ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-01-20 / 7. szám

Revíziót! Párkány nélkül nem élhetünk! Igazságot Magyarországnak! XXXVIL évfolyam, 7. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fiSS. Szerda, 1932. január 20 RGO Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Egyesületeink vergődését, küszködését a mai nehéz gazdasági és társadalmi viszonyok között nem nézhetjük közömbös tekintettel. Nem vitatható, hogy ma, a világnézeti harcok idején, amikor a keresztényi gondolkozás és szellem a pogányság százarcú szellemi és társadalmi megnyilatkozásával áll szemben, amikor a gazdasági bajok és növekvő nyomorúság ezrével gyűjti az embereket az elkeseredettek táborába, ahonnan az elvakultság és a gyűlölet hol az egyik, hol a másik társadalmi osztály ellen vezeti őket rohamra, amikor a nemzeti lét gyökereit, a családokat is fenyegeti az erkölcsi és anyagi pusztulás réme, — milyen hivatást töltenek be a keresztény nemzeti szellemű egyesületek, a katolikus egyesületek, mit jelent az, ha ezek az egyesületek élnek és virulnak, — és mit jelent az, ha gondokkal küszködnek, anyagilag letörve, elkedvetlenedve hivatásukat nem birják kellő mértékben betölteni. Ezeknek az egyesületeknek léte és sorsa összefügg a társadalmi osztályok összetartásának, az emberi szolidaritásnak, a polgári együttérzésnek s a nemzeti létnek sorsával. Szomorú az a megállapítás, hogy ma az együletek tagjainak száma csökken, mert a tagdíjfizetés, amely a régi jobb világban alig jelentett valamit a polgárnak, ma súlyos teherré vált. Nehéz időkben sorvadó egyesületek! Nem veheti ezt tudomásul közönyös lélekkel az, aki gondolkozik, aki hazáját, városát, családját szereti. Minden eszközt meg kell ragadnunk az egyesületek segítségére. Meggondolatlan és lelkiismeretlen ember az, aki ma a társadalmi közösségek mentésén nem dolgozik jó lélekkel. Esztergom város egyöntetűen ellenzi a vármegye beolvasztását. Alig kelt szárnyra Magyary Zoltán dr. kormánybiztos vármegyénkre vonatkozó beolvasztási terve, mindenütt a legélénkebb tiltakozást váltotta ki. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsági kisgyűlésén Huszár Aladár dr. főispán nyilatkozott a terv ellen. A közigazgatási bizottsági ülésen az alispáni jelentésben hangzott el élénk tiltakozás. A két vármegyei üléssel kapcsolatban csekélységem volt az, aki a tervezet első, féligmeddig hivatalos kipattanása alkalmával először mutattam rá a tervezet rregvalósulása esetén Esztergom sz. kir. megyei városra háruló hátrányokra. Azóta a város nagyon széles rétegeiben képezi beszédtárgyát a beolvasztási terv. Tudomásom szerint egyetlen egy hang nem emelkedett sem a sajtóban, sem pedig beszéd közben a tervezet mellett. Ebből az következik, hogy az egész város a hivatalos körökkel együtt ellenzi a beolvasztást. Meglehet és meg is kell állapít-mi, hogy az ideiglenesen egyesített vármegyék hivatalos és hivatásos vezet isége teljesen ismerve Esztergom város helyzetét és jogos érdekeit, mint ennek a városnak is gondozója és hivatalból is pártfogója, felelősséggel tartozó felettese, semmiesetre sem érthet egyet Magyari Zoltán dr. kormánybiztos Esztergom vármegyére vonatkozó tervével. A vármegyei vezetőségnek Esztergom város és a megmaradt vármegye közönségére támaszkodva, minden befolyását, gazdasági és egyéb érveket felhasználva, a beolvasztás ellen kell állást foglalnia. Komárom vármegyében is erős mozgalom indult Győr megyéhez való csatolás ellen. Még ha Komárom-vármegye nem is foglalna állást a beolvasztás ellen, akkor önmagunknak kell teljes ! erővel védekeznünk és azt meg is •"• •iiiwiii'

