ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-12-25 / 135. szám
BÁNYÁSZOK ROVATA. * Egy nap.bányaigazgató előszobájában. Dorog, 1932 december, (telepet, lefejteni az utolsó dekáig, Reggel 7 óra... még sötét van. A| kik erülni minden természeti akadályt, nap a pilisi hegyek felől csak most | megelőzni a vízveszélyt, készülődik lilára festeni a felhők csip kéit. az itt-ott kicsillogó ég még halavány zöldesbe játszik, a Tábla-hegy tetején sötét, piszkos-szürke felhőfüggöny lebeg, az esztergomi horizontot előre látni minden eshetőséget, mely a munka nyugodt menetét fenyegetné : nem csekély gondot ad. De érdekes munka ez — hiszen hasonlatos a belgyógyá széhoz — de fölötte idegfeszítő és az éj sűrű homálya üli meg... még Uzgalmas is, mert sohasem lehet tudni, csak dereng, de az élet vérkeringése \hogy bányavidékünk réme; a víz, mi már teljes erővel lüktet A decemberi reggel csípős hidege könnnyet csal a szemekbe, dideigősen fázósan igyekszik mindenki a célja felé. Megrakott, nehéz társzekerek baktat nak terhükkel a csontkeményre fagyott út rögein rendeltetési helyükre, a fürge teherautó már másodszor tér nagy vidáman s kérkedő frisseséggel előz mindent és mindenkit. Éjjeli műszakon volt bányamunkások csizmás, bakancsos csapata siet haza jól megszolgált pihenőjére, kar bidlámpájukban a maradék gáz már csak vöröses rövid lánggal ég, de fényt nem ad és bár a műszak utáni tisztálkodó fürdés felüdítette a nehéz földalatti munkától elernyedt izmaikat, járásuk fáradt és pihenésre vágynak Őket már fél 6-kor felváltotta a délelőtti harmad és a munka „meleg csá kSnnyal" megállás nélkül folyik. Már ki is bukkan az alagútból az első reggeli televonat, már hozza a fekete gyémántot a szénosztályozóra, hogy kor és hol tör alattomban munkahelyeinkre, mely nemcsak eddig végzett fáradságos munkánkat dönti pusztulásba, hanem bányászatunk jövőjére is katasztrofális lehet. Egész ember, talpig férfi, Isten áldotta tehetség kell ide, ki a természeti erőket rendíthe tétlen hittel, vasakarattal, lankadatlan energiával igába hajtja, megzabolázza a vizet s odatereli annak útját, ahová akarja, vagy barlangjába zárja, hogy örök időre ártalmatlanná tegye. A napi megbeszélések konklúzióját végül a vezető bányaigazgató a közpon i igazgatóságnak telefonon jelenti, s a reggeli „rapport"-ot rendszerint bányajárás követi, hogy a megbeszélt és kritikusnak talált bányarészeket a helyszinen megszemléljék és gyors elhatározásokkal a helyzetet tisztázzák és az elméletet a gyakorlatra alkalmazzák. Ha pedig nem szükséges az aznapi bányajárás — az üzemvezetők minden nap végigjárják bányájukat, hogy anmeleget, fényt, munkaerőt, áldást és nak legrejtettebb zugáról is tiszta ké kényelmet adjon az embereknek.. Forog a kerék, csattogva gördül a hajtószíj, mozog az egész mű, dübörög az élet, teljes a munka, a bányaigazgatóság kivilágított kétemeletes ablaksora fénylik a derengésben — min denki a helyén van. És mire a nap a hegyek mögül felbukkan és szikrázó sugarai elsáppasztják a villany fényét, már megérkezik a napi jelentés: Au guszta-, Reimann-, Tömedék- és Erzsébet-aknák előző napi áldozatos munkájának waggonokban kifejezett eredményét hozza, mely a bánya létét prosperitását jelenti, de jelenti a mun káscsaládok ezreinek kenyerét-boldo gulását Csörög a telefon : a távoli bányaüzemek vezetői a körzeti bányafofelügyelőnek, a széntermelését kiszolgáló külüzemek pedig a bányaigazgató he lyettesnek adják jelentéseiket az elmúlt nap üzemmenetéről, és programmot adnak az aznapi munkára Részletkérdések kerülnek ilyenkor megvitatásra, megbeszélések folynak, útbaigazítások hangzanak a telefonba, észleletek és tapasztalatok jegecesednek ki. mely mind azt célozza, hogy miként lehet és keli minél kevesebb veszéllyel napvilágra hozni a föld gyomrában rejtőzködő természeti kincset Mert nagy óvatos ságot és körültekintést igényel a bányászkodás: amennyi áldást oszt annak sikeres eredménye, éppen