Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 1. szám

1849-ben kormánybiztossá neveztetvén ki, az ő hazafias erélyóre bizatott Esztergom vármegyének az 1848-iki törvények alapján való újjá szervezésének megkezdése. Majd az átkos emlékű világosi k a t a s t- ropha rettentő gyászba borította a hazát, s azon jóknak, kik a nemzet szent igazait a tet­tek mezején hősileg védelmezek: — börtön lett honszerelmük dijjazása! Ő is a hirhedett „uj épületbe“ került, konnét mellőle gróf Batthyány Lajost a kínszenvedések Golgothájára vitte a bakó! Olcsó volt akkor az élet és könnyű a halál . . . Egyiknek golyó zúzta szét lángoló agyvele­jét; a másiknak kötél szorította vissza leg­végső fohászát! . . Kövid kihallgatás után had- törvényszékileg elitélték 12, — mond: tizen­két évre! Azonban a legmagasabb kegyelem négy évi börtönözés után felmentette a további zaklatás alól, s karvai birtokára, — mint az akkori systema nevezé: bellebbeztetett, hol mezőgazdasággal foglalkazva egy szebb jövő iránt táplált hittel keblében élte egyhangú napjait! Másfél év múlva a bellebbezés ter­hétől is felmentették, mig 1860-ban a politikai tevékenység mezejére szólittatott, s Eszter- gommegye szabadelvű pártja vezérét üdvözlé személyében, ki a vészben erélyt, a küzdelemben hűséget, s a meghasonlott hazai viszonyok között rendületlen kitartást tanú­sított és fényes példájával másokat buzdított. Az alkotmányos megyék helyreállításával Esztergommegye közönsége által egyhangu- 1 ag, közfelkiáltás utján első alispánnak választatott, s ezen minőségben az akkori Her- czeg Prímásnak, mint a megye örökös főispán­jának, átnyújtotta az általa honfi gonddal és hűséggel tizenkét éven rejtegetett ere deti hivatalos pecsétjét a megyének. 1861-ben Esztergommegyének febr. 21-én kelt ismeretes fulminans feliratát indítványozta és szerkesztette, mely akkor szerte a hazában nagy sensatiót ébresztett; — majd midőn az uj experimentálás következtében a megyék feloszlatása kimondatott, s a hazafias lelkű néhai Herczeg-Primásunk az abból eredő sze­mélyes és országos fájdalomnak és megdöbbenő aggodalomnak szószólója és tolmácsa gyanánt lépett fel egy levélben a trón zsámolyánál: ama levél kifejezéseit légióként Palkovics Károly sugalmazá. A provisorium alatt karvai jószágán élt, hol 1865-ben azon kitüntetés találta, hogy az Eszterházy-család egyenes ajánlatára, ő Felsége által azEszterházy herczegi összes javak zárgondnokságával legkegyelmesebben megbizatott, mely senkire sem volt meglepőbb mint épen ő rá magára, minthogy azelőtt azEszterházy-családdal semmi összekötetésben nem vala, s mivel ezen állás elnyerése végett soha és sehol egy lépést sem tőn: annál nagyobb volt a — megtisz teltetés! A korona szerencsés választását az egész ország örömmel fogadta, minthogy Esztergom­megye ünnepelt emberének rendít­hetetlen jelleme iránt általános bizalom és tisztelet uralkodott mindenütt, s méltó hit tölté el a magyar kebleket, hogy gondviselés- szerű működése által, a legelső és leggazda­gabb four fejedelmi vagyonát a szét- züléstől, s a fényes családot a dísztelen bu­kástól megmentendi. Hosszú volna ez életrajz, ha ezen mű­ködésének áldásos eredményeit bővebben részleteznők. De annyi históriai tény, hogy a herczegi majorátus hitelét helyreál­lította, s a roppant vagyont erélyessé- gével és buzgalmával az örvényből szerencsésen megmentette! Nagy elfoglaltsága mellett az alkotmány helyreállítása alkalmával ismét Esztergom­megye szabadelvű pártjának élén találjuk, s a közbizalom által ismét ő volt kijelölve a megyei kormányzás vezetésére; azonban zárgondnoki állásánál fogva a meg­tiszteltetést visszautasítani volt kény­telen. 1872-ben országgyűlési képvise­lővé választatott; majd 1876. év végén a herczeg Eszterházy javak zár gondnoksá­gár ól lemondott. Leszállott magas állásáról azzal a hozzáférhetetlen spártai cka­rakterrel, melynek mint a napnak semmi szenynye, semmi foltja nincs. A ki milliókkal és milliókkal szabadon és belátása szerint ren­delkezett, a ki legelső bankokkal és pénzinté­zetekkel az emberi észt szédítő összegekre menő üzleteket csinált: az, üres kézzel és szerény körülmények között tért vissza birtokára! . . . Semmit sem hozott magával el a fényből, a csillogó ragyogásból, a mi előtt kemény jellemek szoktak megbotlani, s az emberi gyarlóság