Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 26. szám

közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny.

Előfizetési-ár:

Júliustól decz,emberig, fél évre ... 4 frt. — kr.

évnegyedre

.........................................2 , 20 ,

E

gyes szám: 8 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők.

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések, a szerjéefev tőséghez,

SZÉCHENYI TÉR^ 35-IK SZÁM ALATT,

intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Elmélkedések.

Az idei termés, különösen megyénkben, alatta áll minden várakozásnak; a remények, melyeket igen sokan, mindenki hozzákötött, meghiúsultak, és előre el lehetne számlálni a jövő év bajait, melyekkel ennek következtében úgy a termelő, mint a fogyasztó, úgy az iparos, mint a kereskedő küzdeni lesz kénytelen.

Nagyon sötét benne a kép, ha minden részletével le kellene rajzolnunk.

És a jövő év ?

Minden jövő évben lehet attól félni, hogy a termés és ennek minden következménye újra megcsalja a reménykedőt, de azért a remény mégis erősebb, mintsem arról le lehetne mondani, és a — remény ha beteljesedik, ha oly bő termés van, hogy minden termelő megelégedve takarít be, tud-e magán úgy segiteni, amint ezt a kezében levő eszközök után gondolni és várni lehetne ?

Az elmaradt kamatfizetések, igen sokszor tőke felmondás, az apróbb, nem törlesztésre felvett adósságok, a felszerelés hiányai — mind oly dolgok, melyek égetik, melyeket azonnal gyógyítani kell, és a következmény, hogy az aratás után azonnal, tekintet nélkül a piaczi viszonyokra, tekintet nélkül a hasznosabb állás utáni várakozásra, kénytelen azonnal, úgy a hogy lehet, értékesíteni terméseit, és igen sokszor lelketlen üzérkedők áldozata lesz.

Egy rósz év után a következő jó évnek ez a perspektívája.

És más oldalról mi köti le sajátságosságánál fogva a szemlélő figyelmét ?

Pénz-intézeteinkben a forgalomra szánt tőkék hevernek, azt értékesíteni nem bírják, sőt bekövetkezett oly eset, és épen a fővárosban, hogy a főváros által elhelyezni szándékolt nyugJSZfIIBOI IS IFIDÉIT TÁBCZÁJJL

A negyven lengyel.

Korbácsütés alatt kidül a bús rab,

Jég lesz a köny, mielőtt kihullana;

A letiportnak árva lelke búsrbb, — Vagy ez az undok jéghideg tanya?

A tompa jaj visszhangzik az üregben, Az ólomásók keble elszorul.

Szülő honát szerette mind a negyven, Azért csörög rabláncuk zordonúl.

A férfijajt a többi férfi hallja,

Keblükben egy sóhajtás elfulad,

De fölriad az őr kaján kacajja,

Vérszint mutat a kigyó arczulat.

A megtörött lehull a föld porába,

Egy égető vágy vonzza őt oda;

Könnyű elesni, — lánczra verve lába, Fölötte zúg a zsarnok ostora.

S ő elaludt. Ki ád a rabnak álmot, Melyben vágyott honát bolyongja át,

Hogy ébredvén hordozzon újra jármot,

S átkozza ébresztő pillanatát ?

De nem, nem átok : üdv csókolja arczát, Nem érzi teste égető sebét.

Előtte áll az angyal, a szabadság,

S az ólombánya többé nem setét. ..

morult 100,000 frt árvapénzt a pénzintézetek elutasítottak, illetve 3%-nél magasabb kamatláb mellett nem akarták betétül elfogadni, a közönség pedig 8%-re is ritkán, alább soha pénzhez nem jut.

És melyik solid vidéki pénzintézet van kedvezőbb körülmények közt ?

De lehet-e őket ezért okolni ? Nem. Nem lehet csak azért sem, mert, ha ők segiteni tudnának ezen egészségtelen állapotokon, saját érdekük, saját hasznuk követelné, hogy intézkedjenek, és ezen parancsnak engedelmeskednének.

Daczára annak, hogy ezek országos bajok, hogy minden egyes vidék, minden egyes város, minden megye hasonló helyzetnek áldozata, országos intézkedést ily bajok elhárítására hasztalan várunk. Okait nem kutatjuk, nagyon inesz- sze vezetne az ez iránybani elmélkedés, a kedélyek felzavarása pedig nem mindig hasznos, annyit azonban constatálunk kell, hogy a várás nagyon hiú lenne, sem kedv, sem érzék a döntő körökben ezen intézkedések érdekében és csak is önerőnkre, saját buzgóságunkra vagyunk utalva.

Lehet-e ez irányban valamit a mostani körülmények közt tenni ? Lehetne-e valamit kezdeni, ami speciálisán vidékünk érdekeit hatalmasan előmozdítaná ?

A budapesti kereskedelmi körök a közraktárak felállítását évek óta sürgetik ; az élénkség e kérdés körül igen nagy, és majdnem krajczárig kiszámítják előre a viszonyokhoz képest ennek közvetlen hasznait.

Bécsben ennek hasznait régen élvezik, sőt magán pénzintézetek is életbe léptettek hasonló vállalatokat, és — haszonnal dolgoznak.

Mit lehetne ez irányban Esztergomban tenni ?

