ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-02-26 / 22. szám

elterül, mintha misem történt volna. Elképzelhető-e a béke a szegények szolidaritása nélkül? Jézus, a legnagyobb Szegény békét teremtett az Elet vándorai között, de úgy, hogy zolidáris volt a szegények bajaival. Szent Ferenc, Isten Szegénykéje pedig így kötött békét még a farkasok között is. Csakis a szegények szolidaritása és testvérisége teremthet békét az Országúton, ahol a vándorok nehéz keresztjeiket hordozzák Krisztus után. A kereskedelemügyi miniszter a kisipar problémáiról. Dr. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter a „Városfejlesztés" cimű lap legújabb számában érdekes cikket irt „Kisiparosaink problémái" cimen. — Súlyos gazdasági helyzetünk talán egyik társadalmi osztályra sem nehezedik akkora teherrel, mint éppen kisiparosainkra — irja a miniszter. — Az élet anyagi küzdelmei, a napról-napra való puszta megélhetés gondjai érthető ideges nyugtalanságba és bizonytatanságba ejtik a kisiparostársadalmunkat. És kisiparosságunk ideges állapotában könnyű dolguk lehet azoknak — a legtöbbször nem a tisztes iparosok törzséhez tartozó embereknek, — akik e nehéz bajoknak nem kivezető útját igyekeznek egyengetni, hanem a felajzott idegzetű sokaságot szélsőséges jelszavakkal olyan lépésekre törekszenek vezetni, melyeknek végeredményében a kisiparosság vallhatja legnagyobb kárát. — Helyes cél tehát, a hazafiasán gondolkozó tisztes magyar iparosságot egy táborba tömöriteni és irányt mutatni a nehéz helyzetből kivezető út felé. — Az önálló kisiparosok számának hirtelen megnövekedése, a kellő szakképzettség és a helyes kalkuláció hiánya folytán előállott oktalan, egymásközötti verseny mellett a gyáriparnak erős konkurrenciája, már a világháború előtt is nehéz helyzetbe juttatta évszázadokon át jobb napokat látott kisiparosainkat. — E konjunktúra a kisiparosok számát méginkább megduzzasztotta és sokaknál az életstandardnak oly felemelésével járt, hogy a rövid idő múlva következő válságos évek igen nagy reakcióval jártak. — A gyáripar térhódításával sokan jósolták a kisipar pusztulását. De Németország példája világosan mutatja, hogy a kézművesség létjogosultsága megvan. A folyamatos gyártási a felszerelt gyárak csak bizonyos iparcikkekre vannak berendezve és aránytalanul nagy tőké* emésztenek fel. Természetes, hogy ilyen gyárnak más cikk gyártására való berendezkedése akkora újabb tőkebefektetéssel jár, amely már a legritkább esetben racionális. E mellett a kisipar a változó követelményekhez is sokkal könnyebben simul és mozgékonyabb. Úgy sejtem tehát, hogy a kisipar rövid időn belül éppen olyan konkurrense lesz a gyáriparnak, miat az automobil a nagy vasutaknak. — Addig azonban, mig ez bekövetkezhetik, a máról kell gondoskodni. Kellő munkaalkalom minden égető bajt orvosolna. A ma nyomasztó gazdasági válságában ez szinte megoldhatatlan probléma. Mégis, azokat a munkaalkalmakat, amelyek megvannak és amelyek jogszerint a kisipart illetik, oda is kell juttatni. A háború szükségszerűleg megduzzasztotta a legkülönbözőbb közüzemek számát. Azokat, amelyek a kisipar munkaalkalmait csökkentik, törvényadta jogomnál fogva, mielőbb beszüntetem. A közszállitásokban mindenekelőtt a kisiparosságot akarom részesíteni. A kontárkérdést intézményesen igyekszem megoldani. A gazdasági helyzet legkisebb enyhülése mellett, a családi házak épité sét hathatósan elő akarom mozdítani. A kisipar hitelkérdését az iparosság óhajának megfelelően rendezni óhajtom. — Meg kell azonban állapitanom, hogy a kisiparosság problé m