ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-05-15 / 53. szám

amelyet gróf Eszterházy Móric volt miniszterelnöknek, vármegyénk illusztris törvényhatósági bizottsági tagjának áldozatkészségéből tartottak kántorok részére, majd a következő évben Székesfehérvárott reDdeztek meg. A kiválóbb kántorokat a mecénás földesúr saját költségén Seccauba is elvitette, hogy az ottani híres bencés apátságban az egyházi éneket és a liturgikus szokásokat tanulmányozzák. Az előadó nagy szeretettel emlékezett meg kántoráról, Fejes Istvánról, aki Esztergom szülötte s az itteni képzőben végzett. Fejesnek plébánosával való egyetértése és ügybuzgósága lehetővé tette, hogy Csákvárott ma már egész rendszeresen oly egyházi énekek hangzanak fel a templomban, hogy a hallgató valamely katedrálisban képzeli magát. A nagy tetszéssel fogadott előadás után az elnöklő székesfehérvári püspök jelentette, hogy Csákvár ma már nem áll egyedül e téren. Felemlítette többek közi Szigetújfalut, ahol Koleszár Elemér, volt bajóti kántortanító buzgólkodása oly egyházi gyermekkart teremtett, amelynek csodájára járnak Budapestről is. A közgyűlés második előadását Büchner Antal főszékesegyházi karnagy, az OMCE alelnöke tartotta meg „Megemlékezés az esztergomi bazilika karnagyairól" címmel. Gondos és szeretetteljes tanulmányok eredménye volt ez az esztergomiakat különösképen is érdeklő szép előadás, amelyben a bazilika eddigi karnagyainak, Seyler Józsefnek, Seyler Károlynak, Takács Imrének és Kersch Ferencnek életrajzát és különösen zeneirodalmi Az „Esztergom" tárcája. Rendelkezés. Benned, szegény Magyarország : ami hulló, az leessék, aki holt, azt eltemessék. Hervadt virág elfonnyadjon, lanyha forrás elapadjon. Hamvadjanak hunyó tüzek. Korhadjanak öreg füzek. Vékony fonál elszakadjon, haljon minden meddő asszony. Minden füszáll nőjjön sássá, minden gyermek óriássá. Nyíló bimbó maggá érjen, forrás fürgén rétre térjen. Minden szikra lánggá legyen. Tölgyfa nőjjön völgyön, hegyen, Minden kötél megfeszüljön, Minden asszony fiat szüljön. benned szegény Magyarország ! Ácsné—

Waiter Margit. munkásságát ismertette. Esztergom kultúrtörténetének is ragyogó fejezetét világította meg ez az előadás, amely megérdemli, hogy a legszélesebb körökben is ismertté váljék. A hallgatóság lelkes tapsai bizonyították, hogy az előadónak sikerült elődei emlékezete iránt való lelkesedését hallgatói szivébe is átplántálni. Béres István esztergomi teológiai tanár az esztergomi növendékpapság egyházzenei nevelését ismertette a szakférfiak nagy figyelme közben. A növendékpapok ily irányú kiképzését az egyházi Codex irja elő s a bíboros-herceg prímás a Codex rendelkezéseinek tett eleget, amidőn megszervezte az önnálló egyházzenei tanszéket az esztergomi szemináriumban. Az előadó vázolta a nagyfontosságú feladatot, ismertette a tanítandó anyagot és tanítási módszerét, rámutatott a felmerülő nehézségekre, majd arra a magasztos célra mutatott rá, amelyet a tantárgy beillesztésével a teológiai oktatás elérni kivan. A nyelvezetileg is szép, lendületes előadást megérdemelt taps honorálta. Dr. Koudela Géza egyetemi egyházzenei igazgató a Népénektár Bizottság öt évét ismertette u. n. „távirati stílusban". A most megjelent „Szent vagy, Uram" c. kántorkönyv megszerkesztésének előzményeit világította meg egyházi, művészeti