ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-09-16 / 101. szám

helyes, mert ha valaki 1900-ban | húszéves tartamra 10.000 koronás biztosítást kötött, ez a fél a biztosí­tási szerződésben kikötött dijak 87 százalékát fizette be tényleges aranyértékben és ennek megfelelően 8700 aranykoronának kapja meg az öt százalékát, vagyis 909 pengőt. Viszont, aki 1910-ben kötött husz évre ugyancsak 10.000 koronára biztosítást, az életbiztosítási köt­vényben kikötött dijaknak csak 44 Hogy fest nálunk gyakorlatban a demokrácia ? A hivatal előtt találkoztam egy régi osztálytársammal. Leszegzett fejjel törtetett előre, mint akinek valami nagyon nem sikerült. Vála­szolt is, nem is a kérdéseimre, — Mi történt veled, hogy ilyen emberevő kedvedben vagy? — kérdeztem tőle végre bosszúsan. — Hát hogyne lennék — szakadt föl belőle az elfojtott düh — mikor ez a ... (és itt legalább kétszázpen­gőnyi büntetést érdemlő becsiilet­sértéshalmazatot zúdított hivatali fő­nökére) úgy bánik az emberrel, mintha rabszolgája lenne! Ügy állunk előtte, barátom, mint vala­mikor a. várúr előtt álltak a job­bágyok. Ha ráncos a homloka, mi is komoly képet vágunk; ha elsüt egy gyalázatos viccet, akkor mi szolgálatkészen mosolygunk rajta, ha nem tetszik neki valami, hétrétre görnyedve kérünk bocsánatot. Mikor tudja az ember, hogy neki van igaza ! De ez még csak hagyján! A legbosszantóbb az, hogy az utcán, a társaságban is folytatódik ez a komédia. Azért, mert néhány létra­fokkal magasabban van ! Szörnyű­ség! A mai demokratikus világban ! — Ezt úgy minden negyedik-ötödik mondat után megismételte: A mai demokratikus világban. A barátok előtt már megcsönde­I százalékát fizette aranyértékben, vagyis ennek a biztositásnak arany­értéke 4400 aranykorona és a biz­tosított fél ennek öt százalékát, azaz 510 pengőt fog kapni. Minél később kezdődött a biztosítás, annál több dijat fizetett a fél leromlott értékű koronában és ennek meg­felelően annál kisebb a biztosítás aranyértéke. A valorizált összege­ket tudvalevően csak 1934 után fizetik majd ki. sedett. Családi dolgok kerültek sorra. Hívott, nézzem meg a kisfiát. Elmentem. A konyhán a felesége fiatal falusi házaspárral beszélgetett. Azt hiszem, a háziasszony öccse volt a feleségével. Anélkül, hogy néhány szónál többet válthattam volna velük, barátom gyorsan az ebédlőbe tuszkolt. Látszott, hogy zavarban van. Különösen, mikor azok is bejöttek utánunk a szobába. Éreztem a kellemetlen helyzetet. Gyorsan elbúcsúztam. A lépcsőn lekísérve szinte mentegetőzve kezdte mesélni, hogy azok ott fenn a felesége rokonai. Tudod — mond­ta — akármilyen kellemetlen, az ember nem mondhatja nekik, hogy ne jöjjenek. Pedig tulajdouképen a feleségem szüleinek a szomszédai. — No... és ha a testvérei lenné nek ? Abban sem lenne semmi rös­tellem való a mai demokratikus világban ! — ismételtem meg az ő fél órával előbb tett kijelentését némi malíciával. Nem tudom, megérezte e szavaim gúnyos mellékizét ? Összehasonli­totta-e iménti kifakadását mostani viselKedésével ? Én megtettem és nagyon lehangolt az eredmény. Ugyanaz äz ember, aki valósággal dühöngeni tud főnökének gőgös viselkedése miatt, szégyenli a maga egyszerű rokonságát. Teszi ezt a nélkül, hogy észrevenné a helyzet fonákságát. * Jellegzetes kórtünete ez a kis jelenet egy szomorú magyar beteg­HIRE K. Éjjeli szolgálatot szeptember 12—18-ig Kerschbaummayer Károly „Meg váltó"­hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajos-utca) teljesít. Főegyházmegyei hir. Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás Né­met László pápai kamarás, szent­endrei plébánost a prelátus-kano­nokká kinevezett dr. Szokolay Antal helyébe a budai esperesi kerület tanfelügyelő-esperesévé nevezte ki. Az alispán a tatabányai jegy­ző temetésén. A bia-torbágyi bor­zalmas, gaz merényletnek a tata­bányai főjegyző : Borza Ferenc is áldozatul esett feleségével és 7 éves leányával együtt. Az áldozatokat kedden temették el Tatabánya és az egész környék óriási részvétele mellett. A hármas temetésen az egyesitett vármegye részéről Pal­kovics László alispán vett részt és koszorút helyezett el a ravatalon. Téry-ünnepély Dobogókőn. Mint lapunk legutóbbi számában jelez­tük, a Magyar Turista Egyesület Téry Ödön dr. emlékénél Dobogó­kőn emlékünnepélyt tartott. Zsem­bery István, a Turista Szövetség egyik elnöke mondott einlékbeszé­det, melyben kitért a turisztika fejlődésére és a legutóbb tartott nemzetközi turista kongresszusra is­Az ünnepély után a mintegy 120 megjelent turista a dobogókői hősök emlékénél is lerótta kegyeletét s utána barátságos ebédhez ültek a menedékházban. Az ebéd alatt a kü­lönböző osztályok kiküldöttei mon­dottak beszédeket. ségnek: az egyoldalú demokráciá­nak, a fölfelé törtető szabadságnak, testvériségnek és egyenlőségnek. Amikor mindenki legalább egy fok­kal magasabban akar lenni, mint ahová társadalmi állása, tehetsége vagy vagyoni lehetősége képesiti. Ennek a látszatáért hajlandó bűnt venni a lelkiismeretére, anyagi romlásba rántani gyermekei jövőjét, elveit feladni vagy a legjobb eset­ben éjjel-nappal aggódásban élni, hogy mikor dől porba ez a túlmérete­zett családi vagy egyéni háztartás. Demokrácia! Magyar viszonylat­ban annyit jelent, hogy én: Nagy Mihály annyi vagyok, mint a fölöt­tem álló X. Y. és ha ő ezt nem akarja elismerni, az egy középkorba való gondolkodású gőgös fráter, aki nem érdemli meg, hogy a XX. század demokratikus napja világítson neki. Többnek látszani, mint ami va­gyok ! Azok közé jutni, akik fölöt­tem vannak! Nem egyetlen társa­dalmi osztály betegsége ez. Végig­vonul valamennyin. Arisztokraták­tól hivatalnokokig és onnan iparosig, parasztig és munkásig felüti fejét mindenütt. Férfiak között éppúgy, mint az asszonyok körében. A de­mokrácia fölfelé. Ugyanakkor persze ijesztően hiányzik a demokrácia lefelé. Jaj! véletlenül egy alacsonyabb állású, születésű vagy cimű meg ne fer­tőzze a társaságot. A tisztviselő­leány inkább örökre pártában ma­rad, de nem megy hozzá iparoshoz. Az önálló iparos zokon veszi a A lapok oldalterjedelmének korlátozása ós az „Esztergom." A m. kir. kormány f. é. szeptember 14-én kezdődő hatállyal rendeletet adott ki, amely szerint a Magyar­ország területén rotációs és ives nyomópapiron megjelenő napilapok és egyéb időszaki lapok oldalterje­delme a további intézkedésig nem haladhatja meg a f. évi augusztus 31-vel kezdődött héten, illetőleg az augusztus hóban megjelent számaik összesített oldalterjedelmének 66 százalékát. Ez a rendelkezés ter­mészetesen az „Esztergom"-ot is arra kötelezi, hogy a rendeletben előirt mértékig csökkentse terje­delmét. Ennélfogva a további intéz­kedésig kénytelenek vagyunk lapunk szombaton este megjelenő vasár­napi számának terjedelmét kor­látozni. Midőn ezt hűséges olvasó­közönségünknek bejelentjük, egy­úttal nyugodt lélekkel vállaljuk azt, hogy a kényszerű korlátozás mel­lett továbbra is változatlan színvo­nalon, Esztergom jól felfogott érde­keinek szemmeltartásával harcolunk keresztény nemzeti eszményeinkért abban a tudatban, hogy kedves közönségünk továbbra is változat­lan hűséggel fog minket támogatni. Az inségakciót két minisztérium