ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-01-31 / 12. szám

gos himlőnél említettem és így az egészséges egyének megvédése ér­dekében a betegséggel szemben való küzdelmünket is megfelelő más irányba kellett terelnünk. A gümő­kór, vagy mondjuk tüdőbetegség elleni küzdelmünkben tehát a tudo­mány mai állása által rendelkezésre bocsátott eszközöket kell felhasz­nálnunk, és pedig gondoskodásunk tárgyát kell hogy képezze a beteg­ségben szenvedők felkutatása, azok gyógyítása és főként a betegeknek szakszerű kioktatása, hogy akként tudjanak viselkedni, hogy ezáltal másokra veszedelmet ne képezze­nek. Ez az oktatás a tüdőbeteg­gondozó intézet főcélja és ennek a során csak azért foglalkozik a be tegek nyilvántartásával és gyógyí­tásával is, hogy ezáltal is a baj tovaterjedésének módjait korlátok közé szorítsa. Évtizedes tapasztala­tok szólnak a küzdelem ezen mód­jának helyes volta mellett és ugyan­csak évtizedes tapasztalatokkal bi­zonyítható az is, hogy tüdőbeteg­gondozó intézet még sohasem volt gümőkóros megbetegedésnek kút­forrása. Hiszen a tüdőbeteggondozó intézetben a betegek nemcsak ok­tatásbanrészesülnek, hanem állandó ellenőrzés alatt is állanak, hogy az intézetben nyert utasításokat pon­tosan betartják-e és azonfelül ki­fejezett szakemberek vezetése mel­lett az összes eszközökkel rendel­kezik is az intézet, hogy ottan fer­tőzés ne történhessék. — Az egész világon az utolsó évtizedben az egészségvédelmi mun­kát a világháború nagy emberpusz­tításai miatt az egész egészségügyi szolgálat homlokterébe állították és evvel kapcsolatban isidult meg en­nek a munkának a reneszánsza is, mely így nálunk is boldogult em­lékű Vass József dr. népjóléti mi­niszterünk lelkes irányítása és az amerikai Rockefeller alapnak bősé­ges anyagi támogatása mellett erő­sebb lendületet vett és szorosabb kapcsolatba került a külföldi ha­sonló irányú munkákkal. Az ezen téren felállított intézmények sok­féleségéről és hasznáról köteteket lehetne írni, ezeknek ismertetése helyett azonban csak azt szeretném közölni, hogy a népszövetség egész­ségügyi bizottságának legutóbb ép­pen Budapesten tartott ülésében az e téren követett magyar rendszert fogadta el a legjobbnak és azt ajánlotta a bizottságban közremű­j.ödő államok képviselőinek köve­tendő példaképül. A magyar rend szer pedig mindenütt arra törek­szik, hogy általános egészségvédel­met csináljon és e célból intézmé­nyeiben az ú. n. egészségházakban az anya? és csecsemővédő intéze teket ; a tüdöbeteggondozó intézete­ket, iskolaorvosi és iskoíanővéri intézményeket, iskolafogorvosi in­tézményeket, a nemibeteggondozó intézeteket, a tiszti orvosi hivatalo­kat, a üachoma rendelőket stb. stb., szóval mindazon intézményeket, amelyek a népbetegségek elleni küzdelmet vannak hivatva szolgálni, egymással szoros együttműködést ú. n. munkaközösséget biztosítva egy épületben helyezze el. Példá­nak hozom fel erre az ú. n. egész­ségügyi mi níaj árasokban elhelyezett gödöllői, mezőkövesdi, váci, kalo­csai, beretlyóujfalusi, szikszói és végül vármegyénk területén a kis­béri egészségházakat, ahol ezek, mindegyiKében az anya- és csecse-j mővédő intézetek mellett a tüdö­beteggondozó intézetek a lehető, legnagyobb békességben, senkire semmiféle bojt vagy veszedelmet' nem okozva elférnek, a legtöbb he-1 lyen minden íéle elkülönítés nélkül, de szorosan együttműködve az ille­tékes járási vagy városi tiszti or­vos irányítása mellett, és képezik feladata teljesítésében azokat az eszközöket, amelyekre a tiszti or­vosnak, hogy hivatását éppen a gondviselésére bízott közönség egész ségügye érdekében teljesítse múlha­tatlan szüksége van. Láttam ezekben a mintajárásokban olyan megoldást, ahol az egészségház minden itt fel­sorolt intézetével együtt iskola­épületben van elhelyezve és éppen ez a megoldás volt az, amit a nép­szövetség egészségügyi bizottsága a legideálisabbnak minősített. — Hogy miért kellett a tüdőbeteg­gondozó intézetet