ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-02-24 / 21. szám

Revíziót! Párkány nélküS nem élhetünk!' Igazságot Magyarországnak! Ára köznap 10 till. Keresztény politikai és társadalmi Bap. Ára vasárnap 16 fill. mjj&mtt mm Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVIL évfolyam, 21. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN, Szerda, 1932. február 24 Városunk an országos politikában. „Komoly idők komoly em-1 és ugyanaz. Van azonban egy berekét követelnek az élre" harmadik, más m

világnézieten — mondotta egyszer valahol álló párt is a városban, — a egy viiágpolitikus. Szociáldemokrata Párt. Már Vájjon kell-e komolyabbj van párthelyisége. Van veze idő, mint amilyenben ma élünk? Gazdasági életünk amúgy is gyengén megépitett hajójának bordái recsegnek-ropognak. Ostromolják a világhullámok és a belső kartellviharok. Közéletünk tele van kóros daganatokkal, melyek lázai erős lelki depressziót okoznak. Az országban erős harcra kelt két világnézlet. Ebből a harcból mi esztergomiak sem vonhatjuk ki magunkat, bármennyire is homokba dugjuk fejünket. A harcban pedig még a mulatságos kakasviadal is tősége és szervező gárdája s ami a legfőbb, — vannak párttagjai is. És ha igazságosak és tárgyilagosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a párttagok száma elég tekintélyes. A polgári két párt tagjai a pártkereteken kívül és belül azonban az egymásközti nagy széthúzása, kárörvendése, egymás rovására uralomrajutási törekvése, erőszakoskodása és tekintélyek lerontása volt a kalapács és sarló összekovácsoló láncszeme. Annyi bizonyos, hogy mi esztergomiak nem fogjuk eldönteni a világnézletek harcának jobbra vagy balra való eldőlését. Bizonyos azonban az is, hogy történelmi tradícióink, a város évezredes polgári történelme és mint egyik közjogi és egyházi laéltóság székhelye megköveteli minviaskodásban, lebecsülésben,^^?

