ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-02-08 / 15. szám
XXXVI. évfolyam, 15. szám. Ära köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. február 8 Keresztény politikai és társadalmi lap. Amit mi kritizálunk. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő és a szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. ebben a tekintetben, önmaga fogja magát megvédeni bírái előtt. Nem is szorul rá a mi védelmünkre, mert ügyének ez a része nem a sajtóra, hanem a bíróra tartozik. Mi csak a független és egészséges kritika jogával élünk a polgármester és a városi tisztviselők fegyelmi ügyével kapcsolatban is olyan részletintézkedésekkel szemben, melyek legjobb lelkiismeretünk szerint elhibázottak s legfeljebb csak arra szolgálnak, hogy a város nehéz helyzetét súlyosbítsák, erkölcsi reputációját pedig fölöslegesen csökkentsék. Mi tehát akkor, amikor a kritika jogával élünk, nem emberek ellen megyünk, nem is emberek érdekében szállunk síkra — ezt egyszer már minden oldalon meg kellene érteni — hanem közérdeki szempontok után indulunk. Ha elvi magaslatokról lesújtó kritikánk egyes embereket kedvezően érint, másokat pedig kellemetlenül, mindez csak az adott helyzetnek s annak a viszonynak eredménye, melyben saját cselekedeteik állanak a köz-, a város érdekeivel szemben= Esztergom, 1931. február 7. Egy levél futott be szerkesztőségünkhöz, melynek írója szemrehányást tesz nekünk azért, hogy katholikus lap létünkre védelmünkbe vettük a város polgármesterét, akinek családi élete a keresztény erkölcs szempontjából kifogás alá esik. S ez történik véletlenül épen akkor, amikor az Egyház feje a házasság tisztaságát újabb hatalmas körlevélben hangsúlyozza és az ellene elkövetett vétkeket egész tekintélyének súlyával ostorozza. Kétségkívül a legsúlyosabban érintene a szemrehányás, ha okot szolgáltattunk volna rá. Nekünk azonban, miután mindig elvi magaslatról nézzük a dolgok folyását, semmi sem könnyebb, mint tisztáznunk magunkat a megrovással szemben. Meg kell nyugtatnunk a levél íróját, aki magát a közvélemény tolmácsolójának mondja, arról, hogy mindazt, ami az emberek és főleg vezető pozícióban levők életében a katholikus erkölcsi rendbe ütközik, elitéljük és elítéltük már akkor is, amikor sokan mások erre nem is gondoltak. Elitéljük pedig éppen azért, mert nem személyeket nézünk, nem emberek óhajtása szerintirányítjuk cselekedeteinket, hanem annak az erkölcsi rendnek minden vonalon való érvényesülését sürgetjük, melynek legfőbb őre és tanítója a katholikus Egyház. Az egyes hibás cselekedeteket azonban manapság csak bensőnkben ítélhetjük meg, a nyilvánosság előtt ettől tartózkodnunk kell. Sajnos, amit az isteni törvény a házasságról rendel, azt sok tekintetben lerombolják az állam törvényei. Míg az isteni törvény nem szűnik meg hirdetni, hogy a házasság felbonthatatlan, addig ma az állam törvényeinek erejében szabadítják fel a független bíróságok a házasfeleket arra, hogy szétrombolva a családi szentélyt, szabadon élhessenek vágyaiknak. Ezt elvben minden katholikussal egyetemben elitéljük, de tovább a szereplő személyekre, az egyes cselekedetre nem mehetünk, mert könnyen megtörténhetik, hogy az állam törvényeivel, annak következményeivel kerülünk szembe s ha nyíltan síkra szállunk amellett, amit bensőnk sugall a konkrét esetekben, esetleg a bíróság von felelősségre kritikánkért. Ha tehát a polgármesternek vannak hibái, mi azokat nem mentjük. Mi örülnénk neki legjobban, ha az államhatalom által megindított vizsgálat keretében a vádpontok élén szerepelnének azok a levélíró által felsorolt kifogások, melyekről a hozzánk intézett levél beszél. Sajnos, azonban a mai kormányzat elsiklik ilyenek felett s valljuk meg, hogy a fennálló szerencsétlen törvények mellett nehéz is el nem siklania. De nem védelmezzük a polgármestert hivatali működésének ma vizsgálat alatt álló szabálytalanságaival szemben sem. Ha