Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 39. szám
factor áll háta inogott, mely faetortúl táját zseoo érdekében félni szokott a közönség. És messze nem látunk jelt,11 mely a dolog jobbrafordulása iránt reményt kelthetne ben- attuk. Kötelességünk figyelmeztetni városunk jobb- jaitj, legyenek ébren, ne engedjenek bennünket anég jobban tönkre tenni. Veritas. Szüntessük meg a reáliskolát. Az ember czélja: a szellemi tökélyesbülés, melynek eszköze a tudományosság és miveltségre törekvés, ennek tárháza az iskola. Miután a ezélra törekvés kötelességünk is, miután a ezélt akarjuk, az eszközt is akarnunk kell, az iskolák felállítása és fentartása első kötelességünk. Esztergom kir. város az iskolák felállításánál nem a költséget, melybe kerül, tartá szem előtt, hanem az erkölcsi hasznát, mely abból polgáraira háramlik, azért nem kiméit semmi költséget, hogy a város méltóságának megfelelő iskolákat állítson fel. Volt idő, midőn az országos közvélemény úgy szólván a haza üdvét a reáliskolák felállításában remélte és hitte feltalálni, az általános hittől elragadtatva, Esztergom is sietett reál iskoláját felállítani és berendezni, nehogy hátra maradjon, pedig ez iskola felállítása anyagi áldozatokba került úgy szinte fentartása is, a nélkül, hogy az anyagi áldozat a morális haszonnal arányban volna. Iskolát fentartani a városnak kötelessége, de szükségtelen iskolára anyagi áldozatokat hozni pazarlás, mert a reáliskola nem csak szükségtelen nálunk, de általában hazai tanügyi viszonyainkat tekintve a reáliskolának a gynmasiumok mellett létjogosultsága sincs. Miért is szüntessük meg a reáliskolát. Nehogy pedig azok. kik a merész szavakért követ emeltek ellenünk, reánk is dobják, elmondunk még itt egyet mást. Azok kik a közoktatás terén az utóbbi években felmerült tényeket figyelemmel kisérték, tapasztalhatták, hogy úgy a ministerium kebelében összehívott tanácskozások, enquetek alkalmával, mint a hírlapirodalom terén a középtauodák rendezésével véghetetlen sokat foglalkoztak és foglalkoznak, nézetüknek és véleményüknek kifejezést adtak tudományos képzettségű, országos hiríí nagy embereink, a nélkül hogy végleges megoldásra jutottak volna, a tananyag mennyisége s annak mikénti felosztása s megosztása a középtanodákban volt a főkérdés. Igen természetes, hogy a különböző tudományos képzettségű nagy emberek mindegyike encyclopédikus ismerettel ha bir is, egyenlő nézetben s véleményben nem lehet, s miután egyik egy, másik más tananyagot akart inkább vagy kevésbé a középtanodák tananyagkeretébe bevonni, megállapodás nem történvén a középtanodák hivatásuknak mennyiben felelnek meg, a jövő fogja megmutatni, de előnyére semmi esetre sem szolgál azon tény, hogy a tananyag és a rendszer is csaknem évenként változik, s a határozatlanság és kapdosás jellegét ölti fel. ügy a hivatalos tanácskozásokban nyilvánított véleményekben, mint a hírlapi röpirat-illetve czikkek- ben azon határozott nézetnek kétségtelen kifejezésére találnak: hogy a középtanodák hivatása és czélja nem a pálya készítésben áll: hanem a pálya készítő egyetemek, akadémiáknál megkívántaié előismeretek megszerzésében, ha ez áll: akkor a reál iskoláknak mostani szervezetükben, sorsa el van döntve, létjogosultsága a gymnásium mellett nincs, mert inig a gymnásinm a pályakészítő egyetemek vagy akadéHanem furcsa az asszony, ha férfi is. Nem mondom meg, mennyi ideig kerültem az egész női nemet, de — idő múltával' mégis lépen maradtam. Két fekete szem és az én szabadságom újra oda lett. ügy örültem neki, mint a gyermek az uj játékszernek, vagy csináljon ön más, jobban tetsző hasonlatot. Nem tudom, az ön jövendőbelije