Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 37. szám
37. szám. Esztergom, l évfolyam. ESZTERGOM és VIDÉKE Vasárnap 1879. Október 5-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre ..............................................4 fit. — kr. I é vnegyedre.........................................2 , 20 „ i E gyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Reáliskolánk ügyében. Indítvány tétetett a város atyái elé, hogy szüntessék he a reáliskolát. Tárgyaljuk ez indítványt teljes objektivitással. Az indítványnak, mely a reáliskola eltörlését czélozza, főmotimuva: takarékossági kérdés. Indítványozók állítása szerint körülbelül 6000 frt. összegű kiadás takarittatnék meg a reáliskola feloszlatása által. De úgy látszik, hogy ők maguk sem voltak erről teljesen meggyőződve, mivelhogy siettek — egy hamisul értelmezett tör- vényczikkely alapján — hozzátenni, hogy: noha kötelezve volna ez esetben a város polgári iskolát állítani, mégsem volna köteles. Eme ellenmondásba az 1S68. XXXVIII. t. ez. 35 §-ának ferde magyarázata vitte bele az indítványozó urakat. Bizony köteles a város azonnal felső nép- avagy polgári osztályt állítani, . mihelyt a reáliskolát beszünteti. Hogy ezek felállítását a kormány jelenleg még nem sürgeti, annak oka egyedül abban rejlik, hogy a létező reáliskola amazokat mintegy pótolni látszik. Hogy pedig egy felállítandó felső-nép vagy polgári iskola mennyivel kevesebb költségbe kerülne a reáliskolánál, az igen egyszerű számítási exemplum, melynek eredménye: épen semmivel vagy igen csekélylyel; — kivált ha fontolóra vétetik, hogy a reáliskola fenntartási költségének egy része külön fundusból folyik. Látjuk tehát, hogy a reáliskola eltörlésével „ESZTERGOM ÉS, VIDÉKE“ TÁRCZÁJA, Az „Éjszakákból.“ I. Mily szép ma ismét! . . . éjsötét szeme Ali jobban éget, mint a nap maga, Királyi fenség trónol homlokán, Királyi trónt ér mindegyik szava! És én szegény, kisérem lépteit, Miként az éj kiséri hajnalát Es hordom némán lángszerelmemet, Ez üdvözítő töviskoronát! . . . II. Jól látod, mily bolond vagyok És nem gyötörsz halálra, Pedig szűnnék a fájdalom A föld ölébe zárva! Ne nézz rám büszkén, hidegen, De rejts el angyal arezod ►S tépd össze gyáva lelkemet, Hiszen kezedbe’ tartod! Somló Sándor. — anyagi tekintetben — ismét csak elvesztenék a vámon, amit nyernénk a réven. De igenis van egy más, magasabb szempont, melyből a reáliskola létjogosultsága megítélhető, S mivel épen e tárgyról szólunk, tekintsük azt már ez oldaláról is. Kérdés történhetik ugyanis: van-e az esztergomi négy osztályú reáliskolának, mint ilyennek, jogosultsága ? Szükséges-e a reáliskola mint ilyen? Mielőtt e kérdésre felelnénk, szükséges álláspontunkat tisztába hoznunk; Nem akarunk átahínosságba menő reflexiókba bocsátkozni a reáliskolák hivatása és haszna fölött, s nem akarunk véleményt adni ama hivatott és hívatlan népholdogitók, ama bölcs doktor urak eklektikus tapogatódzásaik és experimentumaik ! fölött, mikkel ezeknek a szegény tanügyet nehány év alatt sarkaiból teljesen kiforgatni és felforgatni sikerült. Mi csak azt akarjuk kutatni van-e a reáliskolának itt Esztergomban jogosultsága, vagy nem. Hogy erre megfelelhessünk, a statistikai adatokból kell kiindulnunk, mint legbiztosabb alapból. És pedig azt kérdezzük a statisztikától, hogy mi lett azon ifjakból, kik reáliskolánkat látogatták ? Erre a következő feleletet nyerjük. A növendékek egyátalában két csoportra oszlanak; olyanokra kik az egész reáliskolát végezve felsőbb tanulmányokra adják magukat és olyanokra, kik csak néhány osztályt végezve iparosokká vagy kereskedőkké lesznek. Helybeli 1 reáliskolánkra nézve a következő tapasztalat téVasárnapi levél. Letüntreményíí AGGLEGÉNY urnák az esztergomi agglantok keservének, a „Sohasem nősül ő k“ társulata titkárának, a hajadonok édes tanácsadójának, a menyecskék veszedelmének s a megszarvazott férjek gűnyolójának illő kegyelettel Esztergomban. Agglegény ur! Ugyan hallotta-e mar Ön