Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 51. szám

Esztergom, l évfolyam. 51. szám. Vasárnap 1879. November 23-án.

ESZTERGOM és VIDÉKE

közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny.

Elöfizetósi-ár:

fél évre...............................................4 fit. — kr.

évnegyedre

.........................................2 , 20 ,

E

gyes szám: 8 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez,

SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT,

intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Niedermann Ferencz.

(Aranymenyegzőjére.)

Városunk kitűnő polgára, kinek nevét e sorok élére irtuk, hű felesége, szeretett élete párjával együtt holnap november 24-én életének egyik legboldogabb napját, házasságának 50-ik évfordulóját ünnepli. Szeretettel gyűlnek körébe gyermekei s kegyelettel csókolják a nagy szülék áldó kezeit a, boldog unokák ! Lélekemelő, ritka ünnepélye lesz az a kiterjedt Niedermann családnak, melyet az ünnepeltnek egyszerű polgári szerénysége, csak a legszűkebb körben enged tartani. Ez azonban legkevésbé gátol bennünket ebben, hegyez örömnap alkalmával meg ne emlékezzünk . az ősz polgár érdemeiről, ki városunknak, úgy viharos mint békés életszakában, egyik leghívebb, legderekabb bajnoka volt s ki minden erejével szolgálja a közügyet máig is.

Niedermann Ferencz IS01 október 6-án született Esztergomban, polgári szüléktől. Isko- » Iáit szülő városában és Győrött végezte, egész leikével fordult a classikus nagy Írók felé s lel- kesittetve kitűnő iskolatársai Czuczor Gergely halhatatlan emlékű költőnk, a máig is élő Jedlik Ányos természettudósunk — majd Bállá,y Valér jeles tanár (most a pannonhalmi főapát generalis vicariusa) példáján, a hatodik gym- nasiumi osztályból, mely az időben már egész tudományos niveau volt, ő is a szt, Benedek rendiek szerzetébe lépett. Alig élt azonban 6 hetet a pannonhalmi zár4a falai közt, nagyobb tér, zajosabb és gyakorlatiasabb élet után vá„ESZT1R60M ÉS VIDÉKÉ11 TÁSKÁJAEmlékezés.

Emlékezzél! ... a midőn mi Legelőször találkoztunk,

Nem beszéltünk, szemeinkből Olvastuk ki boldogságunk ;

Azt hittem, hogy majd te benned Védangyalom feltalálom,

Óh pedig minő rövid volt Ez az édes, boldog álom.

Egyszer . . . soha nem felejtem! — Valamire úgy kértelek,

S te oly hidegen néztél rám :

Játék volt mindez csak neked ! — Emlókszel-e ?, . . kezem adtam,

De te még meg sem szoritád, — Fájdalmamban megfogadtam,

Hogy utolszor szóltam hozzád ! —

És azóta, hogyha látlak,

Mintha égetnék szivemet,

Minden bánatot, fájdalmat Egy perez alatt átszenvedek ;

Mert szeretlek én még most is,

Hő óhajom boldogságod:

Angyalom vagy, a kit én még Könnyeim közt is csak áldok!

Klau/ál Gábor.

gyodott nyugtalan, tevékeny lelke s lemondva a szent hivatásról, mint képzett, művelt ifjú, rövid elhatározás után a kereskedői pályára lépett. Ily elhatározás, hogy a VI. gimnazialis osztály után kezdje valaki a kereskedői tanulóságot, ma is, — midőn a gymnaziumi osztályok oly kevés qualifikatiót nyújtanak az életre

— férfias jellemre mutatna, hát még akkor, midőn hat osztálylyal az alispáni székre is pályáztak! Vaskereskedő lett s minden szerénytelenség nélkül érdemei közé számíthatja, hogy a magyar kereskedelem egyik úttörő munkása, s a kereskedői kar emelkedésének egyik, — magában szerény, de hathatós tényezője volt.

E téren csakhamar kivívta polgártársainak elismerését és tiszteletét. Sokat utazott, sokat tapasztalt és minden elfoglaltsága mellett még többet tamilt. Mig anyagi erejét a kereskedésnek szentelő, szellemével sohasem távozott a latin classicusoktól s Virgil és Horác mai napig is legkedvesebb olvasmányai s szellemes idézeteivel nem ritkán hozza zavarba a fiatalabb nemzedék, nagytudományu tagjait. Ismereteivel és erélyes működésével csakhamar kiemelkedett polgártársai között s 48 előtt mint „h a t v a- n a s“ városunk közügyeinek intézésében tekintélyes részt vett. Sok volna előkeresni azon bizottsági jkönyveket, melyek működését leghívebben s leghangosabban bizonyítanák, — tagja volt majd minden nevezetesebb küldöttségnek, s mint szerény napszámosa a közügynek, nem hangzatos név vagy cziín után esengett, de megmaradt a mi volt, egyszerű lelkes polgár !

Vasárnapi levél.

(Van a szónak haszna. — Csui^a vers szóp ajkakról. — Titokzatos beszéd, — A „legilletékesebb hely“ daczára igen!

