ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-10-30 / 119. szám

megnyílt, ellenben mintha lelki vörheny is akadna nálunk s annyira veszedelmes és olyan ragályos, hogy továbbterjedését megakadályozni nemcsak időszerű, de múlhatatlanul szükséges volna; már természetesen nem orvosi konzílium alapján, mert itt csődöt mondana az orvosi tudomány, itt csak karhatalom, erős kéz, bírságolás, büntetés tudná megakadályozni a járvány továbbterjedését. Dehát miben is áll ez a járvány, melynek leküzdése érdekében szükségesnek láttam tollat fogni és papírra vetni gondolataimat? Ne.u egyéb, mint a napról-napra nagyobb erővel kitörő duhaj szellem, mely az éjszakák nyugodtan alvó embereit éjfélig is megzavarja álmukban. Míg azelőtt csak vasárnaponkint fordult elő, hogy a korcsmáknak nem a legpontosabban betartott zárórája után egynéhány suhanc boros hangulatban minden nagyobb nehézség és veszedelem nélkül végigordította a községet — s ezt annál nyugodtabban megtehette — mivelhogy akadályra nem bukkant seUol — most már a 12—14 éves gyermek is bátorságot merítve egymásba kapaszkodva követi a nagyobbak példáját. Olyan a község éjjel, mintha az alvilág összes szellemei munkába állanának. A nyomor és nélkülözés mintha csak Sárísápon ismeretlen fogalom volna, pedig nem egészen van ez így. Az állandó munkakerjset mellett is csak gyéren jut az asztalra, ellenben bőven a 3400 lélek mellett soknak látszó 8 korcsma és 3 butéliás ember asztalára. Talán itt is elkelhetne egy kis szanálás és utánanézéj, nem lehetne-e 15°/o-kal kisebbíteni a korcsmák számát ?! Hiszen a korcsmák légköre szolgáltatja azokat a lélekölő bacilusokat, amelyeknek romboló hatását sajnos nekünk — éjszakai nyugaitanuja nem épületes magatartású hazajutásunknak, sokkal hatalmasabb robbanást s nagyobb biztonságot kölcsönözne a dinamit az így hazajáró embereknek s nekik is nagyobb élvezetet nyújtana a nagy detonáció. Ez azonban sehogy sem volna kívánatos. Ép azért írtam le gondolataimat s azért írtam le e járványt, hogy a további elterjedését megakadályozhassák az ilyen betegségeknek gyógyító közegei, hogy az éjjeli vesztegzár alatt ma nyugodni nem tudó békés lakosok szabadon érintkezhessenek az alvás legkedvesebb kisérő társaival, az édes álmokkal. Hiszen a nyugodt álom talán az egyetlen mód arra, hogy elfeledjük az élet ezer gondját és baját még Sárisápon is. Az „Esztergom" szorgalmas olvasója. Éjjeli szolgálatot október 29-30-ig Takács István; okt. 31 -tői nov. 4-ig Ker chbaummayer Károly gyógyszertára teljesét. Mécsek világánál. Mécsek imbolygó lángocskái pislognak a temetőben domboruló sírhalmokon. Világít a halottak virágos, fakeresztcs faluja s szomorúan fénylő márványsíremlékes városa. A falu egyszerű népe, a város fénytszerető lakossága emlékezik elköltözöttjeiről, halott hozzátartozóiról. Az egyik apró mécsest gyújt s így áldoz a halott emlékének. A másik magasan lobogó kandeláber világánál tekint körül, hogy ugyan kik bámulják meg a sír, az enyészet pompáját. Temető és a hivalkodó pompa! Emlékezzünk halottjainkról! Lélekben, szomorú szívvel csak lehet, de mécsest nem gyújthatunk mindmat óhajtó embereknek kell tapasz- nyájuk sírján. Talán már nincs is talnunk. Hiszen hogy mást ne is | sírdombjuk. Szana ;zét a világ minemlítsek, csak a már nálunk előfor-1 den részében alusszák örök, békés, dult szomorú eseményt, egy $%é$- álmukat, akiknek életét viharzó szeptemberi