ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-04-01 / 36. szám

A kormány legfőbb kötelessége volt pénzünk állandóságát, belső vásárló erejét biztosítani. Ezt sikerült is el­érni. És — amint a miniszterelnök az Egységes Párt egyik legutóbbi értekezletén megállapította, — sike­rült meggátolni az elmúlt félévben olyan körülmények bekövetkezését, amelyek a gazdasági válságból ön­ként folytak volna. A nagyközön­ség, természetesen, nem látja, hogy a kormánynak ez alatt az idő alatt, mondhatni, csaknem egész munka­erejét, idejét és minden erőfeszíté­sét igénybe vette az, hogy elhárít­son olyan eseményeket, amelyek gazdasági életünket a legnagyobb megrázkódtatásoknak tették volna ki. A közvélemény előtt egyesek igyekeznek a kormány működését a valóságnak meg nem felelően be­állítani, programmját programmta­lanságnak, működését pedig tétlen­ségnek feltüntetni. Ez a tanulmány ismerteti — rö­vid összefoglalásban — azokat a főbb külső és belső politikai, gaz­dasági, kormányzati, törvényhozási mozzanatokat, amelyek 1931. au­gusztusától 1932. márciusáig tör­téntek, éppen azt bizonyítja és pe­dig igen érthető nyelven, igen he­lyes akcentussal, hogy itt igenis erős aktivitás folyt, céltudatos, ide­jében való, hiánytalan cselekvések rendszeres sorozata, amely kétség­telen érdeme, nagy, elismerésre méltó érdeme a kormánynak. A füzet tartalmából, a törvények­nek, rendeleteknek, a sokszoros in­tézkedésnek tömegébői az okos gazda képe bontakozik ki, aki foly­ton számít, egyeztet és kiegyenlít, de megnyilatkozásainak hátterében a nemzet legszebb céljai és legne­mesebb vágyai élnek. Rengeteg az intézkedések száma a józan takaré­kosság előmozdítására, a földmive­lés, a kisipar, a kereskedelem ja­vára ; minden szegénységünk mellett vannak kiváló szociálpolitikai moz­zanatok, olyanok is, amelyek a tár­sadalomból indultak ki, de átkerül­tek az egyetemes kormányzati szempont szűrőjén. Itt vannak azu­tán a folyton változó pénzügyi problémák, a népszövetségi vizsgá­lattól a folytonos külföldi tárgyalá­sokig, azzal a végső eredménnyel, — amivel Károlyi Gyula jött — megóvtuk a pengő értékét és elke­rültük az inflációt. Ezeknek csopor­tosításában arra is rést nyit a ta­nulmány, hogy saját megnyilatko­zásain át mutassa meg a miniszter­elnök poiiíikai egyéniségét, olyan karakterisztikus megjegyzések idé­zésével, mint: „Kiléphetnek, belép­hetnek, én megyek a magam útjáu", vagy, amit a kormánypártnak mon­dott : „Nem a népszerűség fontos, hanem a lelkiismeret nyugalma". Az érdekes brosüra, amelyben kaleidoszkopszerűen, komoly rezer­vált világítás mellett, minden pro­pagandisztikus hang nélkül pereg le a mozgalmas hét hónap kormány­zati tevékenysége, valóban megér­demli a figyelmet, megérdemli, hogy mindenki elolvassa, akinek az or­szág ügyei nem közömbösek. Az Esztergom-belvárosi egyház­község képviselőtestülete. A belvárosi egyházközség kép­viselőtestületének választása f. évi i március hó 20-án volt. E választás a megkezdődött nagyheti és húsvéti ünnepek miatt nagy mozgalmat nem váltott ki. Minthogy a kandidáló­bizottság által javaslatba hozott név­sort senki sem kifogásolta, a jelöl­tekot Laping Miklós választási elnök egyhangúlag megválasztottaknak je­lentette ki. A képviselőtestület választott ren­des tagjai lettek: Baják János, Bekő János, Csák­váry Mihály, Csenke Alajos, Csere i József, Cserép János, Cserődi Mi­hály, Dr. Darvas Géza, Etter Ödön, ! Faragó József, Farkas Jenő, Giegler j Ferenc, Dr. Gróh József, György István, Harangozó Mátyás, Hetényi Bálint, Holczinger Károly, Dr. Ho­reczky