és korszükségleti szempontokból. Az előadásnak aktualitást és érdekességet azok a kritikák adtak, amelyek e műre vonatkozóan nemrégiben a szaklapokban pro és contra megjelentek. A hivatalos részben Hévey Gyula dr. pápai kamarás, budapesti érsekhelynökségi titkár az igazgatói jelentést, Kunst Frigyes karnagy a pénztári jelentést terjesztette elő. A közgyűlés végén Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás mondott beszédet, amelyben elismeréssel emlékezett meg a Cecilia Egyesület működéséről, majd Svoy püspök kérésére a jelenvoltakat főpásztori áldásban részesítette. A magasszínvonalú közgyűlés a Pápai himnus elénekIésével ért véget. Tegnap és ma. A világégés a résztvevő országokat hadiüzemekké alakította át. A polgárok eltérve mindennapi foglalkozási ágaiktól, szolgálatában állottak a háborús üzemeknek, ahol a lakosság szükségleteinek kielégítése csak másodrendű dolog volt. Nagyon érthető, hogy a leszerelés után a termelés az elpusztult és elavult javak, a polgári társadalom szükségleti dolgainak előállításán dolgozott. Megindultak a gyárak, üzemek, minden embernek adatott munkaalkalom. Embermilliók igyekeznek beruházásokat eszközölni. A meglévő üzemek bővítik kereteiket, terjeszkednek és építenek. Uj gyárak, részvénytársaságok alakulnak, hogy a folyton növekvő keresletet kielégítsék. A tempót még növeli az először Ausztriában, utána Németországban és nálunk fellépő inflációs folyamat. Pénz és hitel bőven van, tehát a vállalkozási kedvnek semmi sem állja útját. A forgatagban akarva nem akarva részt kellett venni mindenkinek, aki a máról-holDapra való devalválódás és ezzel egyértelmű tönkremenésnek nem akarta magát, illetve vállalatát kitenni. Nemcsak a magán, hanem az állami gazdálkodás is résztvett a konjunkturális vállalkozásokban. A felkínált külföldi kölcsönöknek még ekkor bőséges fedezete volt, részben a lakosság fokozódó jólétében, másrészt a jól fluktuált állami üzemek hozadékában. Idejekorán kiszállni a konjunktúra gyorsvonatából, lefölözni az elért nyereséget, nemcsak az új gazdaj goknak, a senkikből lett valakiknek, hanem az évszázados, jól megalapozott és mindig előrelátással dolgozó cégeknek sem sikerült. A dekonjunktúra vihara nemcsak a férgesét, hanem igen sok értékest is elsodort. A háborúutáni kereslet kielégítést nyert, jött a visszafejlődési folyamat. A tegnap még magasra taksált javak ma már csak hányadukat érik. A volt milliomosok ismét hitelképtelen szegény emberek. Uj jelszavak kerülnek a felszínre, leépítés, szanálás, munkanélküliség. A háború gazdasági pusztítása csak most jelentkezik pokoli méretekben. A bölcsek, az előrelátók, ma már meg tudják mondani, hogy mit és hogyan kellett volna tenni tegnap, vállalkoznak az itélő biró szerepére hozzánemértéssel, tisztakezűtlenséggel vádolják a mult embereit, mert ezek nem tudták előre az eljövendőt. Vájjon ha ők lettek volna akkor a fórumon, nem hasonló eredménynyel végezték volna dolgukat ? Úgy a magán, mint a politikai életben ebből óhajtanak egyesek tőkét és pozíciót kovácsolni. „Én már előre megjósoltam, én igy tettem volna, az én puritán jellememmel ez nem lett volna összeegyeztethető" — és igy tovább; ezt halljuk a'parlamentben, ez a refrén mindenütt. Bármilyen frakció is lett volna A Magyar Könyv beszéde. A Szentlélek eljövetelének ünnepét nem