ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-08-20 / 90. szám

általában véve a hegyvidék élénkítése. A nyári és téli szórakozásoknak egymást nem bántó módon való beosztása és a téli sport meghonosítása. 2. Jó és árnyas turista útak létesítése, olcsó telefonszolgálat kieszközlése, a vasúti és gőzhajózási menetrendek közérdekűlegvaló megállapítása és a közlekedési eszközök szaporítása, új építkezések után minél hosszabb adómentesség kieszközlése. 3. A telepekre üdülni jövő és az állandó lakosság között való meghitt, jó viszony teremtése, hogy a vidék fejlődését mi sem akadályozza. 4. Az eredetiségben bővelkedő népipar ügyével való foglalkozás, a népipari készítmények fejlesztése és forgalombahozatala érdekében való célszerű intézkedések, hogy az idejövő vendégek magyar kézből kikerült, magyaros kivitelű emlék-, ajándék- és használati tárgyakat vásárolhassanak. 5. A vidéknek természeti kincseivel való gyakorlati foglalkozás, hogy a vidék egyes ásványi és növényi termékei továbbra parlagon ne heverjenek. A hasznothajtó gyógynövénytermesztés meghonosítása, erre kísérleti telepek felállítása, hogy az itt termeszthető növényekkel az ország szükségletét fedezzük és esetleg kivitelre is jusson. A kellő siker biztosítására a termesztők bevonásával megfelelő beváltó és értékesítő vállalkozásokat szervez. 6. A vidék múzeumai ügyének előmozdítása, hogy minél tökéletesebben mutathassák be a vidék múltját és jelenjét. A szövetség) lapjában és a fürdőhelyeken állán-1 dóan felhívja a múzeumokra a nagy- j közönség figyelmét. 7. A mezőgazdasági és ipari ter-' mékek értékesítésének előmozdí-1 tása. E célok elérése végett előterjesztéseket tesz a kormányhoz, a hegyvidéket övező vármegyékhez, közlekedési vállalatok vezetőségéhez és fürdő, üdülő telepek vezetőségéhez, hogy az egyes telepek és általában véve az egész vidék fejlesztése érdekében minő sürgős, intézkedések megtételét tartja kívánatosnak, és a kivitel érdekében saját maga is eljár. I 8. A vidék természeti kincseinek kihasználására önálló szervezettel bíró kereskedelmi vállalkozásokat alkot és azok fejlesztése érdeké- j ben minden lehetőt elkövet. j 9. A közös céljaira szükséges anyagi tőkét társadalmi úton összehozza, az országos és vidéki, sajtó rokonszenvét és támogatását. megszerzi és ezáltal a szövetség önzetlen és hazafias céljait előmozdítja. Folyóiratot ad ki és azt a rendelkezésére álló eszközökhöz képest fejleszti. 10. A fogyasztókat alkalmas szervezetekbe tömöríti, hogy közös módon való beszerzéssel az egyes cikkek árát mérsékelje. Önálló szervezettel rendelkező termelő telepeket alkot, de kiköti, hogy a termelt árút elsősorban a vidék telepein kell értékesíteni, még pedig a szövetség által meghatározott mérsékelt egységárakon. 11. A vidéken termelt cikkekből alkalmi kiállításokat rendez, hogy a nagyközönséget tájékoztassa a beszerzési források és a minőség tekintetében. A köz- és turistautak jó karban tartása felett őrködik és azok érdekében hivatalos és nem hivatalos úton eljár. Forráso kat, természet által alkotott szép helyeket, emlékfákat hozzáférhetővé tesz, az alkalmas kiránduló helyeket felkutatja és a rendelkezésére álló eszközökkel népszerűsíti és maga is rendez kirándulásokat és szórakoztató ünnepélyeket. 