Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 11. szám
I. Évfolyam. IB. n/áui. Esztergom, 1879. Julius 6-án. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előíizetési-ár: Júliustól deczemberig íél évre . . . 4 frt — kr. évnegyedre ........................................2 frt 20 kr. E gyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, int.ézendők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. _____________________- 1 H irdetések legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez Duna utcza 117-ilt Bzám alatt intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A kis dunaág. A múlt hó 26-án tartott városi közgyűlésen Dóczy Ferencz ur azzal a sajátos inditványnyal lepte me? a képviselőtestületet, hogy ha már S h m i d de Wilde consul urnák és „tisztességes“ barátainak kavicsot akar keze alá tetszés szerint bocsájtani, hát legokosabban fog cselekedni, ha a kis dunát kikotrás végett egy időre átengedi; ekként azután a vasút is megkapná a magáét, a város is nyerne. Ha a tisztelt képviselő ur szemüvegén tekintjük az okoskodást, ahhoz sem alakilag, sem tárgyilag nem férhet ellenvetés, — a város adott is és nyert is. Ez pedig egy községi atyának mindig a legméltóbb am- bitiója. De mielőtt a kritika bonczkése alá ven- nők a tetszetős inditványt, a hólyag felpattan és lesz belőle egy láthatatlan semmi. Mert tudnunk kell, hogy az inditványozó nagylelkűsége a „tisztességes“ uraknak érzékeny áldozathozatalba kerülne, mit tőlük ily alakban kivánni, midőn a vasút kérdése városunk legfőbb érdekét involválja, talán mégis — absurdum? De nincs is kapcsolatos lánczolatban az eredeti íőinditványnyal, mely tulajdonképen úgy hangzott, hogy ha már Esztergomban tökéletesen fiascót csinált a részvények aláírása és Shmid de Wilde ur tisztességesen visszavonult ama merész fenyegetésével, hogy kívülünk és nélkülünk is minden bizonnyal elkészülend a sokszor emlegetett vasút; tehát a decorum kedvéért mutassuk meg a világnak, hogy legalább adunk azon vasúthoz mi is kavicsot és más egyebet, melyek voltaképen gazdag kő és agyagbányáinknál fogva nekünk egy batkába sem kerülnek. 1 Dóczy ur azonban a kis duna kikotrását alkalomszerűleg a vasút nyakára akarja hozni. Javaslatának praktikumában szinte szerelmesnek lát zik, legalább mézes indokaival annyira belemerengte magát udvarlásába, s kaczér bájainak magasztalásával sokakat ragadott magával. De be kell szállítanunk ót képzelt menyországából a rideg valóba. A város nagy és fontos érdekei szólnak a kis dunaág kikotrása mellett; tudja, érzi azt minden lakos. Régi nóta régi kívánságról ! De azt egy építési tervekkel vajúdó vasúttól várni: még csak a pium desiderium jogosultságának legkisebb kellékét is nélkülözi. Franklin, Amerika dicső szabadságának egyik hatalmas alkotója, a nagy actiók egyedüli bázissának a pénzt mondotta. Állítását gyakorlat és események minden időben egyképen igazolták. Önként áll elő a következtetés az általunk szellőztetett kérdésnél is, hogy annak sikeres megoldása egyedül pénz által eszközölhető. Hogy a kis dunaág kikotrása Esztergom jóllétének előmozdítására tényező befolyást gyakorolni van hivatva, — az természetes. Hogy pénzforgalmat teremt: az, alábbi előadásunkból napnál fényesebben fog kiviláglani. Nemcsak Dóczy urnák, hanem más férfiaknak is régen foglalkoztatja az aggódó gondjait. A dolog velejével azonban mindenki tisztában van, hogy a kikotrásra szükséges pénz a bűvészet titka. Nem lehet meglátni, nincs annak itt Columbussa? De azért; mert nincs pénzünk szívtelen háziurak példájaként felmondjunk egy gonddal ápolt reményünknek, s megadjuk magunkat küzdelem nélkül ádáz végzetünknek? Erős lelkek tulajdona a nehézségekkel bátran szembeszállani, s azokat akaratunk erejével leküzdeni megpróbálni. Hogy pedig a kis dunaág kikotrásának ügyében nagy fontosságú lépések történtek; erre nézve megczáfolhatatlan adatok és minden kétséget kizáró tények állanak rendelkezésünkre. Kezdjük meg az ügy állás legújabb történetének abcjénél. Palkovits Károly ur polgármesterségének mindjárt kezdetén, a közjóllét minden tényezőjét felölelő gondoskodásában, ide is kiterjesztő figyelmét, s alapos tanulmányozás után arról győződött meg, hogy mégis mozoghat, csak meg kell mozditani, t. i. a