ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-29 / 82. szám

1932. július 29 A tavalyi év volt a szlovenszkóii mezőI legroszszabb éve. A pozsonyi szövetkezeti központ évi jelentése terjedelmesen számol be a szlovén szkói mezőgazdasági helyzetről. Rámutat arra, hogy a termelési költségek a külföldön alacsonyabbak, minélfogva az olcsó külföldi gabona ára rendkívül nyomasztólag hat a belföldi áralakulásra. Ehhez járul, hogy a mult évi időjárás a lehető legkedvezőtlenebb volt, úgyhogy mindent egybevetve a szlovenszkói mezőgazdaság számára az 1931. esztendő a legroszabb volt. Ilyen körülmények között természetesen nem valósulhatott meg az a remény, hogy a mezőgazdaság a termés eredményéből segít magán. Újabb adóságok kelettkeztek és az állam segítőakciója nélkül a folyó termésévben nagy termőterületek maradtak volna bevetetlenül. (M. H.) Fotográfia a román választásokról. A legutóbb lezajlott képviselőválasztás minden fotográfiánál hívebb képét adja Románia politikai életének. Dolj-megyében egy választási összetűzésnek 4 halottja volt, Bukarestben 6 súlyos sebesültet vittek kórházba és 74 embert tartóztattak le. Ploestiben leszúrtak egy választót, Petrozsényban agyonvertek egy munkást, Focsaniban a községi bírót szúrta le egy katona, Galatzon 4 szocialistát úgy megvertek, hogy kórházba kellett mind a a négyet szállítani. Diószeg magyar községben a déli szünet alatt az oláh nemzeti parasztpárt elkobozta a magyar pártra esett szavazatokat urnástól, mindenestől. Nagyváradon több olyan utcának, amelyben csak magyarok laknak, a nevét az utolsó napon megváltoz tatták, s ezeknek lakóit azzal ütöt ték el a szavazatoktól, hogy utca juk nem szerepel az illető szavazó körzetben. A választáson az oláh nemzeti parasztpárt összesen 1.202.475 szavazatot kapott, a többi 11 párt pedig 1.536.402 szavazatot; és az oláh nemzeti parasztpárt kép viselőinek száma mégis 276, a többi párté pedig mindössze 109. (B. É.) Éjjeli szolgálatai július 23-tó! 29-ig Kerschbaummayer Károly „Megváltó"" hoz címzeit gyógyszertára (Kossuth Lajos-utca) teljesít. k szegény ember kenyerét megdrágítani nem szabad. A magyar embernek ez a legelemibb emberi és szociális követelménye, amelynek érvényt is kell szerezni minden áron, — ha másként nem lehet, hát a törvény és kormányrendelet erejével és szigorával. Magyarország mezőgazdasági ország, búzatermő, kenyéradó ország, — itt egyetlen embernek sem szabadna kenyér nélkül lenni, vagy drága kenyeret enni. Okot mindig lehet találni a drágításra, hiszen az úgynevezett profitéhség leleményes. Igy van ez minden téren és minden árúnál: mire a termelőtől olcsó áron megvett termény a fogyasztóhoz kerül, drága lesz, sokszor megfizethetetlenül drága. A szegény ember nem tudja megfizetni, a szegény embernek nem jut ki belőle. Az emberi és szociális érzés azt követeli, hogy az árukat és a szükségleti cikkeket a kenyértől kezdve a cipőig, a ruháig és az ajtósarokig megfizethetővé tegyék ebben az országban, — akár úgy, hogy az emberek munkához és keresethez jutva fizethessenek, — akár úgy, hogy a csekély keresettel bírók is emesseneK az Olcsóság IOly- j

airól Reviczky Elemér járási 16t

an- szolgabíró ismételten fogott hozzá Legyen termelés és legyen a romok feltárásához, azonban a fogyasztás. A munkabeszün- rendelkezésére álló szerény anyatetések a nagytőkéseknek és'

