ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-11-25 / 131. szám
RGOM |MMIJW»V%M Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. A parlament Irta: Dr. KORNIS GYULA v. államtitkár, orsz. gyül. képviselő. Túlontúl ismeretesek azok az érvek, amelyekkel a mai parlamentek nagy részét világszerte támadják. Ezek közül legfőbb az, hogy a legtöbb parlament letért arról az útról, amelyen az angol klasszikus parlamenti élet megindult. Eltért attól a céltól, hogy a közügyek nyilvános megvitatása által kormányozzák. Ennek előfeltétele az volna, bogy ésszerű érvek hatása alatt mindkét párt, kormány és ellenzék megváltoztassa véleményét, illetőleg a kölcsönös meggyőzés lehetősége fennálljon. Már most a modern államteoretikusok jórésze tagadja ezt a lehetőséget, mert azt mondja, hogy a mai parlamentekben nem komolyan vitatkozó embercsoportok állanak egymással szemben, hanem pártok, azaz szociális, vagy gazdasági irányban elfogult hatalmi csoportok néznek farkasszemet, amelyeket az ő uralmi érdekcéljaik, illetőleg az ő hatalmi sanszaik korkormányoznak. Én nem merem feltételezni a magyar parlament egyetlen pártjáról és tagjáról sem azt, hogy méltán érhetné ez a vád, különösen most, amikor hazánknak, sőt az egész világnak ebben a súlyos helyzetében, annyira a nemzeti egység gondolatának kell bennünket áthatni. Én tehát teljes jóhiszeműséggel a kölcsönös meggyőzés lehetőségében, úgy érzem magam, mint valami matematikus, aki számokkal, síkokkal, vonalakkal operál, amikor ezt a világválságot, illetőleg ennek ránk vonatkozó következményeit és kritikáját tárgyalom. Nagyon jól tudom, hogy a politika nem matematika, hanem nagyon is át és át van szőve eszményekkel, elfogultságokkal, messze történetileg visszanyúló tárgyi és személyi balitéletekkel azonban mégis és mo«t talán leginkább arra van szükségünk, hogy bizonyos hideg távolságban megfelelő hűvös distanciában nézzük a közügyeket, sohasem feledkezve meg arról, hogy minden párt csak egy halandó pars, mint a neve is mondja, a halhatatlan nemzet totumával szemben. Ha mi most nem tudunk felemelkedni egy magasabb álláspontra, akkor méltán vádolhatnak majd bennünket azzal, hogy megcsökkent bennünk ennek az ezeresztendős nemzetnek történeti misszió tudata, egyszersmind felelősségérzése is. A világháború végén elvesztettük fejünket, egymásnak rohantunk, marakodtunk, köröskörül pedig ellenállás nélkül osont be az ellenség határainkon és kardcsapás nélkül növelte ki azokat a határokat, amelyeket később a trianoni szerződésben megállapítottak. Most ugyanez a helyzet ebben a második világháborúban, mert most világháború van, csakhogy gazdadasági jelleggel. Megint nem tudunk kitartani. Azt szokták mondani, hogy a háború a politika folytatása, most megfordítom: a politika a háború folytatása. Iszonyú küzdelemben állanak egymással világszerte a nemzetek, most ugyan nem puskával, ágyúval, de gazdasági eszközökkel a megélhetésért. Egyik a másiknak, bár van pénze, még uzsorakamatra sem ad kölcsönt, egyik a másiknak aranyát iparkodik elszívni, egyik a másikon — akármennyi pénzügyi világkonferenciát tartanak is — nem igen akar segíteni, mert ennek a gazdasági világháborúnak hátterében még mindig ott húzódik meg a békeszerződéseket diktáló politikának szelleme, majdnem azt mondhatnám, tizenhárom esztendő után is a kilometritisnek nevezett nem zetközi betegség patoh giája. Mi pedig mit teszünk? Eme gazdasági földi dúlás közepette kezdünk politikai historikusok lenni, folyton csak a multat vizsgáljuk, ahelyett, hogy minden erőnket arra koncentrálnánk, hogy vájjon mit tegyünk ebben a súlyos helyzetben, hogyan formáljuk a jövőt, milyen új módszerekkel, milyen új szellemben iparkodjunk a válságot legyőzni. Ügylátszik, mi még mindig a roham nemzete vagyunk, mindig a huszáros nekivágás és nem a lassú, hoszszú pozició-harc kitartó hivei. Az egész nemzeti élet úgy látszik, mint tizenhárom évvel ezelőtt, hirtelen megtorpant, lelki szempontból mintegy nyirkossá vált hiperkritikába esünk, s kezdünk mindenre nyepozvolimot kiáltani, ahelyett, hogy afelett törnénk a fejünket hogy mikép formáljuk a jövendőt, hogy tudjunk kilábolni ebből a súlyos sorsdöntő helyzetből. Úgy érzem, a magyar parlamentnek ez is egyik feladata és pedig fontos feladata, hogy kitartásra sugalmazza a nemzetet, a szenvedések ideig való eltűrésére szuggeráljon, fejlógatás