éjszakái, amikor pl. a! harcok oltották ki. Vájjon ki tudná kukoricafosztásokból csendben ha- lobogó mécsessel bejárni azokat a zatérő idősebb lakosok a kapuk alá temetőket, ahol magyar rokon, apa, menekültek egynéhány ittas em- testvér porai pihennek? Elmehet a ber elől, ak'k még a statárium alatt fiú az apa, anya sírjához, ha az a is lövöldözve adták tudíúi az em- gyászos trianoni határon kivül esik? bereknek, hogy nekik ez is szabad. Ezeknek csak lelkünkben gyújthaNem akarnám hinni, hogy ez meg- tunk mécsest, szomorúan pislákoengedhető volna, mert ha igen, ak- lót, mint amilyen szomorú a lelkünk, kor nyilt hadszintérnek képzelem A legszomorúbban pislákoló méSárisápot — pedig nem hiszem, — csest, a gyászt kifejező mécsest hogy is mondjam, nem láttam olyan azonban minden magyarnak leikéfalragaszt, mely hadiszintérnek mi- ben kell gyújtania, úgy azonban, nősítené Sárisápot. Ellenben tudok hogy annak lángocskáját csak mi arról, hogy az esetet jelentették a lássuk és csak minket perzseljen, hivatalos köröknek. mert ha tetszhalott, is akinek világot Attól tartok, hogy ezután vérsze- gyújtunk, ideiglenes halálának Önmet kap a nép s a régóta divott, de magunk vagyunk okai. Virágot se most már megszűnt dinamitozást áldozzunk neki, különösen őszirólépteti életbe, mert ha szabad re- zsát ne! Vagy ne is világítsunk emvorverekből puííogtatni, hogy a dur- j lékének, hisz még nics eltemetve, ranásban gyönyörködjünk, vagy az Sírja nyitva áll ugyan, de még nem utcát megtisztítsuk, ne legyen szem ! íudták belefektetni és elhantolni ai trianoni sírásók. Nem, ne világítsunk neki a halottak napján! A temetőkben is lesz egyszer feltámadás. Miért ne kelne életre a telszhalott? Nem, ne világítsunk emlékének! V. I. Az Esztergom hoz! olvasóiLapunk vezetőhelyén bejelentett változással kapcsolatos.külső körülményekre vonatkozólag bejelentjük, hogy az Esztergom Lapkiadó Vállalat. nevében Jedlieska István neve kerül a lapra mint felelős kiadóé. Jelentjük azt is, hogy az „Eszter gom" ezentúl a heti háromszori megjelenés helyett laptársunkhoz hasonlóan hetenkint kétszer fog megjelenni, kedden és szombaton délután. Ezzel kapcsolatban természetesen az előfizetési díjat f. é. november 1-től 1*40 P-ről 1 pengő 20 fillérre szállítjuk le. Becsületes, hűséges hírszolgálatot Ígérünk — közönségünk pártfogását kérve. Ai „ESZTERGOM" szerkesztősége és kiadóhivataia. Halottak napján ... Ma mindenki mély gyászba öltözik S a lélek más, szebb világba száll, Ahol minden iiszíább és ragyogóbb S harmatosabb e rúl mostaninál I Mennek, mennek, sokan, milliónyin, Temetőkig egy gyászfolyam az út; Meghatottság s ihlet az arcokon S tenger a könny, mi lassan aláfut!. .. Szivükben bú, kezükben sok virág, Viszik, viszik nyugvó kedveseknek S meghatottan állnak meg a sírnál, Hol lelkeik összeölelkeznek !. .. Engem is visz, sodor az áradat, Qyászfolyamon evez bús csolnakom S utánam sok, milliónyi hajó Virágokkal megrakva gazdagon ! . .. Gyászfolyóról ragyogó felhőkön Repül lelkem át e világ felett S felkeresek minden árva hantot, Ami csak egy magyarnak sírja lett! . . . Aranyfelhök könnyeket hullatnak S öntöm, szórom rájuk a virágot; Mert nekem csak ok a halottaim, Ök hirdetnek Nagy-Magyarországot!.., Ügy mentek cl ifjan, világosan, Egy nagy hittel szivük s leikeikben : Hogy a vérük nem hull majd hiába, Immánuel, velük lesz az Isten ! . . . Ifjú hitves, öreg népfelkelő, Harmatarcú, ábrándos