ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-29 / 133. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetése Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések félvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. leleplezési ünnepe. Nagyszabású és lélekemelő ün­nepség keretében leplezte le József királyi herceg az elmúlt vasárnap Tokod nagyközség és a hozzátar­tozó három nagyipari telep világ­háborúban elesett fiainak Gács Ist­ván szobrászművész által készített gyönyörű kettős bronz szoborművel. A derült őszi idő is kedvezett a szép ünnepségnek, amelyen részt­vettek a vármegye főispánja, alis­pánja, a bánya- és ipari vállalatok vezérigazgatóságai, a hadsereg és vitézi szék parancsnokságai, azösz­szes társadalmi egyesületek s a helyi és környékbeli munkás lakos­ság több ezernyi példásan fegyel­mezett és áhítatos tömege. Pontosan fél 10 órakor érkezett a királyi herceg szárnysegéde kísére­tében a budapest—bécsi útvonalnak és a vármegyei útnak tokodaltárói keresztezéséhez, ahol a község elöl­járósága élén Reviczky Elemér fő­szolgabíró köszöntötte lelkes hódo­lattal. A régi szép hadsereg huszá­raiból alakult lovas bandérium vitéz Pánczél Lajos vezetésével és a leventék felvirágozott kerékpáros osztaga kisérte a belső községbe, amely fenyő-girland és zászlódísz­ben várta a fenséges vendéget. A katolikus iskola felékesített előcsar­nokának lépcsőjén baráti Huszár Aladár főispán és a virágcsokrot nyújtó magyarruhás leányok üdvöz­lését megköszönve, az ünneplő kö­zönséggel a plébánia-templomba vonult, ahol Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok celebrált szent misét, amelynek keretében hosszú időn át minden hallgató emlékeze­tében maradó s felemelően gyö­nyörű bestédben emlékezett meg az ős-egyháznak a vértanú-hősök s az Anyaszentegyháznak a hősi önfeláldozást dicsőítő és példájukra buzdító tiszteletéről. Szent mise alatt a gyermek- és a bányászdalkör adott elő gyönyörű régi egyházi énekeket Steiner György és Kmetty Ernő kath. és társulati tanítók szóló számaival. Szent mise után a királyi herceg a díszruhás bányamunkásoknak égő bányászlámpát és bányászfokost tartó sorfala között vonult a kath. iskola emeleti tanácstermében elhe­lyezett büffébe, ahol a csapatok fel­állításáig kedves közvetlenséggel társalgott a megjelent előkelőségek­kel. 11 órakor folyt le a község kö­zepén levő Szent Márton-téren a hősi emlék leleplezése a kitűzött programm keretében. Bellus Béla főjegyző lelkesen szép és a királyi hercegnek könnyekig megható be­széde és koszorúelhelyezése után az altárói bányász dalkör éneke s Juhász Sándor körorvosnak szívbe­markoló irredenta szavalata után közel félszáz gyönyörű koszorú el­helyezése következett. Ezek tömegé­ből kivált a kett 'ís vármegyének Pal­kovics László alispán által, a Ma­gyar Ált. Kőszénbányának Vida Jenő főrendiházi tag által elhelye­zett gyönyörű babérkoszorúi, a Sal­gótarjáni Bányatársulatnak az ősi zöldfehér bányász-szalaggal ékes óriási, a tokod-üveggyári munkás­alakulatoknak négy nyönyörű örök­zöld koszorúja, a szegény hadi­özvegyeknek közel 30 darab köny­nyes sírással s imával letett koszo­rúja, a róm. kath. tantestületnek hősi halált halt kartársuknak emlé­kére elhelyezett kegyeletes emlék­koszorúja. A tokodüveggyári munkás-zenekar és a közönség által énekelt Himnus zárta be az ünnepi programmot, amely után pompás díszmenettel tisztelegtek a levente, a munkás és ja frontharcos alakulatok a királyi ! hercegnek s elesett hősi bajtársaik j emlékének. Távozása előtt a főher­I ceg hosszasan időzött az elesettek özvegyei, árvái és hozzátartozói, valamint a bányász és üveggyári munkások és frontharcosok tömegei között, akiknek közvetlen és lelkes búcsúszavai között hagyta el az ünnepség színhelyét. Az emlékműnél a királyi herceg felavató szavai után Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok áldotta meg és felszentelte az ősi község­nek az Árpádházi királyok idejéből való ősi védőszentjének, sz. Márton­nak, a hősi szobor haraszti már­vány talapzatában elhelyezett, Gács István által tervezett nyönyörűen sikerült bronz reliefjét. Á szokásos bankett az ínséges időkre való te­kintettel és a királyi herceg óha­jára elmaradt. A nagyszámú vidéki előkelőséget Csanády László bánya­igazgató, dr. Torna Imre plébános, Bellus Béla főjegyző és dr. Juhász Sándor orvos látta házánál vendégül. Nyiil levél si képviselő úrhoz. Igazságunk tudatában és igaz­ságunk nyomatékos kifejezése cél­jából fordulunk Méltóságodhoz a nyilvánosság előtt eme nyilt levélben a kormány újabb