•»•«IM immun iiDw fogja a vármegye és a város közönsége tenni. Esztergom sz. kir. megyei városnak a vármegye székvárosának nem szabad, mint ilyennek eltűnnie és megcsorbulnia. Jelentőségéből semmit sem szabad veszítenie, már csak azért sem, mert a magyar katolikusság bölcsője, székhelye és hercegprímási székhely is. Bármily takarékossági és politikai szempontok vezetik is a tervezetet, mi esztergomiak a beolvasz« tást és ezáltal Esztergom sz. kir. megyei városnak le degradálását a magyar katolikusság elleni cselekménynek volnánk kénytelenek tekinteni. A már egy ízben felsorolt gazdasági tényezők elsorvadása mellett az illetékes kormányköröknek a fentieket is figyelembe kell venniök. Vi I. Az Esztergomi Hajós Egylet évzáró közgyűlése. Messze idegenhői ideérkezett evezősök az elragad tatás hangján beszélnek Esztergom vizeiről. Közismertek városunkban azon pénzügyi nehézségek — hiszen a helybeli sajtó is foglalkozott már velük, — amelyekkel az EHE-nek már évek óta meg kellett küzdenie s amelyek az elmúlt év őszén az egylet létét veszélyeztették. A jól értesültek az egylet kapuinak bezárásáról tudtak. Az „alkalmi jósok" arról beszéltek, hogy az általános gazdasági válság áldozata lesz az EHE. Alkalmi tudósítónk hiteles értesülése szerint tényleg nagy feladat elé állította az EHE vezetőségét az egylet anyagi ügyeinek rendezése, komoly volt a veszély, nagy volt a baj. De 15 lelkes tagjának áldozatkészsége megmentette az egyletet a pusztulástól s biztosította számára a komoly sportműködés és a konstruktív társadalmi tevékenység lehetőségét. Az EHE szanálása iskolapéldája annak, hogy a mai anyagiasnak mondott világban is van még polgári erény, az egoisztikus mában is élnek még csöndes, a feltűnést] kerülő férfiak, akik nem bölcs tanácsok adásával jótékonykodnak, hanem javakat adnak, akik nem terméketlen kritikával, hanem való értékekkel támogatják a sportot s ezen keresztül a jövő generációt, a ma fiatalságát, akik nem másoknak diktálják a tempót, hanem önmaguk cselekszenek, akik nem a mások zsebére mutatnak rá, ha közérdekű célra pénz kell, hanem a saját erszényüket nyitják meg. E halkszavú emberekkel nem találkozunk ott, ahol a koncért tülekszenek, a legnagyobb részük ott volt a világhágháború legvéresebb csatáiban s mindnyájukat ott látjuk, ahol komoly munka folyik; nem sopánkodnak a saját bajukon s nem nézik szánakozva mások baját, hanem cselekszenek önmagukért s ha tudnak, segítnek másokon is. Közérdekűnek tartjuk, hogy bővebben foglalkozzunk az egyesületek életében szokatlan áldozatkészség ezen követésre méltó esetével s a Mátéffy Viktor prépost-plébános elnöklete alatt f. évi január hó 16-án a Széchenyi Kaszinóban megtartott közgyűléssel. Zsiga János e. titkár mindenek előtt a versenyevezősök szorgalmas és kitartó tréningjéről számolt be, amely Philipp József művezető szakszerű és fáradhatlan vezetése mellett megérdemelt szép eredményeket hozott s a további sikeres előrehaladás csíráját hordozza magában. Azzal az örömmel és büszkeséggel lehet ezeket az eredményeket elkönyvelni, mint amelyek a szomorú jelenben a szebb jövő igéretét hozzák magukkal, magát agyőzeimet mindent felemelő és jóvátevő erejével. A túraevezés terén nagy visszaesés volt, amelynek oka részben az elmúlt év közgazdasági eseményeiben, a társadalmi széttagoltságban, a politikai feszültségekben, az általános bizonytalanságban keresendő, de ezen kétségtelenül számottevő Szerdán, jan. 20-án Csütörtökön, jan. 21-én DAB^JH M IA Richard Barthelmess új filmje 9 felv. a KORZÓ rfff|Jtll Cl iCia^ZU Az izgalmak és rendkivüliségek filmje! MOZGÓBAN!