— Potpourri. — Kópia. — Haragos tekintet. — Egy nagy figyelmetlenség. — Néha a kézcsók is az. — Érzékenység. —

— Szemtelen kofa. — Megfigyelni való.)

Még is csak jó néha egy kis pattogás.

Miután a szerkesztőség is igényelhet valami részecskét a diadalból, hát elmondom egészen, hogy a férfiaknak adott múltkori leczke nem hangzott el egészen a pusztában; volt eredménye.

Ne tessék kicsinyelni, hogy ha egy két fiatal ember megkeniénviti magát és társas összejövetelek létesítésén fáradozik, hogy ez nem nyereség, nem diadal. Ha csak egy lélek megtérítése, ha egy összejövetel sikerülése volna is, mit feljegyezhetnénk, ha ez a mi érdemünk, dicsekedhetünk vele, mert a példa néha még akkor is vonz, midőn jó.

Nemcsak unokatestvérek látogatják egymást,— noha ez is meg volt, — hanem idegen elemek is bele mertek vegyülni az eddig csak messziről irigykedve óhajtott társaságba, — természetesen azon társaságba, melyről beszélünk.

Hogy hogyan lehetett az, a kérdésre GŐthének azon szavaival felelünk, melyeket a herczegno szájába adott, ha ugyan szabad németül idéznünk:

Willst Du genau erfahren, was sich ziemt,

So frage nur bei edeln Frauen an.

Az eredmény? Advent előtt kezdődött a farsang, vígan járta a kopogós, sőt kopogni kezdett, még pedig a muzsikás ur billentyűinél is jobban annak a fiatal embernek a szive, ki ott ült a sarokban. Pedig ez a kopogás nem szűnt meg a billentyűk kopogásával, mert még haza jövet is azt dudolgatta magában:

Beköszöntőitek a forradalom napjai, mely dicsőséges napokban, mint a nemzet őrség egyik tagja — főhadnagyi rangban szerepelt s a komáromi segedelemben, melyet öregeink oly lelkes öndicsérettel emlegetnek, ő is részt veve. A lezajlott nagy napok után újra hévvel fordult a gazdaság és kereskedés felé s a mellett gyermekei nevelésére fordította mint gondos apa legnagyobb figyelmét. Fáradozásai jutalmát élvezi most, midőn gyermekeiben mondhatja magát boldognak, mert mig legidősebb fia Níeder- mann Pál városunk egyik legjelesebb és keresettebb ügyvéde s a helyi főkáptalan uradalmi ügyésze, addig az ifjabbik, Gyula, országos hírű tudósunk s egy első rangú állami gyógyintézet főorvosa ; legifjabb fiát Jánost a kereskedésnek szánta, ki szintén méltó örömére szolgálhat, szikviz gyárával s az újonnan felkarolt dolomit üzlettel uj üzleti ágakat honosítva meg vidékünkön.

Az alkotmányos aera óta úgyszólván folytonosan tagja — ma is — a város képviselő testületének s itt fejté ki a legnagyobb, bár nem hangzatos tevékenységét, mert mint tapasztalt, jellem szilárd férfiú, a belé helyezett bizalomnak mindekkoráig fényesen megfelelt. A hatvanas években visszavonult a kereskedéstől, s mint a számok szakembere, s gyakorlati férfiú, a képviselő testület bizottságaiban s mint iskola széki tag, a tanügy terén folytatja csöndes, kitartó működését.

És midőn megemlékeztünk a polgári erényről s magasztalással szólunk az egyszerű férfiu. . . Egyszer volt egy leány,

Ki csak játszott a legénynyel,

Mint macska szokott az egérrel.

Vagy pedig zengte a legújabb népdalt, melyet különben kedvessé csak a bájos ajkak és ezek kellemes zenéje tett:

Beugrott a rózsám a Tiszába,

Kifogták a pesti híd aljába,

Be sokszor gondolok rája,

Tán százszor is egy órába.

Nem törődött vele, hogy csak is azok az ajkakról hallva, lehetett élvezhető a dal.

Hogy azonban meg ne szidassam, amiért csak is az én élményeimről beszélek, elmondok titokban valamit, minek folytán a szerkesztőség vissza fogja venni a szidást, miben egy bizonyos hvmen-hir re- porterét részesítette; — bebizonyítom hogy érde- metlenül szidta meg.

Megígérte a látogatását egy igen igen kedves leány is, kit azonban a házi kisasszonyok már azelőtt nagyon sarokba szorittottak: mi igaz a hyraen- liirből, mi a visszavonásból ?

És a habozás a felelettel csak még kiváncsi- abbá tette a kérdezőket. Végre minden felelet alól kibújva, újabb látogatást Ígért, a látogatás módjával ígérve feleletet adni, egyeneset, félremagyaráz- hatlant.

Az újabb látogatás ideje volt a farsangot kezdő estély.

Természetesen nem tudta senki a vendégek közül, hogy mit jelent a pytliiai mondat a rózsaajkakról :

— El kell jönnie, mert megígérte; Ígéretét megtartja, mert feleletet hoz ; ha ketten jönnek: „igen,“ ha egyedül jön, akkor minden kotynyeles- kedő újságíró, vagy Agglegény, sőt hymen-hir szerző daczára is erős ellenzéki „nem“ a válasz.