Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 42. szám
Esztergom, K évfolyam. __________________________ 42. szám._________________________Csii'ör»ö!< IP7“ 23 ,“ " w közérdekű, nemzeígazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési*ár: fél évre..............................................4 frt. — kr. é vnegyedre.........................................2 „ 20 , E gyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz. Széchenyi téren intézendŐ'k; Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV O^-IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Társadalmunk ügyében. II. Nem mi állunk egyedül a már több Ízben kifejtett nézeten. A fővárosi lapok egész sora velünk egyetértőleg formális agitatiét kezdett, hogy megállítsa a középtanodákba özönlő áramlatot. Azonban nem elég kijelölni a bajt, — orvosságot' is kell mutatnunk. Mert ha óvó szózatot intézünk a szülőkhöz, őnekik is lesz joguk kérdezni tőlünk: hát mit csináljunk voltaképen gyermekeinkkel ? S e kérdésükre a felelet még többé kevésbé hiányos és ki nem elégíthető. Tudjuk a czélt, de az eszközöket, inkább csak sejtjük, mintsem ismerjük. S azért a fölvetett kérdésre részletes felelet nem is, hanem csak átalánosságot mondhatunk. De hisszük, hogy ennek is meg lesz a haszna. " A kereskedőnek, a gyárosnak, az iparosnak csak azon egy őszinte tanács adható, hogy fiaikat nein más, hanem maguk pályájukra ue- veljék. Ezáltal lehetővé válik gyermekeik exis- tentiáját ezen productiv hatáskörben biztosítani és ismeretségeik, összeköttetéseik felhasználásával fiaik javát tényleg előmozdítani. A mezőgazda, a kisebb iparos, a kézműves, a hivatalnok és számtalan mások nem oly könnyen követhetik intő szavunkat: hogy a kereskedésre és iparűzésre adják fiaikat. És pedig főleg azért, mert az iparososztályban fájdalom még sok oly körülmény áll „ES2TIM0M IS VIDÉKE“ TálOliJá. Tavaly ilyenkor. Jut-e eszetekbe? Gondoltok-e rá ti, akik ma az Előhegy, Diósvölgy, Aranyhegy, 'Curia és Hegyalja gerezdjeit szeditek, emlékeztek-e a múltra? Nem juttattam eszetekbe a táthi napokat; hallgattam a uaggpiaczi bucsúestéről, a gőzkocsi-út nyomorúságáról; nem emlékeztettelek benneteket, a Dráva hidján átrobogó vonatról elhangzott Búcsúnk évfordulóján, a szlavóniai marsok leírhatatlan keserveire sem. Az a tánczos kis lány, aki táthi napjainkat úgy fel vidította, nem kesereg már a múlton, nem is aggasztja őt a jövő.' Nyugodni tért. Nektek nehezült válla,itokra az idők terhe s ő roskadt öszsze a várakozás hosszú napjainak súlya alatt! ■ r , Az a táthi gazda, akinek a jó szívvel alánk vetett zsupkévéiért megígértük, hogy hazajövet emeletesre vétetjük a házát, nem követelheti tőlünk ígéretünk teljesítését; mert az Ígértük emelet alól azóta már elárverezték a. földszintet holmi hadi és egyéb adó hátralékok fejében. A nagypiaczi bucsúzás érzelgős voltán ma már sokan nevethetnek, s akik akkor gyakorlati pillantással fedezték fel és tettre kész kezekkel, marokkal ürítették ki a mutatkozó tele tálakat és kosarakat: ma tán szégyenkeznek e serénységükön, amint hogy restellik a baromooupéban történt kéjutaztatást, meg a szlavóniai kezdő marsokból kidü- lésöket is. Yigabb napok emlékét élesztem fel a szomorú őszből: a m 0 d r i c s i s z ü r e t é t, Akkor már túl voltunk a pernjavori bumuiuuföun, melyek a jobb házakból való gyermekeket visszatartóztatják. Nem tekintve azon együgyű balitéletet, mely a kereskedelem és ipar ellen társadalmunk némely rétegében még most is feltalálható, az ipartanulók állapota olyan, mely épen nem teszi kívánatossá az abba való belépést. Csak vegyük figyelembe, hogy milyen a tanuló helyzete. Tanuló éveinek legnagyobb részén át egy alárendelt szolgának szerepét ját- sza a tanuló, hivatása körébe tartozik a kályhafűtés, a műhely kitakarítása, különböző küldetésekben eljárni, kocsikat huzgálni, s a legtöbbször kizárólag a mester ur gyermekeinek dajkálása. ügy főnöke mint ennek legényei által legaljasabb eszköz gyanánt használtatva szokatlan megalázásokat kell eltűrnie. Gyakran fordul elő, hogy durva legények káros befolyása következtében erkölcsileg tönkre megy. Ahol ilyenek az inas viszonyok nem csodálható, ha a szülők engedetlen és lomha gyermekeiknek mintegy fenyegetés gyanánt mondogatják, hogy inasnak adják valamely mesteremberhez. De ami fenyegetésül mondatik, nem lehet czélja előrelátó szülőknek. Mert visszakell riadniuk a gondolattól, hogy jól nevelt, romlatlan gyermekeiket kézműveshez, iparoshoz, vagy kereskedőhöz — hol szintén nem sokkal jobbak a viszonyok — adják tanulásba. linen van, hogy újabb időben az inasok csakis a, nép legszegényebb rétegéből kerültek ki, anélkül, hogy Írni vagy olvasni tudnának mon; megbarátkoztunk Dervent égető homokjával; l nem szúrt már a nap halálra senkit is közülünk; hazafelé kerestük Kotorszkót; s a doboji temető sirhalmai is dajkálták már a Boszna árjából rájuk menekült tagjainkat. A Bego kávéházát, ott fönn a mosché mellett, párszor felöntöztük már a csizmánk szárába szakadt esővízzel s viszonzásul Bego elnézéséért, mi sem nehezteltünk azért, ha becsületes Co.