ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-04-03 / 37. szám

Magyar munkásnak ad kenyeret az, aki magyar iparcikkel vásárol! Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 37- szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. április 3 A miniszterelnök leirata a TESz és kerületi elnökségeinek a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjára. Aláírási ív van a városházán Mussolini jubileumára. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének országos elnöksége, valamint kerületi elnökségei és a kötelékébe tartozó tagegyesületei a leszerelési konferenciával kapcsolatban határozati javaslatot fogadtak el, melyet a miniszterelnökhöz terjeszted tek fel. A miniszterelnök a beérkezett határozati javaslatokra a következő választ intézte a TESZz országos elnökségéhez: „A Társadalmi Egyesületek Szövetségének kerületi elnökségei, valamint a szövetség keretébe tömörült különböző védéki egyesületek, szövetségek és egyéb társadalmi alakulatok a leszerelési konferenciával kapcsolatosan felirataikkal fordultak hozzám. A szóbanforgó egyesületek névjegyzékét idezártan azzal a kéréssel van szerencsém megküldeni, méltóztassék tudomásukra hozni, hogy a Miniszterelnök úr Őnagyméltósága az Elnökségek feliratait köszönettel vette és az abban foglalt kívánságokat a szabad és független nemzeti élet olyan követelményeinek tekinti, melynek megvalósulásáért a kormánynak minden lehetőt meg kell tennie. A kormány ehhez képest minden rendelkezésre álló jogos, igazságos és törvényes módot meg fog ragadni arra, hogy ezeket a nemzeti kívánságokat a nemzetközi élet arra illetékes szervei előtt érvényesítse. A miniszterelnök rendeletére: dr. Bencs Zoltán s. k. miniszteri tanácsos." Ezzel kapcsolatosan a TESz ker. elnöksége újólag felkéri összes egyesületeinket és közületeinket, szíveskedjenek nemzetünk nagy barátja Mussolini olasz miniszterelnök 10 éves jubileuma alkalmából a magyar társadalom háláját olyképen kifejezésre juttatni, hogy minél nagyobb számú aláírással ellátott íveket töltsenek ki és juttassák el Tóth László városi kiadóhoz. Ezen célra szolgáló ívek ugyanott szezhetők be. TESz ker. elnök. Az esztergomi bencésgimnázium szép ünnepség keretében Vaszary Kolos emlékének. Az esztergomi bencésgimnázium április hó 5-én Szent Benedek-ünnepet tart, amely alkalomból megünnepli Vaszary Kolosnak, az ezredéves Magyarország nagy prímásának születési centennáriumát is. A szép ünnepség műsora a következő : 1. Deserta volles... Énekli az ifjúság. Kiséri a fúvós zenekar. 2. Magasi A.: Egy kis bencésdiák dala. Szavalja: Bátky I. I. o. t. 3. Ünnepi beszéd. Mondja: Dr. Takács István főorvos, az intézet volt növendéke. 4. Gounod: Ave Mária. Szóló ének: Papp F. VIII. o. t, hegedűn kiséri: Odor I. VIII. o. t., zongorán: Sebők I. Vm. o. t. 5. Magasi A. : Alázatos gyónás Szt. Benedeknek. Szavalja : Bar tál E. VII. o. t. 6. Vince: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Szóló quartett. Zongorán kiséri: Sebők I. VIII. o. t. 7. Vaszary: Milleniumi beszéd. Elmondja: Maitár I. VIII. o. t. | 8. Alkalmi beszéd Vaszary Kolosról. Mondja: Dr. Gr óh József, a Bencés Diákszöv. esztergomi osztályának elnöke. 9. Himnusz. Énekli az ifjúság és a közönség. Az ünnepély délután fél 6 órakor kezdődik. A Pilis-szövetség. Megcsonkított országunknak alig van olyan vidéke, mely versenyre kelhetne Pilishegység természeti szépségeivel. Ezt azonban csak azok tudják méltányolni, akik ismerik a hegyvidék minden rejtett zeg-zugát és érzékkel bírnak a természeti szépségek iránt. A természeti szépségeket a lelki gyönyörködtetésen kívül gazdasági tényezővé, pénzzé is át lehet változtatni, amire pedig manapság oly igen nagy szükség van. Ha ebből a szempontból mérlegeljük a Pilis hegyvidék szépségeit, akkor rá kell eszmélnünk arra, hogy egy nagy ingyentőkét hevertetünk parlagon. A Pilis hegyvidék kihasználására Äz „Esztergom"' Mrcáje. A munka költészete. Munka és költészet? Furcsa egy pár ! Varangy és pacsirta. Rabszolga-jog és szeráfi dal. Komor hétköznap és napsugaras vasárnap ... Hogy illik egymás mellé a kettő: munka és költészet? „Az ember