három évtizedes agglegénysége vadregényes korszakában, hogy egy agglegényt valaha „kedves agglegénynek“ czimeztek volna ? Ugyan lehet-e az agglegény kedves is? Nem akarok sajtó vétségét elkövetni s nem akarom az esztergomi hajadonvilágot forradalomba hozni az ilyen két össze nem illő fogalom erőszakos egybeházasitásával. Epén azeit zoidonul csak Agg'legény urnák fogom önt hívogatni. Én igen szorgalmasan olvasója vagyok az ön Vasárnapi Leveleinek. És igen gyakran megsajnálom önt, mert igen gyakran kirí abból a ködösborús lyrai hangból, mikor leányokról, vagy boldogságról ir, a keserűség; az agglegényi állapot tragicuma s’ a lemondás elegiája. És ilyenkor mindig nagyon szeretném egy kicsit megvigasztalni. Mert nagyon jól tudom, hogy agglegényt eladó leányok és elkelt menyecskék nem igen szoktak megvigasztalni. / De ki kell jelentenem öunek. hogy fiatal ember és férjjelölt létemre, miért tisztelem meg önt bús tetett: azok kik az utolsó vagyis negyedik osztályt elvégezték jobbára folytatták a reáliskola látogatását egyebütt. A tanulók zöme azonban — kivált a helybelieké — nem végezte el még. a negyedik osztályt sem, hanem vagy a második, vagy a harmadik osztályból — az utolsó eset leggya- koriabb — maradtak ki és szegődtek valamely iparághoz avagy léptek be valamely kereskedésbe. Eme statisztikai adatokból is kiderül, hogy a reáliskola mint ilyen nem felel meg hivatásának. Nem pedig azért, mivel a reáliskola •— jól értelmezve — nem más, mint lépcső, mint előkészítő magasabb tanulmányokra épen úgy mint a gymnazium. A reáliskolának nem hivatása az éleinek képezni ki, hanem kizárólag felsőbb tanulmányokra készíteni elő. És igy ha valaki elvégez egy-két reál vagy akár gymnasial osztályt, az nem bírhat befejezett, bevég- zett ismeretekkel, annak képzettsége minden irányban csonka, ismeretei hézagosak, annak nincs qualificatiója arra, hogy akár jó, előrelátó kereskedő, akár eszélyes iparos váljék belőle. Kiemeljük ez utóbbi passust kivált azon urak miatt — vannak ilyenek elegen városunkban — kik fogalomzavar miatt azt hiszik, hogy a reáliskola van hivatva és képesítve kereskedelmi, vagy ipariskolát pótolni, s igy derék kereskedőket és iparosokat nevelni. Mint láttuk tehát, az esztergomi reáliskola épen mivel tanulói közül csak kevesen folytatják a tudományos pályát — s a beállt viszóremeteségében s unalmas egyhangú napjaiban jelen levelemmel. Öli nem azért tisztelt Agglegény ur, mert ön már kénytelen lemondani holmi illatos, rózsaszínű, ömlengő szerelmi vallomásokról s egyáltalán könnyebben leírható mint elmondható szemérmes nyilatkozatokról és mintha magam akarnám pótolni levelem által az évtizedes keserű hiányt. Nem. Hanem azért Agglegény ur, mert én beakarom önnek bizonyítani, hogy a lányok kárhozata, a férjek féltékenysége s a vén asszonyok nyelve nem hiába átkozza az agglegényt. Be akarom Önnek bizonyítani, hogy az agglegény nem más, mint a teremtés coiui- cuma, a természet tévedése, az élet absurduma s a társadalom örökké fizetésképtelen adósa. Ugy-e borzasztó vádak ? Szinte látom az ön redős homlokán a kínzó lelkiösmeret verítékét. Önök meglehetős sokan vannak Esztergomban. A rosszakarat már azt hircszteli, hogy társulatot is alkottak, melynek elnöke a Kőrösy László által megéuekelt Józsi bácsi s titkára ön. Szólok tehát nemcsak Önnek Agglegény ur, hanem a „Soha nem nősülők Társulatának“ s kérem önt, hogy legközelebbi gyűlésükön olvassa fel levelemet. A parókák, kopasz fejek s gyorsan rémülő koponyák: a ravasz mosolyok, a megvesztegető szem- huuyoritások; az önmegtagadás és remetei megvo- nulás romantikus bajnokaihoz intézem tehát az ön személyében jelen levelemet. Hallgassák agglegényi félelemmel. Az időben mondá az Ur: Ádám ur én Önt összeházasítom Éva ő nagyságával. Dictum factum. Az ótestamentom szerint tehát az Ur m m teremtett agglegényt, ha csak a harmadik személyre i nem vetnek ezt a máMtiosus jelzőt, de akkor is az | agglegénynek keservére, mert az a harmadik sze-
