ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-11-01 / 121. szám
Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Ezért kár volt idefáradni. A népszövetség pénzügyi bizottsága közzétette jelentését, amelyben beszámolt kéthetes munkájáról. A jelentést olvasva a legelső gondolatunk az, hogy ezért a jelentésért igazán kár volt a bizottságnak idefáradni. Mert mi is van abban a jelentésben ? Sem több, sem kevesebb, mint csupán az, hogy a magyar állam évenkint adókból és az állami üzemekből nem tud többet bevenni, mint 800 millió pengőt; tehát addig kell nyesegetni, kisebbíteni a kiadásait, míg nem sikerül azt 800 millió pengőre leredukálni. Alig hisszük, hogy ennek a megállapítására külföldi pénzemberek bölcseségére lenne szükség. Ezt mi magunk is el tudtuk volna végezni. A pénzügyi bizottság jelentéséből és különösen a jövőre vonatkozó utasításaiból mást szerettünk volna kiolvasni. Olyan igazságokat, amelyeknek az ismeretére mi magyarok el nem juthatunk. Olyan tanácsokat, amelyekkel a bizottság tagjainak az egész világ pénzügyi helyzetét tekintő szeme segit bennünket a pénzügyi kibontakozásban, a magángazdaságok helyreállításában, a munkanélküliség elleni küzdelemben és intelligenciánk elhelyezésében. Hogy az állam sokáig nem tudja a búzatermelő gazdát támogatni, azt mi is látjuk és tudjuk. Tanácsot arra szerettünk volna kérni, hogy hogyan tudnánk búzánkat jobban értékesíteni; hogyan tudnánk a magyar gazdái erősíteni. Az állam nem építhet, utakat, közműveket nem készíthet, mert nincs rá pénze. Ezt mi is tudjuk. De vájjon hogyan és miből él meg a sok munkanélküli: hogyan teremt nekik az állam munkát, ha nem lesz rá pénze ? Erre szerettünk volna feleletet kapni. És még egyre: Ha mindenütt racionizálnak, ha minden hivatalt leépítenek, hogyan és miből él meg a feleslegessé vált magyar intelligencia? Mi lesz a sorsa annak az intelligenciának, amely most kapta meg vagy pár éven belül kapja meg az oklevelét ? Hogyan tud elhelyezkedni, megélhetést találni. Annyit mi is tudunk, hogy az államháztartás egyensúlya csak akkor nem inog meg, ha a bevétel és a kiadás egyensúlyban vannak, de azt nem tudjuk, hogy a csonka ország 8 milliónyi lakosságának mindegyike hogyan élhet emberh ez méltó életet. Erre szerettünk volna választ kapni a genfi uraktól. Mert a mi problémánk ez. A magyar jelen és a magyar jövő. A 8 millió magyar mindegyikének az emberhez méltó megélhetése. Mert akárhogy csűrik-csavarják a dolgot, a tény az, hogy a győzők nevében és védelmére alakult Népszövetség szorongat, fojtogat bennünket. És a jelentésből azt látjuk, hogy semmi szándéka nincs a mi problémáinkat megoldani, bajainkon segíteni. „Segíts magadon, az Isten is megsegít !" Ez az összes jótanácsuk. Ezt magunk is tudtuk és meg is tennénk szivesen. De jelen esetben nem erről van ám csupán szó; hanem arról is, hogy ne fojtogassanak tovább bennünket, tegyék jóvá a bűnöket, amelyeket ellenünk elkövettek. Nem ezt tették a genfi urak. Amit tettek, azért igazán kár volt idejönniök. — bj — 1-én kezdi meg az ínségesek segélyezését. Egy insógnapszám 1*75 pengő lesz. Az egyesített vármegyék inség- ] fogja intézni. Egy napi inségmunkaakeió bizottsága mult évi össze- napszám 1 P 75 fillérben állapíttatételében pénteken tartotta elsőjtott meg, ami 7 kg. egységes lisztülését az alispán elnöklete alatt. I nek felel meg. Teljesen a mult évi segélyezési! A segélyezés december 1-ével rendszerben állapodtak meg. A (kezdődik és 4 hónapig tarthat, lisztakcióí a gazdasági