helyett belé bátorságot öntsön, felrázza az ő történeti hivatásának tudatára, amellyel az összes következő magyar történeti nemzedékeknek tartozunk! Azután a diagnózis után, amely a 33-as Országos Bizottság által kiküldött hatos albizottság jelentéséllll HIHIHI * Komoly pedagógiai és etikai érték-e az esperanto nyelvmozgalom ? Nagyon unalmas cím ez bizony! Matuskáék rémhistóriái elevenebb feliratokkal rohantak neki érdeklődésünknek. A „Pénz" betegágya körül álló embereket nem érdekli az, hogy az „esperanto" beszélhető nyelv, melyet egy tudós és emberiségszerető orvos írt receptül a béke egészséges állapotára vágyó emberiségnek! Pedig ez az okosan kieszelt, mindenki által gyorsan megtanulható nyelv már a világ 80 államában ismeretes! De miért van rá szükség, miért törte a fejét a szerencsés kitaláló? Kotta, a hangjegyek a zenét örökkévalóvá, egységessé tették úgy, hogy az Pesten vagy Honoluluban egyaránt lejátszható. Hasonlóan az esperanto is azt akarja, hogy a nyelv egység legyen, hogy mindenki ismerjen egy nyelvet az anyanyelvén kívül, melyet embertársainak, a népek, a nemzetek lelkiéletének, műveltségének, politikai, gazdasági életének, irodalmának, művészetének megismerésére és arra is felhasználhat, hogy idegenajkú emberekkel írásbelileg, vagy szóbelileg alkalomadtán érintkezhet! Jól érthetők és kiejthetők-e ennek a nyelvnek a hangzói? Ezt kipróbálandó a kíváncsiak 27 esperantóul nem tudó gépíró kisasszonynak esperanto szöveget diktáltak. Percenkint 69 szótagot írt az első, 57-et a második, 53-at a harmadik — hibátlanul. Kellemes, vagy kellemetlen-e a fülnek az esperanto beszéd? Kálmán Imre, a melódiák nagy teremtője mondta egy intervju alkalmával, hogy „dallamos és szépen hangzó nyelv valószínűleg azért, mert az élőnyelvekből a legszebb szavak választattak ki." A külföldi kis és nagy államok kulturcentrumaiban: Angliában: London, Oxford. — Ausztriában: Bécs, Salzburg. — Németországban: Berlin, Drezda, Magdeburg, Nürnberg, Chemnitz. — Olaszországban: Róma, Aosta, Brescia, Nápoly, Piacenza, Póla, Trieste, Milano, Velence, Pádua. — Franciaországban: Paris, Boulogne, Caunes, Dijon, Nizza, Alger. — Lengyelországban: Biaíystock, Lublin, Warsó, Kattowic, Lodz. — Svájcban: Bern, Zürich. — Svédországban: Stockholm, Arvik, Kirune. — Hollandiában: Arnhem, Hága. — Észtországban s valamennyi északi államban pedagógiai értéket látnak benne s a tanfolyamok állandóak. Mindezek után feltűnik Japán, mint a legbuzgóbbak egyike. A tanfolyamok hónapról-hónapra szaporítják az esperantóul tudók immár többmilliónyi számát. A nyelvmozgalom központja: Hága. Pierre Bővet genfi egyetemi tanár, Odo Bujvid krakói egyetemi tanár, Th. Cart a párisi esperanto akadémia tanára, W. E. Collinston Liverpool egyetemének filológiai tanára, Kari von Frenckel Finnország Drezdában állomásozó konzula, Jam Jansson a stockholmi egyetem rektora és még más szellemi kiválóságok a mozgalom önzetlen idealistái. Az esperantónak már önálló sajtója van. A különféle országokban esperanto nyelven megjelenő újságok száma: 180. Japánban egymagában 18 jelenik meg! Budapesten is létezik a „Hungara Heraldo" („Magyar Hírnök.") Az esperanto lapok politikamentesek s többnyire tudományos szaklapok. Azt, hogy az esperanto nem élőnyelv, de az élők nyelve, igazolják évenkint Európa más és városában 1—2 heti idő időtartamra alakult esperanto kongresszusok, melyeken a japán, a török, a német, a bolgár s mindenki jól megérti egymást. A kongresszus méreteire jellemző, hogy például 1930-ban Oxfordban 1200-on felül volt a külföldiek száma. Részükre esperanto bank, postahivatal volt felállítva, a mozik s színházak esperanto előadást rendeztek. Budapesten két évvel ezelőtt volt kongresszus szintén több mint ezer külföldivel A városligeti „Nyári Szinkör"-ben esperantóul előadott színdarab, melyben a szereplők is, meg a hallgatóság is sokféle nemzetiségű volt, mindenkit meggyőző sikert aratott magának a nyelvnek, s műkedvelő színészeknek, élvezetet nyújtott a közönségnek. A Szent Imre év alkalmával is jártak Budapesten mintegy 2Ö0-an 16 állam képviseletében katholikus esperantisták. Ünnepélyesen megnyitott ülésükön a Bíboros Hercegprímás Úr Őeminenciája is megjelent. Az idei krakói kongresszuson a világ esperantóul beszélő orvosai is képviseltették magukat 54 képviTélikabátok: gvjermek 9*80, női vag\j férfi 29 P-től Balognál.