Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 29. szám

Esztergom, I. évfolyam. _________29. szám.______________________ Vasárnap 1879. szeptember 7-én

k

özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny.

Előfizetési-ár:

Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 írt. — kr.

évnegyedre.........................................2 „ 20 „

E

gyes szám: 3 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető' levelezések, a szerkesztőséghez,

SZÉCHENYI TÉF^ ^~IK SZÁM ALATT, intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

A városi költségvetés.

Az 1876. évi Y. t. ez. 33. §. a pótadó kivetésére nézve következőket rendeli: „kis és nagy községekben ép úgy, mint rendezett tanácsú városokban a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek az összes egyenes államadók arányában,

azon költségek pedig, melyek a földbirtok érdekében tétetnek, csak az érdekeltek földadója arányában vettethetnek ki;

azon költségek végre, amelyek a két osztályba nem sorozhatók, milyenek a belrendŐrségi és a közbiztonságra vonatkozó kiadások, a föld, bányaadó és a pusztai haszonbérlőknek, ezen haszonbérlet után fizetett jövedelmi adója kivételével, a többi egyenes adónemekre vettetnek kl.“

Igen természetes tehát, hogy a költség- vetésnek is ilyetén hármas felosztással kell b i r n i a, és constatálva kell lennie, hogy mely kiadások so r ózandó k a közigazgatási, földbirtok érdekében történő költségek közé, s hogy ezen csoportok költségei menynyire rúgna k, továbbá, hogy mennyi az ezen egyes csoportokra eső bevétel; a bevételt összehasonlitván a kiadással kitűnik, hogy van-e, és mekkora' hiány az egyes csoportokban.

S ha már az egyes csoportok deficitje számszerűen is meg van határozva, akkor megállapítandó, hogy a város gazdasági jövedelméből, ha ezt a viszonyok megengedik, mily összeg fordítandó az egyes csoportok deficitjének födö- zésére és végre, ha még is marad pótlandó : hogy mennyire rúg azon összeg, melyet pótadóval kell födözni.

Constatáltatván a hiány, az a közigazgait > V».-, bJJ -C-v i A v

pISlflliOÉ Is fii# TáiOliJL

Urak vagyunk.

Urak vagyunk és boldogok,

Szittya vérű, hős magyarok!

A boldogság véd-szárnya föd Bennünket, mint hegyet a köd.

Szomorú órák és napok,

Csak hogy lassan elmúltatok; — Menjetek is tőlünk messze, Nyomotok a szél kövesse.

Érdemünk egykor ha lehet,

Szerencse szárnyra fölvehet,

De most szép magyar hazánkban Mind ur legyen átalában.

Ki is vethetné szemünkre ?

Urak nem vagyunk kedvünkre.

Az uraság hit is illet ?

Nem e azt, ki sokat fizet.

Azért tehát, hogy úr lehess,

Évről évre többet fizess;

Tudja azt, minden hon atyánk Van még (ingünk, van még gatyánk.

tási költségekre nézve „az összes egyenes államadók arányában, — a földbirtok érdekében teendő költségek pedig az érdekeltek földadója arányában vettetik ki.“

Ez a törvénynek megfelelő eljárás, melyet Esztergom városa még eddig soha sem követett, sőt még csak az sincs tüzetesen meghatározva a költségvetésben, hogy mely költségek tartoznak a közigazgatási kiadások közé, és soha sem vettetett és vettethetett ki a pótadó az egyes csoportok szerint külön külön s az 1876. évi V. t. ez. követelményeinek megfelelően.

Esztergom városánál 1878. évi költség- vetésben a következő eljárás követtetett: meg- állapittatott az évi kiadás 89564 frt. 91 krban

a bevétel

......... 67783 „ 41 „

hiány 21781 frt. 50 kr.

Ezután kimondatott, hogy ezen deficitből esik „valamennyi“ adóra . . 14093 frt. 29 kr.

csupán ház, személy és jövedelmi adóra . . . 3478 „ 14 „

csupán földadóra . . 4210 „ 7 „

21781 frt. 50 kr.

És ez helytelen kivetése a pótadónak, mert a törvény nem azt rendeli, hogy az összes deficit osztassák föl ezen három r é s z r e, hanem meghatározza, hogy egyes csoportok d e fi c i t j e i, mely állami adók arányában vetendők ki. Tehát nem az egész deficit osztandó föl ezen arányban, hanem az egyes csoportok (közigazgatási, földbirtok, rendőrség) deficitjei. És ez nagy különbség.

Még a költségvetés tárgyalása előtt vagyunk, és igy hozzászólásunk jókor történik ; a földerített hibák még a költségvetés tárgyalása előtt kiigazíthatók. Ezen reményben fölliivÉs ha megszorul a kvóta,

Azt is adjuk az adóba;

Fizessünk hát mi magyarok,

Urak vagyunk és szabadok.

Tóth József.

Vasárnapi levél.

(Tévedések hete. — Az agglegény és Agglegény. — A prinz. — A fekete szemek. — Újra Caesar. — Kalappör. — Hetman.

— Fortuna asszony. — A legnagyobb tévedés.)

A tévedések hete. — Mintha csak összebeszéltünk volna, hogy eljátszuk a „comédie of errors“ vígjátékot, uj szerepkörrel, csupa műkedvelőkkel.