Géza, Horváth Mihály, Hor­váth Sarolta^ Jakobek Jenő, Jakus János, Jaksics Sándor, Jó-Dobronya János, Kerekes József, Kerschbaum­mayer Károly, Kicsindy Géza, Kiffer Ferenc, Kiffer János, Kiss István, J Kovács János, Kovács Mihály, Ko­j vancsek Jenő, Korencsy Mihály, Dr. Kőmives László, Kubovics Ferenc, Kubovics Mihály, Kubovics János, Kubányi Sándor, Laping Miklós, Dr. I Marczell Árpád, Dr. Mattyasóvszky JBéla, Dr. Mattyasóvszky Béláné, j Meszes Gyula, Mészáros János, Pal­I kovics László, Palotay György, Pifkó János, Pifkó József, Piükó Gusztáv, Prekanszky István, Sarvay János, Dr. Sántha József, Stróbl Ferenc, Schveiczer Vilmos, Szabó János, Szabó Lajos Szaller Imre, Szenczy Ferenc, id. Tátus János, ifj. Tátus János, Toldy János, Torma János, Tóth János, Tóth Ferenc, Tóth Pál Ferenc, Újvári Ferenc, Vass István, Vass Kálmán és Viczian János. Póttagok: Dr. Berényi Róbert, Schönbeck Mihály, Dejcző Ferenc, Cserép Lajos, Szomor Gyula, Vojtsek József, Strezsó Mihály, id. Tóth Jó­zsef, Iharosi Sándor, Kiss Rezső, Kummer Ferenc, Tóth János, Vitéz Zsámbéky Pál, Faragó Béla, Geren­dás János, Merényi Gyula, Vörös Antal, Cserép István, Dr. Schleifer Mátyás, Holop Mihály, Szentgály János, Lintner Kálmán, Tóth-Major Márton, Dr. Kamenszky Gyula, Me­szes József, Patkó István, Juhász Ignác és Tóth Pál István. Az egyházközség képviselőtestü­letének hivatalból tagjai: Mátéffy Viktor prépost-plébános, Kurucz Mi­hály adminisztrátor, Glatz Gyula polgármester (kegyúr), Számord Ig­nác a Szt. Anna-templom lelkésze; Kondíts Kálmán segédlelkész, Ecker Jenő hitoktató, Ammer József kar­nagy, Dr. Kemenes Illés Szent Benedek-rendi házfőnök, Weisz Ri chárd Szt. Ferenc-rendi házfőnök, Török Milburgisz Koloskórházi fő­nöknő, Wachtler Evantina szegény­házi főnöknő, Baumgartner Fidelia Szt. Anna-zárdai főnöknő, Burány Ferenc igazgató, Lintnerné Pach Jolán igazgatónő, Neményi Károly igazgató, Márkus Ferenc, Urbán Vil­mos, Mészáros László, Gábriel Ist­ván, Augusztin János tanítók, Szvo­boda Ilona, Háberné Schönbeck Jusztina, Dr. Darvasné Riedl Jolán, Meszéna Jolán és Vezér Mária ta­nítónők. Ezekhez jönnek még a főegyház­megyei hatóság részéről kinevezendő képviselőtestületi tagok. to Elmegyek Esztergomból, mert itt drága az életi" Mondotta mult napokban egy nyugdíjas tisztviselő. Elköltözik innét, pedig sajnálja a város szép vidékét. Nem köti ide semmi, még az a da­rab szőlő sem, amit vett, mert el­vették kedvét az Esztergomban ural­kodó megélhetési viszonyok. Meg­nyirbált nyugdijából másutt jobban fog megélni. Miért lakjék valaki drága helyen ?, mikor olcsóbb, több szórakozást, nagyobb kultúrát nyújtó városban is^élheí. Első fecske ! Váj­jon az utolsó is e? Amilyen jelentéktelennek látszik az eset, ^annyira fontos! mindazok szemében, akik| komolyan!mérlege­lik a város gazdasági helyzetét. Gon­dolkodásra kényszeriti'mindazokat, akik jól; felfogott^ érdekükből nem­csak a direkt, hanem az indirekt haszon fontosságával is tisztában van­nak. Úgy a városjvezetőségének, mint a képviselőtestületnek, mint a város fejlődéseért és fellendüléséért egy­aránt felelős tényezőknek, nem sza­badszó nélkül és óvintézkedések nél­kül elhaladniuk eme első fecske ki­I repülése mellett. Esztergomnak már régi rákfenéje 'a drágaság. Mindnyájan 1 !emiatt pa­j naszkodunk, pedig mi már megszok­, hattuk, beleélhettük magunkat és [tényleg le is szállítottuk életszük­I ségleteinket. {Idegenekre, * ideköltöz­ködni szándékozókra azonban a város kárára elriasztó hatással van a drágaság. Ez a hatás pedig mélyen belevág a város fejlődési és gaz­daságpolitikájába. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a túlsórész elvesztése, Buda­pest közelsége, határunk szőlő- és gyümölcstermésének értékesítése ki­zárólagosan csakis idegenforgalomra kényszeríti a várost. A gazdasági fellendülés reményé­ben úgy a közület, mint közintéz­ményeink egyike nagy anyagi áldo­zatot hozott és most ott tartunk, hogy a dúló drágaság miatt a hozott ál­dozatoknak magunk lettünk áldo­zatai. Hasznothozó idegenforgalmunk csaknem kizárólag vasárnapi kirán­dulókra zsugorodott össze. A vasár­napi kirándulók pedig nem jelent­hetnek általános forgalmi növeke­dést. Aki azonban beszél ezekkel a vasárnapi kirándulókkal, az hallani fog olyan kritikát a város árviszo­nyairól, mely semmiesetre sem csi­nál a városnak kedvező propagandát. Amit vártunk és joggal is várhat­tunk nagy beruházásainktól, hogy idecsőditünk egy csomó nyugdíjast, Grácot csinálunk városunkból, vagy legalább is egy nyári szezonra ka­punk közönséget, — mind hiú ábránd lett. Alig néhány család tölti itt a nyár egy részét. Azt is inkább ro» koni kötelékek hozzák ide. Jött ugyan néhány nyugdíjas és letelepedett, de már bánja és talán követni fogja ezt a most költözködő elsőt. És valószínűleg el is fog menni mind, mert itt indokolatlanul drága minden. Igazuk van! Drága itt a hús, hal, zsír, zöldség, gyümölcs, tej, bor, autóbusz, világítás, sőt még a viz is. Miért jöjjön ide, vagy telepedjék le valaki, aki egyébként nincs idekötve? Mi vonzza ide az idegeneket, talán a drágaság? No ez bizonyára sem a hasznothozó idegenforgalmat, sem pedig a letelepülést előmozdítani nem fogja. Nem kívánok egyes drágasági ki­növésekre és azok letörésére most rámutatni. Ez tulajdonképen a város hatóságának a dolga. Én csak köz­érdekből mutattam rá az eredményre, ami arra kell hogy indítsa a város vezetőségét, hogy mindenáron úgy az idegenforgalom szempontjából, mint a polgárság érdekében intéz­ményesen törje le az itt dúló drá­gaságot. Amikor közérdekből vetettem pa­pírra ezeket, nem állhatom meg, hogy rá ne mutassak magának a városnak is egyik drágító akciójára. Annak idején a városi kertészetet az árak letörése céljából létesítették. Nos kérem, a városi kertészetnek, mint termelőnek árai a nagy kö­zönség részére egy fillérrel sem ol­csóbbak, mint az adózó, boltbért­fizető és kizárólag abból élő keres­kedőké és ha olcsóbbak, akkor az árú is olyan. Igy drágaságot letörni, idegenforgalmat előmozdítani pedig nem lehet. V. L HIREK. Éjjeli szolgálatot március 26-27-ig Rochlitx-örökösök; 28-tól 31-ig Ta­kács István gyógyszertára teljesít. A Virágos Esztergom vég­rehajtóbizottságának felhívása. Idegen valuták hiánya következ­tében a külföldet felkereső nyaraló közönségünk az idén kénytelen itt­hon maradni s kézenfekvő a felte­vés, hogjy kies városunkat tömege­sen fogják keresni a nyaralni és üdülni kívánók; de a belföldi ván­dorforgalom is fokozottabb mérv­ben fogja városunkat felkeresni. Nagy hiba volna, ha eme kedvező alkalmat Esztergom város közön­sége nem használná ki olyképen, hogy várusunkat minden észközzel meg ne kedveltetné a bennünket felkeresőkkel. Egyik legjobban be­vált eszköze ezen törekvésnek a virágkultusz. Felkérjük mindazokat, akiknek virágdíszítésre alkalmas ablakaik és erkélyeik vannak, hogy azok fel­virágzásáról már most gondoskodni szíveskedjenek. Még a kifelé nyíló ablakok is feldíszíthetők oly módon, hogy vagy a virágkosarak sülyesz­tendők, vagy pedig lefolyó növé­nyek alkalmaztatnak. Kertészeink igen olcsóért vállalják a virágok-

Next

/
Thumbnails
Contents