is lehetne méltóbban folytatni künn a világi életben, mint a szellem alkotásainak felmagas/tálasával. Kicsiny apostolok tiz.zrei indulnak el, hogy „tanítsanak minden népeket". Ezek a kicsiny apostolok : a könyvek A könyvek három napos ünnepe, a Magyar Könyvnap, követi az idén Pünkösd ünnepét. Nem pihenés ez az ünnep, ellenkezőleg : a felfokozott lelkesedéstől ihletett munka ideje. Dolgozik mindenki, akinek valami köze van a könyvhöz — dolgozik még maga a könyv is, kimegy az utcára, utánafut a gondjaiba elmerült járó-kelőnek és néma ékesszólással így beszél hozzá: — Láss meg engem, édes barátom, végy kezedbe és vigyél magaddal. Mostanában ritkán nézel rám, lehorgasztott fejjel mégy el a könyvesbolt kirakata előtt — ha föltekintesz is, sóhajtasz egyet és félrefordított fejjel mégy tovább. Ne mentegetőzz: tudok én mindent. Tudom, hogy szerettél valamikor és testvéreim, akiket jobb időben vásároltál meg, szépen bekötve sorakoznak könyvszekrényeid polcain, Tudom, hogy most is szívesen vennél könyvet, de sok emésztő gondod között nem mered ezt az ártatlan szenvedélyedet kielégíteni. Hiszen cipőre sem telik, a gyerek tandíjára is bajosan ... — Mégis azt mondom : láss meg, végy kezedbe és vigyél magaddal. Nemcsak azért, mert olcsó vagyok — olyan olcsó, amilyen csak nagyon gazdag és nagyon szegény országban lehet a könyv. Nagyon gazdag országban azért, mert oly sokan veszik meg, hogy a kiadója igy is nyer rajta. Nagyon szegény országban azért, mert... ezt nem is kell magyarázni, azért, hogy a sok szegény ember is megvehesse valahogy. Remekművet vásárolhatsz egy inggallér áráért. De ne ezért nézz rám. Hanem gondold meg: mi lesz belőled könyv nélkül? Masina, amely érzéketlenül, örömtelenül teszi a maga gépies mozdulatait, küzd a nyomorúság erdői ellen, de maga sem tudja, hogy miért. — Én, aki most hozzád szólok, nem egy könyv vagyok, hanem a könyv. Nevem Légió. Minden vagyok, amire szükséged van. Álom vagyok — és mit ér az élet álom nélkül, álmodozás nélkül, a valóság terhétől megszabadító gyönyörűséges képek nélkül? Igazság vagyok — és mit ér az élet az igazság kutatása nélkül; mit ér az olyan élet, amely nem igyekszik önmagával megérteni, önön célját felfogni. Vidám szórakozás vagyok és tragikus megrendülés. Pajzán játék és erkölcsi felemelkedés. Mindaz vagyok, ami az életet életté teszi. — De necsak magadra gondolj. Nézz körül ebben a megcsonkított magyar hazában — ha szemedet megtörölted, szinte elláthatsz a határig minden irányban. Tudod mi volt ez az ország ezer esztendőn át ? Hogyne tudnád: a nyugati kultúrának utolsó fellegvára. Tőlünk keletre, délre már a Balkán következett. Trianon óta a Balkán száz meg száz kilométerekkel húzódott feljebb Európa szive felé. Mi még tartjuk a fellegvárat, bármennyire megszűkült a váralja. De lehetetlen észre nem vennünk, hogy a falai omladoznak. Évről évre kevesebb magyar könyv jelenik meg s e kevésből is hány talál vevőre. Világszerte elismert magyar íróink egyre kevesebb könyvüket tudják kiadatni — nem is beszélve a fiatal tehetségesek nagy seregéről. Nem is beszélve. Egyszer már nagyon is beszélni kellene róluk. A legszörFestesse lakását kedvező részletfizetésre áf^ _ ^ g ^ • jr | a legmodernebb mintákban ítES Z Cl D O V O & § G i szobafestő- és mázoSóval, Esztergom, Kossuth Lajos-utca 24. szám. ^••••HH