Hanem részemről köszönöm azt a tévedést, mely reám vonatkozott. Gyönyörű embernek van lefestve az egész agglegény classis. És épen akkor, midőn legjobban töröm rajta toliamat, hogyan kellene az elvesztett renommée-t visszaszerezni. (Hát volt? Rovatvezető.) Jó adag raaliczia kellett hozzá, azt a tár- czát közölni, mert előre látható volt, hogy minden ember reám gondol, mindenki reám néz és mindenki engem nevet. Megérdemeltem én ezt? Nem vagyok én szorgalmas izgága-csinál ója e lapoknak? Nem elég az a harag, mit feltámasztok magam ellen hóbortjaimmal, hanem még ilyen tárcza is zúduljon árva fejemre ? Hátha most én is boszút esküdném és megindítanám a hadjáratot ?

Határozottan protestálok collegáim nevében az agglegények pelengérre állítása ellen; kinyilatkoztatom kartársaim nevében, hogy nem ilyenek az agglegények; magam részéről valamennyi ismerősömet és jóakarómat hívom fel tanúságul, hogy ha ilyenek volnának is az agglegények, még se ilyen „Agglegény/

Én még sorsommal csak kibékülnék, ha ez a tévedés csak engem érint. Vannak rajtam kívül is

juk a képviselő testület figyelmét ezen követ- tetni szokott szabályellenességre. És még ideje korán elmondhatjuk, hogy mily eljárást tartunk követendőnek a költségvetés szerkesztése körül, hogy az a törvénynek teljesen megfeleljen :

1- ször. Mindenekelőtt megállapítandó, hogy mely kiadások tartoznak a közigazgatási, melyek a földbirtok érdekében teendő költségek közé, és mennyire rúg ezen egyes csoportok összege.

2- szór Mennyi ezen egyes csoportokból a bevétel, és ennek levonása után minden csoportnál mily összegű deficit mutatkozik.

3- szor. Megállapítandó, hogy a város gazdasági tiszta jövedelméből mily összeg fordítandó ezen deficit födözésére ; s ha ez azt nem födözi,

4- szer. Megállapítandó csoportonként azon összeg, mely pótadó által födözendŐ és ezen pótadó a törvény utasítása szerint vettessék ki.

A költségvetési munkálat betekintése alapján mondhatjuk, hogy a költségvetés szerkesztésénél nem ezen eljárás követtetett.

Ugyanis a közigazgatási költségek közé föl vannak véve oly kiadások is, melyek oda nem tartoznak, és nincsenek felvéve olyanok melyek a törvénynél fogva oda tartoznak, mint az elemi iskolák költségei (1868. 38. t. ez.) valamint a közigazgatási bevételek sincsenek külön csoportosítva, milyenek az iskolákbóli jövedelmek. — Nélkülözi a költségvetés azon felosztást, melyet a törvény megkíván, mert az összes kiadások együtt és ezekből elkülönítve a bevételek is együtt vannak kitüntetve, s igy nem tűnik ki az egyes csoportok szükséglete, bevétele, deficitje külön, külön.

Ezen törvény ellenes eljárást és törvény ellenére gyakorolt aránytalan terheltetést nem fogjuk tűrni. Gondunk lesz rá, hogy a költségagglegények nálunk, — igen díszes, igen előkelő, és a mi fő, tekintélyes nagy számú a zászlóaljunk; — és akadt naiv lélek, ki elgondolta, hogy agglegény még sem Agglegény, mert csak nem fognak egymásra lődözni rakétákkal és golyószóróval a „falon belüli urak,“ mikor másra is lehet, tehát elkezdett naivsá- gában a zászlóalj-névsorban ájtatosan keresgélni és kitalálta, hogy az a képzelt agglegény bizonyosan valami Prinz lesz. No, egy tévedéssel több, mert megnyugtathatjuk a naivot annyira, hogy ha az agglegény nem Agglegény, akkor Józsi bácsi nem József ur, mert József ur még csak nem is valódi, hanem csak tiszteletbeli tagja a zászlóaljnak, és nem is lesz addig „virtikli,“ inig megmarad sportsmannek.

Miután a tévedés megvolt, bár nem szeretek ily állapotról beszélni, még is constatálnom kell a heti „eseményt,“ de ezután napi rendre térek fölötte.

Sokkal végzetesebbé fajulhatott volna a másik tévedés, a fekete szemek tévedése. Fekete szemekről emlékeztem meg első levelemben és valahány fekete szem-tisztelő van városunkban, mind az Ő általa tisztelt fekete szemekre gondolt, — természetesen, ha a fekete szempár tnlajdonosnéja menyecske volt, — de nem haragudott, nem féltékenykedett senki a sok lovag között, és —- valamennyien tévedtek. A tulajdonképen vélt fekete szemek tisztelője azonban, — nem tett ugyan kivételt, hogy ne gondolt volna arra a nagyon tisztelt szempárra, hanem — féltékenységre volt hajlandó, és ebben — ő is tévedett. „Agglegény “-re féltékenykedni nem lehet azon egyszerű okból, mert azok a szemek őt még csak látásból sem ismerik, az agglegények pedig már nem veszedelmesek; az pedig, kiről az a szempár tnlajdonosnéja megemlékezett, már meghalt, és csak emlékének szólt a részvevő nyilatkozat, de nem személyének; ha pedig a tisztelő attól félt, hogy a tárczabeli megemlékezés a szemekről talán árt a tulajdonosúénak vagy tisz-