Váljon nem lehetne-e nálunk is egy inAh! ez nem álom, nem, hisz láncza csördül, Körötte a világtalan falak.

Eléje im az őr vad fője gördül

S kihalt a fény egy tünde perez alatt.

A szökevényhad elragadja őt is,

Az út szabad, ők mennek csendesen.

Leszúrva hörgi átkait a főtiszt,

A lengyelek megszöktek negyvenen.

Csikorg a vész, homály a messzeségben,

Ezer halállal küzd a kis sereg;

De a szabadság tiszta lángja ég benn, Keservkönyűik többé nincsenek.

„Isten veled hazáin.. s ti drága társak...\u Kidűl az egyik egy kis domb alatt. . .

A gyors halál minden reménye már csak,

Hisz ott közéig az üldöző csapat.

Az üldözöttek búsan ott megállnak,

A kis csapat végső csatára száll;

Bátran rohannak a sötét halálnak,

... Az is jobb a korbács csapásinál,

És sírjukon a vész, ha tombol által,

Hol nyugszik egy hon negyven hős fia,

A puszta téli táj egy bús danát hall,

Hogy sír belé egész Szibéria! —

_____ Szölgyémy Ferencz.

S

étatéri fecsegések.

— Saison czikk. —

— Csillag futott le az égen; oly fényesen, oly igézőén ragyogott s egyszerre csak letűnt s elenyétézetet életbe léptetni, hova a termelő elvihetné összes termését; mely intézet közvetítené az eladó és vevő közt az üzletet; de amely intézet a kezelése alá adott árukat illetőleg csak a legkedvezőbb constellatió esetén, vagy a bizományba adó határozott kívánságára kötne üzleteket; amely intézet a nála letett, lerakott árukra — hogy a termelő kényszerhelyzetbe nejőjjön, — előleget adna meghatározott kamatláb és lejárati idő mellett ?

Váljon az ilynemű intézet létesítéséhez nem járulhatnának-e hozzá a pénzintézetek ? Ha az alapításnál határozott döntő befolyást szereznek, megnyithatnák azon üzletágat, melyet még a legkevesebb vidéki pénzintézet karolt fel, az ingó zálogra az előleg üzletet értjük, és ezáltal ők maguk is megkönnyithetnék, kitérjeszhetnék teljes biztosság mellett pénzügyi műveleteiket, forgalmukat, és segítenének a közönségen, hálára köteleznék a termelőt úgy, mint a fogyasztót, és önmaguknak, illetve intézetüknek tekinté- télyes hasznot hoznának.

Az eszmét felvetettük, felvetettük abban a hitben, hogy ha kivihetőnek bizonyul, a jövő aratásig életbe léptethető is lenne, és ezáltal előre nagy segítség lenne nyújtva megyénknek, sőt egy erős eszközzel többel rendelkeznénk, mely a körülfekvő megyék kereskedését is ' felénk irányoznák.

Felvetettük abban a reményben, hogy az eszmét hivatottabb közreműködők megérleltetik, hivatottabb tollak elvégzik úgy az ismertetést mint a tervkidolgozást, és ha testté válik az ige, önmagunknak fogunk köszönhetni oly intézményt, — mely lényegesen elősegítheti összes érdekeinket.

Egy gazda.

szett az örök semmiség tengerébe . . . talán bizony a szerelem csillaga volt— Tisztelem érzelmeit kedves kisasszony és méltányolom meghatottságát; de ne vegye rossz néven, hogy most e holdvilágos est ábrándra hivó per- czeiben, midőn kegyedet egy lefutó csillag arra emlékezteti, a mi az emberben egyedül isteni, a szerelemre s talán ennek keserveire; hogy most;

„Mikor egy tündérkéz az ég nyugalmát S a földi álmot lágyan egybefonja,

S az álmodó virágok illatával,

Elszáll az alvó ember földi gondja;“ hogy most, mikor;

„ . . . . megnyílik a szivek titka,

S megtelik édes, boldog szerelemmel A lélek, melynek titkos zára nyitva . . .

S egy ismeretlen, boldog érzettel Megtel a szív, a lélek szint egészen . . .“ kiszakítom önt az ábrándok honából s kérem, szálljon ismét le a földre, hol csillagfény és a holdnak reszkető sugára nem oltja el a szomjat, s a virágok illatától az éhezők vágya el nem múl.

— Hallgasson, maga élhetetlen; elrontja az ember legszebb illusióját; azt véltem, hogy sok szavának vége legalább is az leszen, hogy térjek már magamba, nehogy a szellő szárnyai fölragadjanak s eltűnjem ön elől, mikép egy álomkép.

— Helyes, szép kisasszony, ön ezzel megfosztott egy szép gondolattól; nem tudtam ugyan, hogy oly Sarah Bernhardféle tulajdonokkal is dicsekszik, mik az ily légi utazásra kiválóan előnyösek lehetnek s mik után az idealisták talán rajongnak is — lássa én oly annyira reális vagyok, hogy perczig sem tartottam e rám nézve bizonyára elviselhetetlenné válandó eseménytől, mert jól tudom, hogy; bár égbe hord a gondolat, de a test a földre von.

S e törvény áll, bármiként ragadják is a kép-