lopás r a,

N

em érdemelnénk mi ketten lovag barátommal egy nagy medáliumófc, vagy legalább is egy kitüntető nyaklánczot — Hymen rózsáiból? A lovag már közeledik hozzá, én még messze vagyok!

De tréfán kivűl, nagyon bajos Esztergomban élni, ha az ember szegény és születésére sem volt oly kedvező, hogy előre biztosította volna a közönség kegyeit. Szegény fejemet ütik és mivel nem tudják ki vagyok, csak elvben, a mi szerencse, mert igy még el tudom tűrni, de sokkal nehezebb lenne a türelem, ha tényleg is megkaphatnának. Nem is kellene az esztergomiakról beszélnem többet, hanem csak a nagy világban történtekről, de hisz épen ezek vigasztalnak az üldöztetés közt. Ott van például a Várady-aftai- re-neka függeléke, a Zichy-Ferraris-Asbóth ügy. Ha egy gróf, ki hozzá népképviselő is és igy a misem plebs-hez tartozni látszik, másrészt államtitkár is és igy fel lehetne tenni, hogy a szaktudományon felül még az általános műveltségnek quintesseneziával is bű-, hu ily egyéniség is el bir magáról annyira feledkezni, hogy per .csaholás" ad nyilatkozatot, akkor kár volna egy vidéki notabilitásuak több .chic"-et tanúsítani és kár volna egy némely nemes urnák meggondolni azt, hogy a gőg, a lenézés nem szép dolog. Hanem azért csak tanuljatok, oly egyénektől, kik divatban vannak, tanuljatok töltik modort hogyan kell alantabb állók irányában a „csaholást“ salon- képesiteni.

Bojtorján.