Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 1. szám
1849-ben kormánybiztossá neveztetvén ki, az ő hazafias erélyóre bizatott Esztergom vármegyének az 1848-iki törvények alapján való újjá szervezésének megkezdése. Majd az átkos emlékű világosi k a t a s t- ropha rettentő gyászba borította a hazát, s azon jóknak, kik a nemzet szent igazait a tettek mezején hősileg védelmezek: — börtön lett honszerelmük dijjazása! Ő is a hirhedett „uj épületbe“ került, konnét mellőle gróf Batthyány Lajost a kínszenvedések Golgothájára vitte a bakó! Olcsó volt akkor az élet és könnyű a halál . . . Egyiknek golyó zúzta szét lángoló agyvelejét; a másiknak kötél szorította vissza legvégső fohászát! . . Kövid kihallgatás után had- törvényszékileg elitélték 12, — mond: tizenkét évre! Azonban a legmagasabb kegyelem négy évi börtönözés után felmentette a további zaklatás alól, s karvai birtokára, — mint az akkori systema nevezé: bellebbeztetett, hol mezőgazdasággal foglalkazva egy szebb jövő iránt táplált hittel keblében élte egyhangú napjait! Másfél év múlva a bellebbezés terhétől is felmentették, mig 1860-ban a politikai tevékenység mezejére szólittatott, s Eszter- gommegye szabadelvű pártja vezérét üdvözlé személyében, ki a vészben erélyt, a küzdelemben hűséget, s a meghasonlott hazai viszonyok között rendületlen kitartást tanúsított és fényes példájával másokat buzdított. Az alkotmányos megyék helyreállításával Esztergommegye közönsége által egyhangu- 1 ag, közfelkiáltás utján első alispánnak választatott, s ezen minőségben az akkori Her- czeg Prímásnak, mint a megye örökös főispánjának, átnyújtotta az általa honfi gonddal és hűséggel tizenkét éven rejtegetett ere deti hivatalos pecsétjét a megyének. 1861-ben Esztergommegyének febr. 21-én kelt ismeretes fulminans feliratát indítványozta és szerkesztette, mely akkor szerte a hazában nagy sensatiót ébresztett; — majd midőn az uj experimentálás következtében a megyék feloszlatása kimondatott, s a hazafias lelkű néhai Herczeg-Primásunk az abból eredő személyes és országos fájdalomnak és megdöbbenő aggodalomnak szószólója és tolmácsa gyanánt lépett fel egy levélben a trón zsámolyánál: ama levél kifejezéseit légióként Palkovics Károly sugalmazá. A provisorium alatt karvai jószágán élt, hol 1865-ben azon kitüntetés találta, hogy az Eszterházy-család egyenes ajánlatára, ő Felsége által azEszterházy herczegi összes javak zárgondnokságával legkegyelmesebben megbizatott, mely senkire sem volt meglepőbb mint épen ő rá magára, minthogy azelőtt azEszterházy-családdal semmi összekötetésben nem vala, s mivel ezen állás elnyerése végett soha és sehol egy lépést sem tőn: annál nagyobb volt a — megtisz teltetés! A korona szerencsés választását az egész ország örömmel fogadta, minthogy Esztergommegye ünnepelt emberének rendíthetetlen jelleme iránt általános bizalom és tisztelet uralkodott mindenütt, s méltó hit tölté el a magyar kebleket, hogy gondviselés- szerű működése által, a legelső és leggazdagabb four fejedelmi vagyonát a szét- züléstől, s a fényes családot a dísztelen bukástól megmentendi. Hosszú volna ez életrajz, ha ezen működésének áldásos eredményeit bővebben részleteznők. De annyi históriai tény, hogy a herczegi majorátus hitelét helyreállította, s a roppant vagyont erélyessé- gével és buzgalmával az örvényből szerencsésen megmentette! Nagy elfoglaltsága mellett az alkotmány helyreállítása alkalmával ismét Esztergommegye szabadelvű pártjának élén találjuk, s a közbizalom által ismét ő volt kijelölve a megyei kormányzás vezetésére; azonban zárgondnoki állásánál fogva a megtiszteltetést visszautasítani volt kénytelen. 