mint idohimnak leborul. . . . Csak egy maradt meg, csak egy villámlotta szét gyémánt sugározását: — a becsület! A hosszú közpálya koszorús baj­noka most már a csöndes nyugalom édes ölén óhajtott pihenni, s boldogító családi örömökkel kárpótolni a nyilvános élet megérdemlett tapsait; de Esztergom városa közönségének ő felé estek sóvárgó pillantásai, s a köztisztelet, rokonszenv és a polgári erények iránti hazafias hódolat ünnepélyes zajban tört elő, midőn 1877-ik év, sept. hó 20-án egyértelmű felkiál­tással városunk élére, Polgármesterré vá­lasztatott, s ezen polgári kitüntetést is csak huzamos vonakodás után lett hajlandó polgár­társaink legnagyobb örömére elfogadni. Nyitott könyv gyanánt áll előttünk pol­gármesterségének lefolyt története, s csak a közmegelégedésnek adunk kife­jezést, midőn azt állítjuk, hogy ezen a téren is őcsakugyan bölcs és szakavatott mes­ternek igazolta magát, s nevének fényét újabb nimbussal, közpályája koszorúit újabb babérlevelekkel ékesítette. Az ő dicsőségét nem üres szavak, hanem maradandó tények hangoztatják, s érdemeit Esztergom történetén kívül Clio vésüje is örök betűkkel jegyzi fel a halhatatlan­ság márványára. Mert örökké él az, ki polgártársainak szivé­ben emléket állít magának! Zeng az mindig mint a Mnennon szobra és ragyog mint a nap felkelése! És nincs vége mint az örökké valóságnak!! Sarkady István. Az esztergomi vasút. Külföld legelőkelőbb pénzintézetei ez idő sze­rint nagy pénz készlettel rendelkeznek. Ezen heverő tőkék jövedelmező elhelyezést keresnek. En­nek lehet bizonnyára tulajdonítanunk, hogy a vállal­kozók által ajánlat tétetett a vasút építésére Eszter­gom és Budapest között'; vagyis oly vidéken keresztül, mely kiaknázatlan kincsekkel bővelkedik, melyek a vasút segélyével a fővárosban biztos piaczra találnak. A vasutak ott, hol a kellő föltételek megvannak, a lanyha forgalmat élénkítik, és ahol forgalom nincs, forgalmat teremtenek. Esztergom és Budapest között a föltételek megvannak; tehát a vasút kiépítése csak hasznos és áldásos lehet, s azért nagy hiba és talán helyre pótolhatlan mulasztás volna meg nem ragadni az alkalmat városunkat és vidékét a fővárossal vasút által összeköttetésbe hozni. Nem apellálunk itt a lakosság hazafiságára és áldozatkészségére, mert ezt üzleti dolognak te­kintjük, hanem az összeköttetésből származó és mér­legelhető anyagi hasznot és előnyöket veszszük te­kintetbe, s ebből kiindulva mutatjuk ki, hogy k i k- n e k kell első sorban megragadniok az alkalmat, hogy a vasút kiépítéssé k. Első fokban engagierozva vannak a f t d ő fő­káptalan, sa vasút mentében fekvő u r o d a 1- m a k és nagy kiterjedésű ingatlanok t u 1 a j d o- n o s a i; mert ezek birtokainak értéke, valamint e birtokok terményeinek forgalom képessége, a vasút által emelkedvén, jövedelműk is emelkedni fog. A nagy közönség csak másod fokban és igen mellékesen van érdekelve a vasút által. Mert a nagy közönségnek a már szerzett tőkéjét kell a részvények megvásárlására odaadni és csak az osz­talékra van utalva; a ft. főkáptalannak azonban j e- lenlegi jövedelméből mit sem kell e czélra áldoznia, elég ha a bá­nyáiból nyerendő évi jövedelem többletet fordítja néhány éven át e czélra. Mi által nyerni fogja a részvényei után járó osztalékon felül azon jövedelem többletet, melyet nagyban előállított nyers terményei nyújtanak a vasút segélye mellett. A jelen tehát szerez a jövő számára a nélkül, hogy eddigi jövedelméből e czélra áldoznia kellene. Ha a főkáptalan jövedelmi többlete a vasút kié­pítése által évenként 60.000 írtra tétetik és ezen többletet mint egy 6 éven át nem veszi igénybe osz­talékra, hanem beruházásra (részvények vásárlására i I I fordítja) akkor a főkáptalan mintegy 6 évi nye­remény többletén megveheti az összes 250.000 ft. áru részvényt és egymaga lehet tulajdonosa a vasútnak és nem kell a tulaj­donjog és az a fölötti rendelkezhetés tekintetében osztozkodnia a részvényesekkel. —A kiépülendő vasút évi jövedelme pedig a vállalkozók beruházott pénzét térítené meg. Ha a nagy közönség hozzájárulása nélkül az Esztergom-Budapest között tervezőit vasút kiépítése létre nem jöhetne, az esetben nézetUflk szerint először is constatálandó volna, hogy az egyes urodalmak és nagyobb birtokok tulajdonosai mily összeg erejéig szándékoznak részt venni a részvények