felügyelőség! • • magas árak. gazdatársadalom megcsökkent bevételei és a közalkalmazottak megnyirbált fizetése miatt erősen esett Mind a négy kasztnak le kellett szállítania igényeit. A leszállított igények pedig nagyon sok embernek veszik ki szájából a kenyeret. Ha valami módon nem áll be válI tozás, úgy el fognak tűnni a díszműj árusok, készítők, művészek, színházak, mozik, hangversenyek, könyvek, újságok, bálok stb. a magyar föld színéről, mint a néhai szűrszabóság. A magyar közönség igen nagy része állati életre lesz kárhoztatva silány táplálkozással és még silányabb ruházkodással. Amikor ilyen sötét kép tárul szemeink elé, felszakad lelkünkből a keserű kiáltás: — Trianon, ez a Te tatárjárásod! Ennek a kálváriának azonban néhány stációját mi magunk is segítettük megépíteni. Olyan országos gazdálkodás dúlt nálunk, melyet egy nagy ország sem engedhet meg magának. A pénzéhes kartellokat és a telhetetlen nagytőkét teljesen rászabadították az országra s most az ország lakosságának kilenctized része kénytelen keservesen kínlódni, sokan éhezni is a magas árak és a csökkent jövedelmek miatt. Mindenki panaszkodik. A jogosan panaszkodók mellé odasorakoznak azok is, akiknek nem volna joguk panaszra nyitni ajkukat. De ők is panaszkodnak, hogy eltereljék többszörös, vagy nagy jövedelmükről a közfigyelmet. Panaszuknak talán az is lehet rugója, hogy ne tűnjék fel ama összeg kicsisége, mellyel a közinség enyhítéséhez járulnak. No de hagyjuk ezeket a szegény gazdagokat. Foglalkozzunk a jogosan feljajduló tömeggel. A fogyasztók egész vonalán megcsappant a bevétel. A megélhetéshez szükséges dolgok pedig megdrágultak. Mese olcsó búzából méregdrága lisztet eszünk. Drága a zsírunk és drága az olcsó marhából kimért hús. A világ legdrágább cukrát vagyunk kénytelenek fogyasztani. Még az értéktelen börunjkat is megdrágítja a közvetítés és ja fogyasztási adó. Csizma ma már lukszusszámba megy. A földműves ember lábát is bakkancsba kényszeríti a drága bőr, mely azonban a cipőt hordó közönséget is erősen nyomja. Olcsó marhánk olcsó bőréből drága lábbeli készül. Alsó és felső ruha messze felül áll az arany paritáson. Kalapot drágasága miatt kiszorítja a micisapka. Szenünk és tűzifánk drága. Ez utóbbi különösen városunknál drága. Még a gyufának is háromszoros az ára, Világításunk és vizünk is drága. Levelezés, közle edés, bélyeg, illetékek, közadók miud-mind emelkednek és a nagy drágaság s közterheink emelkedése mellett a bevételek nagy csökkenést mutatnak. A földműves terménye olcsó. Az iparos, a kereskedő bevételei, a As egyensúly az emberiség társadalmi rendjében is uralkodó törvény. Ha ez többékevésbé megvan, akkor jólét, virágzás jár a nyomában; ha nincs meg, akkor elégedetlenség és boldogtalanság kél utána. Mostanság pedig ott tartunk mi is, de ott tart Európa, sőt az egész világ, hogy a kivánatos egyensúlytól egyre messzebb jutunk. Szükséges és helyes a szabadság, de a szabadság viszont néhány törtetőnek kedvez csupán, a milliókat pedig leigázza. Nélkülözhetetlen és kell a magántulajdon elve, de mammut-jö védelmekkel és multimilliárdosokkal egyidőben éhínségben elpusztuló népes vidékek pokoli ellentétet alkotnak. Célszerű a minél több termelés, de ezzel párhuzamosan lehetővé kell tenni a minél többet fogyasztás kifejlődését is, mert különben előáll a mai furcsa és képtelen helyzet: tengerbeszórt buzagarmadák és elégetett kávétömegek akkor, amikor sok százezer embernek nincs betevő falatja. Kell ISII permek 9 a 80, női vagvj férfi 29 P-től Balognál.