munkára született, amint a madár repülésre", írja Jób könyve (5,7). A munka ember-sors. Voltaképen a legnagyobb áldás, minden haladás és kultúra forrása, hajtóereje. A proto-evangélium ugyan kapcsolatba hozza a bűnbeeséssel. De nem mint következményt. Mert a munka az emberrel együtt lett. A bűnbeesés csak verejtéket, a töviseket szerezte melléje. Nem csoda, ha ez a verejtékes munka, amelynek mégis többnyire csak bojtorján a gyümölcse, a pogány emberiség szemében átok volt. Szégyene a szabad polgárnak. Ez a fölfogás eredményezte a rabszolgaságot. Aztán eljött az „Acs Fia". Munkában kérgesedett, csodatevő keze nyomán megszépült a munka. Most már nem átok, hanem Isten akarata. Szent kötelesség. Önmegtadadás, áldozat, engesztelés, vezeklés, örökbe számító érdemek forrása. A krisztusi kovász azonban csak nehezen hatol keresztül a merev, önző ember-lelkeken. A munka nem átok, nem szégyen már, az igaz. De nem öröm és nem is kellemes. Pedig azzá kellene tenni, hogy szívesen dolgozzék az ember. Fourier azt ajánlja, hogy dolgoztassunk tágas, napsugaras, szép munkatermekben, esetleg vidám nótaszó mellett, jó bér ellenében, majd akkor... Akkor... ? Akkor is kényszer marad a munka. Az emberi kényelemszeretet, akkor is sokkal többre becsüli a henyélést. És hiába jön a munkások világnézete, amely proletár-öntudattal vallja, hogy a munka szent, a munka tisztesség. Ideigóráig talán fanatizálhatja a lelkeket egy munkával kiharcolandó jobb jövő megcsillogtatásával... De az esztendők peregnek baromi robotban. A kenyér nem növekedik, csak az igények s a munka — munka marad. A munka himnuszát zengi fasiszta és bolzsevista, ki-ki a maga sajátos hangnemében. A tömeg velük is énekel még ma. De aztán a Duce bűvös két szeme egyszer lecsukódik, a GPU véres ökle egyszer utolsót rándul — s a tömeg ajkán nyögésre fordul az énekszó. A munka keresztje pedig megmarad. Ez annál súlyosabb, minél rohanóbb az élet. Ha pedig „Omne túlit punctum, qui miscuit utilie dulci". Hol van, aki könnyít ezen a kereszten? Ki édesíti meg a robot keserűségét? Az örök kiegyenlítés reménye? Oh igen. Hiszen ha az nem volna, s nem volna túlvilág, százezerszeres Nobel díjat érdemelne az, aki kitalálná. Hit és reménység nélkül valóban a poklok-pokla az a dübörgő, száguldó, elmorzsoló élet... A jövő ? A túlvilág ? Igen! De amikor oly kevés manapság az eleven hit. S ami kevés van, azt is irtják a Krisztus-gyűlöletbe háborodott kezek. Hiába: teher a munka és teher az élet! Azaz talán mégsem egészen! Vékony kabátban, fagyoskodva dolgozik egy legényke künn a kapcsolótáblánál. Villanyszerelő. Bont és kötöz, csavar és kapcsol : jelenti, hogy kész!, semmi akadálya, hogy a lakás megteljék fénnyel, meleggel, kultúrával. — És mivel tartozom, kis barátom ? — Semmivel, kérem. Ma még nem végezhettem el a napi jótettemet, annak szántam ezt a kis munkát. Elnézem a sovány arcot. Csak a szeme él, ragyog. S a szive fölött az ócska zubbony — az aranyos liliom. Cserkész! Ez örül, hogy ingyen dolgozhatott! Csodálatos !... Ákom-bákom írás. Tizenkét éves fiú naplója. „Berakodtunk végre és sorakoztunk a vonal előtt. Csupa diadalmas arc. Mindnyájunk homlokán fölhevülés, izgalom. De mindenekfölött a jól végzett munka büszke tudata ..." A munka büszkeség forrása is lehet tehát! Ugyan ki írja ezt? — Cserkész. Tizenhat esztendő! Hajdanában ugyan mit hozott? Blazirtságot. Átélt vagy tettetett unalmat! Tiltott gyönyörök mohó habzsolását! Homályosodó, porbánéző szemet! Tétova mozdulatot! Horpadt mellel. Ma így ív egy tizenhatéves: „Édesapám, ha látta volna! Menynyit rakodtunk, mennyit zsákoltunk ide-oda! Kocsira fel, kocsiról le. Vonatra föl, vonatról le. Hamar a sátrakat, a rudakat, a köteleket... ! De estére állt a tábor. Kicsit sok volt, de ez igazi cserkészélet, tele küzdelemmel és munkával. Éljen a munka!" „Éljen a munka!" Nem parancsSzombaton, április 2-án 7 és 9 órakor, vasárnap, április 3-án 3, 5. 7 és 9 órakor, hétfőn, április 4-én 3, 5, 7 és 9 órakor: A legizgalmasabb, a legszebb, a legnagyobb technikai bravúrokkal készitett filmremek: DIRIGIBLE (A LEVEGŐ KIRÁLYA.) ™ Világfilm 12 felvonásban a