szőke-e vagy barna. Ha szőke, akkor ön nem fogja érteni azt az érzést, minőt okozni képes két fekete szemnek villámlása ; szőkével csak ábrándozni lehet, de a fekete szemmel — még ezt sem. Boldog, kire mosolyognak. És én boldog voltam. A csillagokban azonban, úgy látszik, nagyon rossz conduite-listával lehet el iátva az én csekély személyem, mert hosszú boldogság nincs bennük írva számomra. Azok a fekete szemek másra is mosolyogtak! Nem mondhatom, hogy fényesebben vagy halavá- nyabban, de annyira, mint reám, bizonyosan. Arra pedig, hogy ezt a mosolygást mással is, másokkal is megoszszam, képtelennek éreztem magamat. Nekem osztatlan, forró, hű szerelem kellett. Lehet, hogy nézetein vagy vágyam helytelen, | lehet, kielégithetlen, mit tudom én, de már egyszer ilyen vagyok. És e második csalódás annálinkább fáj, mert kétség nem férhet hozzá; mert a gyönge fán ejtett szúrás vagy sértés könnyebben beheged, mint a megerősödött, meglombosodott fán. El kell ismernem, hogy a biblia nem beszél agglegényről. Meg kell hajolnom a klassikusokból .... omit a technikára is előkészít, addig a reáliskola csak is a teclmicára s egyébb pályákból kizár. Sőt mi több a tapasztalat azt is bebizonyító hogy a reáliskola a technikára nem képes" anvira előkészíteni mint a gymnásium, pedig csak az,un egy pályára készi.t elő, mig a gymnásium mindegyikre. G yakorlati oldalát tekintve a dolognak még sötétebb. A gymnasiumba mint reáliskolába 10 éven felüli gyermek vétetik fel; a reáliskola pályakészítő iskola lóvén a 10 éves gyermeknek .számolnia kell hajlamával, s határozni a pályával melyre lép mint gyermek, mi lehetetlen, tehát megy oda. hova a szülői kényszer viszi, s később midőn magát bírálni képes talán a nyolezadik osztályban s belátja hogy építész, vagy gépész, vagy méuök nem lesz soha, de igen jó orvos vagy ügyvéd lenne, vagy tán igazságos biró, de e pályára nem mehet, mert reál iskolába járt, miután akar lenni valami vagy kell lennie, lesz rósz mérnök vagy építész a maga és a társadalom kárára. Ezt kezdi belátni ma már a közönség s gyermekét nem a reáliskolába, hanem a gymnásiumba ennek kifolyása az, hogy ma már emelkednek hangok ország szerte a reáliskolának mostani szervezetébeni fentartása ellen. Innen magyarázható az is hogy a mi esztergomi reáliskoláinkban ez évben összesen alig 70 tanuló jelentkezett mig a gymnásiumban az első osztályba több mint 70 tanuló iratkozott. — Végre miután a városnak a reáliskola fentartása túlságos terheltetésével jár s gymnásium van helyben, meijük kimondani határozottan hogy a létjogosultsággal különben sem biró reáliskolát a város a jövő évre szüntesse be, s az igy megtakarított összeg egy részét fordítsa egy szükségesebb kulturalisczélra. M. Közöljük, mint Ígértük, e czikket is, anélkül hogy megjegyzést koczkáztatnánk reá, annál inkább, mert ennek is igértetett folytatása, továbbá mert más oldalról is, hol igen élénken foglalkoznak e tárgygyal, megvilágositó czikksorozattal lettünk biztatva. Városunk kulturális életében jelentékeny tényezőről van szó és ily ügyet sem egyoldalulag, sem komoly megvitatás nélkül megítélni nem lehet, nem kivált akkor, midőn a lét kérdés került szóba.