ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-12-25 / 135. szám

Két irányban dolgozott — és tisz­tán materialisztikus célzattal, de a munkásság megváltójaként feltola­kodott a — nemzetközi lelketlen ve­zérkar. A munkásságból kiölni a vallási érzés magvát, lerombolni a munkafegyelem szükségességét: volt az egyik feladat, a sajtó útján elhi­tetni mindenkivel a munkásság és a tőke közti áthidalhatatlan gyűlöle­tet, melynek kirobbanása tanításuk szerint csak azzal akadályozható meg, ha a tőke visszavonul és az internacionális vezetőkre bízza a munkásság nevelését, vezetését. A pokoli terv teljesen bevált, a szegény munkásság minden fölös fillérét elszívták a szakszervezetek és ébren őrködtek, hogy a munkás­ság állandóan nyomorogni legyen kénytelen, mert csak annak elége­detlensége volt alkalmas az akna­munkához szükséges gyűlölködés ébrentartására. Mihelyt a munkás­ság anyagi helyzete javult, újabb és újabb bér- vagy politikai harcot hir­dettek csak azért, hogy a tőke és munkásság a közöttük megásott sza­kadékon át egymásra ne találhasson. Hihetetlen az ember előtt ma az a rövidlátás, mellyel országok ve­zetésére hivatott egyéniségek is be­dőltek a tervszerű lélekvásárnak. Elhitték a munkásság tudatos kizsa rolására alakult szerveknek önzet­lenségét, a munkásság vezetésére való elhivatottságát, azokat egyen­jogú tárgyaló felekké emelték, po litikai hatalmat adtak a kezükbe és szinte kényszerítették a tőkét, hogy csak ezekkel s ne a munkássággal érintkezzék. A tőke képviselői természetszerű­en látva az állandó izgalomban tar­tott munkásság indulataira épített szervezetek féktelenségét, saját ér­dekeik védelmére szorítkoztak s a terhelten haladt a lejtőn a forradalmi idők sok keserűségéhez. Az Egyház világított be egyedül ez aknamunka posványába, a krisz­tusi szeretet mélységéből fehangzó „Rerum novarum" pápai bulla mu­tatta az utat, melyben az emberi­ségnek haladnia kell, de a szabad­kőműves internacionálé olyan mes­terséges köddel zárta el a mai so­kat szenvedett generáció szeme elől e szent igazságokat, hogy azok nem juthattak el se fel, se lefelé azok­hoz, kiknek szemét-szivét felnyitni voltak hivatva. A forradalmi idők szomorú tanul ságai végre alkalmassá tették a ta­lajt tőkében, munkásban egyaráüt az áldatlan helyzet orvoslására, csak tétovázás nélkül kellett odaállni az élre s a vallás, a haza oltárához ve­zetni a tömegeket, hogy ott együtt áldozva és a krisztusi szeretetben egyesülve állítsuk helyre a boldo­guláshoz szükséges munkafegyelmet. Igy született meg Dorogon 1923­ban a „Munkásotthon Egyesület", melynek hivatása volt a munkássá­got kiemelni a sokféle szervezet egymás ellen uszító hatása alól és egymás kölcsönös mogbecsülésével igyekeztünk arra nevelni munkássá­gunkat, hogy a becsületes munká­val szerzett kenyeret szeretettel osz­szuk fel magunk között s az egyénre jutó darabot szeretettel szeljük fel családunk minden tagjának. Egész természetes, hogy a cél el­érése minden részről áldozatokat kivan, az egyik félnek a tanítást be kell fogadni, a másiknak a tanítá­son kívül az ahhoz szükséges meleg atmoszférát is elő kell készíteni. Mindenki érzi és látja, hogy az emberiség boldogulásának útja fe­neketlen sártengerré vált, amelyet a kőágy rendszeres kiépítésével le­het csak járhatóvá tenni és mégis azt tapasztaljuk, hogy bár a kőhor­dás és építés munkáját mindenki feltétlenül szükségesnek ismeri, mé­gis azzal igyekszik lelkiismeretét megnyugtatni, hogy odatettem egy követ s míg minden embertársam nem teszi utánam, addig a további építéstől fel vagyok mentve. Az élet mást parancsol: mindenki tartozik akármilyen kis szakaszát az útnak megépíteni, egyedül, má­sodmagával vagy a munkára vál­lalkozó kis egyesületével, de terv­szerűen illeszkedve bele a nagy programmba: az Isten és hazasze­retetnek minden életmegnyilatko­zást