Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 36. szám
Esztergom, évfolyam. 36. szám. Csütörtök 1879. Október 2-án. w ESZTERGIH is VIDÉKÉ közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szé pirodalmp>közlöny. Elöfizetési-ár: fél évre ..............................................4 fit. — kr. é vnegyedre.........................................2„20„ E gyes szám; 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. mégis hasztalan forgácsoltatok ni; mi az oka, hogy sokszor a legégetőbb kérdésben nem bir eredményt felmutatni ? Ha kereskedelmi testületünk statisztikáját figyelemmel átvizsgáljuk és összehasonlítjuk a helyi piacz viszonyaival, igen könnyen fel fogunk fedezni egy nagy hiányt, mely a testület l cselekvési képességét folyton bénítja; e hiány: a testületnek aránylagos kicsisége. Kicsisége, mondjuk. Mert a kereskedelmi társulat évkönyvei, statisztikája, összehasonlítva Esztergom és a testvér városok tényleges viszonyaival, első pillanatra beigazolja, hogy nem minden kereskedő tagja az egyesületnek. Ne kutassuk azt, váljon ezen körülmény hogyan egyeztethető össze a határozott törvénynyel. hanem nézzük, mi hatása van e körülménynek a testület cselekvési képességére. Azon factorok, melyekkel a testület hivatva van érintkezni, — eltekintve talán a helyi törvényhatóságoktól és helyi tényezőktől, — nagyon sok esetben egyszerűen csak azt jelzik, hogy az esztergomi kereskedelmi testület oly kereskedelmi világ érdekeiben működik, mely kicsiségénél fogva tényezőül az általános kérdések eldöntésénél nem tekinthető. Felhozhatnánk, hogy mi jogon bátorkodnak azon kereskedők, kik a testületnek nem tagjai, azon előnyöket élvezni, melyeket a testület az összes kereskedő világnak mégis képes nyújtani, midőn azon — különben alig szám- bavehető — terhekben, melyekkel a tagság jár, nem vesznek részt. De ezen oldalát a dolognak bővebben nem fejtegetve, még mindig igen különösen tűnik fel, hogy az esztergomi kereskedelmi testület az őt megillető tekintélyt nem bírja kivívni, akkor, midőn tagjainak műveltségével és szak ismereteivel hivatva volna a legtekintélyesebbek közé számitatni. Nagyon különösnen tűnik fel, hogy midőn mind a szakértelem, mind az ügybuzgalom segítenének eredményeket kiküzdeni, akkor a testület épen csak a kellő részvéthiány miatt azon hírbe jut, hogy terjedelménél fogva jelentéktelen. Azt hisszük, midőn ezeket elmondjuk, nekünk mint hírlapíróknak, nem a következmények fejtegetésére kell a fŐsulyt fektetnünk, hisz ezek minden tekintetben elvitázhatlanok, hanem azt kell bebizonyítanunk, váljon az állítás, melyből kiindultunk, igaz-e ? Hogy Esztergomban és testvérvárosaiban igen szép számmal vannak kereskedők, kik nem tagjai a kereskedelmi testületnek, ezt bizonyit- gatnunk nem szükséges, erről legjobban tanúskodhatok maga a testület. Hogy ennek folytán az esztergomi kereskedői testületnek minő akadályai, minő bajai vannak actiójában, arról pedig szólhat ép úgy a budapesti, mint a bécsi kereskedői világ, szólhat a kereskedelmi és belügyministerium, melyek nem bírják elképzelni sem, minő egyénekből áll az esztergomi piacz kereskedelmi világa, de talán szólhat maga a testület is, mely lehetetlen, hogy észre ne vette volna működésében ez akadályt. Kereskedelmi testületünk. A kereskedelemnek speczialis érdekei minden körülmények közt figyelembe veendők és a közérdekkel összeegyeztetendők azon egyszerű okból, mert nemcsak igen nagy számot képvisel a közönség átalánosságában, hanem kiterjedt üzletköre és széles összeköttetései folytán érdekei annyira össze vannak fűződve a közérdekkel, hogy a tisztán magán jellegű érdekek sérelme maga után vonja a köz-sérelmet is. Oly átalános igazság, hogy bővebb fejtegetésre nem szorul. Helyi kereskedelmünk azonban hogyan van ez érdekközösséggel szemben ? A válasz nem biztató, ügy az összeség, mint az egyesek, ha megkérdeztetnek, kifogy- hatlanok a panaszokban, és e panaszok közt igen