nyugdíj csökkentési sérelmes terve ügyében. Kérjük, hogy úgy személyében mint igen tisztelt pártjával minden törvényes lehetőséget megragadva határozot­tan foglaljon állást a nyugdíjak újabb lecsökkentése ellen. Mi, nyugdíjasok, a legutóbbi per­centuális levonással már meghoztuk áldozatainkat, holott erre a szerzett joggal szemben semilyen jogszabály nem kötelezhetett volna. Minket véd a nyugdíjtörvény és a szerzett jog sérthetetlen elve. Nem zúgolódtunk, pedig igazságtalannak tartottuk a precentuális levonást. Belátással voltunk az ország nehéz pénzügyi helyzetével szemben, ám­bár hangsúlyozottan ki kell jelente­nünk, hogy a mai pénzügyi helyzet előidézésének okát a volt kormány tízévi szertelen, fényűző gazdálko­dásában látjuk. A kormány újabban, minden tör­vényes alap, alkotmányos törvény nélkül, rendeleti úton ismét meg­érdemelt, törvényben biztosított nyugdíjunkhoz szándékozik nyúlni, ami ellen mi leghatározottabban til­takozunk. Tiltakozunk még azon esetben is, ha az országyűlés mind­két háza újabb nyugdíjtövényt al­kotna, mert az eddig hozott törvé­nyek egyikének sem volt sohavisz­szaható ereje. Tiltakoznunk kell azonban azért is, mert mi 35—40 éven keresztül befizettük a nyugdíj­járulékot, tehát pénzbefizetésekkel biztosítottuk magunknak a nyugdíj­törvényben is biztosított jogot. A törvényben biztosított jogokon kívül szociális igazság is támogatja jogos érdekeinket. A Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot már maga a cim is kötelezi az anti­szociális törekvések elleni harcra. Éppen| ezért joggal elvárhatjuk a párttól és annak minden egyes tagjá­tól, hogy még a kormánytámogatás megvonásával is akadályozza meg az újabb nyugdíjcsökkentés igazság­talan, törvénytelen és antiszociális tervezetét. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy legyen az bármely politikai párt is, csakis azt fogjuk támogatni, amely párt leghatározottabban és teljes egészében foglal állást a nyugdíjcsökkentés ellen. Ebben az irányban fogunk minden megenge­dett módon akciót kifejteni. Nem szándékozunk jelen nyilt le­vél szűk kereteiben rámutatni az országban szemmel látható és Mél­tóságod által is ismert visszásságok, feleslesleges állások, nagy fizetések és egyéb igazságtalanságokra, de ha kényszerítenek rá, nyilt agi­agitáció útján mindenhol és min­deDkor rájuk fogunk mutatni. Agi­tációnkban rejtett igazságok pedig azt fogják eredményezni, hogy so­kan többet és másként fognak látni, mint ahogy ma látnak. Bizva Méltóságod és igen tisztelt pártjának szociális érzékében, újból kérjük a leghathatósabb ellentállásra. Több nyugdíjas nevében vagyok Méltóságod kiváló tisztelője Vitái István ny. ig. tan. Vasárnapi levél. Hiiiiiiiiiiti:iiii!iiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiii!innniiiiiininnumiiia> Kettős advent. Nem csinálok belőle titkot, hanem inkább nyíltan kigyónom, hogy imádságos, őszinte és epesztő óhaj­ként tölti el lelkemet a következő vágy: vajha mi, keresztény magya­rok valóban átélnők az adventnek reánk nézve kettős jelentőségét, jellegét és tartalmát! . . . Ugyancsak javunkra lenne! Az egyik a keresztény advent, a kereszténység adventje. Ki ne tudná, mi ez? Ki előtt volna isme­retlen, hogy ez nem más, mint az „idők teljességének" üdv- és lélek­történetmi előzménye? Az a sóvár­gástól hangos-terhes idő, mely meg­előzte és megelőzi az Úr Krisztusá­nak, vagyis Fölkentjének kegyel­mes jöttét, leereszkedését az össz­emberiség egyetemes és az invidiu­ális, tehát egyedi lélek élettörténe­tébe. Az a hosszú és mégis rövid szaka az időnek, mely évezredeken keresztül váratott magára, míg végre elérkezett, de amely után mi, nyo­morult siralomvölgy-lakók, a bűn és átok fiaiból a szentség és áldás gyermekeivé lettünk és lehetünk. Az advent a vétkes ótestamen­tumi és újszövetségi emberiéleknek Krisztust-áhító sóvárgása a múltban és Feléje nyújtózkodása, kapaszko­dása a jelenben. Az advent az emberiség és az egyéni keresztény lélek amaz eget­nyitogató esdve-esdeklésének idő­szaka, melynek rimánkodó kifeje­zést imádságos alakban a próféta így adott: Egek! harmatozzatok onnan felől és a fellegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld és teremje az Üdvözítőt. (Iz. 45., 8.) Az advent az ember készülődése Krisztus kegyelmes érkezésére amaz ismert programm szerint, melyet Anyaszentegyházunk Izaiástól köl­csönöz: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké a pusztában a mi Istenünk ösvényeit. (40., 3.) A mult adventje az az időtartam, wmmmmmmimmmmmmwMmmm alognál.

Next

/
Thumbnails
Contents