felölelő nagy szentségébe s ha %% HASZNOS TUDNI mindazoknak, kik az ártalmatlan és tisztán természetes hashajtó ásványvizek iránt, na­gyobb bizalommal viseltetnek, hogy SCHMIDTHAER Igmándi keserüvize hatékony forrás-sókban egész Európa leggazdagabb ilynemű ásványvize. Rendszerint már kisadag: l U vagy V 2 pohár elegendő, miáltal a nagyobb mennyiségek fo­gyasztása feleslegessé válik, tehát gazdasági­lag is viszonylag a legolcsóbb. szegény munkásság sok csalódással^ sártengerbe süllyedt útnak egyes szakaszai megépíttetvén kiemelked­nek, kényszerítve lesz mindenki a jó példa követésére s a megmaradt hézagok áthidalására. Főpásztorunk Őeminenciája a bá­nya vezetősége és az egyes közsé­gekben lakó munkásság otthonai között kiépített utat járhatónak ta­lálta, mi pedig e magas megállapí­tásból erőt merítünk, hogy ez utak karbantartásával a távolságokat is rövidítsük és így biztosítsuk a test­véri egységet Isten dicsőségére, so­kat szenvedett szegény hazánk ja­vára, kenyerünket biztosító vállala­tunk s benne mindnyájunk boldo­gulására. A Mátéffy— Kellner (Kenéz) sajtó­per és epilógusa. Harmadízben ült össze hétfőn a győri kir. törvényszék dr. Schannen Alajos kúriai biró, törvényszéki tanácselnök elnöklete alatt a már ismeretes Mátéffy— Kellner (Kenéz) ­féle sajtóper ügyében. D. e. 11 óra­kor nyitotta meg az elnök a főtár gyalást zsúfolt padsorok előtt. Már csak az elmaradt tanuk kihallga­tása van hátra. Sorra kerülnek dr. Meszlényi Zoltán prelátus­kanonok, hercegprimási irodaigaz­gató, Keményffy K. Dániel plébá­nos, ezenkívül dr. Gróh József új­bóli kihallgatását is elrendelte a törvényszék, mert ez alkalomra megkapta a felmentést az ügyvédi titoktartás alól. Meszlényi prelátus kihallgatása nem folyik le minden izgalom nélkül, egyes kijelentése heves ellentmondásokat vált ki. A vád képviselete a bírósághoz be­csatolt iratokkal azt kivánja igazolni, hogy főmagánvádlóval ellenséges viszonyban van, ezért megesketését ellenzi, a védő kérelmére azonban a bíróság elrendeli azt. A tanukikallgatások után a bíró­ság a bizonyítást befejezettnek te­kinti. Ezzel az enunciáci val a be­avatottak már tudták, hogy Mátéffy Viktor teijesen megnyerte perét és Kenéz megbüntetése bizonyos, mert főmagánvádlónak az ellenbizonyi Itásra bejelentett tanúi kihallgatá­j sára — mint teljesen feleslegesre — már egyáltalában nem fog sor ke­rülni s így Kenéznek a valóság bi­zonyítása egyáltalában nem sikerült. Ezután kerül sor a perbeszédekre. Főmagánvádló képviseletében fel­áll dr. Berényi Róbert ügyvéd. Egy pillanatig teljes csend áll be a nagy teremben. Gondosan felépített vád­beszédében arra mutat rá, hogy sokáig mily türelmes volt Mátéffy az ember, a pap, Kenéz támadásai­val szemben. Vázolja azt a fonák helyzetet, hogy Kellner fogadatla­nul csapott fel — nemlétező táma­dások ellen — a hercegprímás Őeminenciája védelmezőjének. Sze­mére veti Kenéznek, hogy minek jön Tatáról Esztergomba .egyenet­lenséget szítani, sepert volna inkább a saját portáján. Majd rátér a tanú­vallomások méi legelésére. Megálla­pítja, hogy a tanuk túlnyomórésze politikailag ellenfele Mátéffynak, a védelem egyenesen kifaggatott minden egyes tanút, — de hiába, mert semmit sem képesek rágal­mazó állításaikból bizonyítani. Ellen­kezőleg, — ezek a tanuk is egy olyan portrét rajzolnak Mátéffyról, hogy mindig lankadatlanul és ön­zetlenül a közért dolgozott. Hogy egyes vállalatok nem sikerültek, annak előre nem látható gazdasági okai voltak. Bebizonyosodott, — foly­tatja emeit hangon Berényi Róbert, — hogy sohasem készült a Hitel­banknál hamis mérleg, bármiként is erőlködött a védelem, hogy ezt bebizonyítsa. A sajtórágalmazásért többszörösen büntetett vádlottra a maximális büntetés kiszabását kéri, költségekben marasztalását, jel­képíes erkölcsi kártérítést, 1 arany­pengőt, valamint az ítéletnek vádlott