fogja intézni az idén. A népjóléti minisztérium Budapest és a vidéki városok inségügyeit intézi, mig a földművelésügyi minisztérium a vi­déki és a falusi lakosság és az Ín­ségben levő gazdák megsegítését végzi. Szeptember 14-től három szá­zalék a forgalmíadó. A hivatalos lap közli az általános forgalmiadó kulcsának felemeléséről szóló kor­mányrendeletet, amely szeptember 14-én lép életbe. A rendelet az ál­talános forgalmiadó és a cukorrépa után fizetendő adó két százalékos kulcsát 3 százalékra emeli fel. Kézimunka és fonalak — legolcsóbban Keménynél. hivatalnok elzárkózását, de viszont ő maga vajmi ritkán barátkozik hivatali altisztekkel, munkásokkal. Egyik-másik faluban valósággal áthidalhatatlan szakadék választja el egymástól a gazdákat, zsellére­ket és napszámosokat. Törvények vagy nagy szónoklatok itt nem sokat segítenek. Népgyűlé­seken ezerszer elhangzott már, új­ságok milliószor, irtak róla. Hiába! Egyetlen út van. Mindenki csönde­sen fölteszi magában: mától kezdve több akarok lenni, mint amennyi­nek látszom és kezet nyújtok a felém törtetőknek. Demokráciát hirdetek — nem, hanem a példám­mal csinálok — lefelé! Mint a mesékben a varázsszavak­nak, olyan következménye lesz ennek az elhatározásnak. Megszün­teti az irigységet, gyűlölködést a felettünk valókkal szemben s el­söpri a lenézést, az észrenemvevést az alattunk állókkal szemben. Fe­letteseink és alantasainkban, gaz­dagabbakban cs szegényebbekben, magunknál képzettebbekben és tu­datlanabbakban egyaránt, mindeze­ken a végeredményben lényegtelen adottságokon túl észrevesszük a hozzánk hasonló, az élet nagy kér­déseiben velünk teljesen azonos sorsú embert. Ez lesz az igazi demokrácia ! És ez a demokrácia minden bizonnyal közelebb hoz«a egymáshoz a kutya­macskabarátsággal immár a nemzet létét fenyegető társadalmi osztá­lyokat. Dr. K. H. J. A bia-torbágyi vasúti merénylet egyik áldozata Esztergomból ment végzetes útjára. A.borzalmas bia-torbágyi vasúti me­rényletnek egyik áldozata Forwalds Hildegard 45 éves előkelő angol hölgy, aki f. hó 5-től Esztergomban tar­tózkodott, mint dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok, érseki ált. hely­tartó vendége, s egy hét előtt hagyta el városunkat. . A nemes angol miss igen szerette a magyarokat s az idei nyarat vitéz Suhay Imre tábornok családjának társaságában Lillafüreden töltötte. Ő fordította angol nyelvre Balázs Árpád magyar dalszerző közked­velt nótáit. Lillafüreden dr. Macho­vich prelátus meghívta Esztergomba a magyar földet rajongásig szerető nagyműveltségű hölgyet, aki egy napot már az elmúlt évben is töl­tött városunkban s mát akkor meg­ígérte, hogy az itteni nevezetessé­gek alaposabb megtekintésére ezidén hosszabb időt szán. F. hó 8-án hagyta el városunkat azzal, hogyha Angliába szóló, előre megváltott utazási jegyét, amely a végzetes szombati gyorsvonatra szólt, a szerdán éjjel induló vo­natra érvényesíteni tudja, már szer­dán elutazik Magyarországból, mert édesatyja orvosi műtét előtt áll s az operáción mellette szeretne lenni. Ha azonban a jegy érvénye­sítése nem sikerül, a hátralevő néhány napra elmegy a Tiszát megtekinteni, amelyről annyi szép magyar nóta szól. Sajnos, a végzet elkerülhetetlen volt. A jegy nem volt érvényesít­hető, s a halálvonat a nemes lel­kületű angol hölgyet a másvilágra vitte. Machovich prelátus a merény­let hírére Budapestre utazott s a borzalmasan összeroncsolt hullában felismerte vendégét, akitől csak néhány nap előtt vett búcsút Esz­tergomban. Intézeti kelmék, felszerelések, ruhák BalognálI

Next

/
Thumbnails
Contents