ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-20 / 141. szám

RGO Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. —- Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Miért drága a karácsonyfa ? A karácsonyfa ára a tava lyinak háromszorosára emel kedett. A szegény ember sorsát fogják ezzel is keserűbbé tenni. Mi ennek az oka? (Kik nyerészkednek már megint ezen is ?) Miért nem engedtek nagyobb behozatalt? Az árusok nem tudnak eladni, a szegény ember nem tud venni! * Az újévi üdvözleteknek a városi Ínségesek javára történő megváltásával számottevő összegre lehetne számítani. Szükséges volna tehát, hogy az inségbizottság kérelemmel fordulna a közönséghez és az akciót meginditaná s egyben nyilvánosan közölné azok neveit, akik az újévi üdvözlések alól ilyen módon megváltották magukat. Sokat beszélnek és írnak a f őispánválfozásróL Ugyan bízzuk ezt a kérdést az illetékesekre, akik bizonyára a vármegye és város érdekének legmegfelelőbben fogják elintézni. Ne csináljunk számlát a korcsmáros nélkül. Adófelszólamlási bizottságokat választott Komarom-Esztergom megye rendkivüli közgyűlése. Feliratok a kormányhoz a túlzott bürokratizmus, az álláshalmozás, a nyugdíjcsökkentés és a vagyonok külföldrementése ellen. Komárom és Esztergom közig. e. egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága pénteken dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott. A törvényhatósági bizottsági tagok meglehetős kis számban jelentek meg a kisgyűléseken már letárgyaltak újabb tárgyalására, illetve miniszterileiratok tudomásulvételére. Hosszabb időt vett igénybe a bizottságok megalakítása és kiegészítése. A szavazás dr. Fehér Gyula elnöklete alatt történt. A kilépő 5 közigazgatási bizottsági tagságra megválasztattak: Bleszl Ferenc, gróf Dégenfeld Sch. Ottó, Ghyczy Elemér, Mátéffy Viktor és Schmidt Sándor. A kijelölő-bizottság a következőkkel alakíttatott meg újból: Rendes tagok: Rehling Konrád, dr. Frey Vilmos. Póttag: Thaly Dezső. Főispán br. Rothmerot Árpád és Mátéffy Viktort rendes, Keleti Józsefet póttagul, — az alispán'rendes tagul Schmidt Sándoit,Kolozsváry Kálmánt és póttagul Komjáthy Aladárt nevezte ki. Az igazoló választmány tagjai lettek: Báthy László, Csanády László, gróf Dégenfeld Sch. Ottó, dr. Frey Vilmos, dr. Mike Lajos, Péntek Pál, dr. Wipplinger Ödön, és dr. Garzuly József. Thaly Ferenc emlékbizottságí tagokul a voltak választattak meg: Gróf Esterházy Móric, Báthy László, Löke Károly. Végül az adófelszólamlási bizottságba választattak meg : /. Esztergom város és esztergomi járás területére: Rendes tagok: Mayer Mihály, Nyergesújfalu, Lenkei Emil, Esztertergom, Müller Ernő. Süttő, dr. Kőműves László, Esztergom, Csanády j László, Tokod. Póttag : Bartus János, j Esztergom, Kovancsek Jenő, EszItergom, Hermann Lajos, Esztergom, dr. Szegedi József, Esztergom,'Pifkó János, Esztergom. 71. Komárom város és gesztesi járás területére: Rendes tagok: Péntek Pál Ács, Gyalókai Kálmán Komárom, Ács Lajos Komárom, dr. Tomanóczy József Komárom, Ghyczy Elemér i Pusztaszentmíhály. — Póttagok: Mészáros József Nagyigmánd, Hajnal Oszkár Komárom, Schirc János bádogos Komárom, dr. Nagy Antal Kisbér, Baroza Gyula Dunaalmás. III. A tatai járás területéve: ; Rendes tagok: Stieber Antal Tata. Weisz Herman Tata, Mehlschmidt Gyula Tata, dr. Garzuly József Tata, j Galambos János Tata. Póttagok: Daniiovits Gyula Tata, Böhm Gyula Tata, Láng Kálmán Tata, dr. Virágh Zsigmond Tata, Mayer Antal Szomód. Több törvényhatóság átiratát pártolólag terjesztették fel a kormányhoz. Az átiratok a túlhajtott bürokratizmus, az álláshalmozás, a külföldre mentett vagyonok, a forgalmi adók és a nyugdijak lecsökkentése tárgyában mentek fel a kormányhoz. Palkovics László alispánnak a rokkantság stb. illetve a munka Az „Esztergom" tárcája. Megfoghatatlan eset. Krenkó úrnak ékszerész- és késesüzlete volt a