1

* h(

?p..sem közvetve, mocskolódásban mindezt sem L

sem ^ozYQÜemú tw^ot ne ^ánem tudják, sem látni nem akarják. Annyira tele van fülük vendéglői, kávéházi, korcsmai dörgedelmükkel és ünnepélyes szónoklatok virágos komoly dolog, tehát nekünk \ frázisaival, hogy a csendes, is komolyan kell azt vennünk j céltudatos marxista munka itt a város falain belül. A ko- j kalapácsütéseit nem hallják, moly harci készülődés helyett! Hogy hallanák akkor meg a pedig mi mit csinálunk ? Egy-1 sarló suhanását ? Pedig drága más között veszekszünk, pol-: veszekedő Polgárok!, a kalagárt polgár ellen uszítunk, j pácsot már egy országban békés társaságokat ugrasztunk! összekötötték a sarlóval. Viszét, hogy még nehezebben; gyázzunk, nehogy itt is összeértsük meg egymást. Vendégj kerüljön a kettő! Az egyesülőkben, kávéházakban, korcs-1 lésben már egyszer volt romákban mondunk éles, nem iszunk. Akkor is a polgárság helytálló, de mindenkor és mindenki részéről destruáló bírálatot. Mindenki azt akarja, hogy csak neki legyen igaza, j Mind szereplő vezér akar lenni. | Valamennyi a hatalmát akarja j éreztetni á másikkal. Letörés-j WoldVOgel flV. tOOOmOk UÖZÖtt. sei való fenyegetődzések, meg jon a szélsőséges törekvések győzelmének. El kell hallgatnia minden demagóg beszédnek. Félre kell állani mindenkinek, aki önimádatában a széthúzást akár akarva, akár nem akarva elősegíti. Még a politikai ellenfeleknek is megegyezésre kell jutniok, ha nem akarják megcsúfolni Esztergom ezeréves múltját. Komoly időket élünk, komoly férfiak kellenek az élre, akik komoly megértő, egyesítő munkát is tudnak végezni. V. I. Párbaj dr. Antóny Béla volt polgármester és vitéz Szívósfélemlitések hangzanak el. A tekintélyeket úgy rombolják, mint a vészes ár a gátakat. És amikor így, tajtékzó szájjal, mocskolódva, gőgösen legtöbbször üres fej alatt döngetVitéz Szívós- Waldvogel József, telten felemeljük szavunkat a párnyug. tábornok a volt polgármester j baj pogány, ostoba és a sérelmefegyelrai ügyeinek közgyűlési tár- j kel egyáltalán nem orvosló, a gyalásával kapcsolatban cikket írt, | becsület helyrehozására alkalmatamelynek egyes kitételeit dr. Antóny lan intézménye és szokása ellen. Béla magára nézve sértőnek tajük nagy, vélt hatalmunk ésjlálta és ezért provokálta a nyug. tekintélyünk tudatában mel- j tábornokot, lünket, — nem vesszük észre, j Az ügy sokáig húzódott, "míg hogy más malmának hajtására ; végre párbajjal fejeződött be. Vitéz tárjuk fel a felduzzasztott VÍZ; SzívósWaldvogel József és dr. zsilipjeit. I Antóny Béla hétfőn délelőtt 11 óraEsztergomban eddig hivata-1 kor a katonai laktanya vívótermélosan csupán a Keresztény j ben súlyos feltételű kardpárbajt Gazdasági és Szociális Párt j vívott. A párviadal a végkimerülévolt megalakulva. Újabban hi-1 sig folyt és mindkét fél könnyebb vatalosan megalakult a Függet-i sérülésével végződött. Vitéz Szívóslen Kisgazda Földmunkás és Waldvogel József a vállán, dr. AnPolgárí Agrárpárt is. Tehát Itóny Béla az arcán sérült meg már két polgári párt áll egy-. könnyebben, más mellett és majdan válasz- j A párbaj után a felek kibékültek, tásokkor egymással szemben. J Sajnálatos alkalom adódott tehá Lehetetlen dolog az, hogy a felek golyót váltanak egymással vagy karddal mennek egymásra és ezzel a megsértett becsület ismét helyreáll, — még akkor is, ha a sértett fél kapja a golyót, vagy a sértett felet kaszabolja össze a sórtő. A felek vessék alá magukat a független bíróság Ítéletének, vagy vessék alá magukat a „becsületbíróság" döntésének, amely sértés esetén csakis az lehet, hogy akár az egyik, akár a másik félnek bocsánatot kell kérnie. Ha pedig ma még nem lehet ilyenformán bizonyos ügyeket elintézni, akkor törvényeink szigorú és sürgős revízióra szoA katolikus morál tiltja a párbajt és a katolikus felfogással- merőben ellenkezik a párbaj elmélete és gyakorlata. A legerélyesebben és legélesebben tiltakozunk az ellen, hogy itt, az első magyar katolikus városban, a prímási székvárosban a XX. században párbajozzanak. Mindkét párt világnézlete egy arra, hogy mint katolikus 1 cd p isme- j rulnak ebben az irányban. Amikor a takarékosságba belepusztulunk. Látszólag ellentmondás, de valójában úgy van, hogy a legléhább, legkönnyelműbb ember a közgazdaság szempontjából értékesebb, mint a kincseket halmozó zsugori. Aki kételkedett volna ebben az igazságban, most könnyűszerrel a saját bőrén meggyőződhetik erről. íme most az állami és társadalmi élet tengelyévé tették a takarékosságot. Lecsökkentették a fizetéseket, megszüntették a hitelt, és általáno* parancs: húzd össze magad, addig sefitakarózz, ameddig a takaród ér, tartózkodj minden fölösleges kiadástól, verd a fogadhoz a garast! Ámbátor ez az utóbbi tanács felette illuzórikus, mert ma nem igen hull ki a fogunk abban a szórakozásban, hogy fogunkhoz verjük a garast. Nem lévén garasunk se. Az eredménye az általános nagy takarékosságnak, hogy gazdaságban, iparban, kereskedelemben még a halkan csörgedező vérkeringés is megáll. Ahol nincs vevő, ott eladni nem lehet, *bám>

;

Iyen felfokozott többvagy min^ egi termeléssel sem. Koldusok szórakozása, hogy nagyságos úrnak titulálják egymást. Nekünk az utóbbi években a kétségbeejtő gazdasági helyzetben az volt a vigasztaló szórakozásunk, hogy legalább hitelbe adtunk és vettünk, legalább mozgott az élet valahogyan Most ez is megállt. A lerongyolódott koldus ország, mikor már semmije sincs, elhatározza, hogy takarékoskodni fog a semmivel. Azazhogy egymás elől dugjuk el azokat a filléreket is, melyek ezelőtt forogtak, gazdát cseréltek. Akik értenek az államháztartás magas vezetéséhez, azt mondják, ennek igy kell lenni, mert csak igy lehet egyensúlyba *hozni az állami költségvetést. Az egyensúly valójában annyit jelent, hogy minden keservesen megspórolt pénzt odaadunk a külföldi tartozásokra és az egyensúly olyan nagy, hogy a pacsai tehenek már nem fértek el a mérlegen