ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-25 / 118. szám

ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. - Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- - Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" kön^yömdavaS^ ' ^ A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Városi képviselők és a közgyűlés. Esztergom, 1931. okt. 25. Egyik utóbbi városi közgyűlésről több képviselőtestületi tag hiányzott. Ez eleinte nem tünt fel, mert a határozathozatalhoz megvolt a szám, és máskor sem igen jelentek meg teljes számmal a bizottsági tagok, — azonban később feltűnést keltett az a kijelentés, illetve híradás, hogy több képviselőtestületi tag szándékosan, tüntetőleg tartotta volna magát távol a közgyűlésről, — állítólag azért, mert nem értenek egyet a polgármesteri, illetőleg bizottsági javaslatokkal a város háztartási takarékosságát illetően és nem helyeslik a takarékossági bizottság munkáját. Ebben az esetben a városi képviselőknek a közügyektől való távolmaradását a legnagyobb mértékben el kell Ítélnünk. Ez a magatartás ilyen fontos kérdésben, akkor, amikor az adózó polgárság és számos egzisztencia elevenjébe vágó ügyről és a város boldogulásáról, anyagi létéről van szó, — helytelen és a város java szempontjából nem célravezető. A városi képviselőket ugyanis a város összpolgársága választotta és küldötte be a képviselőtestületbe, azaz a város ügyeinek vezetéséért, intézéseért felelős eleven szervezetbe, — és ha ők a választást elfogadták, akkor ai megbízásnak becsülettel meg kell felelni és a felelősséget vállalniok kell. Ha a dolgok olyan fordulását látják, amely a városra és közönségére nézve tiszta meggyőződésük szerint ártalmas és káros, — akkor igazukért körömszakadtáig harcolniuk kell az alkotmányos testületben. A város közönsége bátor, meggyőződéses harcot követel minden egyes beküldött képviselőjétől. Bizony a takarékossági bizottság működése és több dologban való eljárása nem keltett általános megnyugvást a város közönségének lelkületében, és ennek az elégedetlenségnek, békétlenségnek mérge ma is megvan és rossz hatással^van a közéletre. Annakjpedig, hogy ez így van, nemTcsupán azok okai, akik magukra hagyatva a határozatokatCmeghozták, hanemftalán még inkább azok, akik kihúzták magukat a felelősség alól, nem harcoltak, nem dolgoztak indokolt ellenvetéseikkel, hanem csak messziről kritizáltak. A közönség megköveteli, hogy az ellenzéki képviselők is felelősséggel dolgozzanak, — hogy az ellenzékiségben is legyen komoly pozitívum, azaz hogy necsak akkor jelenje nek meg az ellenkező véleményen levők teljes számban, amikor személyeskedni lehet és nagy hecceket rendezni, hanem akkor főként, amikor az ellenkező véleményben rejlő igazságot komoly érvekkel bizonyítaniuk kell és ami kor megyőződésük szerint a város javát szolgáló igazságért körömszakadtáig harcolniok kell. Igenis meg kellett volna jelenni a takarékossági javaslatokat tárgyaló gyűléseken teljes számmal, — és ha voltak ellenvélemények, azokat ott ki kellett volna fejteni és amennyit csak lehetett, érvényesíteni kellett volna belőlük a közönség és az érdekeltek javára. Aktív részt kellett volna venni a felelősségteljes tárgyalásokon. Akik maguk maradtak, akik nélkülük voltak kénytelenek kötelességszerűen határozni, azok is csak emberek, azok is tévedhetnek, viszont a jószándékot azoktól sem lehet elvitatni. A vélemény és ellenvélemény összeegyeztetése, és az igazságnak mindkét részről való tiszteletbentartása nyomán született javaslat vagy határozat inkább fogadható megnyugvással, és ha valamely határozat bántja a közvélemény