1872-ben országgyűlési képviselővé választatott; majd 1876. év végén a herczeg Eszterházy javak zár gondnokságár ól lemondott. Leszállott magas állásáról azzal a hozzáférhetetlen spártai ckarakterrel, melynek mint a napnak semmi szenynye, semmi foltja nincs. A ki milliókkal és milliókkal szabadon és belátása szerint rendelkezett, a ki legelső bankokkal és pénzintézetekkel az emberi észt szédítő összegekre menő üzleteket csinált: az, üres kézzel és szerény körülmények között tért vissza birtokára! . . . Semmit sem hozott magával el a fényből, a csillogó ragyogásból, a mi előtt kemény jellemek szoktak megbotlani, s az emberi gyarlóság mint idohimnak leborul. . . . Csak egy maradt meg, csak egy villámlotta szét gyémánt sugározását: — a becsület! A hosszú közpálya koszorús bajnoka most már a csöndes nyugalom édes ölén óhajtott pihenni, s boldogító családi örömökkel kárpótolni a nyilvános élet megérdemlett tapsait; de Esztergom városa közönségének ő felé estek sóvárgó pillantásai, s a köztisztelet, rokonszenv és a polgári erények iránti hazafias hódolat ünnepélyes zajban tört elő, midőn 1877-ik év, sept. hó 20-án egyértelmű felkiáltással városunk élére, Polgármesterré választatott, s ezen polgári kitüntetést is csak huzamos vonakodás után lett hajlandó polgártársaink legnagyobb örömére elfogadni. Nyitott könyv gyanánt áll előttünk polgármesterségének lefolyt története, s csak a közmegelégedésnek adunk kifejezést, midőn azt állítjuk, hogy ezen a téren is őcsakugyan bölcs és szakavatott mesternek igazolta magát, s nevének fényét újabb nimbussal, közpályája koszorúit újabb babérlevelekkel ékesítette. Az ő dicsőségét nem üres szavak, hanem maradandó tények hangoztatják, s érdemeit Esztergom történetén kívül Clio vésüje is örök betűkkel jegyzi fel a halhatatlanság márványára. Mert örökké él az, ki polgártársainak szivében emléket állít magának! Zeng az mindig mint a Mnennon szobra és ragyog mint a nap felkelése! És nincs vége mint az örökké valóságnak!! Sarkady István. Az esztergomi vasút. Külföld legelőkelőbb pénzintézetei ez idő szerint nagy pénz készlettel rendelkeznek. Ezen heverő tőkék jövedelmező elhelyezést keresnek. Ennek lehet bizonnyára tulajdonítanunk, hogy a vállalkozók által ajánlat tétetett a vasút építésére Esztergom és Budapest között'; vagyis oly vidéken keresztül, mely kiaknázatlan kincsekkel bővelkedik, melyek a vasút segélyével a fővárosban biztos piaczra találnak. A vasutak ott, hol a kellő föltételek megvannak, a lanyha forgalmat élénkítik, és ahol forgalom nincs, forgalmat teremtenek. Esztergom és Budapest között a föltételek megvannak; tehát a vasút kiépítése csak hasznos és áldásos lehet, s azért nagy hiba és talán helyre pótolhatlan mulasztás volna meg nem ragadni az alkalmat városunkat és vidékét a fővárossal vasút által összeköttetésbe hozni. Nem apellálunk itt a lakosság hazafiságára és áldozatkészségére, mert ezt üzleti dolognak tekintjük, hanem az összeköttetésből származó és mérlegelhető anyagi hasznot és előnyöket veszszük tekintetbe, s ebből kiindulva mutatjuk ki, hogy k i k- n e k kell első sorban megragadniok az alkalmat, hogy a vasút kiépítéssé k. Első fokban engagierozva vannak a f t d ő főkáptalan, sa vasút mentében fekvő u r o d a 1- m a k és nagy kiterjedésű ingatlanok t u 1 a j d o- n o s a i; mert ezek birtokainak értéke, valamint e birtokok terményeinek forgalom képessége, a vasút által emelkedvén, jövedelműk is emelkedni fog. A nagy közönség csak másod fokban és igen mellékesen van érdekelve a vasút által. Mert a nagy közönségnek a már szerzett tőkéjét kell a részvények megvásárlására odaadni és csak az osztalékra van utalva; a ft. főkáptalannak azonban j e- lenlegi jövedelméből mit sem kell e czélra áldoznia, elég ha a bányáiból nyerendő évi jövedelem többletet fordítja néhány éven át e czélra. Mi által nyerni fogja a részvényei után járó osztalékon felül azon jövedelem többletet, melyet nagyban előállított nyers terményei nyújtanak a vasút segélye mellett. A jelen tehát szerez a jövő számára a nélkül, hogy eddigi jövedelméből e czélra áldoznia kellene. Ha a főkáptalan jövedelmi többlete a vasút kiépítése által évenként 60.000 írtra tétetik és ezen többletet mint egy 6 éven át nem veszi igénybe osztalékra, hanem beruházásra (részvények vásárlására i I I fordítja) akkor a főkáptalan mintegy 6 évi nyeremény többletén megveheti az összes 250.000 ft. áru részvényt és egymaga lehet tulajdonosa a vasútnak és nem kell a tulajdonjog és az a fölötti rendelkezhetés tekintetében osztozkodnia a részvényesekkel. —A kiépülendő vasút évi jövedelme pedig a vállalkozók beruházott pénzét térítené meg. Ha a nagy közönség hozzájárulása nélkül az Esztergom-Budapest között tervezőit vasút kiépítése létre nem jöhetne, az esetben nézetUflk szerint először is constatálandó volna, hogy az egyes urodalmak és nagyobb birtokok tulajdonosai mily összeg erejéig