ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-02-14 / 17. szám

Gazdasági és erkölcsi depresszió. Rossz, nehéz, kétségbeejtő időket; élünk. Egzisztenciák úgy máinak szét, mint napsütésben a hóember. Panasz-panaszra halmozódik és sem a gazdasági, sem az erkölcsi láthatáron nincs határozott, látható dekodik az OTI súlyos terhe miatt, de olyan dolgokat kénytelen naprólnapra hallani erről az intézményről, hogy teljesen megdől a bizalma. ; Vájjon növelik-e ezek a polgárság 'erkölcsi alapját? Ha beletekintenek a közélet labirintusába, olyan dolgokat látnak ott, amik erősen sodorják az embereket az elégedetlenség ösvényére és ker-j getik a bizalmatlanság széles országútjára. És ezek a dolgok mind málasztják az erkölcsi alapot, melyet pedig amúgyis erősen mar és bomlaszt a szegénység. Mi lesz akkor, amikor a nyomorúság mellé odaomlik az erkölcsi erő is? V. I. minden a közéletben szerepet •vivő, kemény vágású, akaraterős, cselekedni tudó férfiúnak vannak ellenségei. A vármegye közönségével sohasem kerültem ellentétbe. Közöttünk a legnagyobb harmónia és egyetértés volt, csak Esztergom társadalmának egy része fordult ellenem, különösen azóta, amióta a város adminisztrációjában rendet teremtettem és a várost az anyagi romlástól megmentettem. Iti Magyarországon mindenki hangoztatja a közéleti purifikáció szükségességét, de jaj annak, aki bele met eszel nyúlni a darázsfészekbe. — Miért mondott le Méltóságod és miért távozik a vármegye éléről ? — Hogy miért megyek el, — erre felelhetnék azzal, hogy mert okosabbnak láttam azt, hogy kitérjek. Ám, aki ösmer engem, ezt úgysem hinné el, mert én nem szoktam sem a nehézségek, sem a harc elől kitérni. — Azért megyek el, mert a kormány objektív szempontból megítélve igen bölcsen az én szolgálatomat másutt kivánja igénybe venni, és magasabb érdekekre való tekintettel távozásommal módot kivan arra adni, hogy Esztergomban a teljes és zavartalan békesség helyreálljon. — Ne higyjék azonban ellenségeim, hogy most már győzelmi tort ülhetnek, és végiggázolhatnak embereken és érdekeken, s kiirthatják még az irmagját is azoknak, akik a volt főispán bizalmi köréhez tartoztak. A kormány nobilis gesztusa szolgáljon követendő például. — Ami engem illet — folytatta emelt hangon dr. Huszár Aladár — én megyek a magam útján új helyre, új feladatok elé. — A sárral való dobálódzás, amivel egyesek távozásomat kisérik, nem érdekel engem. Nem tehetek róla, ha a velem szemben állók még arról is megfeledkeznek, hogy a távozó, de becsületes ellenfélnek bizonyos nobilis, úri gesztus kijár. Mindenki azt adja, ami a lényege. De a tenger azért nem lesz fekete, ha néhány tintahal kiengedi méregzacskója szennyes tartalmát. — Én a jól teljesített munka nyugodt érzésével távozom, s remélem, hogy eljön az idő, midőn ellenfeleim is objektívebben fognak gondolkozni... Ne költse el a pénzét, biztosítson magának jegyet a „VIKTÓRIA" előadására. Hétfőtől egész héten jegyelővétel. rengés. Voltak már nehéz, megpróbáltató órái, évei, korszakai ennek a nyugati civilizáció védelmében századokon keresztül vérző nemzetnek. Volt része pusztitó háborúban, éhínségben, döghalálban, elnyomatásban, szabadságharcban, árulásban és több eféle borzalmakban. Akkor csak élet, vagyon pusztult, de megmaradt az erkölcsi erő, mely mindig alapja volt a feltámadásnak. Ma ez az alap ingadozik, ami sokkal nagyobb veszedelmet jelent, míat a gazdasági csőd. És ennek kizárólagos okai a kivételek, kedvezmények. A kisegzisztenciák sokkalta könynyebben viselnék sorsuk rengeteg súlyát, ha nem kellene :napról-napra hallaniok olyan leleplezésekről, melyeknek ha csak egy parányi része is való, máris elég az erkölcsi erők megingatásához. Ezek pedig csak közönséges bűntények és a törvény meg is^torolja őket, ha eléje kerülnek. Vannak azonban meg nem torolható, erkölcsi bűnök, melyek a törvény által üldözött bűnöknél sokkal nagyobb erkölcsi romlást visznek véghez a megnyomorított polgárság lelkületében. És ezeket nemcsak hogy ki nem irtják, hanem vagy nem törődnek velük, vagy még dédelgetik is. Legutóbb a földmivelésügyi miniszter hirtelen távozását szoros kapcsolatba hozták a szeszkartellel. A hirt illetékes helyen erősen cáfolták. Vájjon akad-e csak egy szőlőtermelő is, aki a cáfolatot elhiszi. Ez is erkölcsi depresszió. A kartellek lidércként feküdtek rá az ország gazdasági életére. Mindenki kárhoztatja, de azért megvannak. Az a megnyomorított kis egzisztencia a karíellekben nemcsak a gazdasági élet bénitóját látja, hanem a mammutfizetéses igazgatók meg nem engedhető jövedelmét. A nyomor mellett a csillogó jólét deprimálja az embernek erkölcsös erejét. Hosszú hónapok óta hallgatnak az álláshalmozá's káros kinövésérői. Az operáció még mindig késik, az állásnelküliség pedig egyre nő. Orvos, mérnök, gazdász állásnélkül lézeng, vagy beáll hóhányónak, mert egyegy ember két, három, sőt több állást is betölt. Magas nyugdijasok is erősen korlátozzák az elhelyezkedést. Még trafikot is kapnak olyanok, akik az ország pénzéből, nyugdijukból jól megélhetnének. Alka] masak e dolgok az erkölcsi alap erősítésére ? Minden alkalmazottat tartó panasz Dr. Huszár Aladár Jőispán távozása. Az elismerő belügyminiszteri leirat. — Búcsú a tisztviselői kartól. — Utolsó esztergomi interjú dr. Huszár Aladárral. Dr. Huszár Aladár Komárom—Esztergom-megye volt főispánja, az új győri főispán, Esztergomból való távozása alkalmából olyan elismerésekben részesül, amelyek ellenfeleit is gondolkodóba ejtik és amelyek megbecsülést biztosítanak számára mindenütt ebben az országban, ahol a vezetői rátermettséget, a I hozzáértést és a közéleti tisztességet mindennél előbbrevalónak tartják. A felmentést és kinevezést I közlő belügyminiszteri leirat í a következő: J „M. kir. belügyminiszter. 521 ein. jszám. Méltóságos dr. Huszár Ala;dár úrnak, Komárom és Esztergom jközigazgaíásilag egyelőre egyesített {vármegyék főispánjának Esztergom. A Kormányzó Úr 0 Főméltósága az 1932. évi február hó 6. napján kelt legfelsőbb elhatározásával — előterjesztésemre — Méltóságodat KoI marom és Esztergom közigazgatájsilag egyelőre egyesitett vármegyék főispáni állásától felmenteni és egyben megengedni méltóztatott, hogy Méltóságodnak eddigi főispáni állásában kifejtett buzgó szolgálataiért elismerése tudtul adassék. Minthogy pedig Méltóságod kiváló közigazgatási szaktudásának és vezető állásban kipróbált képességeinek a köz számára való további megtartását kívánatosnak láttam és ezek érvényesítés re Győr—Mosón és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr sz. kir. város kormányzata különösen alkalmas térnek mutatkozik, ennélfogva Méltóságodnak e törvényhatóságok főispánjává való kinevezése iránt legfelsőbb helyre előterjesztést tet'em, melynek alapján a Kormányzó Ur Ő Főméltósága Méltóságodat Győr—Mosón és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesi tett vármegyék és Győr szab. kir. város főispánjává kinevezni méltóztatott. Erről Méltóságodat azzal a felkéréssel értesítem, hogy e törvényhalóságok kormányzatát átvenni és ennek megtörténtéről hozzám jeientést tenni szíveskedjék. Végül a legfelsőbb elismeréstjeiké képező koronás bronzérmet idemellékelem. Budapest, 1932. évi február hó 10-én. Keresztes Fischer s. k." * Szombaton délelőtt 10 órakor a főispáni hivatalban megjelent a vármegyei és városi tisztikar, ío;