giak miatt ismé

teiten abba kellett nagyvagyonosoknak is kárára szobi esperes-plébánosnak elismerését tudtul adják. Búzás IstvánEsztergom város szülöttje, több éven át a belvárosi plébánián káplánokt dott. Úgy mint segédlelkész és minelemiiskoláink egyik hitoktatója, valamint egyes egyesületek funkcionáriusa városunkban is eredményes munkát végzett. A pilisszentléleki kolostor romjai. Több izben irtunk már a pilisszentléleki ősrégi kolostor romvannak, mert kevesbednek a fogyasztók, kevesbedik az élet, szóval lassan elfogy mindaz, ami a tőkének és vagyonnak értéket ad. Az ördög nem alszik, — és bizonyosan lesznek sokan, akik ezt az igazságot nem akarják belátni és az értékek, az élet pusztulása révén is önző, harácsoló céljaikat tartják szem hagynia a feltárási munkálatokat, de már is jelentékeny eredményeket felmutatva. Legújabban a műemlékek országos bizottságának előadója, Szőnyi Ottó dr., Lepold Antal dr. prelátus-kanonok és Reviczky Elemér főszolgabiró kíséretében tekintette meg a kolostor romjait. Úgy is mint műemléket, de több más szempontból is érdekesnek találta a kolostor maradványait s így megvan a remény hozzá, hogy módot fognak találni a romok teljes feltárására. előtt és vakon rohannak VP |^ Ann

f-estély a Legényegyleteion es vaKon ronannaK ye- ben> Az Esztergomi Kat. Legényszedelmukbenembertársaikkal;egylet július hó 31-én (vasárnap) este 9 órai kezdettel műsorral és tánccal egybekötött Anna-estélyt rendez, malyre az egylet pártoló és rendes tagjait, azok családjait ezúton is meghívja az Elnökség. Realisták figyelmébe! A reályteUri XT^dotoí^ felhívja a reálzeseen es a ooigoK ioiyasaert.

iskolai tanulókat, hogy az olasz lelosseget vállaltak. | balillák fogadására szombat délután I fél 2 órakor az intézetben gyüleÜnnepi gyászistentisztelet dr. kezzenekCsernoch János hercegprímás Eladták a Fuhrman-házat. A lelkiüdvéért. Istenben boldogult Fuhrman-ház megvételének kérdése, dr. Csernoch János biboros herceg-1 amely körül az utóbbi időben anyprimás lelkiüdvéért temetésének