sok van, melyeken segíteni kell, segíteni lehet. Nem hivatásunk sem az egyes panaszok felsorolása, sem módok ajánlgatása ezek gyógyítására; ezekre nézve meg van az esztergomi kereskedői világnak a legilletékesebb közege, a kereskedelmi testület. A kereskedelmi testület számtalan példáját adá már annak, hogy hivatása színvonalán áll, hogy feladatát ismeri, sőt a mi fő : megmutatta, hogy határozott akarata van mindazon bajok orvosságát felkutatni és alkalmazni, melyek áta- lánosságuknál fogva a legsulyosabbaknak, a legégetőbbeknek mutatkoznak. Helyén van azonban kérdeznünk: mi az oka, hogy az akarat és a képesség oly sokszor „KZTERSOM iS VIEIEI“ TÁBGZÁJA, Az élet álom. Az élet álom . . . Mi lesz az ébredés ? lm a felelet: Ki tudja lesz-e még? . . . Alom, mi búsit S mi néha felvidít, Együtt mosoly s köny, Együtt dacz s égi hit. Szépség, hatalom . . . Kielégíthet ez ? Vagy tán szerelem, Mi megnyugvást szerez? Nem, nagyon kevés! . . . Magasbra törekszünk, Nagy eszmeért küzd S azért rajong lelkünk. Tiporva ha ez, Eltün a szép remény; Marad vigasztalás A hit, e nagy erény. S tovább álmodjuk Az üres álmokat, Ébredni mig reánk Szebb hajnal fel virrad! Klauzál Emma. Az egyetem pongyolában. I. Beiratás. Tizennyolczadik évemben vagyok ............azaz li át ott kellett volna kezdenem, hogy érettségi bizo- nyitványom van, mert ez a két állítás körülbelül egyet jelent. Valami profánus ember — a ki talán véletlenségből ismer — azt kérdezné, hogy hát mely utón jutottam én az érettségi bizonyítványhoz ? Furcsa kérdés! — Hát azon az utón, a melyen már annyian a képviselőséghez, vagy — uram bocsáss, még a miniszteri tárczához is. Elég az hozzá tehát, hogy az én boldog vákácziómnak is elérkezett ez árnyék világon mindennel közös sorsa .... vége lett. Édes szülém becsomagolt a ládába — bocsánat, nem engem — hanem mindenféle apróságot, a mik nélkül majd abban a szörnyűséges nagy városban phisikai lehetetlenség leend létezni. Aztán elővette a köténye sarkát, melynek nyilván alfélé rendeltetése vala, mint a romaiak idejében a sírok fölé helyezett könny urnáknak; megölelt, megcsókolt s minthogy az én arczom esetleg a modern könny urna fölé hajlott — nem tudom, talán hogy épen hamarabb teljék — én is elkezdtem édes szülémnek segíteni. Aztán az édes apám csak nézte, csak csóválta a fejét, mig végre rámordul nagy bajusza közül arra a hitvány mester gerendára, melyből mindenféle por belemegy az ember szemébe, hogy bizony alig győzi a törül- közéssel. Végül következik még egypár arany mondás, melyek közül csak ezt az egyet idézem: „Vigyázz az egészségedre! “ —- s igy . . . no meg egy kis pénz- maggal is megrakva fehérvári bugyellárisomat, útnak bocsátottak. * * * Megérkeztem Pestre .... a mint a hajóból kilépek, nyakon csip egy légió hordár. Ezek úgy látszik mind csak az én bőröndömet akarják vinni .... Tini lánczos lobogó! Jóféle hazai szűzdohány kíséretében jövök s amott áll elfüstölgő reményeim megölő betűje — egy financz képében. Mármost ez okvetlenül csak engem csip meg . . . Oh Fortuna de nem budavári, hanem az isten- asszony — légy velem . . . No nem hiába vagyok jogászjelölt, hanem leleményességem győzött. Odadobám bőröndömet a veszekedő hordárok közé — majd csak elviszi valamelyik — a „pénzügyőr“ urat pedig megkértem, magyarázná meg nekem, hogy merre van az egyetem. E kérdésemre aztán rendkívül zamatos bécsi németséggel kifejtette, hogyha jól akarok ebédelni, hát menjek a „Fehér kakas“-ba. Látszólag nagyon megelégedve e „bolond kee sógor, adjon isten keenek is“ féle párbeszéddel, megköszöntem cicerónem udvariasságát s a legközelebbi sarkon sikerült hordáromat utolérnem. * * * Ferbli Gazsi régi kenyeres társam, pár év előtt együtt kerülgettük az ötödik osztályt; kitünően érti a blattot, tehát ennek lesz pénze. Már pedig, a kinek pénze van, annak lakása is szokott lenni. Ilyenformán gondolkodtam meglátva Gazsit az Egyetem téren s valóban — mondáin magamban —
