ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-06 / 72. szám

RGO Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. \i gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 72. szám. Szerda, 1932. július 6 A keresztény politika állásfoglalása. Túri Béla: Merre megyünk? Túri Béla esztergomi prelátus-kanonok, orszgy. képviselő, a keresztény politika egyik vezéralakja, a Nemzeti Újság vasárnapi számában „Merre megyünk" cimmel vezércikket írt, amelynek állásfoglalása természetesen födi azt az álláspontot, amelyet az „Esztergom" eddig is mindenkor elfoglalt, amikor politikai megnyilatkozásra volt szükség, és amely tiszta és határozott irányt mutat a keresztény politika jövő útját illetően. A zavaros politikai megnyilatkozások, újsütetű politikai elméletek és elvek felburjánzása idején, amikor vármegyénk területén is sok kétes értékű politikai ambíció hangoskodik, és ismét „népmentő és népboldogító" jelszavakkal operálnak és akarnak új politikai divatot kreálni, új politikai konjunktúrát, amely csak az ezen a réven feltűnni akaró egzisztenciák javára való, — jónak látjuk Túri Béla határozott, világos és őszinte megnyilatkozású cikkét közölni. Tesszük ezt miheztartás végett mindnyájunK számára — és tesszük ezt azért, hogy ennek a józan politikai felfogásnak a mi szerény publicisztikai erőnkkel is minél nagyobb nyilvánosságot adjunk. — Az országgyűlés nyári szünetének megkezdése indokolttá teszi, — írja Túri Béla — hogy szemlét tartsunk a politikai szintéren, főleg mivel az utóbbi hetek alatt többször olyan hullámokat vert a politika, hogy a közvéleményben a kormány megingásának látszatát, vagy hitét akarták felkelteni. Egyéb politikai jelenségek is felmerültek, amelyeket érdemes jó szemügyre venni a politika mérlegén. Lehet, hogy a közeli hónapokban, mialatt a magyar parlament a szünetét tartja, nagyobb változások is lesznek az európai politikában, melyek esetleg a magyar parlament megnyilatkozását is szükségessé teszik. Jó tehát, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a magunk portáján mi történik, hogy mi a helyzetkép a magyar politikában. — A kormány szilárdságáról formailag tanúságot tett a kormányzónak a miniszterelnökhöz intézett levele, mely több volt a bizalom egyszerű kinyilvánításánál. A kormányzói kézirat elismerte és hangsúlyozta, hogy akkor, midőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a „nemzet egységének kifejezésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség". E kijelentés nyilvánvalóan helyeselni akarja Károlyi Gyula teljesebb nemzeti egységre irányuló politikáját, amelyet többízben hangsúlyozott. A kormányzói kijelentés tehát Károlyi Gyulát a másik alkotmányos tényező bizalmáról biztosítja minden a nemzeti egységre törekvő lépésében. — De a kormány szilárdságát a kormányzat belső etikája is biztosítja. Ezt nem tagadhatták meg a kormánytól azok sem, kik akár a felsőházban, akár a képviselőházban a kormány politikáját bírálták. Ha a kormányzat eredménye nem nagyobb és hogy a nehéz viszonyok még nem enyhültek, ez nem jelenti azt, hogy a kormány nem tesz meg minden lehetőt, hogy az ország hajóját a sülyedéstől megmentse. A felkorbácsolt válsághírek és politikai támadások közepette is végül majdnem mindenki odakonkludált, hogy jobb, ha Károlyi Gyula kezében marad a kormány, mert ez a kéz erős, nyugodt, biztos és tiszta. Ez a közvélemény ad igazán erkölcsi alapot a kormányzásnak, mert a numerikus többség csak formailag szükséges és szankcionál egy kormányzatot. — A parlament utolsó napjaiban a kormány körül felkavart hullámzás után tehát inkább megszilárdultnak, mint megrendültnek tűnik fel a Károlyi-kormány, melyet hivatalában marasztott a kormányzói kézirat. Hiába akarják az egységespártban elhangzott beszédeket úgy tüntetni fel, mintha Károlyi Gyulának értésére akarták volna adni, hogy csak a többségi párt adja meg létének alapját, tehát legyen annak a tudatában. A parlamentáris szabályok szerint ez így is van, a kormányzat és a többség közti harmónia szükséges is, de Károlyi Gyula ezenfelül megszerezte magának az ország és pártok értékelését is, mely erkölcsi súlyában nyom annyit a latban, mint a parlamenti szabályok formasága. Károlyi az országgyűlés szünete előtt nagy vonásokban ismertette is ama feladatokat, melyek a kormányra a közeljövőben várnak. És ki meri tagadni, hogy a kijelölt feladatok jóformán mindazt magukban foglalják, amit épp az ország legnagyobb és legmostohább sorsban lévő rétege kivan és amit, mint agrárköveteléseket az ellenzéki és kormánytámogató oldalról egyformán sürgettek. A külpolitikában is megjelölte a keretet, melyben Magyarország az európai eseményekbe bekapcsolódni tud. Ezekre nézve is meglehetősen egyforma a felfogás a magyar politikusok között és igy Károlyi mögött az ország áll. * — Természetes — és ezt Károlyi találóan jellemezte utolsó beszédében —, hogy kritizálni való azért mindig akad és még természetesebb, hogy az ellenzék, mely a jövőre a hangulatokon keresztül politizál, mindig abban a könnyebb szerepben volt, van és lesz, hogy felelőtlenül kritizálhat, hogy kihasználhatja az elégedetlenséget, hogy ígéreteket tehet, mert azok beváltásáról nem neki kell gondoskodni. Olyan súlyos helyzetben azonban, mint Csonka-Magyarország van, még kevésbé indokolt más és lényegesen új Programm nélkül csak azért változtatni akarni a parlamenti politikai képleten vagy pártálláson, mert az elégületlenség szárnyain könnyebb magasabbra repülni a közvélemény szemében. Ezért is nem hajlamos a keresztény gazdasági párt semmiféle irányban a hangulat, vagy a hatalom érdeke szerint irányítani és lekötni a maga független politikáját, melynek keretében egyaránt tudja szolgálni az agrárérdekeket, a főcélt: a magyar föld válságának megszüntetését, de ugyanakkor fenntartja az egész vonalon és a nemzet egyetemes érdekében a keresztényszociális politikát, mint az egész társadalmat és minden rétegét átfogó nagy világnézetet. A keresztény politika zászlajának begöngyölítése, vagy csak ideiglenesen is a sarokba állítása, nem felelne meg annak a komolyságnak és feladatnak, amit a keresztény pártok az európai kultúra és nemzeti politikában jelentenek és magukra vállaltak, mint szükséges missziót az elkereszténytelenítő, vagy közömbös és káoszt teremtő politikai irányokkal szemben. — A politikában nem is mindig a jószándék határoz abban a tekintetben, hogy magatartásommal és politikámmal jobbra, vagy balra mozdítom-e elő a történelmi eredő kialakulását. Erről apodiktikus jóslásokat nem is lehet tenni. Itt mindent a történelem dönt el, sajnos, utólag, mikor korrigálni nem lehet. Ezért a jövőbenézés, az előrelátás nemcsak a kormányzás, de egyben,a politizálás művészete is. És amilyen baj a kunktátoroskodás és a halogatás, épp oly veszedelem a gyors irány-, vagy taktikaváltoztatás, különösen akkor, mikor sűrű ködben veszélyes szirtek között halad nemcsak a magyar állam, de Európa hajója.