nem vétkes Tele pincék és üres zsebek. Á gazdák válságos helyzetének rendkívül érzékeny mérlegébe a buzakérdés mellett ugyanolyan súlylyal esik a bor mai árviszonya. Sőt talán azt mondhatnánk, hogy súlyosabban. A búzatermő föld más, kereskedelmi vagy ipari terményt is megterem. De ha búzatermelés mellett is marad a gazda bizonyos gazdasági okokból, még mindig módjában van a búzát változott alakban (pl. hús, zsir, tej, tojás) a piacon jobban értékesíteni. A búzatermelő föld adója, bármit termeljen is rajta a gazda — egyforma marad, tehát búzatermelés nem fogja az állam földadóját sem csökkenteni. Szociális szempontból sem billen fel a mérleg a búzatermelés csökkentésével, mert hisz termelése alig veszi igénybe a munkás kezet, mely pedig manapság munkafogytával katasztrofálisan megnövekedett. Ebből a szempontból szinte kivánatos az ipari- és kereskedelmi vagy kerti növények termesztése. A szőlőtermeléssel egészen másként áll a dolog. Azok a hegyoldalak, melyek ma szőlővel vannak boritva, gyümölcsön kivül más termelési ágazatra teljesen alkalmatlanok. Ha a hegyi szőlősgazdák abbahagyják a termelést, nagykiterjedésű parlagok fognak előállani, melyek adózás szempontjából alig jöhetnek számításba. Szociális szempontból pedig végtelen kárt jelentenek, mert hisz pl. csak itt nálunk sok száz földműves munkás kezéből veszik ki a munkaalkalmat. A termény pedig változott alakban, kivéve mint pálinka, piacra nem kerülhet. A szőlőfogyasztás pedig soha nem fog oly fokot elérni, hogy gazdáink ha csemegeszőlő-termelésre is szánnák el magukat, egész termésüket el birnák adni. Megmarad tehát a bor, melynek előállítása nagyon drága, de fogyasztás híján ára nincs. A bor mint adózó alany és mint sok munkáskezet foglalkoztató termény nagyon is számottevő valami. Mint adózó alany, egyik legigazságtalanabbul megrótt termény. Magasan van megróva a földje, ahol terem és fogyasztási adója éppen olyan nevetséges, mint igazságtalan. Nevetséges azért, mert 22—30 filléres értéke után 14*96 fillérrel, tehát értékének 68—48-66 8 /«-os adóval van megróva és igazságtalan azért, mert a tokai bor is annyi fogyasztási adót fizet, mint a gubacsi homoki vinkó vagy a kapás bor.» A magas fogyasztási adó kétségkívül egyik terhelő pontja annak, hogy nincs forgalma, a másik pedig a külföldi piac elvesztése és a magas vasúti tarifa. Bármennyire is szüksége van az államnak, illetve újabban a községeknek a fogyasztási adókra, mégis megfontolás tárgyává kellene tenni azok szedését, különösen nálunk Esztergomban. Ámbár a termelőinknek meg van ama kedvezménye, hogy elfogyasztott bora után a fogyasztási adónak csak a felét fizeti, de ez már nem vonatkozik a korcsmán kivüli fogyasztóra, aki azzal is meg van kötve, hogy 25 literen alul termelőtől bort nem vehet, tehát beíekényszeritik nemcsak a magas fogyasztási adóba, hanem ezenkívül a közvetítők kezei közé is kergetik. Igy azután csökken a fogyasztás, a bor a gazda pincéjében marad és beáll a fizetésképtelenség. Nemcsak a fogyasztási adó nem folyik be a város pénztárába, de nem birják fizetni a többi városi jövedelmet képező közterhet sem. Ilyen viszonyok között nem kell hozzá nagy jóstehetség, ha azt mondjuk, hogy a parlagok és a szegénység fog csak nőni városunkban. Ügy halljuk, hogy környékünkön egyes községek lakosaitól alig szednek 2—5 fillérnél többet fogyasztási adó cimén. A gazdatársadalom pedL>- széles körben az irányban is megmozdult, hogy 15 literes minimális kvantumban adhasson ki pincéből a gazda. Ez természetesen a korcsmárosok nagy hátrányára volna, de a fogyasztási adónak lecsökkentésével együtt nagyot lendítene szőlősgazdáink mai valóban rendkívül nehéz sorsán. A fogyasztási adónak városunkban való leszállítását az esztergomi A városban nagy Un rm |ic n A| NT a 14 nap os leltári vásár. m feltűnőséget kelt ™ Www I lüOl ICI mer t a legfinomabb árukat is elképesztően olcsó árakon árulják.