szándékoznak részt venni a részvények jegyzésében ; hogy ekkép megállapítható lenne, hogy Esztergom város és vidékének közönsége részére mily mennyiségű részvény marad jegyzésre, s a részvények jegyzésének ideje is csak ezután lenne kitűzendő. E nélkül az alapítók a sötétben fognak tapogatódzni, mert nem fogják tudni, hogy a közvetlenül nem érdekelt nagy közönség között hány részvény elhelyezésére kell törekedniük. Közlekedési eszközök kiépítése az összesre mindenkor haszonnal jár, habár egyes, bizonyos foglalkozást űzök talán némi hátrányt szenvednek is ezáltal, mivel hogy a forgalom gyupontja áthelyeztetik egyik helyről a másikra s egyik vidék lakossainak iparczikkei iránt csökken az eddigi kereslet. De egy az összesre jótékonyan kiható vállalat létesítésénél az ilyen szempontok irányadók nem lehetnek, mert egy egész vidék érdeke fölötte áll az egyesek érdekén! Ennélfogva azon aggodalmakat, melyeket iparosaink és kereskedőink közül egyesektől hallottunk, nem oszthatjuk, mert összehasonlítván az egyesekre háromolható hátrányokat az összesre háromló haszonnal, az előbbiek figyelembe sem fognak jöhetni. Városok, melyek egy nagy főváros közelében épültek, iparukat és kereskedelmüket ezen közelségnél fogva felényire sem képesek úgy kifejteni és emelni, mint távol fekvő hason városok tehetik. Ben- nök az ipar és kereskedelem kisebb-nagyobb mértékben, de folyton pang; sőt az ügyesebb, külföldön is megfordúlt iparosok sem érvényesíthetik kellőképen tapasztalataikat és képességüket kis városban; ezek is kényszerűinek a helyi megrendelőkön kívül a fővárosi nagy ipart űzők számára dolgozni, mint ezt külföldön tapasztaljuk. A főváros vagyonos lakossága nagy igényeket támaszt az iparos és kereskedő irányában és ezek egymással versenyezve kénytelenek magukat képesekké tenni ezen fokozottabb igények kielégítésére. Innen van, hogy a fővárosi iparos finomabb Ízléssel és tisztábban dolgozik, s nagy választékban tárja árúit a vevő közönség elé. Ez okozza, hogy a kis városok jobb ízlésű és vagyonosabb lakói szívesebben vásárolnak a fővárosban, habár ez nekik többe kerül, s minthogy a fővárost a különböző vidékkel jó közlekedési eszközök kötik össze: a vidék közönsége köny- nyen és örömmel rándúl a fővárosba, ahol bevásárlásokon kívül egyéb igényeit és szórakozási vágyait is kielégítheti*). Ez nem csak nálunk van ’gy, hanem általában a külföldön mindenütt; ez a sorsuk a nagy városok- noz közelebb fekvő és azokkal összekötött kisebb városoknak; és ezen meg kell nyugodniok, mert r-ijta változtatni nem lehet. Ezzel számolnia keli az iparosnak és kereskedőnek akkor, midőn ily kis városban kezd ipart és kereskedést. Ezen általánosságban mondottak alkalmazhatók a mi, fővárosunkhoz közel fekvő városunkra, Esztergomra is. Budapesthez való közelségünk ezen kedvezőtlen hatását tapasztaltuk eddig is, mig az uj vasút tervben nem volt és tapasztalni fogjuk ezutáu is ha sikerül azt kiépíteni. De épen azért, mert a fővároshozi közelségünk ily hátrányos állapotokat teremtett, s mert lakosságunk között egy nagy és költséges vállalattal szemben kevés ama tőke, mely elhelyezést keres, s mert a nagy közönség a részvétel által egyedül az osztalékban fogja találni nyerességét, mely évi osztalék mindaddig mig a vállalkozók befektetett tőkéje visszafizetve nem lesz legjobb esetben is szerény összegből fog állani; mindezeknél fogva nem volna méltányos az a követelés, hogy tőkeszegény városunk és vidéke áldozatot hozzon és megerőltesse magát részvény jegyzés áltál! Ne lépjenek tehát a vállalkozók és a t. alapítók a nagy közönség elé túlzott igényekkel és ne helyezzék a kívánt siker tekintetében a súlypontot a nagy közönségre, hanem igyekezzenek kellő mérvben való részvételre bírni azokat, akik első fokban vannak érdekelve a vasút álta 1.**) Esztergom Székesfehérvárott. Végre! A sivitó hosszabb fütty jelezte, hogy megérkeztünk. Hova ? A földrajzban kevésbé jártasak kedvéért megmondom: „Persiáuak Székesfejérvár nevű városába!" (Tudni kell u. is, hogy a zágrábiak az egyik felhívást ily czirnzéssel küldték vissza: „retour Stuhlweisseuburg in Persien-). Tehát *) E pa8°u8 ellen eltérő németünket jövőben bővebben fogjuk kifejteni. Szerk. **} E tárgyban jövő számunkra'tartjuk fel nézeteinknek közlését. S z e r k.