vábbá az egyesített vármegye öszszes hivatalainak képviselete Palkovies László alispánnal élén, hogy búcsút vegyen dr. Huszár Aladár főispántól. A búcsúbeszédet Palkovics László I alispán mondotta. A búcsú rend kívül meleg és közvetlen volt A vármegye legöregebb tisztviselői mondják, hogy annyi szíves melegséggel még nem búcsúztattak főispánt Esztergomban, mint dr. Huszár Aladárt. A vármegyei búcsúzás után dr. Huszár Aladár a bíboros-hercegprímásnál tett búcsúlátogatást, majd társas ebéd volt tiszteletére a Fürdő szállóban. * Egy utolsó interjú irányában felkerestük dr. Huszár Aladár főispánt és megkérdeztük távozásának körülményeiről. Első kérdésünk arról szólt, hogy milyen lélekkel hagyja itt a kettős vármegyét, amelynek élén 9 évig állott. — Nem tagadom — válaszol dr. Huszár Aladár — nehezemre- esik elhagyni Komárom—Esztergom vármegyét. Elvégre 9 esztendeje, hogy itt vagyok, s ez elég hosszú idő arra, hogy az ember érzelmileg is összeforrjon. — Nehéz időket éltünk; át együtt s büszke vagyok arra, hogy én lehettem ezekben a történelmi időkben két ősi vármegye irányitója. — Tudjuk, hogy méltóságod főispáni működéséről és kötelességteljesitéséről, a vármegyében végzett közigazgatási munkásságáról "a legfelsőbb helyen, a belügyminisztériumban és a harminchármas bizottságban is a legnagyobb elismeréssel vannak. Milyen állapotban adja át méltóságod az egyesitett vármegyét ? — Közigazgatásilag kifogástalan, anyagilag rendezeti, közállapotaiban még a mai súlyos viszonyok között is békességes vármegyéket adok át utódomnak, aki minden bizonnyal ugyanúgy fogja szeretni és értékelni a két vármegye közönségét, mint azt én tettem. — Mi méltóságod végső szava különösen Esztergom város közönségének egyes rétegeiben tapasztalható ellenségeskedésről ? — Természetesen ellenségeim nekem is vannak, — mondja a főispán — hiszen I mm W *

W

ü

ffl

B**» \ff 1 lyF W% 1 Az i

dei szezon leg- J| ICORZÓ ^SB^BM I ™ mJOH • ifS^ ¥ 11% 8 \ß m€ 1 #4 kimagaslóbb filmje MOZGÓBAN! ^P^| vőH •