lapjában leendő közzétételét. Dr. Pákh János komáromi ügyvéd védőbeszédében részint azt igyek­szik bizonygatni, hogy sikerült a valóságbizonyítás, részint pedig, hogy nem is sértés az, amit Kellner írt. A vádlott felszólalása után a tör­vényszék tanácskozásra vonult visz­sza. Délután fél négykor hirdette ki a törvényszék a már ismertetett^Íté­letét : hat hónapi fogház, költségek viselése, 1 aranypengő erkölcsi kártérítés és hírlapi közzététel. Meg kellett büntetni vádlottat, — állapítja meg az indokolás mert egyáltalában nem sikerült a valóság­bizonyitása, egyetlen állítását sem tudta bebizonyítani. Súlyosbitó kö­rülmény : büntetett előélete, enyhítő körülményt nem talált a biróság. A részletes indokolást írásban fogja kiadni. (Ezt annak megérkezése után közzétesszük.) Mátéffy Viktor és jogi képviselője tudomásulvették az íté­letet, Kellner és a védő felebbeztek, de csupán a bűnösség megállapítása miatt és enyhítés végett, azért azon­ban, hogy fogház helyett csak pénz­büntetést alkalmazzon a biróság, nem mertek fellebbezni. * A * Ezzel az ítélettel egy nagy pont, illetőleg nyugvójel került ennek az ügynek a végére. Álljunk tehát mi is meg egy kissé. Ezen ügyben a közönség túlnyomórésze nem látott eddig tisztán, félre volt vezetve, la­'punk azonban nem látta még elér­kezettnek az időt, — hogy ítélet előtt — részletesebben nyilatkozzék. A közönség olvashatott egyes újság­cikkeket s azokban olyan résziete­ket, melyektől a haja is felborzadt. Ezek a cikkek azonban, — mint az eredmény mutatja, — az objektív igazsággal szöges ellentétben állot­tak. Túlnyomórészük tendenciózusan volt beállítva, leginkább úgy, hogy ja vallomások egy jó részét elhall­jgatta, sokhelyütt el is ferdítette. • Nagyon természetes, hogy azoktól |a tanuktól, akiket a védelem saját I állításai bebizonyításai céljára jelen­jtett be (így következőleg Mátéffy j Viktor ellen), nem lehetett azt ki­jvánni, hogy csupa kedvező vallo­mást tegyenek. Azok a dolgok azon­ban, amiket vallomásukban felhoz­tak, részint nem tartoztak a pernek bizonyítást képező anyagára, vagy régi időkből|!ettek előráncigálva, leg­nagyobbrészt azonban csupán egyéni vélemények voltak, nem tények. Annál megnyugtatóbb tehát a köz­véleményre, hogy az ellenfél tanúi­nak vallomásából állapította meg ítéletével a törvényszék, hogy sem­mit sem volt képes vádlott bebizo­nyítani. Megemlítendőnek tartjuk még azt is, hogy különböző irányokból kör­nyékezték Mátéffy Viktort és kör­nyezetének egyes tagjait, közvetle­nül a hétfői főtárgyalás előtt, hogy tegye le a pert. Ezt azonban nem tehette anélkül, hogy ezzel el ne ismerte volna, hogy a róla Írottak nem rágalmak, hanem valóságok. Ez pedig a nyílt öngyilkossággal lett volna egyenlő. Könnyű egy nagy követ belehajítani a tóba, sok­kal nehezebb azonban annak hullám­verését lecsendesíteni! Csak még annyit, hogy a véde­lem különösen azt szerette volna kiélezni, hogy milyen ellentétes volt a helyzet az 193l-es polgármester­választáskor Őeminenciája és plé­bánosa között. Ennek ellene szólt egyrészt a mostani egyhangú vá­lasztás, azután meg köztudomású és a biróság is látta, hogy az ország­gyűlési képviselőválasztáskor az esz­tergomi papság politikai áilásfogla lása is megoszlott és mindkét részen számos pap volt. Az ügy elsőfokon befejezést nyert. Reméljük, hogy ez a per volt az a nagy levezető csatorna, mely az ellentétek áradatát csapolta le, az a tűz, mely a megnemértés hatalmas hasábjait égette porrá és ezután visszatér Esztergomba) újból a boldog egyetértés régen nélkülözött aranykora. Karácsonyeste van, meg­született a kis Jézus, azt énekeljük a karácsonyfa tövében: Dicsőség mennyben az Istennek. Békesség földön az embernek! Békesség !... legyen is úgy! Takarékos háziasszony CSÁKVÁRY-nál vásárol. Téli ruhacikkekfoen nagy árleszállítás Balog-nál

Next

/
Thumbnails
Contents