Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 10. szám
közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Hirdetések legolcsóbb áron közöltéinek. Elöfizetési-ár: Júniustól deczemberig .........................5 frt — kr. év negyedre ........................................2 frt 20 kr. Egyeg számi 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézendők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez Duna utcza 117-lk azá.m alatt intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Még egyszer a kaszárnyaügy. Múlt számunkban, melyben ezen nagy- fontosságú helyi érdekkel behatóbban foglal- kozánk, a képviselőtestület polgári érzületére apelláltunk, s az ügyet annyira megérettnek és égetőnek kellett hinnünk, hogy az első indítvány tevésre a „legyen!“ szót egyhangúlag véltük kimondva hallani. A 26-iki közgyűlés álmainknak felverte gondját, s noha minden egyes képviselő áthatva látszék lenni a kaszárnya szükségességéről, s elvben nem volt semmi kifogás; mégis, midőn polgármesterünk a nagy tanulmánynyal meghánytvetett ügyet, a legapróbb részleteket átgondoló beszéd után féltévé a kérdést, hogy a képviselőtestület nagy, vagy kis kaszárnyát akar ? — megeredt szilaj árja az üres beszédeknek, s a Tisza garázdálkodásával az egész ügyet már-már Szeged szomorú sorsára juttatja, ha polgármesterünk erélyes felszólalással összegezvén az ellenvetéseket, határozottan ki nem jelenti, hogy ő elveszettnek tartja az ügyet, ha az tovább is elhalasztatik, s ismételve felhívja a közgyűlést, hogy érdemileg döntsön a fontos ügy kérdése fölött. Pedig a polgármester beszéde minden aggodalomnak elejét vette, kijelentvén, hogy a kaszárnya építésére a város szentesített törvény által is kötelezve van, tehát kaszárnyát még akkor is kellene építenie, ha úgy nem akarnék, mint a miként valósággal akarjuk, ő azt nem adó utján kívánja építtetni, hogy az úgy is sokféleképen terhelt lakosság nyakára, a nyomorgattatás újabb zuhamát zúdítsa ; sem kölcsönt felvenni nem akar, hogy a városi közvagyont megbénítsa, hanem vállalkozónak óhajtja kiadatni, ki a kaszárnya után bizonyos évek lefolyásáig esendő jövedelemért azt kiépíteni szerződésileg kötelezve leend. Oly egyszerű és átlátszó megvilágítása volt ez az ügynek, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy Esztergom minden áldozat nélkül mily könnyen juthat a kaszárnyához. De hát a jó urak egy csomója a kormány atyáskodása nélkül nem tud saját lábán meg- állani, s feledve törvényt, s nem engedvén magát a józan ész által capacitáltatni: mindenekelőtt a honvédelmi ministertől vár ga- rantiákat, s mondja meg az a minister, hogy ha kaszárnyánk lesz, ad-e bele valót, t. i. — katonaságot? Épen ezen okadatlan kérdezősködés Budapestre és onnét Bécsbe : legecletánsabb eszköz a kaszárnyaügynek Istenünk tudja mennyi időre való elodozására! De hát ez Esztergomban igy történik, mindenki nagyhangú phrázisokkal hangoztatja a közügyet, még is azután, ha csakugyan találkozik egy emelkedett szellemű vállalkozó, annak merészségétől megriad, s legott gyanúsít, hogy az a kaszárnya építése csak egyes zsebeket fogna majd megtölteni. Édes eszemnek ilyen istrángba szabott járása csakugyan gunymosolyt érdemel. Hát bizony az a vállalkozó egy jókora összeggel belemegy a dologba, mely köztünk marad, mert az anyagok és a munkás kéz itt fog értékesíttetni, s azután, ha jövőben, évek után, vállalkozásának gyümölcse terem, hogy ezt a gyümölcsöt bizony nem fogja megosztani azokkal, kik az előre törekvő szellem működését zsebre dugott kezekkel nézték és jóakarat helyett oktalan gyanúval kisértették. Ez természetes! Ilyen a kaszárnyaügy most a ni stádiumában! Ez polgármesterünk aggódó lelkére boszorkány nyomást gyakorolt, s belátta, hogy igy minden buzgalma, hogy a szegényebb osztályra nehezülő terhet levegye, füstbe megy; nemes intentióit pedig a városi lakosság javára mindenképen érvényesíteni akarván, azon indítványt tévé, hogy hát a kaszárnya felépítéséig egy ideiglenes kaszárnyaépitessékés pedig szintén vállalkozó által, hogy ekként a mostani katonai létszám ott elhelyezést nyervén, a szegényebb osztály vállairól a súlyos teher sürgősen levétessék. Azt hittük, hogy ez indítvány egyszerre, szó nélkül határozattá fog emeltetni, s bizonyosan olvasóink is azt szeretik hinni; csalódni azonban emberi dolog! Magyarázzuk ki kissé magunkat. Ismét polgármesterünkre, kell hivatkoznunk, ki a közgyűlésben felveté a kérdést, hogy min alapul az, hogy a városi képviselőtestület tagjai nem tartanak katonát régi előjogon, gyakorlaton, vagy abususon? Egy pillanatra a polgármester nemes lelkének gyújtó fellobbanása ijesztő árnyékot vetett a teremben; a némaság temető csendje honolt, s a lélekzetet visszafojtották; — önzés, törpeség, nagy száj és demokrata hen- czegés ott feküdt egy dísztelen ravatalon!.. Ismételjük: de csak egy pillanatra; a kérdés váratlansága által mindenkit egyképen meglepett és — talált. A másik perczben azonban egyes hangok abusust emlegették; mig