annyi fájdalmat, könnyet és gyászt, pusztulást és mérhetetlen anyagi veszteséget is rejt magában ... Az üzemvezetők jelentései aztán összevonva, megszűrve kerülnek a vezető bányaigazgatóhoz, hol a bányatérképek fölött komoly tudományos munka folyik a bányaművelés problémáiról A munka irányítása átfogó tudást, széles látókört kivan, megfon tolt, higggadt logikát követel, hiszen nagy vagyonról, sok-sok költségről, és mindenek előtt ember-életről van szó. Feltárni a fúrással felkutatott szénpet nyerjenek és személyes jelenlétük kel biztosítsák a munka menetét — előkerülnek a többi problémák : a szén osztályozásának állandó tökéletesítése, mert a mai fokozott igényekkel lépést kell tartani; a szén nemesítése is álandó gond ; a szén vegyelemezése és fűtőértékének emelése mind olyan problémák, melyek állandóan és élénken foglalkoztatják a bányaigazgatóságot. Mindezekkel egyenrangúak a szociális- és munkáskérdések halmaza. A munkássággal foglalkoznunk kell, mert ma már nem vallhatjuk a rabszolgatartók elvét. A munkástól telje siti ényt várunk, tehát saját érdekünk, hogy jólétet és boldogulását kalkulációnkba vegyük. A munkás bizalmának felébresztésére és állandósítására szolgálnak a hetenként rendszeresített kihallgatási napok, de e napon kívül is bármikor a'kalma van a munkásnak, hogy ügyes-bajos dolgát elpanaszolhassa és bajára orvoslást találjon És ha a munkás érzi és tudja, hogy sorsa irányításánál munkaadójában biztos támaszra talál, úgy munkakedve fokozódik, tévtanok nem férkőzhetnek hozzá és hasznos, dolgozó polgára esz hazájának Kihallgatási napokon 200—250 munkás, illetve hozzátartozó járul a bányaigazgató elé. Megoldásra, megfejtésre vár itt minden elképzelhető ügy, mely az embert születése előtti időtől halála utánig kiséri, tett légyen az akár a legbensőbb magánügy. Mindenki meghallgatásra talál itt és a lehető legjobb elintézést nyeri. Öreg nyugdíjas anyóka kér „egy kis szenet", mert hiszen ő már nagyon fázik; munkásember kér lakást a kolóniában, mert a faluban a magas lakbért nem bírja fizetni; fiatal anya jön újszülött gyermekével karján a gyermek részére tej-segélyt kérni; ismét emberi baj, szenvedés és sorscsapás vo nul keresztül a bányaigazgató előszó báján, sőt a házasságok is a bánya igazgató előszobájában köttetnek : egy anya arra kérte a bányaigazgatót, hogy a fiatalembert — aki ezelőtt másfél évvel eljegyezte leányát s mint vőle gényt kosztolták és ellátták, most pedig egy idő óta más házban keresi boldogságát — kényszerítsen arra, hogy ezek után vegye is el feleségül leányát, mert sok pénzükbe van a fiú. Gondolkodóba ejt a feladat: a komikumot nézze-e az ember benne, vagy a tragédiát lássa a kérdésben, de átérezzük az anya aggodalmát, hiszen leánya jövőjét és hírnevét félti; a fiút pedig jobb belátásra próbáljuk bírni... De nem követjük egy ilyen kihallgatási nap minden fázisát, mert az emberi élet fejlődésének, alakulásának, bujának-bajának leírásához nincsen elég papír a világon. Bizottságok, hivatalos tényezők jön nek-mennek, felülvizsgálnak, előírnak s \ idegek a forgalom a posta megérkezésével éri el tetőpontját; külső üzemek küldöncei hozzák a jelentéseket, viszik a rendeleteket, a telefon csörög, emellett a napi munkát is elvégezni, mindenkor és mindenkinek a legjobb elintézést adni, helyt állni minden körülmények között teljes felelősséggel és minden tudással... és már régen elharangozták a delet, rögtön 1 óra, rohan az idő, nincs egy percnyi megállás s ha éhségünk— az emberi gyarlóság funkciója — nem jelentkezne, talán észre sem vennők, hogy itt az ebéd ideje. A délutáni 3—Vi 4 óra már a tanácsteremben találja a bányaigazgatót : gyűléseken elnököl, magyaráz, indítványoz és irányít s ha utána még nem fáradt és elcsendesült a bányaigazgatóság környéke, előveszi levelezését, hogy ebbeli kötelezettségeinek is eleget tehessen. Bizony sokszor már régen eldudálta a centrale kürtje a hatot, mikor a takarítóassszonyok vizes