éppen a Szent Imre utcába helyezni, ahol ott van a belvárosi és szenttamási elemi is­kola, a legényegylet, az anya- és csecsemő védőintézet, a közkórház ? Arra csak azt válaszolhatom, hogy propaganda szempontjából keresve sem lehetett volna Esztergomban megfelelőbb helyet erre a célra ki­jelölni, mert a tüdőbeteggondozó in­tézet sem az oda bejáróknak, sem az épület közelében várakozóknak semmiféle néven nevezendő ve­szélyt nem okoz, ellenben a közel­sége és centrális fekvése miatt mindenki által könnyen elérhető, az elemi iskolás gyermeknek és a le­gényegylet tagoknak pedig figyel mét létezésére állandóan felhívja, az anya- és csecsemővédő intézet­tel, amelynek pedig erre feltétlenül szüksége van, szoros együttműkö­dést tarthat fenn és végül a közelé­ben lévő kórháznak gyógytényezőit könnyen igénybe veheti. És mind­ezeken felül a városban eddig mű­ködő egészségvédelmi intézménnyel egy fedél alá kerülvén, az arra hi­vatott városi tiszti orvosnak felügye­lete és irányítása az eddiginél sok­kaljobban lesz biztosítható. Legvégül, de nem mint uíólsó tényt említem meg azon körülményt, hogy igy lényeges megtakarítás is lesz elérhető. — Felelősségem tudatában meg­nyugtathatom az összes aggodal­maskodókat, hogy a tüdőbeteggon­dozó intézet senkire sem fog ve­szedelmet, bajt jelenteni új helyi­ségeiben. Biztosíthatok arról is min denkit, hogy bálteremben, vagy más mulatóhelyen, nagy társaságban, utcákon és ijedelem okozása nél­kül az orvosi rendelőhelyiségekben sok ezerszer inkább ki van min­denki téve a gümőkórral való fer­tőzés lehetségességének, mint a tüdőgondozó intézet környékén, avagy az intézetben magában és még sem jutott eddig senkinek sem eszébe az előbb említett mulató­helyektől azért elmaradni, mert ott tuberkulózissal fertőződhetik. * Fenti nyilatkozat a legilletékesebb helyről jött, és mint felelős szak­férfiú véleményét kell mérlegel­nünk. FA RSA NG A Kath. Legényegylet farsangi nagy bálja. Mint vasárnapi számunkban elül­járónak érintettük, a Kath. Legény­egylet február 2 iki zártkörű tánc­estéi y ét fényes keretek közt tartja meg. A szokásos gyertyaszentelői tánc­mulatság iránt a rövidre szabott far­sangi időre tekintettel fokozott ér­deklődés nyilvánul meg. A kipró­bált rendezőgárda lázas munkája pedig azt sejteti, hogy az idén külö­nös vidám estet óhajt az Egylet ba­rátainak szerezni. Az ízléses meghívókat már szét­küldötték és hangulatbemelegítőnek a bájos tartalmú „Hamburgi meny­asszony" előadásával az est telt ház melletti teljes sikere biztosítva van. Jólesően olvassuk a szereplők névsorát, mert mind a régi nagy­szerű együttes sok kedves derűs órát szerzett tagja, akik újabb si­kerrel fogják öregbíteni hírnevüket. A kis rendező — a nevét nem sza­bad kiírni — nyilatkozni csak a darab zenei részérői volt hajlandó. Ammer József verbuválta a zene­kart és annyit megtudtunk, hogy a helyi zenekedvelők szinejava öröm­mel segíti a színdarabot sikerre vinni. Meglepetésül meg kell emlékez­nünk városunk őszinte szereteté­ben álló, bár tőlünk eltávozott Ko­lompár Laciról és bandájáról. A Kai Legényegyletnek felajánlotta, hogy — mivel esztergomi kedves emlé­kei visszahívják — egy estére a legényegylet! bálra a táncmulatság­hoz ő fogja a talp alá valót mu­zsikálni. Minthogy az Egylet a város kö­zönségének nemcsak feledhetetlen kellemes szórakozást nyújt a tánc­mulatságával, hanem tagjai és ba­rátai között a helyi kultúrának egyik letéteményese is, az egylet farsangi bálját a legnagyobb szere­tettel vesszük és Ígérjük, hogy miudnyájan ott lesnünk. Döntő ütközet előtt az öregcserkészek „Jókedv hadserege." Még csak egy rövidke nap és kigyúlnak a bálterem sziporkázó lámpasorai, egy rövidke nap csu­pán és a vidámság pompás ifjú hadserege porondra lép, hogy le­győzze a gondok és keserűség fe­! kete szörnyeit. Mi hisszük, hogy en­I nek a bízó tekintetű kacagó had­inak a legszebb diadal és ennek jnyomán a legdrágább babér: a jól mulató „Fruskák" legmegvesztege­tőbb hálamosolya jut osztálrészéül. Miként az előjelekből, az egész es az esztergomi egy­házmegyéhez való viszonya. Dr. LEFOLD &S4YÄL előadása a Madách Társaságban. Az Esztergomi Balassa Bálint Iro­dalmi és Művészeti Társaság nevé­ben mélységes tisztelettel üdvözlöm a balassagyarmati Madách lm re Tár­saságot és hálás köszönetet mon­dok a megtisztelő meghívásért. Bol­dogan ragadom meg az alkalmat, hogy a mi Társaságunk névadójá­nak nagyhírű családjárói nevezett Balassagyarmaton hódoljanak Ba­lassa Bálint, a magyar trubadúr, első nagy lírikusunk és nemzeti vértanúnk emlékének s különleges céllal az ő esztergomi kapcsolatait ismertessem. Önöknek Nógrádban Gyarmat, Kékkő, Diviny cim én több joguk van a költő nevéhez és di­csőségéhez, de nekünk esztergomi­aknak is szent a jogunk őhozzá, aki életének utolsó hónapját — 1594 máj. 4. — 30-ig Esztergom vára alatt töltötte, ott hősi vérét ontotta és dicső halálát lelte. Hányatott éle­tében akkor Nagyszombaton szé­kelő esztergomi érseki hatósággal is több kapcsolata volt. Liptóujváron és Zólyomon kivül! bizonyára legtöbbet tartózkodott aj család nógrádi váraiban. Számos j verse és irása születhetett itt s har­colt is váraiért — Kékkőt 1593-ban ő foglalta vissza a töröktől. Sőt Di­viny és Kékkő eddig azért a dicső­ségért is versenghetett, hogy a költő születési helye lehet. Ez a föltevés azonban elesik az esztergomi Ba­lassa Társaság illusztris tagjának, Dr. Zákonyi Mihály főszékesegyházi könyvtárosnak múlt évi publikáci­ója óta. Zákonyi a főszékesegyházi könyvtárban egy 1564-ben Tübin­genben nyomott biblia borítékiának belső lapján régi családi följegyzé­seket talált. A biblia a Balassa, majd a Révay család tulajdona volt. Ba­lassa Bálint születését az ő unoka­testvére Balassa Imre fia, András halálát ennek fia Zsigmond s a csa­lád míg egy más tagja jegyezte föl. A születés följegyzése igy szól: „1554. let Balassa Bálint 20 octob­ris 9 óra délelőtt szombat napon Zólyomban". A biblia báró Révay Pál«püspök és esztergomi kanonok (1694—1770) könyveivel került a főszékesegyházi környvtárba, aki a Balassák atyafia volt (öreganyja Balassa Fruzsina, a bibliába jegyző András unokája és Zsigmond leánya volt) s száz évvel későbben született Balassa Bálint halála után. Ez a pontos és föltétlenül hiteles följegyzés végleg eldönti Balassa Bálint születésének helyét és idejét. Zólyom várában született .,és pedig 1554 október 20-án, nem pedig 1551­ben, mint eddig Istvánfi Miklós adata alapján hittük. Istvánfi ugyanis 1572. évi pozsonyi országyűlésen a ma­gyar táncával kitűnő ifjú Balassa Bálintot 21 évesnek, — alterum et vigesimum natus annum —mondja, pedig a táncos ifjú akkor csak 18 éves volt. A halála napját is tévesen ismerte eddig az irodalom. Halálát 1594 má­jus 26 vagy 27-re tették. A Balassa bibliában két különböző kéztől szár­mazó feljegyés szerinÉ 1594 május 30-án halt meg. (Lásd a két bejegy­zést.) A haláláról szóló első bejegy­zés Balassa Zsigmondtól származik. Balassa Bálint 1594. tavaszán Győrben mint ezredes Pálfíy Miklós seregével csatlakozik Mátyás főher­ceg hadseregéhez. Mátyás 1594 má­jus 4-én ér Esztergom alá. Pálfíy Miklós, Zrínyi György és Nádasdy Ferenc vezérlete alatt 20.000 ma­gyar van a seredben. A magyarok csakhamar megvívják a sz. kir. vá­rost vagy Rácvárost és a Szent­tamás hegy erődítményeit. Azután a sz. kir. város szélén és a Szentta­máshegyen fölállítják az ágyúkat és lövetik a viziváros délnyugati falát, valamint a fellegvárat. Május 19-én a vízivárosi falon rés támad, mire a Kurz-ezred 800 emberét rohamra vezetik. A rohamban Balassa is részt vesz Pálfíyval és Kurz ezre­dessel együtt. Sennyey Sándor had­nagy a csapatával még bejut a ré­sen. Azonban később a törököknek jól védett állásokból védekező 2000 embere gyilkos tüzet bocsát a tá­madókra. Kurz ezredes elesik. Pál­fíy gyorsan kő mögé bújik. Balassa Bálintnak mindkét lábát járta át a

Next

/
Thumbnails
Contents