Kossuth Lajos-utcában. Igaz, hogy még a boldog békeidőben. Hatalmas termetű ember volt Krenkó, és még így is feltűnt kiálló nagy hasa, amely fölött a mellénynek csak minden második gombja volt begombolva. Már akkor híres volt megelégedéséről és elpusztíthatatlan optimizmusáról. Egyéb dolog, amit megjegyez róla az, aki őt akkor ismerte, hogy bámulatosan sokat tudott jóízűen enni. Különösen amióta drága jó felesége meghalt, minden közös ebéden és banketten ott volt, és jaj volt annak, aki utána következett a porció kiszedésében. Bizony alig maradt valami a tálban, bármennyi is volt benne. Kedves Krenkó bácsi, amikor én önt így enni láttam, még tapasztalatlan gyerekember voltam, és amikor most önre visszagondolok, meg kell állapítanom, hogy igaza volt. Az elmúlt nehéz tizennyolc esztendő elég bizonyítékot szolgáltatott, hogy a szerény ember nem boldogul és a kisigényű embernek még a kicsi sem jut ki. De menjünk tovább. Krenkó úr maga sem tagadta soha, hogy a sorsa jól megy és boldog. — Elhiszem én ezt, Krenkó bácsi, ilyen szép üzletben boldog is lehet! — mondtuk akkor mi, fiatalok, valahányszor a Kossuth-utcai bolt mellett ment el az utunk. Telt, múlt az idő. A világháborúból is megjöttünk, akik megmaradtunk, Krenkó bácsi is megjött, ö szakács volt a háborúban. — Megy-e még az üzlet, Krenkó bácsi?? — kérdeztem tőle, aki alig változott valamit a szörnyű idők alatt. — Miért ne menne ? Megy bizony! — szólt önérzettel a boltajtóban. Pedig rossz világ járt a boltokra, Krenkótól jobbra becsukott a fűszeres, balra az órás, szemben egy rőfös szomorkodott a közelgő csőd biztos tudatában. — Szerencsés ember maga, Krenkó bácsi, hogy jól megy az üzlete! — Hát nem megy éppen rosszul. Ki fogom bővíteni ezt az üzletet. Kí kell bővítenem! Azok nem értenek hozzá! Nem begubózni kell, hanem terjeszkedni, terjeszkedni! Közben jó pár kilót lefogyott Krenkó bácsi. Nadrágja bő lett és amint láttam, spárgával kötözte fel. (Igaz, hogy a bankettek is mind ritkábban estek már akkor.) — Kérem — szólított meg olyan mosolygósféle arccal, fontoskodva —, én túladok ezen az üzleten, ez nem fejlődésképes! — Hogy-hogy, — hát nem megy? — Már hogyne menne! Megy, megy, de nem fejlődésképes. Másra térek át. Fejcsóválva hallgattam. Rövid időn belül találkoztam Krenkó bácsival. Vándorköszörűs lett. — No, kérem, kérem, — képzelje csak el, micsoda előnyben vagyok most én a régi helyzettel szemben! Kell most üzletbért fizetnem? Adót alig fizetek. Segéderőt nem tartok. A tiszta haszon a jövő alapítására megy. A kibővítésre! Igaz?! ? . . . — Igaz, vagy nem ?! No mondja? — Igaz, — szóltam meggyőződés nélkül. Rá vagy hat hónapra hatalmas, lódenkabátos alak kopogtatott ajtómon. Kopott táska volt nála. Este volt, épen szalonnát \acsoráztam. — Nini, Krenkó bácsi! — Igen, igen! — lépett be nevetve Krenkó bácsi! — Az bizony! Mit szól hozzá ? ! Új üzletágba kezdtem ! A köszörülés nem nekem való! Ment, ment az üzlet, — de tudja, én mást akarok, valami nagyobbat! Utóvégre nemcsak azért él az ember, hogy éppen a hasára valót megkeresse! Hát... Igen, most kész késeket és ollókat árusítok ! No meg fésűt is! Miért ne dolgoznék szappannal is! Aztán miért ne terjeszkednék ki képeslapokra is! Nézze! Irredenta lapok! Szépek! Hogy mi van ráírva ? Tessék! Nézze! Elémnyitotta kopott táskáját, azután megelégedetten várta a hatást, miként valami új üzlettulajdonoshoz illik, amikor bemutatót tart. — Hallom, hogy milyen nehezen mennek a boltok a Kossuth Lajosutcán — kiáltotta nevetve, amikor zavaromat látta! — Ja, érteni kell ahhoz! Nincs bennük élet! A mindennapi kenyérért sírnak l. Reggeltől estig azt hajtogatják! Úgy akarnak boldogulni! Aztán összehúzzák magukat! Összehúzzák! — Tessék, jöjjön beljebb, Krenkó bácsi! — szóltam, — Ha ráér! — Ó, köszönöm, köszönöm, még sok dolog vár rám! — tütakozott Hócipők, kabátok, harisnyák, legolcsó Balognál.