áinak ezek az orvoslásai inkább csak felületiek. A jövő boldogulása szempontjából mélyrehatóbb és maradandóbb hatású eszközökhöz is kell fordulnunk. Mindenekelőtt az ipartestületek reformja és az ipartestületi központ által egy olyan szervezettséget és összhangú munkálkodást kell megteremteni, amelynek segélyével a gazdasági kérdések is rendszeresebben nyerhetnek megoldást. Kisiparosainkban a testületi szellemet életre kell ébreszteni az egymásért való közös munkálkodás gondolatában, a ma még hiányos szövetkezeti szellemet kialakitani. — A technika rohamos fejlődése és a megrendelők igényeinek növekedése megkívánja az iparostovábbképzés, a tanoncnevelés korszerű reformját. Ma, amikor — saj nosan — meg kell állapitanom, hogy olyan iparosok is vannak, akik saját mesterségüket se tudják teljes szakszerűséggel, az iparosképzés a kisiparnak egyik legfőbb problémája. Ha a szabó avagy cipész a nála megrendelt ruhát vagy cipőt elszabja, nem lehet azon megütközni, hogy a rendelőközönség nem a műhelybe, hanem inkább üzletbe megy, ahol addig próbál magára kész ruhát vagy cipőt, míg megfelelőt talál. A jó szabót és jó cipészt ma is felkeresik. Az elsőrendű szakképzettség a kisiparos boldogulásának egyik legfőbb eszköze. Bár a ma égetőbb kérdésekkel áll elő, de a közeljövő szempontjából az iparosképzésre, a kisipari racionálisabb termelésre már most gondolnunk kell. — Magam egy kisiparos család I helyen azzal magyarázzák, hogy a nyugodt polgári otthonában nevelkedtem. E tisztaérzésű, független, hazafias gondolkodású otthonnak lelkét őrzöm magamban. Legfőbb óhajom és törekvésem, hogy kisiparosainknak ma még zaklatott otthonukat mielőbb egy nyugodt, kiegyensúlyozott élet melege hassa át. — Törvények, kormányrendeletek ezt nem hozzák meg, gyökerében sohasem hozzák meg, gyökerében sohasem segítenek az iparosságon. A törvények, rendeletek betűi merevek. Életet csak az iparosság adhat bele, egyetértéssel, fegyelemmel, tanultsággal és becsületes munkával. H

l O ET If I if ÍZ* Tkm Éjjeli szolgálatot február 20-tól 26-ig Takáts Bstván „Fekete Sas"-hoz címzett gyógyszertára (Ferenc József-út) teljesít. A főispáni installációt tárgyaló rendkívüli megyegyűlés. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága f. hó 26-án d. e. fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Egyszersmind ugyanazon napon d. e. fél 10 órakor a vármegyei kisgyűlés is rendkívüli ülést tart. A rendkívüli megyegyűlés tárgysorozatában szerepel a vármegye alispánjának előterjesztése Lingauer Sándor dr.-nak, az ujonan kinevezett főispánnak a főispáni székbe leendő ünnepélyes beiktatása tárgyában tett intézkedésekről. Az alispán Budapesten. Palkó vics László alispán szerdán Budapestre utazott, hogy látogatást tegyen Lingauer Sándor dr. főispánnál. A látogatás célja, hogy megbeszéljék a főispáni installáció előkészületeit. Szakorvosi cím. Eggenhofer Béla dr. Kolos-kórházi tb. főorvosnak az alispán a „sebész" szakorvosi cím használatát engedélyezte Tizenegynapos borkezelési tanfolyam. Ez év március havában a budafoki magyar királyi állami pincemesteri tani olyan szakiskolájában 11 napos borkezelési tanfolyamot tartanak. Akik ezen a tavaszi tanfolyamon részt akarnak venni, személyesen, vagy írásban jelentsék e szándékukat a Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Egyesületénél (Budapest, Vi., Aradi-utca 11.), ahol bővebb felvilágosítással is szolgálnak. (M. H.) Kik kapnak segélyt a hadikölesönkötvények után ? A hadikölcsönkötvény-tulajdonosok körében nagy izgalmat váltott ki, hogy az ellátmány mérvét