söprűi között elhagyja az épületet és családja körébe pihenni tér. Az élet rohan, a küzdelem magával ragad, a férfi szilárdan áll, a kishitű elbukik, az idegek edződnek, az felőrlődnek... „És hogyha majd ... végóránkat éljük Isten kezében életünk, ő megsegít — reméljük I Szerencse fel! Szerencse fel!" Weisz Ervin bányatítkár. fl dorogi bán\jafemplomról. Körülötte gépek zúgása: a munka zsolozsmája szól. Tornya körül kémé nyek fekete füstje: a mindennapi kenyér ég felé szálló áldozata leng. A munka temploma ez. Amikor 1923-ban a templom építésének gondolata először fogamzott meg Schmidt Sándor bányaigatónak, a „legelső munkás"-nak az agyában, a második 'gondolat már akkor is a munka volt. Munkások, altisztek, tiszt viselők egyaránt lemondtak egy falat nehéz munkával megszerzett kenyérről, és 1925-ben készen állott a to rony! Felkiáltójel nekünk, — serken tés a további munkára, szimbóluma < közös munka eredményének, a törhe tétlen hitnek, — kérdőjel másoknak, az idegeneknek, kik talán sokszor kérdezték, mi lesz ez a sivatagban magányosan meredező torony ? És vájjon hogyan lesz ebből templom, és ha igen, — mikor? És az erős bányászakarat pár év alatt elérte, hogy 1931 ben Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás, a „bányászok prímása" nagy ünnepség keretében felszentelhette a bányászhitnek kőbe faragott templomát! A templom olyan, mint a bányászlélek. Külső formára zömök, kemény, nincs rajta hivalkodó, cifra finomkodó dísz, de amint belépünk kapuján, mintha a bányászlélek kapuját tártuk volna fel, — derűs, áhítatos hangulat leng a magas boltivek alatt Ez fogadja a belépőt az előtér menynyezeti freskóján, ahol a munkába induló bányász, mielőtt leszáll a föld sötét gyomrába, — ősi szokás szerint — a táró bejáratánál álló kereszt előtt eborulva imáját küldi az ég felé. A szentélyben fekete sziklák bontakoznak ki a főoltár feletti sárga ragyogásból : egy gyönyörű szoborcsoport. A fekete gyémántok csillogását etompítja egy égi tünemény, — Szt. Borbála megjelenése, — aki légies finomsággal lebeg a szétnyílott szénréteg üregében. Szemében mosolygó más munkásemder szo'gálatából folyó [derű, kezében a mártírok ciprusága, ügyének rendezését kéri., sok-sok|másik kezével bátorítólag int a megdöbbent három bányászalak felé. A térdelő furókalapácsos alak áhítatott s hittel hajtja meg fejét, a csillét toló gondterhes arca reménykedő örömmel tekint felé, s a harmadik, pihenő munkás lámpáját ujjongva emeli szeretett védszentje felé. Mintha a hit-remény-szeretet gyönyörű allegóriáját akarta volna itt a művész szerencsés kézzel összeegyeztetni a legbensőségesebb bányászgondolattal ! A bányászgondolat jegyében fogant meg a templom belső dekorációjának egy része is. Közülük talán a legmegkapóbb freskó annak a bányászlegendának a megjelenítése, amelyen a tárnabeomlásnál szerencsétlenül járt bányászt — kinek hite erős volt, — JZ Úr angyala táplálja a szentmise áldozat útján bemutatott kenyérrel és borral, míg a mentőcsapat szabaddá teszi az utat a napvilágra. A bányászember mindig erős támasza volt a hazának is A bányásztemplom nem volna hű kifejezője hivei és építői jellemének, ha nem domborítaná ki azok izzó nemzeti érzését. A templom csarnokát magasba lendülő és nyolc hatalmas oszlopon nyugvó kupola koronázza meg, mely mint egy magyar ég borul rá a padsorokra. És ez a kupola négy pillérre, négy magyar szent képére támaszkodik. Szt. István, László, Erzsébet és Margit glóriás alakjaira, egy család olyan négy tagjára, amilyen a világtörténelemben is ritkítja párját, s akikre nyugodtan támaszkodhatik az egész bányásztársadalom hívő családja. Ez a társadalom épúgy szenved, verejtékezik, nélkülöz, mint az egész szegény ország, sőt azt a kis darab kenyeret talán a legverejtékesebb mnnkával épen ő szerzi meg És mégis, ennek a templomnak a létesítésével megmutatta, hogy tud lemondani, ha kell, de tud akarni és folgozni is. milotai Gáthy Zoltán építész-főmérnök.