------- Szerk. A z anyákról az anyáknak. Társadalmi éltünk lüktető erejét a nő képzi. A nő kezében van letéve a családi élet boldogsága, s boldog ama társadalom, melyben hivatásukat buzgón betöltő nők vannak. Sehol sem jut a nőnek oly fontos szerepe, mint családi körében, midőn gyermekei közt van. Az anya első pedagógus, ki gyermekét saját akarata szerint neveli, s mily nagy befolyást gyakorol a társadalomra, ha az anyai szót kellőleg felfogta. Az anyai szeretet a gyermek iránt csupán az állatoknál van egyensúlyban. Az állatra a kor nem bir befolyással s igy egyenlő mértékben marad az anya szeretet — vagy ha ugv tetszik ösztön. Az állatok gondviselő ösztöne kicsinyei iránt az ó-korban ép úgy meg volt, mint mai napság. Az embernél azonban az anyai szeretet kisdede iránt, nem volt egy és ugyanazon fokon, mert minél inkább előre haladtunk a cultur viszonyokban, annál jobban fejlődtünk s nemesbedtünk. Az anya kezeiben van letéve a társadalom fizikai és erkölcsi élete. Sajnos, hogy mai korunkban még igen sokan vannak, kik nem tudják hivatásukat betölteni. Az állatoknál bámulatra méltó példákat jegyezhetünk fel az anyaszeretet tekintetében. A sok közül csak egyet hózunk fel illustratióul, mely Zemplén megyében történt. Egy ház égett s aunak kéméin ény egy gólya fészek volt, melyben több fióka ült. felhozott példák előtt, de önre bízom meghatározni: lehet-e ily körülmények közt feltétlenül alkalmazni sententiáit ? Lehet-e elmondani irgalmatlanul, hogy az agglegény a teremtés comicuma, a természet tévedése, az élet absurduma, a társadalom fizetés képtelen adósa ? Vigyázzon, fiatal ember, az elmondottak — változtatván a változtatandókat, — nemcsak az én életemnek mutatják történetét, hanem talán minden agglegényét! Ne siessen úgy a vádakkal, mert — még ön sem férj, hanem csak férjjelölt; férjjelölt én már kétszer is voltam és mégis agglegény lett belőlem, és ön sem tudhatja, milyenek az ön csillagai ! Két agglegény nézi az esküvő hosszú menetét. Csóválja fejét mindegyik és megteszi agglegényes megjegyzéseit. Végre, midőn az összekelendő pár épen a templom küszöbére lép, felkiált az egyik:-—- Nem lehetne még ezt a szegény embert megmenteni ? Es erről a példáról vesznek maguknak a fiatal emberek mintaképet az agglegényekről. Pedig bizony mondom, tévednek, mert képzeletük sincs arról, mit rejt néha néha az agglegényi kebel. Fog-e még Férjjelölt ur követ dobni az agglegényekre? Bizony mondom, nem tudja mit cselekszik az, ki az agglegényeket bántja. Még a sorsnak sem tudom megbocsátani, hogy az agglegényeket néha igen komikus helyzetbe hozza. Mert ez tény. Vagy nem a legnagyobb nevetség-e az agglegény, midőn a vi- , lágot mégis megörvendezteti a hymen hírrel? Van-e ki ilyenkor nem snjnálkozunék rajta amellett, hogy I Az anya látva a bajt, a ház lángjai fölött röpködött s midőn a fészek melyben fiai voltak égni kezdett: nagy kelepessel a lángokon keresztül a fészekbe röpült s szárnyait szétterpeszté s ott égett el kisdedeivel. Váljon kell-e nemesb és meghatóbb példa az anyaszeretetről? Valóban sok anyát megszégye- nithetnek az állatok! Kisdedeink nevelése parlagon hever. Németországban számtalan utasítás, könyv, röpirat, újság s népszerű felolvasások által megadják az irányt, melyet az anyának követni kell. Nálunk e tekintetben nem történik semmi, már pedig itt is elférnének egyes szakszerű felolvasások, melyek az anyát kisdede nevelésében útba igazítanák. Sokan azt fogják mondani, hogy könnyű a tanács, de nehéz a végrehajtás. Ez nem áll, mert mi is haladunk — vannak nőta- nitóink, kik egyes vasárnapokon nagyon könnyen könnyen előadhatnák az anya teendőit a nevelés sikeres megoldása körül. Váljon mit szólna az anya, ha tudná, hogy sokszor ő maga öli kisdedét ? pedig hány eset fordul elő egy évben, maga az anyai tej is képes megmérgezni a csecsemőt. Voltak esetek, hogy egészséges kisdedek hirtelen elhaltak s az orvosi bonczolás azt derité ki, hogy a gyermeket az anyai tej mérgezte meg. Nevezetesen a nő valami miatt megharagudott s roppant felindulása után a gyermeket szoptatta mire a kisded meghalt, Hány gyermeket tesz tönkre ' ama rossz szokás, hogy a csecsemőt ringatják, mi által a kisded gyenge állományú agy veleje össze vissza rázattatik. A nevelészek a nevelést már a születés előtt kezdik. Igaz, hogy a nevelészet tág tér, hol különféle rendszerekkel találkozunk. De nekünk ismerni kell a jót és rosszat, hogy előbbit követni, utóbbit elhagyni tudjuk. A sok pedagógiai elv közül csak egynéhányat említsünk fel. Az egyik azt mondja: „A gyermek születésénél fogva jó‘ a másik: „A gyermek születésénél fogva rossz.