kikotrást. Meggyőződését egy perczig sem dédelgette az ásitozó aluszékonyság kebelén, hanem legott hivatalból felhívott egy mérnököt, hogy a kikotrás munkálataira nézve tervet készítsen, s egy elóleges költségvetést terjeszszen be. A terv és költségvetés gyorsan el is készült, s a munkálatok végzésére 36,000 forint lett előirányozva. Ekkor polgármesterünk a kormánynál tett lépéseket, s az illető államtitkár kijelentette, hogy a kormány részéről állami mérnök fog kiküldetni, ki legjobb belátása szerint a költségvetést elkészítendő A kormány közege meg is érkezett; a költségvetést 40,000 forintban meg is álapi- totta és azután ? — nem történt semmi. A polgármester által felterjesztett költségvetés és az állami mérnök előirányzata között csekély 4000 forint különbözet mutatkozik. De nem is ezen incidens volt az oka, hogy az ügyben tovább semmi sem történt, hanem a minister nem tudta miből és honnan tegye folyóvá a vállalat kivitelére szükséges költséget ?! Az ügy tehát ott rekedt Budapesten! Azonban polgármesterünk nem az az ember, ki egy üdvös dolgot könnyedén elejtsen; azért is Pór Antal országgyűlési képviselőnkkel újabb lépéseket tőn a minis- térnél, s ezen érintkezés eredménye az lön, hogy a minister kegyesen megigérte, hogy ezen költségvetést a z 187 9-iki budgetbe fel fogj a venni. Ország-világ tudja, hogy kegyelmes ígéretét megtartani elfeledte! Pedig hát az államnak is kiváló érdeke forog itt szóban; mert ezen kis dunaág a legalkalmasabb és legolcsóbb hajókikötőnek ígérkezik, melynek fontossága és hordereje azáltal válik országossá, hogy a mellette elterülő szép nagy sziget egy magyar hajógyár megalapítására könnyű szerrel volna alkalmazható. Ekként nyerne a nemzet és nyerne Esztergom. A kiállítás végén. Székesfehérvár, julius 1-éa. A kiállítók csomagolása, a ládák szöge- zése okozta zaj teszi már csak élénkké a kiállítás színhelyét. Hogy a kiállítás sikerült: azt a hazai közönség meleg érdeklődésének lehet tulajdonítani főleg. Azok, kik a kiállítást rendezték sok jó akarattal, de kevesebb gyakorlattal bírtak ily nagyszabású vállalat keresztül vitelére. Mert, egy országos kiállítás czélja főleg az, hogy a külföld megismerje, hogy mivel bírunk és mit, hogyan bírunk előállítani. így lehetséges a külföld részére nyers — és iparterményeinkre p i a c z o t nyitnunk Azonban, mint biztos tudomással bírunk a külföld nagyon hézagos, vagy épen semmi tudomást sem nyert arról, hogy Székesfehérvárott a kiállítás létrejött. Ugyanis történt, hogy egy külföldi, aki azelőtt több évig lakott hazánkban, levelet intézett egy köztünk élő barátjához, — midőn már a kiállítás vége felé járt, — azon kérelemmel, hogy értesítse őt, váljon csakugyan megnyilt-e a székesfehérvári kiállítás? A kiállítást rendezőknek tehát angol, franczia, német sat. lapokban kellett volna gyakori értesítéseket közöltetniök a kiállítás megnyitásáról, a közlekedés sat. megismertetése mel- lätt, és ily kép a külföld figyelmét fölkölteni. Ezt azonban elmulasztották és ennek az lett a következése, hogy külföldről igen kevés látogatója volt a kiállításnak, és igy legnagyobb részt magunk részére állítottunk ki. Pedig kár, mert nagyon jótékonyan hatott volna úgy erkölcsi, mint üzleti tekintetben, ha a külföld megismertetve lett volna gazdászati és ipari terményeinkkel. Gép, bútor, porczellán, üveg iparunk helyt foglalhat Európa legműveltebb államainak hason ipar ágai között úgy az Ízlés finomsága, mint a munka solidsága tekintetében. Sok megrendelés és vásárlás is történt és aránylag olcsó árért; példáúl igen szép var- rógépeket lehetett venni 42—50 — 55 írton. Láttunk egészen fekete árpát; kár, hogy nem volt kitéve, hogy mily mennyiségben és mily árért kapható ? Alter és Kiss pesti czég által nagy ele- gantiával előállított női ruhák Páris legelső salonjai legkövetelőbb Ízlésének is megfelelnek. Láttunk kenyérbélből készített pompás nagy virágcsokrot, melyet egy ezred orvos állítólag 10 óra alatt készített. Láttunk Ö főmagasságu Herczeg-Primás és Bibornok által kiállított gép-, kő, kőszén,, fa, gabona, gyapjú sat. termékeket. Kár, hogy e meglepően szép productumok egyes csoportokban szétszórtan voltak elhelyezve és nem egy helyen concentrálva. Sokkal in- posansabb lett volna, ha azok egy pavilion-