-ja a Beiram ünnepe előestéjén magas úri jelenlétünkben borotválta is tarra az egész város igazhivő fejeit. Mindezen túl voltunk már, valamint hogy megtértünk a Koplaló sánczaiból ir, ahol a „mani- kulás feléber úru káprázó szemei képzelt ellenség visszaszorítása végett állítottak bennünket a szakadó zápor alá, No meg Szapáry gróf is átgázol- tatta velünk már akkor, egy huszonnégy óra alatt kétszer, a Bosznát — hogy éjnek idején zarándokoljunk a sziénai kolostorhoz a bölcs hadvezérlet bűneinek bocsánatáért. Nem ilyen út volt a modricsi; bár a párhuzam sok rokon vonást tüntethetne fel a két expedíció között. De kinek jutott volna akkor eszébe a párhuzam ? Mikor már percről percre vártuk a haza indulást elrendelő parancsot. Csak ez az öt napi kirándulás van még előttünk. Ezt is csak a braganzai herczeg úrfi szép szemeiért tesszük, aki nem akarja pár szál uhlanusával tanulság nélkül elhagyni csapatainkat s látni óhajtja azt az utat, a melyen Szapáry tábornok hős hadosztálya Tiizla alá bocsátkozott. Tehát elindulunk. Utolsó expedíciónk lesz ez a szüreti kirándulás! Mere hogy a Kőalján, meg az Ispitah egyen szüretelnek ma, azt tudtuk már : nem ugyan abból a táborunk felett észlelt természeti tüneményből, melyet egyenesen az esztergomi szüret hatásaidat és szülőiknek egyedüli gondja, hogy a félig éhenhaló gyermekek terhétől megszabaduljanak. Ily viszonyok közt pedig kell, hogy az iparos osztály tekintélye és jövője szenvedjen. Egy oly kar, melytől a jobb osztályok elfordulnak, nem nézhet kecsegtető jövőnek eléje. Igen sok művelt férfiút találni iparosaink között, kik mindjárt első látásra is elárulják, hogy ők nem a fentebb leirt módon nevelkedtek fel. Mert annak előtte még rend uralkodott a legény és inas viszonyokban, s nem volt lehetséges, hogy egy szegény vagy rest iparos 3 egész 4 inast s egy legényt se tartson, hogy fizetetlen és félig éhenhaló tanulóit önhasznára kizsákmányolja. Hogy tehát az ipar a jobb osztályokkal is megkedveltethessék különféle tényezőknek kell közreműködni. Mindenek előtt magoknak az iparosoknak volna feladatok jobb házakból való gyermekeket az ellátási költségek némi megtérítése mellett, kizárólag mesterségükben kiképezni s azokat minden káros és durva behatások elől megóvni. Továbbá az ipartársulatokn ak kezükbe kellene venni az ügyet, nagy gonddal szabályozni az inasok helyzetét, minden kihágást szigorúan megbüntetni és az ifjak kiképzése fölött szigorúan őrködni. Végül pedig az államnak vagya községnek kell elősegíteni az ügyet i p a r k ö- z é p tanodák és mint a-m ű h e 1 y e k felállítása által. < i jelzett Éerkó barátunk szellemes puczmejsztere, hanem azokból a levelekből, melyeket ugyancsak Ferkónak az a kedves barna asszonyka irt onnan a Széchenyi térről, hová mindannyian oly igen vágyódtunk s a hová közel eljuthatásunknak gondolata is oly igen megdobogtatta sovárgó sziveinket. Bonkő bácsi sem bánta már ha gebéit haza hajthatja Bes- sére, a hol népes családja.szintén epedve várta — a halom piczuíát, melyet a jó öreg papirvékonysagú szalámi és s aj tsz életeiért volt szives cserébe fogadni mitőlünk. Ő sem perlekedett már a békés természetű Mihályijai, a hevítő vörös nedvet rejtegető hordó csapjának hűséges kezelőjével,; mert most már ez is serényebben lopogatta a bosnyák kastélyok palánk- jait, hogy lángjaiknál zsörtölődni megszűnt gazdája mellé kuporodva melegedhessék. Nem kívánta már a jó Mihály, hogy az a két hegy, melyek közt Dunává dagadt Boszna árjai hömpölyögnek édes hazánk felé, összecsapjon s maga alá temesse a mi éléskamaránkat, a Benkő bácsi gyékényfedelű szekér alkotmányát. Hisz közel derengett már a remény, hogy pakszus nélkül is kijuthat ebből a görbe országból, melynek hegyei azután is ráérnek egymáshoz csapódni, ő ugyan nem bánja egy cseppet sem. gondolni sem fog többé erre a sárfészekre; még a nagy érdemiért neki joggal dukáló krigszmedályt sem fogja retjuirálui, hogy látogatta volna meg inkább az Isten labficzamodással, mikor e felé a semmi ország felé indult. Csak még ez az egy kirándűlás az utolsó öt nap. A táborral átellenes Tribova Betajn planina még alig bontakozott a hűvös éj szürke ködéből, midőn ezakkumpakk alatt sinylo vállaiukon lmptákra húztuk a fegyverszijjat s aimak a nagynevű Őrnagynak száraz vezényszavára leiudultunk a Boszna hídjára.