kis diák, óh hogy mentek ragyogó, szent hittel S hogy dalolták a szent melódiát! ? . .. Pártoljuk a világhírű hazai szormeneirae» wm ww m m sito ipart, melynek választékos és megbízható termékeit különleges nagy és szép példányokban legelőnyösebben BALOG LÁSZLÓ divatárúházában szerezheti be. Ugyanakkor alkalmi árusításra kerülnek a kiváló hazai gyapjú öltönyszövetek, ruhaselymek ágy-, fehérnemű és lepedővász nak, valamint különböző harisnya és kötöttárúk. Alapíttatott 1885-ben. Lapunk legközelebbi száma az ünnep miatt szerdán délután jelenik meg. Kinevezés. Lingauer Sándor dr. főispán törvényadta jogánál fogva díjtalan közigazgatási gyakornokká ÜgyvédMagyar, hazádnak rendületlenül Légy híve hát utolsó csepp véri ; Mert a nagyság s dicsőség álmait Tengernyi könny s szenvedésért mérik ! Szálló idő, te állj meg felettük, Ragyogó nap, ragyogd be sírjaik, Kik ott, távol hontalan pihennek És alusszák a hősök álmait! . . . Zöldelő fű, ne hervadj el soha, Szeretettel csókolgasd poraik Mert ők nálunk százszor boldogabbak, A bú s a gond nem bántja álmaik ! Legyen, legyen hát álmotok örök, Csendes, nyugodt, boldog, zavartalan, Hiszen aki hazájáért halt meg, Örök élte Í'S boldog álma van !. . . Gyarmaty József. kinevezte: Lóvr István dr. jelöltet és Thaly Dezső dr. tb. szolgabírót. Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete f. hó 29-én szombaton délután 4 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésről jövő számunkban számolunk be. Halálozások. Urbán János pilismaróti korcsmáros 60 éves korában meghalt. Temetése szerdán f. hó 26-án délelőtt folyt le Pilismaróton őszinte, nagy részvét mellett. Az elhunytban Urbán Vilmos esztergomi városi tanító édesatyját gyászolja. — Kotra Kálmán ny. városi pénztáros f. hó 28-án hosszú szenvedés után meghalt. Temetése vasárnap, f. hó 30-án d. u. 4 órakor lesz a belv. temető kápolnájából. Az esztergomi Credo Egylet f. hó 30-án, vasárnap d. e. 11 órakor a Belvárosi Kath. Olvasókörben közgyűlést tart, melyre külön meghívókat küldöttek szét. A vármegyei vitézi székkapitányság új helyisége. A Vármegyei Vitézi Székkapitányság hivatalos hehyiségét november hó 1-től Bottyán János utca 4. sz. alól a vármegyeház földszintjére helyezi át. Jubileum. P. Virágh Raymund, reáliskolai hittanár tanári szolgálatának 25. éves fordulóját vasárnap, f. hó 30-án délelőtt 11 órakor ünnepli meg a reáliskola ifjúsága, tanári kara és igazgatósága a városháza negytermében. A Szabad Egyetem XII. tanfolyama november hó 8-án, kedden délután 5 órakor megindul. Előadói eddig: Dr. Lepold Antal prael. kanonok, dr. Kemenes Illés szentbenedekrendi gimn. igazgató, dr. Etter Jenő városi főügyész, dr. Magasi Artúr, dr. Horváth Detre í

;

imnáziumi, dr. Csonkás Mihály reáliskolai tanár. A részletes tanrendet jövő vasárnapi számunkban hozzuk. A tanfolyam hat hétig, hetenkint két napon át, hedden és pénteken déluián 5—7 óráig folyik. A főszékesegyházi ének- és zenekar mai műsora. J Krisztus kiráysága ünnepén. Introitus és Communio koraliter. Buchner: Dominabitur, graduale. Buchner : Postula a me, offertorium. Goller: Lorettoi mise, Es-dur. — Nov. 1-én, Mindenszentek ünnepén. Introitus és Communio Koraliter. Mitterer: Timete Dominum, graduale. Goller : Justorum animae, offertorium. Gruber : Mise c-moll. —- Nov. 2. Halottaknapján. Bibi: Requiem — d-moll. Büchner: Libera, d-moll. Nagy női kabát vásár VERMES-nél I