a népjóléti miniszter lényegesen csökkentette. Akik pl. a 10—20.000 koronáig jegyzett hadikölcsönük után a mult évben még 200 pengőt kaptak, az idén kénytelenek megelégedni 50 pengővel. A 100.000 koronás hadikölcsön után a mult évben 600 pengőt fizettek, most csak 100 pengőt utaltak ki. A népjóléti miniszter a folyó évben csak azoknak utalt ki segélyt, akiknek semmiféle jövedelmük nincsen. Az ellátmány csökkenését illetékes pénzügyminisztérium ezúttal csak 360.000 pengőt bocsátott erre a célra a népjóléti miniszter rendelkezésére. 14,478 munkakereső jutott az elmúlt héten a fővárosban és annak környékén 100 munkahelyre. A Magyar Királyi Állami Munkaközvetítő Hivatal jelentése szerint az elmúlt héten a fővárosban és annak környékén 100 munkaalkalomra 14.478 jelentkező jutott. Ez az arányszám a mult hetinél lényegesen jobb, mert az elmúlt héten 17,089 ajánlkozó jutott 100 munkaalkalomra. (M. H.) Komárom—Esztergom megyei Baromfitenyésztők Egyesülete értesíti tagjait, hogy a f. hó 21-én hozott közgyűlési határozat értelmében a tagoknak 12 filléres darabonkénti árban oszt ki rhodé island faj tojásokat tenyésztési célokra. Jelentkezéseket a vármegyei gazdasági felügyelőség fogad el. (Jókai u. 23) Halálos szerencsétlenség a Duna jegén. Czikolasziget határában halálos kimenetelű szerencsétlenség történt. A falubeli erdőmunkások a Duna sima jegén mentek keresztül, hogy fát vágjanak a túlsó oldalon. A bekövetkezett hirtelen olvadás meggyengítette a jégpáncélt, úgy hogy mire visszafelé haladtak, a jég erősen ropogott. Az egyik munkás, Schveiger Viktor, figyelmeztette társait a veszedelemre és maga hason csúszva igyekezett keresztüljutni a jégpáncélon. Rika András azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre és nagy bátran elindult a ropogó jégen. Közvetlenül a part mellett a jég beszakadt alatta és Rika hangos sikoltozással eltűnt a vízben. Társai csónakot kerítettek, feltörték a jeget, de mire ráakadtak, már halott volt. Tizennyolc év után hazajöttek Szibériából. A pozsonyi konzulátuson két magyar: Somodi Károly és Sebestyény Lajos jelentkezett és hivatalos írásokkal igazolták, hogy most érkeztek vissza Szibériából hadifogságból, ahol 18 évet töltöttek. A balatonmelléki magyarokat, akik alig multak husz évesek, mikor bevonultak, de ma már 40 esztendősek, a konzulátuson útiköltséggel támogatták és Pozsonyból Budapestre küldöttek, ahol a fertőtlenítő intézetben helyezték el őket 12 na pos megfigyelésre. — Szibériából karácsonykor indultak el, velük volt egy harmadik társuk is, akit Ecsedi Gedeonnak hívnak, de ő miután szatmármegyei, másfelé vette útját. 1932. évben az OTI' nem fog balesetbiztosítási előlegeket szedni. Esztendőkön keresztül állandóan panaszolta a kisipar, hogy az OTI balesetbiztosító ágazata az év elején előlegeket ró ki az iparosokra, s ezáltal elviselhetetlenekké teszi az amúgy is rendkívüli súlyos helyzetét a kisiparosságnak. A magyar királyi kormány most úgy rendelkezett, hogy a most folyó évre az OTI ne vessen ki balesetbiztosítási járulék-előlegeket, ami az érdekelt ipari körökben megnyugvással találkozott. Valószínű, hogy az OTI autonómiája az elmaradt balesetbiztosítási járulék előlegeket az öregségi tartalékalapból való kölcsön útján fogja előteremteni. (M. H.) Kézdy-Vásárhelyi Béla dr. a „Magyar Külpolitika" legújabb számában rendkívül érdekes fejtegetést bocsájt közzé, amelyben, mint volt ifjúsági vezér, főként az egyetemi ifjúsághoz intézi szózatát, felhíván az ifjúság figyelmét a „Revízió" nagy szerepére az ifjúsági kérdésekkel kapcsolatban.