többen a gyakorlatra hivatkozának. Polgármester visszafojtotta méltó felindulását, s a kérdést mostanság jónak látta elejteni, hogy nagyobb fontosságú tárgyakat a napi renden ne veszélyeztessen. De mi nem fogunk megszűnni ezen gyakorlatnak keresztelt abusus ellen irtó háborút folytatni, mig a törvénynek tiszteletet nem szerzünk, s a képviselőtestület saját jószántából le nem mond egy oly gyakorlatról, mely egyenesen szegényebb polgártársainak okoz megterhelést, költséget és sanyaruságot. És ugyanezen képviselőtestület, mely elég vakmerő szegényebb polgártársainak és a törvénynek kijátszásával egy menthetetlen abususból a maga előnyére tőkét csinálni, — halljad te édes magyarom! nem rögtön és tartózkodás nélkül szavazta meg az üdvös indítványt, mely a szegényebb osztályt megmentette volna sok baja között legalább egyik igen érzékeny bajától, hanem kötekedett, beszélt, ellenvetett, megint félt a vállalkozó rablásától és még más látható és láthatatlan jelektől, melyek a levegőben és az égen vannak és a melyek nincsenek! Előttünk tisztán áll, hogy az ideiglenes kaszárnyát fel kell építenünk. Az indítvány el is lett fogadva, azt körűi Írni és gyorsan keresztül vinni polgármesterünk szép feladata. Ne hozza a jó Istenért! többé a közgyűlés elé, hanem írja ki töméntelen gyorsasággal a concursust, — és jutalma a szegényebb osztály áldása leend! Az esztergomi uj fögymnásium építése. Az 1878-dik év örök időkre emlékezetes lesz intézetünk történetében. Ez évben tétetett le főgym- násiumunk uj épületének alapja. Ily esemény egy tanintézet életében oly természetes középpont, mely köré egy egész korszak mozzanatai csoportosulnak. Ily eseménynek nemcsak jövője de múltja is van, s meg kell azt világitani mind a két oldalról, hogy az utókor tisztán lásson és helyesen Ítélhessen. Intézetünk 1852-ben emelkedett főgymnásiummá, mely alkalommal Esztergom szab. kir. városa a pannonhalmi sz. Benedek rend főapátjával kötött szerződés értelmében kötelezte magát, miszerint a főgymná- siumhoz szükséges helyiségekről, ezeknek felbuto- rozásáról és fenntartásáról mindenkor gondoskodni fog. Nem rendelkezvén azonban Esztergom városa külön e célra emelt épülettel, a főgymnásiumot a városház egyik elkülönített szárnyában helyezte el, mely csakis a legszükségesebb helyiségekkel: 8 tanteremmel és egy múzeummal birt. E helyiségeknek a gymnásiumi tanterv fejlődésével mindinkább érezhetővé vált elégtelensége végre szükségessé tette, hogy 1866-ban a főgymná- sium igazgatója ez ügyben előterjesztést tegyen a város képviselő testületének, mely is csakhamar meggyőződött az uj építkezés szükségességéről, miért is az erre megkivántató pénzösszegnek kölcsön vagy egyéb művelet utján való megszerzését elvileg elfogadván, építkezési tervek készítését is elrendelő. Az 1867. tavaszán tartott közgyűlésben a város képviselő testületé Majer Antal helybeli építőmester tervét fogadta el a buda-utcai „bárány“ vendéglő telkén emelendő főgymnásiumi épületre. Ezen épület tervét és költségvetését azon kéréssel terjesztő fel a magas kormányhoz, „hogy ezen szükséges és a kir. városra nézve életkérdéses főgymnásiumi épület létesítéséhez megkivántató pénzösz- szegnek e kir. város részéről kölcsönkép leendő felvételét és az orsz. tanulmányi alapból segélyt engedélyezni méltóztassék.“*) Egyúttal elrendelte a képviselő testület a kölcsön megszerzéséhez szükséges lépések megtételét. A magas kormányhoz intézett kérelmet később a város képviselő testületé külön kiküldöttek által is kérelmezte, mely alkalommal a vallás- és közokt. minisztérium — tekintettel az oktatásügynek tervben lévő gyökeres átalakítására, — határozott nyilatkozatát későbbre odázta. A jelzett gyökeres átalakítás báró Eötvös József közoktatási miniszternek azon terve volt, mely szerint az eddigi 8 osztályú főgymnásiumok némely helyeken 9 osztályú lyceumokká emeltetnének, mig másutt 6 osztályú főgymnásiumokká szállíttatnának alá. Úgy látszik ez utóbbi sorstól tartott Esztergom szab. kir. városa is, azért a képviselő testület 1867. évi okt. 17-én tartott közgyűlésében kijelentvén, hogy „e kir. városnak egyik életere a főgym- násium, melyet minden áldozat mellett fenntartani akar,“ — elhatározta, miszerint a főgymnásiumnak továbbra való fenntartását, illetőleg lyceummá való emelését úgy a magas kormánynál, mint a herczeg- primásnál és a pannonhalmi főapátnál kérelmezni fogja. A mi mégis történt. E közben érkezett le a magas kormánynak az előbbi kérelmezésekre adott azon nyilatkozata, miszerint az uj tanrendszer végleges megállapításáig a gymnásiumi építkezést egyelőre elhalasztandó- nak véli. A város képviselő testületé tisztán átértvén az ügy fontosságát, 1868. év tavaszán előbbi kérelmét a kormánynál megujitá; mire a közoktatási miniszter — tekintve „hogy a régi iskola az igényeket már ki nem elégíti,“ a gymnásiumi építkezés ellen *) Az idéző jel közé foglalt sorok mindenkor az illető jegyzőkönyvnek, vagy egyéb okmánynak szószerint való szövegét adják.