12. A vidéken lakó népet oktató előadásokban részesíti, háziipari tanfolyamokat szervez, gondoskodik a fejlesztésről és a készítmények forgalombahozataláról. A szentléleki út. Esztergom belváros gazdaközönsége örömmel vette annak idején a hírt, hogy végre hosszas ígéretek után egyik legfontosabb, de egyúttal legrosszabb karban levő útját, a szentléleki utat kiépíti a vármegye. Még a tél folyamán megkezdődött a kőhordás és azóta is ott áll prizmákba rakva az út két oldalán egészen az Ispilahegy szakaszig, de bizony azzal azóta sem történt semmi. Elmúlt a tavasz, a nyárnak is végefelé járunk, a gabonát is behordták a keréktörő úton, sőt a feketehegyi erdővágás fájának is nagy része azon került a városi faraktárba. Szerencsére nem volt erős nyarunk és így valahogyan, persze nem minden igazságos kifakadások nélkül ezen idénymunka lebonyolódott. Most azonban erősen közeledünk az ősz felé, amikor a szüret nagymértékben fogja igénybe venni ezt az utat. Hegymeg, Szar /ashegy, Borzhegy, Barátkút dülő, Ispitahegy szőlő és egyéb terményeit mind ezen az uton kell lehordani. Az ősz pedig nálunk sáros szokott lenni. Akkor jön majd tengelytörés, hámszakadás, állatkínzás és a káromkodások tömege, mert az út feltétlenül járhatatlan lesz, amit még növelni fog az esetleg későn kezdődő útépítés is. Úgy tudjuk, hogy a szentléleki vámig a város tartozik az utat kiépíteni. Azontúl a vármegye feladata következik, de eddig sem az egyik, sem a másik nem mozdult meg. Az üdülőtől kifelé lakott rész valóságos porfelhőbe van burkolva minden áthaladó szekér után, ami aligha kedvező a nagy közforgalmat jelentő üdülő részére. A városnak bármily nehezére esik is, de ezt az útszakaszt idegenforgalmi szempontból már a nyári idény előtt meg kellett volna csinálnia. Az esztergomi gazdaközönséget már többször és több irányban érték csalódások. Most is így jártak, aminek bizony elég hangosan adnak kifejezést. Előre félnek a szüreti lajtozástól és attól is, hogy majd éppen erre az időre fog esni az útépítés, ami magában is gátolni fogja a közlekedést és esős időben csak növeli a kellemetlenségeket. Amikor az esetleges pénz iány dacára is sürgetjük az út mielőbbi, kiépítését, a gazdaközönség jogos panaszának adunk kifejezést. Eme! sürgetésre azonban van más okunk is. Módunk és alkalmunk volt hallani az útépítés késedelmével kapcsolatban olyan Losszindulatú beállításokat, melyek a népnél fogékony talajra találhatnak és a közbéke rovására mennek. V. I. Cím nélkül kell valamit megírni, mert arailyen könnyű volna e pár sornak címet adni, olyan nehéz lenne azt helyesen, nem bántóan megválasztani. Maradjunk tehát címnélküli címnél és annál a jóravaló szándéknál, hogy senkit bántani nem akarunk, senkinek jó magyarságában nem kételkedünk és viszont nem tartunk mindenkit jó magyarnak, akinek magy arhanzású neve van, mert hisz csak pár nap előtt is fel kellett akasztani egy magyaros nevű egyént, aki sehogyan sem volt magyar ember és mégkevésbé hazafi. Ezeket előrebocsájtva mégis a magyarhangzású nevek mellett kell kardoskodnunk. Barátságos (?) szomszédaink ugyanis állandóan szemünkre hányják, hogy magyarok már nincsenek is és a mi magyarságunk csak lopott dolog. Annyira mennek a velünk való barátságban, hogy például románoláh barátaink és a jugoszláv gyűjtőnév kalapja alá rejtett déli nagyrabecsült királygyilkos szomszédaink névelemzés révén sütik ki, hogy egyes községek magyarjainak magyarnevű gyermekei tutajdonképpen nem is magyarok, tehát oláh, vagy szerb iskolában a helyük. Ha kedves (?) szomszédainknak nem kellene majd onnét is kitakarodniuk, ahová annak idején Európa uborkafájára felkapaszkodott hatalmasságok bevitték őket és ehelyett feloszthatnák maguk között Csonkamagyarországot is, például Esztergomban is három-négy