“ A közép utat vesszük fel, mert miféle jóság vagy miféle rosszaság lakhatik a csecsemőben? Nemde a felelet, hogy semmi jó és semmi rósz, hanem a nevelésnek kell reá bélyegét sütni. íme a gyermek megszületik s a nevelésnek kell kezdődnie. De hogyan lehet helyes nevelést adni a kisdednek, ha maga az anya nem tudja, hogy mi bir jó, mi rósz befolyással a kisdedre! A kisded valóságos viaszbáb, melyet tetszésünk szerint idomíthatunk. A kisded csupán porczokból áll s csakis a vilisavas mészéleg lerakodása által képződnek a csontok. A kisded tápláléka a tej, melyben a vegyelemek nagyrésze előfordul. A kisded legtöbbet nő az első évben s mindent a tej ad. A húst, csontot s vért egyedül a tej adja meg. Az anya mindenkor maga szoptassa kisdedét, mert a kisded a tejjel nem csupán tápanyagokat, hanem kedélyt s jellemet is kap. Csupán akkor nem szabad az anyának a szoptatást végezni, ha nagyon gyenge vagy beteges, mert ekkor a tej nem elég tápdus a gyermeknek. Ami a dajkát illeti itt nagyon óvatosnak kell lennünk. Először a dajkának tiszta erkölcsűnek, egészségesnek, tisztának s fiatalnak kell lenni. De hol találunk összpontosítva ily tulajdonokkal felruházott dajkát ? Az aránynak okvetlenül meg kell történnie, nevezetesen: egy 3 hetes csecsemőnek nem szabad oly dajkát fogadni, ki már 10 hóig szoptat, mert a dajka teje tulerős lehet és igy a kisded szenved. Továbbá az anya teje kezdetben rósz izü émelygős, és valóságos tisztítószer, mely a gyermek beleiben levő enyv tartalmat feloldja s eltávolítja. Már most, ha mi egy 2 hetes csecsemőnek egy 10 hó óta szoptató dajkát adunk, kinek teje nem oldja és nem távolítja el az enyvtartalmat, a következmény az leend, hogy a gyermek beteggé válik. A dajkát csakis legutolsó esetben vegyük a házba, amikor is az anya betegsége káros következmégis kineveti ? Pedig mit tanúsít ez is ? Csak azt, hogy érzi az agglegénység terhét, szive e teher alatt majd megszakad és a legbámulatra méltóbb herois- raussal még a kigúnyoltatás árán is meg akar tőle szabadulni. Szeretném Férjjelölt uramat is egykissé megbüntetni és talán ki tudnék találni valamit, amivel boszút állhatnék az egész agglegény had nevében, de nem teszem, megmutatom, hogy nemesebb gondolkozása vagyok, megváltván négyszemközt, hogy nem teszek le a reményről, miszerint még nincs túl a — csalódáson és ekkor nekünk fog igazat adni. Végül megjegyzem még személyileg az ön levelére, édes öcsém uram, hogy daczára agglegényi állapotomnak, az ön meghatározása szerint még sem vagyok agglegény, mert hosszú útam van még a negyven év és huszonnégy óráig és csak reménytelenségem az oka, hogy agglegénynek nézem magam; azonfelül, bár panaszom csak is a högyvilág ellen látszik irányulni, még is be kell ismernem, hogy igen sok oly not ismerek, kik képesek volnának oly hatással lenni rám, hogy feladnám az állapotot. Csak az az egy baj, hogy ezek már mind nők! Ha azonban ily hölgyet találnék még szabad állapotban ? Bizony nem állnék jót semmiről. Készen lehet reá, hogy ez esetben felkeresem Férjjelölt uramat, de nagyot fognék nevetni, ha nem hívhatnám meg násznagynak, hanem csak vőfélynek. Az lenne nekem csak elégtétel! Agglegény.