igazságérzetét, — akkor azért nemcsak azok felelősek, akik jelen voltak meghozásánál, hanem azok is, akik távoltartották, magukat. Hogy miért nyomorodnak meg inkább a kisemberek a városi takarékosság folytán, mint a nagyfizetésűek, — erre a javaslattevők és határozathozók azt mondják, hogy azért, mert a kisemberek sokan vannak, rajtuk többet lehet megspórolni, — a nagyfizetésűeknél és a pótlékoknál, reprezentációs járulékoknál meg úgyis csak pár ezer pengőt takarítanának meg, hát azoknál ne csináljunk zavart. Most sok panasz hallatszik mindenünnen ennek az elgondolásnak érvényesüléseért — (annál is inkább, mert ezt látjuk nemcsak a városnál, hanem mindenfelé az országban !) — hát kérdezzük: miért nem vették fel a harrot ez ellen az undok, antiszociális, szinte embertelen mentalitás ellen, és miért nem sorakoztatták fel ellenérveiket és mutattak rá a spórolási lehetőségek egyéb módjaira a takarékossági bizottságban és a közgyűlésen ? ! De nemcsak ebben a mellékkérdésben, hanem egyéb fontos városi ügyekben is az összpolgárság képviselete részéről többoldalú megtárgyalásra, igazságos megegyezésre és az így kikristályosodott határozatokra van szükség — már csak a közbéke szempontjából is. A városi képviselőket bizony joggal vonja felelősségre a közönség, amely választotta — akár jelen vannak a gyűléseken, akár távoltartják magukat a közférfiúi kötelességteljesítéstől. Alláshalmosás és a nyugdíjasok. Jó egypár éve, hogy közbeszéd tárgyát képezi az álláshalmozás és annak méltó párja, a mammutfizetés. A parlamentben számtalanszor tették szóvá a szociális érzékkel biró képviselők az álláshalmozást. Törvényhatóságok feliratban tiltakoztak eme antiszociális és veszélyesen lábrakapott társadalmi betegség ellen. Semmi sem történt. Azok a fülek maradtak süketek, melyek pedig legjobban volnának hivatva minden társadalmi bajt, sőt a néma panaszt is meghallani. Végre a kormány kidolgozott egy rendeletet, melyet mult szerdán ismertetett a 33-as bizottsággal. A rendeletnek az volna a célja, hogy közpénztárakból senki sem részesülhessen többféle cimen javadalmazásban. Ez is valami. Haladást is jelent a mi nehezen döcögő szociális szekerünk részére, de nem elég. Ma, amikor a munkanélküliség már veszedelmes mérveket kezd ölteni és az állam, a legyengitett társadalommal karöltve nagy erőfeszítéssel akarja enyhíteni a tél nyomorát, — nem elegendő csak a közpénztáraknál elzárni az egyesek részére oly bőven folyó csapokat. A munkanélküliség nemcsak a f öldj műves, a földmunkás és az ipari munkásnál csattogtatja fogait. Nemcsak ezeket a szerencsétleneket hívogatnak ama bizonyos táborba, mely ellensége nemcsak a mai társadalmi berendezkedésnek, hanem mindannak, ami isteni és természeti törvényeken alapul. Vannak más munkanélküliek és nagy, súlyos küzdelmek után végzett intelligens fiatalemberek, akik részére nem jut kenyér, vagy ha jut is, az lealázó. A megalázott intelligens ember pedig nagyon veszedelmes valami. Bizonyított tény, hogy a megcsonkított ország nem bírja eltartani a nagyszámú intellektuelleket. Ez az ország hibáján kívüli okokból van így, de vannak belső, elharapódzott okok is, melyek a főoknak dús sarjhajtásai. Nemcsak az a baj, hogy egyes személyek több fizetett állást töltenek be, hanem baj az is, hogy a megélhetést teljesen biztosító nyugdíj ások is vállalnak magánintézményeknél jól dotált, kvalifikációhoz kötött állásokat. Ez utóbbiba tiltólag beleszólni nagyon nehéz és mégis kell tenni valamit. Kell tenni pedig azért, mert más fiatal, törekvő, végzett emberek elől zárják el a Télikabát, ha jó és olcsó, áruháza Balog László!