nemzetiségi iskolát is nyithatnának a névelemzés alapján. Annakidején, amikora jóhumorú Homor Imre az akkori vendéglősökről humoro an emlékezett meg, és e lapban is reprodukáltuk, mint egykori kedélyeskedést, hogy Nádler, Mitter, Trexler, Schleifer, Meizler egykori derék vendéglőseink között akadt egy Németh is, de Három szerecsen volt a firmája, jóizűt kacagot mindenki, de maradt minden a régiben. Mi már megszoktuk, de néha nekünk is feltűnik, hogy esztergomi derék magyar földműveseink, iparosaink, kereskedőink és hivatalnokaink között csaknem elvétve találkozunk magyar hangzású nevekkel. Jó magyar az mind, csak a neve nem az. Miért ne lehetne derék magyarjainknak magyar nevük is ? Hogy idegen hangzású nevük van, az annál is inkább komikus, mert egy árva s/ót sem értenek azon a nyelven, amelyet nevükben hordoznak. Ráparancsolni nevet senkire nem lehet a mi magyar fogalmaink szériát. Ezt nem is tesszük meg. AnI nak magától kell jönnie, és azt hiszszük ez jönni is fog. Elsősorban hivatalnokainktól várhatjuk ezt el és ezeken keresztül többi polgártársunktól. Ezt annál is inkább elvárhatjuk, mert Es/.tergom ősrégi magyar város, melynek glóriáját a Magyar Szent Korona dicsfénye adja meg. Figyelő. Szent István kultuszest az Osztge-ban. Az Osztge egyesület esztergomi otthonában Szt. István hetében ezeréves alkotmányunk megalapítójának lélekemelő ünnepséggel áldozott f. hó 14-én délután. Az elnökség tervet dolgozott ki, hogy mikép lehetne az 1938,-i Szent István novocentenáriura középpontjává tenni Esztergomot, Szent István koronázási helyét. Ezzel foglalkozott Kamenszky Gyula orsz. elnök a kultuszismertetőben. Az ünnepi szónok P. Stenger Albert ferencrendi atya volt, aki magasszárnyalású beszédében méltatta a Szent István kultusz jelentőségét kapcsolatban a Szent Gellért kultusszal. Azután következett Prohászka püspök boldoggáavatására vonatkozó indítványoknak és műemléktervéknek ismertetése. Krausz Lajos és Einczinger Ferenc beküldők külön elismerésben részesültek. Középpontja volt az ünnepségnek a Prohászka emléktábla leleplezése. A Szent Gellért ima elmondása után dr. Fehér Gyula nagyprépost végezte a Mária-remete Szt. kútira emlékeztető Prohászka-emléktábla leleplezését. A gazdag műsorban szerepelt Ammer József karigazgató, Büchner Antalné, Taky Marianne, Nemesszeghy Gizi és Buchner Icu, akik szép elismerést arattak művészi előadásukkal. Nagy hatást váltott ki a Brenner— Nemesszeghy—Klinda—

Rosenmüller vonósnégyes és az Eitler trió. Cz. Baán Jolán, Várady Aladár, továbbá Varjas Rudolfné művészi szavalataikkal szerepeltek. Walter Béláné „Isten útján" című színműve igen tetszett a közönségnek. Az ünnepség az elnöki köszöntővel ért véget. A díszközgyűlésen dr. Fehér Gyula, nagyprépost elnökölt, mellété Krause Lajos tábornok, Brenner Antal h. polgármester, védő s az alapító országos elnök. Az ünneplők soraiban Czech József altábornagy neje Erba Odeschalchi Amália hercegnő, Krause Lajos tábornokné, Békássy Imre ezredes és neje, Gidró Gergely honvéd orvos ezredes neje, Sternberg Józsefné grófné, Kamenszky Gyuláné a nőosztály vezetője, Schmidt József kir. kúriai bíró és neje, Krasznay Gábor közjegyző özvegye, Erba Odeschalchi Sándor herceg, Boronkay Mária stb. foglalt helyet. Pénteken, augusztus 19-én este 8 órától folytatólagosan Szombaton, Szt. István napján, aug. 3, 5, 7 és 9 órakor Vasárnap, augusztus hó 21 én 3, 5, 7 és este 9 órakor elsőrangú változó műsorok. — Hűs nézőtér! — Mélyen leszállított helyárak WSF vo fillértől 80 fillérig