1 nyi vita folyt, a napokban eldőlt, ötödik évfordulóján, pénteken d. e. A házat, amelyre a városnak város9 órakor az esztergomi főszékes- rendezési szempontból nagy szükegyházban ünnepi gyászistentiszte- sége lett volna, egy süttői kőfaragó együtt. E minden nemzeti érzésből kivetkezett, antiszociális lények magatartása ellen kell felvenniök a harcot azoknak, akik a nemzet sorsának intélet lesz, amelyet dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás pontifikál. A kormányzó elismerése. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter előterjesztésére a Kormester vette meg 30.000 pengőért. A város 28.000 pengőért juthatott volna hozzá. Most a házban sírkőtelep lesz. Lövészeink sikere Magyaróvámányzó úr Őfőméltósága raegen-'rott. A magyaróvári Move Polgári gedte, hogy a hitélet terén kifejtett Lövészegyesület rendezésében f. hó érdemes működéiért Búzás István 23-án és 24-én lezajlott Move II. ker. Hozzászólás a középiskolai reformhoz. A kultuszminiszter elrendel le, — mint a napilapok már közölték — hogy a jövő tanévtől kezdve a középiskolákban a gyorsírás kötelező rendes tantárgy legyen. A IV. és V. osztályban fogják tanítani heti 2—2 órában. Azt is elrendelte a miniszter, hogy az erre szükséges órákat a latin, a német és francia nyelvből, továbbá a mennyiségtanból kell elvenni. Mindenikből 1—1 órát. No végre egy okos, praktikus gondolat, mondja a szülő és más laikus. Minek is tömik a fiúkat annyiféle nyelvvel, úgy se veszi annak sok hasznát; hát még az a sok algebra mirevaló ! Nem lesz kár, ha ezekből elvesznek 1—1 órát. Gyorsírás, az igen, az praktikus dolog, ilyesmit kell tanítani. Ho^y ez nem jutott eddig eszébe annak a sok gyereknyúzó-tanárnak ! Mindig csak a latinon, számtanon nyargalásznak, mással nem törődnek. Kedves szülő és más laikus, én nem akarom elrontani az örömödet a fölött, hogy végre praktikus dolgot is tanítanak az iskolában. De szükségesnek tartok egyet-mást elidézni, ami a középiskola körül az elmúlt évtizedekben történt. Akkor nyilvánvaló lesz, hogy a középiskola reformja nem olyan könynyen megoldható feladat, mint so kan véb'k. Azt állítom, hogy ezzel a reformmal ismét csak — miután az utóbbi időben már többször — nehezebbé tették az ifjúság számára a középiskolát, fokozták a túlterhelést. Miért van ez így? Tessék csak gondolkozni! Egy új kötelező tantárggyal több van, amit tanulni kell. A tárgyak száma tehát nem csökkent, hanem szaporodott. Igaz, hogy ezzel szemben néhány tantárgynak óraszámát csökkentették de nem csökkentették tananyagát. A követelmények ugyanazok maradtak minden tárgyban, ugyanazt kell ezután is tudni a latinból, a németből stb., mint eddig. Ellenben kevesebb ideje marad a tanárnak a magyarázásra, a tanulónak a tanulásra, Mi lesz a következmény? Felületes tudás, kevesebb alaposság. Ennek folytán a IV. és V. osztály vizsgáján majd nem annyira rostálása következik a tanulóknak, mint inkább szitálása. Az ilyen, a közönség által örömmel fogadott reformok, okozzák azt, hogy a szülők neoi értik, miért olyan nehéz mégis a középiskola. Hasonlítsuk csak össze a béke középiskoláját a maival s akkor kiderül, hogy a sok reform után jóval nehezebb az új, mint a régi. A béke középiskolájában mindössze két idegen nyelv volt: a latin és a német. A görögöt csak az tanulta, aki akarta. Most három kötelező idegen nyelv van: a latin, a német és a francia. Érettségizni akkor ezek közül csak a latinból kellett. A németet a legtöbb iskolában nagyon elnézően kezelték, már hazafiasságból is, különösen ha 48-as érzelmű volt a tanár. Az anekdota ezt a mondást adja e kor né.

net tanárjának szájába : „Szeretnék látni olyan tanulót, aki németül megtanul, amíg én vagyok a német tanár." Most komoly érettségi tárggyá lépett elő a német n\elv. A baj csak az, hogy kevés időt adnak a fiúknak a német nye'v gyakorlására, lévén a VII. és VIII. osztályban mindössze heti 2—2 órájuk e célra. Azon is elsősorban német irodalomtörténettel kell a tanterv értelmében foglalkozniuk. Hát a természettudományok ! Micsoda szaporodása a tananyagoknak az utolsó évtizedekben! Csak a fizikát vegyük, mennyivel többet kell a fiúknak tudniok, mint apáiknak kellett. A Röntgen, a rádió, a repülőgép stb. precíz ismeretével mindnyájuknak tisztában kell lenniök. Helyet és órát kapott a felső osztályokban a földrajz is a maga terjedelmes ismert anyagával. A közgazdaságtan is kopogtat már s a miniszter jelezte, hogy a jövő tanévben annak is helyet szorít a tantárgyak között. Szóval minden, a modern élet által felszínre került ismeret helyet követel magának az iskolában. Helyesen mondja a szülő s mondja a pedagógus is. Csak az a baj, hogy a régebbi tantárgyaknak ilyenkor csupán óraszámát nyirbálják meg, a hozzája fűzött követelményeket nem. A latin nyelvi, a mennyiségtani stb. érettségi utasítás ugyanazt {követelt ma is a tanártól s a tanulótól mint 25 év előtt. Az átlagos tanuló hogyan tudja mindezt teljesíteni, elvégezni ? A felszaporodott tárgyakkal csak úgy tud megbirkózni, hogy a mai tanári kar pedagógiai tudásban és módszeres eljárásban messze fölötte áll a 30 év előttinek s ez a körülmény megkönnyíti a tanuló számára az anyag megértését. De az előírt anyag mennyisége az, ami a túlterhelést okozza. Ezen a tanár nem tud segíteni, neki az előírt anyagot el kell végezni. A régi kor, apáink, de még in-