jegyzésében ; hogy ekkép megállapítható lenne, hogy Esztergom város és vidékének közönsége részére mily mennyiségű részvény marad jegyzésre, s a részvények jegyzésének ideje is csak ezután lenne kitűzendő. E nélkül az alapítók a sötétben fognak tapogatódzni, mert nem fogják tudni, hogy a közvetlenül nem érdekelt nagy közönség között hány részvény elhelyezésére kell tö­rekedniük. Közlekedési eszközök kiépítése az összesre min­denkor haszonnal jár, habár egyes, bizonyos foglal­kozást űzök talán némi hátrányt szenvednek is ezál­tal, mivel hogy a forgalom gyupontja áthelyeztetik egyik helyről a másikra s egyik vidék lakossainak iparczikkei iránt csökken az eddigi kereslet. De egy az összesre jótékonyan kiható vállalat létesítésénél az ilyen szempontok irányadók nem le­hetnek, mert egy egész vidék érdeke fölötte áll az egyesek érdekén! Ennélfogva azon aggodalmakat, melyeket ipa­rosaink és kereskedőink közül egyesektől hallottunk, nem oszthatjuk, mert összehasonlítván az egyesekre háromolható hátrányokat az összesre háromló haszon­nal, az előbbiek figyelembe sem fognak jöhetni. Városok, melyek egy nagy főváros közelében épültek, iparukat és kereskedelmüket ezen közelség­nél fogva felényire sem képesek úgy kifejteni és emelni, mint távol fekvő hason városok tehetik. Ben- nök az ipar és kereskedelem kisebb-nagyobb mérték­ben, de folyton pang; sőt az ügyesebb, külföldön is megfordúlt iparosok sem érvényesíthetik kellőképen tapasztalataikat és képességüket kis városban; ezek is kényszerűinek a helyi megrendelőkön kívül a fővá­rosi nagy ipart űzők számára dolgozni, mint ezt kül­földön tapasztaljuk. A főváros vagyonos lakossága nagy igényeket támaszt az iparos és kereskedő irányában és ezek egymással versenyezve kénytelenek magukat képe­sekké tenni ezen fokozottabb igények kielégítésére. Innen van, hogy a fővárosi iparos finomabb Ízléssel és tisztábban dolgozik, s nagy választékban tárja árúit a vevő közönség elé. Ez okozza, hogy a kis városok jobb ízlésű és vagyonosabb lakói szívesebben vásá­rolnak a fővárosban, habár ez nekik többe kerül, s minthogy a fővárost a különböző vidékkel jó közleke­dési eszközök kötik össze: a vidék közönsége köny- nyen és örömmel rándúl a fővárosba, ahol bevásárlá­sokon kívül egyéb igényeit és szórakozási vágyait is kielégítheti*). Ez nem csak nálunk van ’gy, hanem általában a külföldön mindenütt; ez a sorsuk a nagy városok- noz közelebb fekvő és azokkal összekötött kisebb városoknak; és ezen meg kell nyugodniok, mert r-ijta változtatni nem lehet. Ezzel számolnia keli az iparosnak és kereskedőnek akkor, midőn ily kis vá­rosban kezd ipart és kereskedést. Ezen általánosságban mondottak alkalmazhatók a mi, fővárosunkhoz közel fekvő városunkra, Eszter­gomra is. Budapesthez való közelségünk ezen kedve­zőtlen hatását tapasztaltuk eddig is, mig az uj vasút tervben nem volt és tapasztalni fogjuk ezutáu is ha sikerül azt kiépíteni. De épen azért, mert a fővároshozi közelségünk ily hátrányos állapotokat teremtett, s mert lakossá­gunk között egy nagy és költséges vállalattal szemben kevés ama tőke, mely elhelyezést keres, s mert a nagy közönség a részvétel által egyedül az osztalékban fogja találni nyerességét, mely évi osztalék mindaddig mig a vállalkozók befektetett tőkéje visszafizetve nem lesz legjobb esetben is szerény összegből fog állani; mindezeknél fogva nem volna méltányos az a követelés, hogy tőkeszegény városunk és vidéke áldozatot hozzon és meg­erőltesse magát részvény jegy­zés áltál! Ne lépjenek tehát a vállalkozók és a t. alapítók a nagy közönség elé túlzott igényekkel és ne helyezzék a kívánt siker tekintetében a súly­pontot a nagy közönségre, hanem igye­kezzenek kellő mérvben való részvételre bírni azo­kat, akik első fokban vannak ér­dekelve a vasút álta 1.**) Esztergom Székesfehérvárott. Végre! A sivitó hosszabb fütty jelezte, hogy megérkeztünk. Hova ? A földrajzban kevésbé jártasak kedvéért megmondom: „Persiáuak Székesfejérvár nevű városába!" (Tudni kell u. is, hogy a zág­rábiak az egyik felhívást ily czirnzéssel küldték vissza: „retour Stuhlweisseuburg in Persien-). Tehát *) E pa8°u8 ellen eltérő németünket jövőben bővebben fogjuk kifejteni. Szerk. **} E tárgyban jövő számunkra'tartjuk fel nézeteink­nek közlését. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents