ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-14 / 113. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. m^m*0^mm0m^m^mmm0>0^mmmm0mimm*^mmnt r-•-I-ÍWI*»-V - - -i r-I'l" i

B- - 1 y wr >r nr»wii>yirti»^*ii^i»>»Wt'>iimii i|-iim»w*>»«Kw^»' TI nn m im «flow n ^^j^iynwtf^n-^aij^fwi •J»^JUMW.BJI-II_'I n.Mjifi' • '.' Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. A Kalh. Nagygyűlésről. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos feltűnést keltő beszéde. Felejthetetlenül szép és fölemelő a Kath. Nagygyűlés, nemhiába ezreket és ezreket vonz e napon Budapestre. A Vigadó ezernyi széksora előtt az emelvényen a katholikus Magyarország vezérei és büszkeségei. Az orgonaszó a Pápai himnust játssza, majd feltűnik az előadó asztalnál gróf Apponyi Albert szikár alakja. Hangját a hangerősítők az óriási épület minden sarkába elvi szik, de mégis látni kell őt, az ő lelkesedéstől és meggyőződéstől su gáizó arcjátékát és nemes gesztu sait, amelyekkel szavait kiséri. Min den szavát megértés és helyeslés kiséri. Kényes, az ország társadalmi életébe vágó kérdésekről beszél. A házasságnak, a családnak bomlásáról. Az elválás és újból nősülés, illetve férjhezmenetel — mondja a nemzet patriarchája — már annyira mindennapi dologgá vált, hogy ott, ahol eladó lányok vannak, a nős férfit majdnem épp úgy partinak tekintik, mint a nőtlent. Majd elválik a feleségétől, ha sikerül őt behálózni. A frivolitás árja ezen a téren már annyira felduzzadt, hogy ma már olyan komoly férfiak és nők is meg borzadnak tőle, akik nem állanak a mi világnézetünk alapján, de látják a veszélyt, mely az egész társadalmat fenyegeti, ha szilárdságának ez az oszlopa megdől, vagy meginog... A tapsok már nemcsak a nagy szónoknak, hanem a nemzet életébe vágó elhangzott nagy gondolatoknak is szólnak, amikor az ősz államférfiú elhagyja az előadói asztalt. Jön azután Angelo Rótta pápai nuncius. Latinul beszél, itt-ott egy magános taps jelzi, hogy értik szavait. De amikor Csiszarik püspök magyarul tolmácsolja az elhangzottakat, igen gyakran szakítja félbe az ünneplő lelkesedés a pápa képviselőjének üdvözlő gondolatait. Általános várakozás előzi meg Ernszt Sándor dr. miniszter szavait. Mélyenszántó szociálpolitikai elmefuttatás a beszéde, de tiszta világos, áttekinthető és mindenkit közelről érdeklő. XIII. Leót, akinek zsámolya előtt töltötte ifjúkorát, gyakran idézi, mert hiszen minden úgy következett be eddig az emberiség életében, ahogyan ő megjósolta. Megtörtént az államok Összeomlása és gyengülése, ami a világ kereszténységének is feleszmélését eredményezte. A legégetőbb, legizgatóbb, a legnagyobb kérdés ma a földön a tulajdonjog kérdése. Már a fogalma körül is változások vannak, más ma a tulajdon fogalma, mint a patriarchális, a római, a feudális korokban. Krisztus tanítása szerint a tulajdonjog nemcsak egyént érdeklő jog, hanem szociális jog is. Óriási taps. Végigsuhant e szavakra a termen az evangélium igazi szelleme. — A pénz ma, mint hatalom, a morál fölött áll. Ez rabbilincs, ame lyet érzünk magunkon. És mit képzelnek az emberek és a nemzetek ? Hiszen ha a gazdasági és pénzügyi összeköttetések, amelyek felette vannak a nemzeti államnak, erősebbé és uralkodóbbá válnának, akkor vége a nemzeti államnak, vége az ezeréves nemzeti történelemnek és minden nagyságnak, .mely ebből fakad. — Vissza kell állítani az erköl csöt, hogy nagyobb úr legyen, mint a pénz! Azt hittük, hogy Ernszt miniszter szavai után már nem lehet nagyobb ünneplés, nagyobb taps, és nagyobb lelkesedés ebben a zsúfolt, hatalmas teremben. Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató lép most az előadó asztalhoz Ismeretlen, idegen arc az ismert nagyságokhoz szokott pesti közönségnek. Csak a terem jobb sarkából zúg fel erős taps és éljenzés. A bányászok... . Schmidt Sándor szerényen kezd beszélni. Nem igéri, hogy az elhangzott gyönyörű gondolatokat utolérheti. Tőle ne is ezt várja a közönség. Gyakorlati ember, bányászember szívvel-lélekkel. Nem is szólhat másról, mint az ő kedves bányászairól. És elmondja a régi bányászéletet, a régi kedves szokásokat. Hogy régente bányába szállás előtt összejöttek a munkások és egy régi imát mondtak el Szent Borbálához . . . — Éljen — hangzik egy erős munkástorokból a végekről. A közönség sorában csendes, derűs mosoly fut végig, de csak egy pillanatra, mert a szónok mind érdekesebb és érdekesebb dolgokat mond. Csupa megtörtént, kedves epizódokat arról, mivé lesz a népámítók munkája, ha a hivatott vezetők nem szégyenlik az együttmunkálkodást a munkásokkal, ha a szociális megértés szellemében folyik a nehéz mindennapi munka egyik részről éppúgy, mint a másikról. Beszélt arról, hogy a bányamunkára beosztott olasz hadifoglyok hogyan szelídültek egy körükben gyakran megforduló kedves bencéspap vigasztaló szavára, aki ma Magyarország hercegprímása, hogy Horthy Miklóst nem féltette senki, mikor a dorogi bánya mélyébe szállt, mert a munkásság tudta, mit jelent az, ha az ország kormányzója saját szemével tapasztalja, hol és mily körülmények közt dolgozik a ma-| gyár bányász. Majd felsorolta azokat a szociális intézkedéseket, amelyekkel felelősséges állásban igyekezett szembeszállni az izgatásokkal. Ezek a tervek lekötötték a munkásságot, amelynek a forradalmi idők után módjában állott rájönnie, hová viszi őt az izgatók munkája. De a munkások kenyéradói is leszűrhették azokat a tanulságokat, hogy a munkásságot ki kell ragadni a nemzetközi és vallástalan szervezetekből és vissza kell segíteni őket Krisztushoz. Az egyháznak és a munkaadóknak karöltve kell dolgozniok, hogy a munkásságot arra a lelki magasságra emelhessék, amelyre szüksége van. Külön-külön egyik sem ér el eredményeket, mert csak együttesen férkőzhetnek a munkásság lelkéhez. Felsorolta ezután azokat az intézményeket és intézkedé seket, amelyeket a munkásság érdekében megvalósítottak és tettek és rövidesen tapasztalták, hogy a munkásság megértéssel járja útját és szeretettel ragadta meg a feléje nyújtott kezelt. A pasztoráció növeli a munkáslélek megértő szeretetét, ápolja és ébren tart ja az öszszetartás átérzését és azt eredményezi, hogy a munkás testvért lát a nélkülöző, vagy szenvedő munkástársában, akinek igyekszik gondját a maga szerény keresetéből enyhíteni, helyzetét megjavítani, rajta segíteni. — A munkanélküliség megoldása könnyebb volna, ha minden vállalat, gyár és műhely állandó érintkezést tartana fenn munkásságával, az elbocsátottakkal éppen úgy, mint a továbbdolgozókkal. Milyen türelemmel viselné a tömeg a megpróbáltatások nehéz hónapjait, ha erezné és tudná, hogy elüljáróinak, munkaadó vállalatának legnagyobb gondja az ő megélhetéséről mielőbb gondoskodni és hogy végszükségben számíthat annak támogatására. De könnyebb volna az ország egész társadalmának támogatását is érvényesíteni, ha e nagy tömegek helyett az egyes iparvállalatok, gyárak, műhelyek szerint elkülönített kisebb csapatokkal állanánk csupán szemben, kiknek minden tagját ismerik vezetőik és tudják, hol és milyen mértékben kell a legsürgősebb segítség. Végül milyen más volna e tömeg hangulata és sorsa, ha a munkáskérdés problémájának érdekében a tőke egyrészt gyümölcsözően foglalkoztatná munkaalkalmak biztosításával a munkanélküliek tömegeit, másrészt öregségük nyugalmának biztosítására vidéken kertes házakat, a fővárosban pedig öröklakásokat biztosított volna az elbocsátott idősebb munkások számara, ahol ezek bámulatosan szerény igényükkel a saját otthonukban volnának elhelyezve. Mindez ma hiányzik, de ha még oly nehéz is, meg kell hozni az áldozatot és meg kell teremteni ezeket az előfeltételeket, amelyeket XIII. Leó pápa már a Rerum Novarumban lefektetett. A közönség mind erősebben és erősebben figyelt. Egyre többször szakították félbe a szónok tényeket tartalmazó, keresetlen szavait a tetszés tapsai. Már nem a megjelent dorogi munkásság éljenzett, amely sokszor talán nem is értette a közgazdasági konklúziókat, hanem a jelenvolt intelligens közönség, élén a kormányzóné főméltóságú aszszonnyal, a püspöki kar tagjai s a kormány és az egyetemi tanári kar képviselői. S amikor a beszéd véget ért, a taps vihara úgy zúgott fel a terem minden oldaláról, ahogyan az csak a legnagyobb szónokoknak jár ki. Schmidt Sándor és vele a dorogi munkás e beszéddel bevonult az országos érdeklődés központjába. Az illetékek felemeléséről szóló kormányrendelet fontosabb intézkedései. A Budapesti Közlöny október 8-iki számában jelent meg az 5100—1931. M. E. számú kormányrendelet az egyes illetékek újabb megállapításáról. A rendeletre vonatkozólag illetékes helyről hosszabb tájékoztatást adtak ki, amely egyebek között ezeket mondja: Az egyes illetékek új megállapításáról szóló kormányrendelet az úgynevezett állandó összegű (fix) okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékek tételeinek új szabályozását tartalmazza. Újraszabályozza továbbá az árúszállítási és vállalkozási szerződéseknek, valamint a belföldön engedéllyel nem biró biztosítótársaságokkal kötött biztosítási szerződéseknek illetékét. Végül újra megállapítja az illetékek lerovásának %nódjait. Az illetékek mérve tekintetében nem érinti a rendelet a vagyonTélikabát, Sia jó és olcsó, áruháza Balog László!